Soha nem tudtam jól aludni másoknál. Valahogy tudat alatt mindig zavart, hogy nem a saját szobámban vagyok, a kényelmes ágyamban. De ezúttal ez teljesen máshogy történt. Arra kelni, hogy egy ölelő kar van a derekadon, felbecsülhetetlen érzés. Ébredésem utáni legelső pillanatban nem fogtam fel, hogy hol vagyok és, hogy kihez tartozik az a test, ami a hátamhoz simul. Na de a második pillanatban... Azonnal egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. A sötétítőnek köszönhetően félhomály uralkodott a szobában, de még ez is bántotta a szemem. Mikor már valamelyest nyitva tudtam tartani, konstatáltam, hogy az éjszaka folyamán az eredeti alvós pózunkból a kiskifli-nagykifli formára váltottunk, ugyanis a falat láttam. Amilyen óvatosan csak tudtam megfordultam, hogy ne keltsem fel. Szerencsére sikerült is, csak egy apró nyögést hallatott és még erősebben ölelt magához. Uramatyám! Az oké, hogy a nap 98%-ban úgy néz ki, mint egy félisten... De, hogy a maradék 2%-ban sem tud gázul kinézni, azért az már több, mint pofátlanság. Ellenben velem, aki valószínűleg most is úgy néz ki, mint egy csapzott zombi.
Nem bírtam levenni a halkan szuszogó fiúról a szemem. Az amúgy is babaarcú Mick vonásai kisimultak, szőke tincsei kócosan álltak, de még ez is észveszejtően állt neki. Inkább hasonlított most egy ártatlan kisfiúhoz, mint egy sokszor magányos, sok mindent átélt 18 éves sráchoz. Akaratlanul is az ajkaira tévedt a tekintetem, amik enyhén elnyíltak egymástól. Kísértést éreztem arra, hogy egy puszit leheljek rá, de megálltam mert nem szerettem volna felébreszteni. Ez volt az első alkalmam, amikor megtudtam nézni arcának minden apró kis szegletét. Újra és újra rá kellett jönnöm, hogy tökéletes. Számomra mindenképp az volt. Az arcformája, a szemöldöke, a nem mindig hibátlan de annál puhább bőre, a gyönyörű világoskék szemei, a mosolya... mindene, egyszerűen eszméletlen. Még a gondolatába is beleborzongok, ha csak azt veszem, hogy majd csak most kezd férfiasodni. A nők meg fognak érteni őrülni...

Ahogy újra körbepásztáztam az arcát, feltűnt, hogy a száját apró mosolyra húzta. Ébren lenne? A következő pillanatban megkaptam a választ, mivel halk motyogásba kezdett. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem mit mond. Így is csak néhány szavát sikerült kivennem és azokat sem tisztán. Talán valami olyasmit mondhatott, hogy "fontos vagy nekem", "én is nagyon", de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre nagyon szépet álmodhatott, ugyanis folyamatosan mosolygott. Csak reménykedek benne, hogy velem.
Még pár percig folytattam a bámulását, majd egyszer csak azt éreztem, hogy egyre közelebb húz magához. Szorosan a mellkasához bújtam és úgy kapaszkodtam a pólójába, mintha az életem múlna rajta. Mélyen beszívtam az anyag citrusos illatát. Szó se róla, már a reggeli Mick illat is egészen mámorító. Még ha ez csak öblítőnek is köszönhető. Mindeközben szorosan ölelt mindkét karjával és ebből már sejtettem, hogy ébren van.

- Tudod, arra kelni, hogy baromi közelről, hatalmas szemekkel figyelsz, az finoman szólva is elég para. - szólalt meg rekedtes hangon, de hallottam, hogy közben mosolyog.

- Csak ilyenkor tudlak alaposan szemügyre venni. - rántotta egyet a vállamon.

- És tetszettem?

- Nagyon. - felnéztem rá, hogy láthassam a meseszép szemeit, de azok még mindig csukva voltak. Mivel csak az állát értem el, ezért nyomtam rá egy puszit. - De ha ez vigasztal, Maxwellt is így szoktam ébreszteni. - ezúttal viszont a szemei azonnal kipattantak.

- Ki az a Maxwell? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel és egy kissé eltartott magától, hogy teljesen rám tudjon nézni.

- A macskám... Tudod, Max... Az a bolyhos kis dög, akit a múltkor láttál Skypeon... - magyaráztam, miközben próbáltam nem elnevetni magam. Ilyen se volt még, hogy valaki a macskámra legyen féltékeny...

- Jaaa... - esett le neki. - Tudtam ám! Csak kíváncsi voltam, hogy magyarázod ki...

- Aha, hát persze. - vigyorodtam el. - Egyébként, te is olyan jó alvótárs, mint Maxie. - dőltem a mellkasára, mikor ő a hátára fordult.

- Ezt mertem remélni. Amúgy nem azt mondtad, hogy nehezen tudsz felkelni és, hogy szeretsz sokáig aludni?

- De igen. Miért, mennyi az idő?

- Fél hét.

- Mivan?! És miért vagyok én ilyenkor ébren?! - kérdeztem inkább magamtól. - Bocsánat, hogy felébresztettelek. - néztem rá bűnbánó arccal. - Hagylak tovább aludni, ha szeretnél.

- Nem te ébresztettél fel. - rázta meg a fejét. - Amúgy sem tudok már aludni. Így inkább élvezem a társaságod. Apropó... Hol a "Jó reggelt Mick-csókom?!" Reggeli puszit akarok! - mondta gyerekesen.

- Gyere te majom! - egy pici csókocskát nyomtam a szájára majd feltápászkodtam.

- Csak ennyit kapok? - biggyesztette le azokat a kívánatos ajkait. - Hova mész?

- Mosdóba...

- A-a, míg nem kapok egy rendes csókot. - azzal pedig visszarántott.

- De Mick... Be fogok pisilni...

- Hallottad az alkut! - csak hitetlenül néztem rá, hogy most tényleg ezt játszunk?! - Én várok!

Hát ha ezt szeretnéd Drágaságom, akkor megkapod. Olyan hévvel tapadtam a szájára, hogy még ő is megdöbbent. Mindent bedobtam, csakhogy a kedvére tegyek. Többször végignyaltam az alsó ajkán, illetve néha-néha bele is haraptam egy kicsit. Ilyenkor mindig belemorgott a csókunkba és beletúrt a hajamba, meg-meg húzva azt. Persze azonnal jóleső sóhaj hagyta el a számat. Egy ideig hagyta, hogy én irányítsak de egy ponton fordított a helyzetünkön és maga alá gyűrt. Ha lehet, akkor még jobban belelendültünk. A nyelveink táncot jártak, a férfias kezét folyamatosan vagy a nyakamon vagy az arcomon tartotta. Sejtettem, hogy nagy hatással vagyok rá de, hogy mennyire arra csak akkor jöttem rá, mikor hozzám nyomta a csípőjét. Normális esetben rögtön zavarba jöttem volna... De ez most nem egy normális eset volt. Inkább imponált, hogy ilyet tudtam kiváltani valakiből. Mikor már kezdett fogyni a levegőnk, elvált tőlem és mélyen a szemeimbe nézett.

- Elfelejtettem mondani... Így korán reggel is gyönyörű vagy! Meg merem kockáztatni, hogy a napot is túlragyogod! - mosolygott rám kedvesen és a hüvelykujját végighúzta az ajkamon. Válaszolni azonban nem hagyott időt. Ott folytatta, ahol abbahagyta. Illetve talán mégsem. Ezúttal, ha ez egyáltalán lehetséges, rám még nagyobb hatással volt. Talán a közbeszúrt bók miatt vagy mert valamivel szenvedélyesebbek voltunk. Vagy is-is. Nem tudom. Mindenesetre ösztönösen felhúztam az egyik lábamat, szinte a derekáig. Mick azonnal végigsimított a combomon és mivel rövidnadrág volt rajtam, ami felcsúszott egy kicsit, a csupasz fenekem egy részét is érte. Ezen tettére egyszerre szakadt fel belőlünk egy nagy sóhaj. Aztán váratlanul véget ért minden. A német olyan sebességgel vált el tőlem, amit az agyam nem tudott hirtelen felfogni. A vállamba fúrva a fejét, szuszogott és olyan erősen markolta mellettem a párnát, hogy az ujjai egészen elfehéredtek. Pillanatok alatt felfogtam, hogy küzd magával. Valószínűleg ugyanazt érezhetjük. Mindennél jobban akarom, hogy folytassuk, amit az előbb elkezdtünk, lesz, ami lesz. De a józan eszem nem ezt mondja. Mert a józan eszemnek van annyi önmegtartóztatása, hogy figyelmeztessen, ez korai lenne még!
Nagyon sokáig maradtunk úgy. Nem mertem hozzáérni, mert nem akartam még jobban megnehezíteni a helyzetét. A szuszogásunk lassanként abbamaradt, de a fiú még mindig szorította a párnát és egyre jobban rám nehezedett.

- Mick... Nagyon nyomod a húgyhólyagomat... - suttogtam.

- Ne haragudj... - lefordult rólam de nem nézett rám. A szemeit eltakarta a karjával így esélyem se volt elkapni a tekintetét. Mivel sürgetett az idő, így kipattantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Dolgom végeztével megmostam a kezem és önkéntelenül is belenéztem a tükörbe. Lerítt a piros arcomról, hogy az imént nem éppen sakkoztunk. Csak most ne találkozzak senkivel se a folyosón! Az enyhén cikis lenne...

Gyorsan visszasomfordáltam a szobába, ahol Mick ugyanúgy feküdt, ahogy otthagytam. Jobbnak láttam nem visszafeküdni mellé ezért az ablakhoz léptem, hogy kihúzzam a sötétítőket. Hát Svájc nem a legnaposabb ország, az már egyszer biztos... Konkrétan olyannyira be volt borulva, amit még nálunk decemberben is csak ritkán tapasztalok. Képzelem milyen jó idő lehet kint... Hátrafordulva tapasztaltam, hogy még mindig mozdulatlanul takarja a szemét. Odasétáltam hozzá és leguggoltam az ágy mellé. A bal kezét az ágyon tartotta, mikor ránéztem, hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam, majd adtam rá egy gyógypuszit.

- Aúú! Ezt most miért csináltad?! - nézett rám nagy szemekkel. Végre elvette a kezét!

- Mert jól esett. - vontam meg a vállam, adtam egy puszit az orrára és törökülésbe leültem mellé az ágyra.

- Te vadállat... - csak elvigyorodtam. - Bocsánat az előbbiért... Csak... Csak elvesztettem a fejem... - nézett el.

- Miért kérsz bocsánatot? Ha nem akartam volna, akkor rád szólok. És különben is, én kezdtem. - kacsintottam rá.

- Jó, akkor egyezzünk meg abban, hogy te vagy a hibás és akkor talán kevésbé érzem magam szarul... - nevetett fel halkan. Miután belementem odabújtam a nyakához. - Megőrjítesz te lány!

A gyomrom hatalmas korgással jelezte, hogy ideje lenne már reggelizni. Csak reménykedni tudtam, hogy Mick nem hallotta, de nem volt ilyen szerencsém, mert hangosan felnevetett. Na igen azt hiszem ezt még egy süket is hallotta volna...

- Lehet ennünk kéne valamit, még mielőtt gyomraink összefognak és ellenünk fordulnak, hogy nem etetjük őket rendesen. - kacagott még mindig.

Míg Ő is elment a mosdóba, addig beágyaztam illetve derékig másztam a bőröndömbe. Persze azonnal szembe jött velem, az új melltartóm és bugyim, de gyorsan dobtam rá egy adag ruhát, nehogy Mick meglássa. Ki tudja, lehet, hogy hasznát fogjuk majd venni... Az előbbiből kiindulva... Gyorsan magamra kaptam, mielőtt még visszajönne, a tiszta fehérneműket, egy kényelmesebb nadrágot és egy bordó, bő szabású, háromnegyedes ujjú pólót. Épp akkor jött vissza, mikor a hajamat egy laza kontyba kötöttem. Már rajta is egy melegítő volt illetve a pizsama felsője. Nem is láttam, hogy kivitt volna magával ruhákat... Mikor belépett, nem csillogott a szemében a csalódottságot, hogy lemaradt az öltözködésemről. Most így jobban belegondolva, elég sokáig kint volt. Valószínűleg, hogy nyugodtan fel tudjak öltözni. Annyira udvarias velem, hogy az már néha zavarba ejtő. Viszont fordítva ezt már nem mondhatjuk el, ugyanis miután becsukta maga mögött az ajtót a szekrényéhez lépett, majd kinyitotta azt. Én eközben lehuppantam az ágyára és a lábamat lelógatva figyeltem minden mozdulatát. Kivett egy szürke V-nyakú pólót, a pizsi felsőjét lekapta magáról és oda sem nézve az ágyra dobta azt... Ó te jó anyám borogass! Hiába vékony és az izmok elvétve látszódnak rajta, de ha ott áll veled szemben álmaid pasija félmeztelenül... Az ember csak a nyálát tudja csorgatni. Így tettem hát én is. A mai nap folyamán, már másodszor nem tudtam levenni róla a szemeim. Feltűnően lassan vette fel a másik pólóját.

- Ha én nem kukkolhattalak, akkor neked sem lenne szabad! - mondta hirtelen mosolyogva, miközben egy pillanatig sem nézett rám.

- Csakhogy én nem vagyok olyan tapintatos, mint te! - vágtam rá és tovább néztem.

- Ennek nem fordítva kéne lennie? Én ülök az ágyon, miközben te előttem vetkőzöl? - kérdezte töprengve, majd felvette a pólóját. Fantasztikus állt rajta. - Van egy kis nyál ott a szád szélén! - szórakozott velem.

- Jaj bocs! Csak eszembe jutott, hogy mindjárt eszünk és összefutott a nyál a számba... - mentem bele a játékba.

- Na szép... Azt hittem, hogy miattam csorog a nyálad... - lehelt egy puszit a nyakamra, amitől kirázott a hideg. - Tetszik, hogy ezt tudom kiváltani belőled!

Inkább nem válaszoltam semmit, csak elindultunk le, a konyhába. Végül mindketten jól laktunk egy-egy tál müzlivel. Pont, mikor befejeztük, az anyukája sétált be a szobába. Amikor meglátott bennünket hirtelen megtorpant.

- Jó reggelt! - mondtam mosolyogva.

- Nektek is gyerekek. Hát ti miért vagytok fent ilyen korán? - sétált a kávéfőzőhöz és töltött magának egy adagot. - Azt hittem, hogy legalább délig ki sem dugjátok az orrotokat a szobából. Ha Mickből indulok ki... - nevetett fel.

- Na kösz... Amúgy nem tudtunk aludni. Meghát ha tartalmas napot akarunk akkor nem aludhatunk sokáig. Meg szeretném mutatni Evynek a várost.

- Ó mentek el? Akkor nem ugranátok el nagyapád tortájáért? Négy után lehet érte menni.

- De persze, majd akkor útba ejtjük. Amúgy hogy is lesz a holnap?

- Hát olyan dél felé érkeznek majd Ralfék, valamikor ekkortájt a többi rokon is. Fél egyre hívtam nagyapádat, addigra már mindenkinek ide kellene érnie. Semmi nagy dolog nem lesz csak eszünk, iszunk, beszélgetünk. Jól érezzük magunkat. - válaszolt majd felém fordult. - Mick nagypapája meg a felesége már nagyon kíváncsiak rád, Evelyn. - mondta kedvesen.

- Hát remélem, hogy kedvelni fognak... - mondtam kínos mosollyal az arcomon.

- Ebben egészen biztos vagyok. - válaszolták egyszerre.

Egy darabig még beszélgettünk lent, majd Mick a táljainkat a mosogatóba téve jelezte, hogy lassan induljunk. Visszamentünk a szobájába, ahol elkészültünk az elmenetelhez. A kis huncut leült az ágyra úgy, ahogy én korábban tettem és minden mozdulatomat figyelte. Kivettem a bőröndből a tegnap nadrágomat és egy világoskék pólót. Hátranéztem és egy "ugye nem gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy végignézd" arckifejezést küldtem felé és kivonultam a fürdőszobába átöltözni. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, majd megigazítottam a hajamat is. Nem telt el öt perc és újra a német szobájában voltam, aminek a tulajdonosa nem volt sehol. Úgy voltam vele, hogy csak nem bújt be a szekrénybe annak reményében, hogy megtalálja Narniát, így hagytam és nem indultam a keresésére. Magamra varázsoltam a szokásos sminkemet majd elpakoltam a felesleges holmijaimat. Mivel háttal guggoltam az ajtónak így csak hallani hallottam, hogy az nyitódik majd be is zárul. Azonban léptek nem társultak a zajhoz, így hátranéztem. Mick az ajtó előtt állt, karba tett kézzel és meredten bámult rám. Azért eléggé ijesztő volt.

- Na mi az? - semmi választ nem kaptam csak tovább nézett pislogás. - Mick, mi a baj? - fordultam meg teljesen.

- Hogy is van az... - kezdte komoly hangon - hogy te stírölhetsz engem, miközben én öltözök de ez fordítva már nem valósulhat meg?! - egy ideig csak meredtem rá majd hangosan felkacagtam. - Ne nevess! - láttam rajta, hogy próbálja elnyomni a mosolyát.

- Hát tudod... - léptem oda hozzá és a nyakába csimpaszkodtam - Egy mocsok, galád némber vagyok, aki előszerettek kukkol Téged, de ez visszafelé már nem játszik. - vigyorgok rá.

- Ezzel egyet kell, hogy értsek! De majd eljön az én időm is, ne félj! - mondta végig a szemembe nézve, majd a csípőmre vezette a kezeit és erősen magához rántott. - Tudod, a leskelődésért általában bünti szokott járni... - suttogta az számra.

- Bünti? Milyen bünti? - kérdeztem szórakozottan, mire ő csak gonoszan elmosolyodott.

- Nem kapsz puszit a mai nap folyamán. Se az arcodra, se a homlokodra, se a szádra, sehova... - ajkai szinte már súrolták az enyémeket.

- Csak ennyi? - néztem rá furán.

- Ó hidd el, könyörögni fogsz egy kósza csókocskáért is!

Nem igazán értettem, hogy ez miért lenne akkora nagy büntetés. Úgy gondoltam, hogy nem lehet nehéz kibírni azt, hogy nem fejezi ki ilyen módon a szeretetét. Ó, hogy mekkorát tévedtem.
Nem sokkal a "fenyegetése" után lementünk a földszintre, elköszöntünk az anyukájától és a cipőinket felvéve elhagytuk a házat. A kocsi hátsó ülésére tettük a kabátjainkat, majd beültünk. Körülbelül tizenöt percet utazhattunk, míg leparkolt egy kis utcában. A kabátokat magunkra kapva kézen fogva kezdtünk el sétálni. Glandben nem volt túl sok látnivaló. Igazából az volt az első benyomásom, hogy egy modern, gazdag faluban járok. Be kell vallanom szép hely. Egy virágos mező mellett haladtunk el, mikor hirtelen az addigi beszélgetést más irányba terelte.

- Errefelé van a ház, ahol apa lakik... - mondta halkan, lehajtott fejjel. Közelebb léptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Rettentően nehéz lehet neki. Hirtelen kellett felnőnie és habár Corinna vette át a családfő szerepét, mégis Mick vált a család első számú férfijává. Nem lehetett annyi ideig gyerek, ameddig csak szeretett volna. Nem mondtunk egymásnak semmit. Szavak nélkül is megértettük, hogy a másiknak mire van szüksége.

Szép lassan visszasétáltunk a kocsihoz, hogy átmenjünk Genfbe, ahol már jóval több mindent meg tudott mutatni. Szór szerint lejártuk a lábunkat. Először a Genfi tavat látogattuk meg, ami lélegzetelállító látványt nyújtott a havas hegyvidékekkel egyetemben. Azért ez a kilátás nem mindennapi. Elmentünk az Óvárosba is, betértünk néhány templomba és múzeumba is. Beleszerettem ebbe a városba. Minden olyan gyönyörű és tiszta. A városnézés közben végig fogtuk egymás kezét és beszélgettünk. A kedvéért csináltunk pár közös képet, amik nem is sikerültek olyan rosszul. Viszont mióta eljöttünk otthonról, egyszer sem csókolt meg. Próbáltam erős maradni és nem próbálkoztam, de igenis zavart, hogy nem kapok Tőle semmit...
Öt óra felé indultunk vissza és menet közben betértünk abba a cukrászdába, ahonnan el kellett hoznunk a tortát.

- Nem eszünk valamit, mielőtt kikérjük? - mosolygott rám.

- Süti?! - csillant fel a szemem. - Meghallok egy kis epres sütiért... - persze kinevetett a tekintetem láttán.

- Ülj le addig valahova. - simított végig az arcomon. Én már nyitottam volna a számat, hogy tiltakozzak, de megakadályozta. - Egy szót se! Ne akadékoskodj mindig! Nézd ott egy hely az ablak mellett. - fordított a célpont felé és tolt rajtam egyet.

Na ezt jól megkaptam. Helyet foglaltam és míg vártam, hogy Mick megérkezzen addig írtam anyának és a lányoknak is. Megnyugtattam őket, hogy minden rendben és jól érzem magam. Lucát lelomboztam, hogy igen, még mindig szűz vagyok. De hát ez van. A német néhány perccel később két epres sütivel és forró gyümölcsös teákkal ült le mellém.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá.

- Nagyon szívesen. Szeretlek téged boldoggá tenni, még ha ezt egy kis sütivel érhetem el. - nevetett fel.

Kényelmes tempóban elfogyasztottuk a finomságokat, majd Mick kikérte a rendelt tortát, ami valami fantasztikusan nézett ki. Képzelem az íze milyen mennyei lehet...

Mikor hazaértünk Corinnát és Ginát a nappaliban találtuk és épp valami filmet kezdtek el.

- Megjöttünk! - kiáltotta el magát a fiú, aminek hatására összerezzentem. Amilyen kis vékony, olyan hangosan tud kiabálni. És szerintem ez még a fele sem volt annak, amit valójában tud.

A család női tagjai kijöttek a szobából, hogy üdvözöljenek minket. Miközben megnézték a tortát, kérték, hogy meséljük el, hogy telt a napunk. Eleget is tettünk ennek és Mickkel felváltva tartottuk az élménybeszámolót. Örömmel nyugtázták, hogy jól éreztük magunkat és pláne azt, hogy mennyire elvarázsolt Genf.

A süteményt visszacsomagolták és betették a hűtőbe. Invitáltak bennünket a filmnézéshez. Most kezdték el az Annabellet és talán kevésbé félnének ha mi is ott lennénk velük. Egy horrorfilm... Hurrá! Természetesen szívesen csatlakoztunk hozzájuk. Mick bevállalta, hogy közém és Gina közé ült le. Corinna pedig az egyik fotelben fogalt helyet. Meg merem kockáztatni, hogy veszélybe sodortuk a fiú Forma 1-es karrierjét, ugyanis testvérével úgy szorítottuk mindkét kezét, hogy szegénynek többször megroppant.

- Ilyen lehet a szülés... Csak ott egy nő töri ripityára a kezemet... Talán azzal még jobban is járok, mert ott legalább egy épen marad. - hangos nevetésbe tört ki mindenki. Hát így kell oldani a horror film által keltett feszültséget. Többek között a humora miatt szeretem ennyire. Lehet, hogy ezt lassan ideje lenne közölni vele is...
A film végeztével inkább úgy döntöttünk, hogy nem nézünk többet. Épp elég lesz ezt is megemészteni. Illetve holnap viszonylag korán kell kelni, hogy előkészítsenek mindent. Értelemszerűen mondták, hogy nekem nem kell csinálnom semmit, hisz vendég vagyok. Csak jól kell magamat éreznem. De erről szó sem lehet! Majd megpróbálom kivenni a részem a feladatokból.
Egy jó forró zuhany után, illatosan dőltem be az ágyba és vártam Micket. Ha nap közben annyira nem is, de így, hogy nem tereli el semmi a figyelmemet, igenis zavar és hiányzik a finom ajkainak íze. Eléggé elkalandoztam ezen gondolkozva és csak arra eszméltem fel, hogy a fiú becsukta maga mögött az ajtót. Törökülésbe tornáztam magam és úgy néztem végig rajta. Ahogy elhaladt előttem, hogy behúzza a sötétítőket, tusfürdőjének illata megcsapta az orromat és egyszerűen nem tudtam parancsolni magamnak. Felpattantam az ágyról és hátulról átöleltem. A kezét rátette az enyémre és cirógatni kezdte. Elengedtem majd megálltam vele szemben. Nagyon közel álltunk egymáshoz. Mentolos leheletét éreztem az arcomon és ez csak tovább ösztönzött arra, hogy közelebb hajoljak hozzá. Végig egymás szemébe néztünk. Mick tekintetében huncutságot láttam. Már épp összeért volna a szánk, mikor megfogta a derekamat és eltolt magától.

- Megmondtam, hogy büntiben vagy. - bökte meg az orromat, majd ellépett tőlem és befeküdt az ágyba.

Nagyra nyílt szemekkel álltam ott, mint egy hülye de végül ledőltem mellé. Hogy értésére adjam, hogy én bizony most duzzogok, hátat fordítottam Neki. Látszólag nem igazán zavarta, mert sötétben feküdtünk egymás mellett elég sokáig. Én vérig sértve, Ő pedig jól szórakozva. Ebből az incidensből kiderült, hogy ki is a makacsabb. Jó tíz perc elteltével elkezdett hiányozni a közelsége így szép lassan araszolgatni kezdtem felé. Egy zömök testbe ütköztem, de nem karolt át. Nem csinált semmit. Megfordultam, hogy Vele szembe legyek és a sötétségben próbáltam kivenni az alakját. Azonnal feltűnt, hogy egy hatalmas mosoly terült el az arcán. A kis mocsok élvezi, hogy szívathat.

- Mick...

- Hmm?

- Kapok "Szép álmokat Evelyn-csókot"? - dobtam be mindent.

- A-a... Nem érdemled meg. - még mindig nem ért hozzám. Ezért a hátára fordítottam és teljes testsúlyommal ráfeküdtem. Akkor is ki fogom harcolni a csókomat, ha akarja, ha nem.

- Kérek szépen puszit! - hajoltam oda hozzá de elfordította a fejét. Nem maradt más választásom, mint belepuszilni a nyakába, amire egy sóhaj volt a válasz. Ezen felbuzdulva tovább folytattam de megállított a hangja.

- Evelyn... Baj lesz belőle... - mondta gyenge hangon.

- Tudom... Ha kapok puszit, békén hagylak. - és csak beadta a derekát. Megkaptam mindet, amit a nap folyamán elszalasztott. Haha! Csak én nyertem!

Annak ellenére, hogy piszkosul elfáradtam ma, ne tudtam elaludni. A mellettem lévő fiú szuszogását hallgatom, de még ez sem tudja az agyamat arra késztetni, hogy ne járjon folyamatosan. Úgy döntöttem, hogy kikelek az ágyból és megnézem, hogy valaki ébren van-e. Bár már késő van, de azért próba szerencse. A konyhában égett egyedül a lámpa így arrafelé vettem az irányt. Corinna valamilyen papírok felett ült. Nagyon elmélyült bennük hisz azt sem vette észre, hogy beléptem a helyiségbe.

- Zavarok? - kérdeztem halkan, hogy ne riadjon meg annyira.

- Jesszus de megijesztettél. - ugrott meg. Hát nem sikerült... - Dehogy, csak néhány kórházi számla. Majd holnap átnézem őket. Nem tudsz aludni? - ráztam meg a fejem.

- Gondoltam beszélgethetnénk... Persze csak ha van kedve. - mosolyogtam rá. - A legelső nap mondani szeretett volna valamit, csak Gina pont akkor lépett be...

- Ó igen, valóban. Hihetetlen, hogy még erre is emlékszel. Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy Mick mesélt-e már neked az apjáról...

- Akkor most már értem, hogy miért nem folytatta akkor... Nos, nem igazán. De nem is várom el Tőle. Nagyon nehéz lehet Neki és ilyen szinten még nem nyílt meg nekem. Úgy vagyok vele, hogy majd mesél az apukájáról, ha úgy érzi készen áll rá.

- Az az igazság, hogy nem csak neked nem beszél róla, hanem nekünk sem. Fájó pont számára, amit nem szívesen oszt meg senkivel. Hatalmas fal van körülötte, amit a nővérével bármennyire is szerettünk volna lerombolni, nem sikerült. Képzelheted mennyire örültünk, mikor mesélt rólad. Addig is egy nagyon rendes és boldog fiú volt, de mióta te az életében vagy, mintha teljesen kicserélték volna. Már ez alatt a kis idő alatt is, az a fal sokkal kisebb. Hiszem, hogy te képes leszel lerombolni.

- Köszönöm, ez igazán jól esik. - érzékenyültem el. - Azt hiszem nagyon szeretem Micket...

- Biztosíthatlak róla, hogy ő is fülig szerelmes. Múltkor rákérdeztem, látnod kellett volna milyen zavarba jött. - kacagott. Milyen jó fej ez a nő!

- Szívesen láttam volna! Imád zavarba hozni engem...

- Amúgy... - váltott komolyabb hangnemre - Ha esetleg mesélne neked az apjáról... akkor... - látom rajta, hogy nem szeretne megbántani vagy elijeszteni.

- Tudom. Lakat a számon. Senkinek semmi köze ehhez a családhoz. Bízhat bennem. - fogtam meg a kézfejét.

- Köszönöm! - nézett rám hálásan.

Egy óráig beszélgethettünk még, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak és elváltunk. Halkan benyitottam a szobába és elbotorkáltam az ágyig. Bebújtam Mick mellé és hátulról átöleltem. Jó mélyen aludhatott, mert fel sem tűnt neki semmi. Pedig egy kicsit olyan voltam, mint elefánt a porcelán boltban... Na mindegy.

Kíváncsian, bár kicsit félve tekintek a holnapi napra. Vajon mit fognak hozzám szólni?

2017. 09. 09.

Sziasztok!Meghoztam a legújabb részt. Kicsit "bensőségesebb" lett, mint az eddigiek, remélem nem gond és így is tetszett.
Várom a visszajelzéseteket, hogy tovább tudjak fejlődni.

Köszönöm, hogy elolvastátok! :) :*