Borzalmasan hosszú volt ez a mai nap. És még csak délután 3 óra van. Végre ideértem a cica kávézóba, ahol megvárom a barátnőimet. Imádom ezt a helyet, amelyet kellemes kávé és forrócsoki illat leng be. No meg persze nem is beszélve a kis dorombolós, puha rabszolgatartókról. Maga a tökéletesség. Amikor beléptem a kávézóba, meglepődve vettem tudomásul, hogy tele van a hely. Hát az emberek nem dolgoznak hétköznap délután?! A irányt az emelet felé vettem, annak reményében, hogy ott talán kevesebben vannak. Igazam is lett. Csak néhány anyuka ült a gyermekeikkel az egyik asztalnál. Egy másiknál pedig egy fiú csapat. Szerencsére a szokásos helyünknél nem volt senki, ezért rögtön be is támadtam azt, pont a fiúkkal szemben. Ahogy hallottam nem magyarul beszéltek, de amilyen fáradt voltam, nem tudtam megállapítani, hogy milyen nyelven csevegnek. Épphogy leültem egy mosolygós pincérlány jött oda hozzám. Rögtön rendeltem is egy karamellás kávét, hátha majd nem akarom lefejelni az asztalt minden egyes másodpercben. Amint elment a lány, fel sem nézve előkaptam a táskámból az aktuális kedvenc könyvemet, a Szent Johanna gimi utolsó kötetét. Már éppen kezdtem belemerülni, és persze újra beleszeretni Cortezbe, mikor megéreztem magamon egy tekintetet. Egy ideig figyelmen kívül hagytam, de aztán csak elkezdett idegesíteni. Így hát felnéztem, hogy mégis ki a franc bámul. Ekkor pedig egy csodaszép, kék szempárral találtam magam szembe. Ahogy láttam meghökkent, hogy ránéztem és gyorsan el is kapta rólam a tekintetét. Pár percig még néztem őt, de megérkezett az előbbi leányzó a gőzölgő kávémmal. Megköszöntem és már fordultam is vissza de észrevettem, hogy a srác fél szemmel megint engem figyel. Bevallom, nem nézett ki rosszul. Világoskék, csillogó szemek, szőkés-barna haj és babapofi. Illetve tény, hogy imponált is a dolog, hogy valaki érdeklődik irántam. Még ha messziről is. Ezen gondolatokkal próbáltam tovább olvasni a könyvem, de nem tudtam figyelni a történetre, így letettem és úgy döntöttem, hogy később folytatom. Újra ránéztem a fiúra, aki nagy szemekkel figyelt. A mellette ülő barátja is rám nézett, majd mondott neki valamit, mire a szőke fiú megrázta fejét. Nem tudom miről lehetett szó, de utána egy darabig nem nézett rám, csak az ölébe ejtett kezeit bámulta. Hát ez ennyi volt. Nem úgy néz ki, mint aki ide akarna jönni hozzám. 
Mikor belekortyoltam a kávémba felugrott az ölembe egy gyönyörű szőrmók. A nap fénypontja! Legalábbis azt hittem... Miközben simogattam a cicust, megtámasztottam a fejem az asztalon. Pihenek egy kicsit, gondoltam. Ez olyan jól sikerült, hogy majdnem elaludtam. Már éppen, teljesen átadtam volna magamat az álomnak, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Mi? Most ezt csak álmodom? Azonban valaki megint hozzámért. Riadtan nyitottam ki a szemeim, és kék szemű fiú állt mellettem. Hosszú másodpercekig csak nézett, láttam rajta, hogy zavarban van, ezért megpróbáltam oldani a kínos szituációt.

- Hello! - mosolyogtam rá.

- H-hello! Mmm... beszélsz angolul? - mosolygott vissza. Hogy milyen aranyos mosolya van.

- Persze. Leülsz? - vettem el a táskám a mellettem lévő székről.

- Igen, köszönöm. Csak pár percig akarlak zavarni. - leült mellém, azonban egyszer sem nézett rám. Ekkor megcsapott az a finom, férfias illata. Istenem! Csak ne legyen egy gyökér! A fiú egy ideig csak az asztalt bámulta.

- Egyébként - érintettem meg a vállát - Lendvai Evelyn. Örvendek - nyújtottam felé a kezem. 
Rám emelte a gyönyörű tekintetét és újra elmosolyodott.

- Mick Betsch. - fonta a hosszú ujjait az apró kezem köré. Igazán férfias keze volt, puha és meleg. Jóleső érzés járta át a testemet, mikor hozzám ért.

- És kedves Mick, mit szerettél volna? - utaltam az előbbi kijelentésére.

- Mmm, nagyon szépnek talállak, és szeretnélek elhívni randizni - nézett rám hatalmas szemekkel. Azonban elég érdekes fejet vághattam, mert bizonytalanságot láttam a szemeiben. - Persze tudom, hogy így ismeretlenül érdekesen hangozhat, és nem tudhatja az ember, hogy milyen elmebetegbe botolhat bele ezért megértem ha elutasítasz és... - kezdte el hadarni de félbeszakítottam. 

- Várj már, várj! - nevettem ki. - Adj esélyt, hogy válaszolhassak! Nos, nagyon szívesen elmennék veled randizni.

- Komolyan? Zsír! - villantott rám egy ezer wattos mosolyt és az előbbi félénksége már nem volt jelen. - Előtte ha szeretnél beszélhetünk valamelyik közösségi oldalon, hogy egyeztessük mikor találkozzunk és, hogy egy kicsit megismerjük egymást.

- Ez jó ötlet. Ömm, Facebookot és az Instagrammot használom leginkább.

- A Facebook az tökéletes lesz. Esetleg leírnád kérlek a neved, hogy biztos ne írjam el? - nevette el magát.

- Persze! - gyorsan előkotortam a táskámból egy tollat, majd lefirkantottam egy szalvétára a nevemet és átadtam neki.

- Nagyon szépen köszönöm! Nem is zavarnálak tovább, meg a barátaim már menni szeretnének. Örültem a találkozásnak, remélem megismételhetjük. Legyen szép napod Evelyn!  

Elköszöntem tőle és mosolyogva figyeltem, ahogy visszaül a barátaihoz. Ezután, pár perccel később valóban távoztak. Mickkel csak kedvesen egymásra mosolyogtunk. Hogy milyen helyes ez a fiú... Na, hát ez volt a nap fénypontja!
A barátnőim, Fruzsi és Luca ezt a pillanatot választották érkezésüknek. Miután megöleltük egymást, leültünk és rendeltek maguknak is italok. 

- Na mesélj csajszi, hogy sikerültek? 

- Szerintem egész jól, bár nem akarom elkiabálni... Amilyen szerencsétlen vagyok valamit tuti elcsesztem. - nevettem fel kínosan.

- Azért elég nagy szívás, hogy egy napra rakták a két nyelvvizsgádat. De biztos átmész, rengeteget készültél rá. - bátorított Luca.

- Pontosan! Amúúgy, mi ez mosoly Evykém?! Csak nem a vizsga volt ennyire élvezetes? - látott át rajtam azonnal Fruzsi. Talán nem kellett volna folyamatosan úgy vigyorognom, mint a tejbetök...

- Hát... Mielőtt jöttetek volt itt egy srác... - kezdtem bele a mesélésbe.

- Úristen, MUTI - jöttek teljesen lázba a történetem végén.

- Most nincs netem, de...

- De nekem van! - vágott rögtön a szavamba Luca - Na hogy hívják ezt a cukifiút, aki így levett a lábadról?

- Mick... ööö... Basszus elfelejtettem a vezetéknevét. - vágom homlokon magam.

- Na szép, ennyire bejön neked ez a srác de a nevére már nem emlékszel. -nevettek azonnal a barátnőim.

- Jóna'! Én leírtam neki a nevem, hogy beszéljünk majd, hátha bejelöl és akkor megtudom nektek mutatni.

Ezután elterelődött rólam a téma. A lányok elmesélték, hogy miről maradtam ma le a suliban. Szokásosan semmi érdekfeszítőről. Emellett rengeteg nevettünk, szerintem bolondnak nézhettek minket. Körülbelül egy óra után fizettünk és hazafelé vettük az irányt. A metró kellemesen elringatott de szerencsére egyfelé laktunk így szóval tartottak és nem hagyták, hogy elaludjak. Mikor hazaértem köszöntem a családnak, letettem a táskám a földre és a fürdő felé vettem az irányt. Lerángattam magamról a felesleges ruhadarabokat és beálltam a frissítő zuhany alá. Utálom ezt a februári időjárást... Kint majd' megfagysz a vastag téli ruhák ellenére is de amint belépsz egy fűtött helységbe, azonnal tokától bokáig izzadni kezd az ember. Csak lenne már tavasz.
Amikor végeztem, elcsoszogtam a szobámba, ahol összepakoltam holnapra, gondolván, hogy franc se fog ilyenkor tanulni vagy házit írni, belefér. Majd a szerelmem felé vettem az irányt. Ó igen, gyere anyához. Miután kiterültem az ágyamon rápillantottam a éjjeliszekrényemen lévő órára, ami negyed hatot mutatott. Ilyenkor még nem kéne bealudnom, mert akkor az éjszaka közepén felébredek és a legerősebb altatóval sem tudnék visszaaludni. Így benyomtam a telefonomon a wifit, hogy valamivel elfoglaljam magam. Pár percet vártam, hogy minden rendesen betöltődjön. Kaptam néhány felesleges emailt, meg két játékfelkérést. Csupa izgalmas dolgok... De aztán felugrott valami, ami azonnal mosolyt csalt az arcomra. Egy barátjelölés. Megnyitottam és ott volt. Mick Betsch ismerősnek jelölt. Betsch, tényleg! Hezitálás nélkül ráböktem a "Megerősítés" gombra. Rámentem a profiljára, ahol csupán három képet találtam. Kettőn visszafogottan, kisfiúsan mosolygott, viszont az utolsón ugyan az a magabiztos mosoly volt, mint amit nekem villantott a kávézóban. Fantasztikus mosolyának köszönhetően az arca egyik oldalán megjelent egy apró gödröcske. Mondanom sem kell, az a kedvencem! Ezt gyorsan el is küldtem a csajoknak és a reakciójukra sem kellett sokat várnom.

- Fruzsi🦄🌈: Woah *-* Milyen szeme van már?! 🤤

- Luca🐼🍉: Nem rossz, nem rossz. De nekem túl kisfiús, tipikus szépfiú. 😃 Evy, egyébként neked nem a férfiasabb kinézetű pasik jöttek eddig be?

- Evy🐱🍕: Hát, én is azt hittem és tessék. Valami megfogott benne. *-*

- Fruzsi🦄🌈: Írt már? *-*

- Evy🐱🍕: Még nem, de majd helyzet jelentek! ✌

Ezután magam mellé tettem a telefonom és úgy döntöttem, hogy lemegyek alfába. Mikor már elaludtam volna, a telefonom elkezdett rezegni mellettem. Gondoltam, hogy majd holnap megnézem, hogy ki zaklat ezért hagytam. De újra megrezzent és már kíváncsi voltam, hogy mi ennyire fontos a lányoknak. Azonban a szokásos chatfej helyett egy másik volt. Ezt még nem láttam így rámentem, hogy ki az és vigyorogva vettem tudomásul, hogy Mick írt rám.

- Mick Betsch: Szia! Nagyon örülök, hogy visszajelöltél. 🙂 Kicsit féltem, hogy túl szép, hogy igaz legyen... Hogy telt a napod?

- Lendvai Evelyn: Szia Mick! Még szép, hogy visszajelöltelek. Különben nem mondtam volna meg a teljes nevem. 🙂 Elég hosszú napom volt ma. Hulla vagyok... Neked? 

- Mick Betsch: Jaj, akkor nem zavarlak, feküdj le aludni nyugodtan! Csak meg szeretném kérdezni, hogy áll-e még a randevúnk? 🙈

- Lendvai Evelyn: Persze! Neked mikor lenne jó? 

- Mick Betsch: Szuper! Mondjuk... Mit szólnál a holnaphoz? Délután valamikor.

- Lendvai Evelyn: Holnap csütörtök van, igaz? Kettőig vagyok iskolában, mondjuk olyan négy órához mit szólnál? 🙂

- Mick Betsch: Az tökéletes! A Nyugati Pályaudvarnál jó lesz? Csak oda találok el... 😂

- Lendvai Evelyn: Rendben! 😃 Viszont ne haragudj, de tényleg elmegyek aludni, mert kiesik a telefonom a kezemből. Szép álmokat!

 - Mick Betsch: Neked is!

Miután állítottam magamnak ébresztőt, azonnal elnyomott az álom. Kíváncsi vagyok a holnapi kis randevúmra. Jaj csak el ne szúrjam...

2017. 08. 20.

Sziasztok!
Remélem tetszik nektek az első rész! Építő kritikát és véleményt nagyon szívesen elfogadok! Köszönöm, hogy elolvastad! :)