Hoseok majdnem elérte a konyhaajtót, amikor a jövevény utolérte. Fél kezét már épp a kilincs felé nyújtotta, amikor a magasabb fiú hátulról átölelte. Teste megfeszült egy pillanatra, hiszen úgy érezte egy percet sem késlekedhet, így pedig képtelen volt haladni, de túlságosan jól esett az a fajta biztonság, amit a másik nyújtott neki, így nemsokára már engedelmesen simult az izmos karok ölelésébe.

- Mi a baj a repülőkkel Hobi? Megint álmodtál? Üljünk le egy kicsit. Csinálok kávét. Yoongi szólt, hogy tartsalak itthon, amíg meg nem érkezik. Meg akart lepni. Hamarosan itt lesz, ne aggódj! - mormolta az "idegen" mély hangján, miközben állát az idősebb vállán nyugtatta.

Hoseok férje nevének említésére megadóan sóhajtott.

Hazajön. Neki miért nem szólt?

Fél óra múlva már egymással szemben ültek az apró konyhaasztalnál. Hoseok átöltözött és még a rögzítőjét is sikerült újra ráigazítani a lábára. Nem szerette hordani, bár viccesnek találta, amikor Yoongi a combjáig felfutó fémes sínpár látványára mini Terminátornak kezdte becézni őt. A filmet ugyan nem látta, de a férje hangsúlyából úgy ítélte meg, hogy ez csakis valami pozitív dolog lehet. A jövevény némán kortyolgatta a kávéját és nem úgy tűnt, mintha meg akarna szólalni. Ehelyett apró mosollyal az arcán figyelte a legjobb barátját, aki nyugtalanul izgett-mozgott a székén. Hoseok hasztalanul próbálta lefoglalni a gondolatait. Idegesen olvasgatta a helyiségben a bútorokra és apróbb tárgyakra ragasztgatott színes cetlik feliratait, amiket még Yoongi készített neki, hogy könnyebben a fejébe menjenek az angol kifejezések, de a betűk most nem álltak össze értelmes szavakká a fejében.

- Akkor, nem mesélsz az álmodról? - törte meg végül a csendet a fiatalabb, várakozóan tekintve a vele szemben ülőre.

Hoseok ijedten kapta felé a fejét. Bűntudata volt, amiért ismét ezzel kell fárasztania a másikat. Néha voltak aggasztó, látomásszerű álmai, amikkel nem tudott mit kezdeni, ugyanis a legtöbb előbb vagy utóbb... Valósággá vált. Nem tartotta magát médiumnak, egyfolytában kételkedett az ép eszében, de mikor néhány évvel ezelőtt megálmodta Yoongi bátyjának a halálát és utólag megtudta, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy előre látta, úgy érezte muszáj megosztania valakivel a "titkát" vagy teljesen becsavarodik. Ez a személy pedig meglepő módon nem Yoongi lett, aki épp a mély gyászát igyekezett feldolgozni, hanem Taehyung, Hoseok legjobb és talán legrégebbi barátja. 

Már kisiskolás koruktól fogva ismerték egymást, együtt kezdtek el táncleckéket venni a szomszédos kisvárosban tanító nagy hírű Mr. Kimtől is, aztán sokáig egy csapatban táncoltak a Főiskola elvégzése után. Taehyung figyelemmel kísérte Hoseok szárnypróbálgatásait a szerelemben másokkal, illetve Yoongival is. Ő volt az első, akinek Hoseok bevallotta, hogy a fiúkhoz vonzódik. Hoseok tartott attól, hogy barátja esetleg elfordul tőle, ha megtudja róla ezt az információt, de legnagyobb meglepetésére Taehyung (szokásához híven) a lehető legfurábban fogadta a vallomását. Utólag kiderült, hogy Taetae is pontosan azt az estét választotta a coming outra, de Hoseok kissé áthúzta a terveit. Az idősebb már akkor tudta, hogy sosem fogja elfelejteni azt a párbeszédet, ami akkor lezajlott köztük, de még most is mosolyogva gondolt vissza a jelenetre, ahogy a kanapén fetrengve, mértéktelen pattogatott-kukoricaevés és Neveletlen hercegnő nézése közben kölcsönösen és barátságukra jellemzően megosztották egymással a titkaikat.

***

- Figyelj Tae! - bökte oldalba a félig rajta heverőt.

- Hmm? - nyitotta fel résnyire a szemét a fiatalabb.

- Meleg vagyok, és szerintem Josh szexi, habár egy seggfej és Miának nem őt kéne választania, mert Marty már akkor észrevette őt, amikor láthatatlan volt. Ez milyen szép dolog amúgy, mint azok a lila virágok a nagyim kertjében bárcsak... - Tovább azonban nem tudta mondani, mivel barátja félbeszakította a szóáradatát, amit zavarában a vallomása mögé kanyarított.

- Szóval bejönnek a szőkék.

Hoseok egy darabig nem jutott szóhoz, majd lassan bólintott és hozzátette:

- A fiúk. Mármint, akik szőkék igen, de egyébként a barnákkal sincs semmi bajom csak... - Ezúttal sem tudta végigmondani, amit akart, mert mély hangú barátja csontropogtató ölelésben részesítette, kiszorítva belőle azt a maradék levegőt is, amit esetleg elraktározott volna a nehezebb időkre a tüdejében. Köhögve igyekezett kiszabadulni, de hasztalan. A fiatalabb oda-vissza rángatta, mintha csak egy rongybabával lenne dolga.

- Végre! Lesz kivel olvadoznom Mr. Kim után! Ugye milyen jó a segge?- üvöltözött, majd végre elengedte szegény Hoseokot, miközben boldog vigyorral az arcán nézett a barátjára.

Hoseoknak beletelt néhány percbe, míg rájött merre is van a fel meg a le, de végül megpróbálta feltenni a kérdést, ami a fizikai megpróbáltatásai alatt foglalkoztatta. Bizonytalanul pillantott a vidám fiú szemébe.

- Várj! Szóval, azt akarod mondani, hogy te is... 

- Ja. Meleg vagyok, mint egy kályha, vagy mint a Nap. Esetleg a villanyrezsó éjfélkor.

- Miért éjfélkor? - szaladtak össze Hoseok szemöldökei.

- Hogy legyen mit kérdezned! - koppintott könnyedén az idősebb orrára, majd mosolyogva húzódott távolabb, elkerülve az esetleges támadást.

Támadás azonban nem érkezett. Hoseok csak ült és igyekezett visszatartani a könnyeit. Taehyung észrevette a furcsán csillogó szemeit és nem késlekedett. Újra megölelte a barátját, ám ezúttal sokkal több gyengédséggel. Hagyta, hogy a vörös hajú a vállába fújja az arcát és türelmesen, egészen addig csitítgatta, lágyan simogatva a haját és a hátát, míg táncostársa meg nem nyugodott.

- Köszönöm.

- Igazán nincs mit.

Taehyung még adott pár percet kettejüknek, majd megelégelve a helyzetet (Sosem bírta túl jól az érzelmes jeleneteket.) lassan lefejtette magáról az idősebb karjait. Hoseok kérdőn nézett rá, amikor megragadva a csuklóját, Taetae szó nélkül kezdte el maga után húzni.

- Gyere már! - nógatta türelmetlenül Taehyung, miközben Hoseok ügyetlenül botladozott a nyomában.

- De... Hová?

- Hajfestéket venni! - Taehyung úgy nézett rá, mintha valami egészen magától értetődő dologra kérdezett volna rá.

- Miért?

- Hogyhogy miért? Át akarom festeni! - mutatott méltatlankodva a saját kék színben pompázó hajkoronájára a fiatalabb.

- Milyenre?

- Szőkére.

Hoseok pár másodpercig csak állt és hitetlenkedve bámult a vele szemben állóra.

- Te teljesen megőrültél? - tette végül fel a legkézenfekvőbb kérdést.

- Mi van, félsz, hogy belém zúgsz? - vigyorgott rá vissza a kék hajú.

***

Hoseok lassan megrázta a fejét és rámosolygott a barátjára.

- Ne haragudj, de nem fogok mesélni. Már nem számít.

- Mi nem számít?

- Az álmom.

Taehyung nem faggatta tovább. Ismerte az idősebbet. Tudta, hogyha szükségét érzi, úgyis el fogja mondani, amit akart.

Csendben mosogatták el az edényeket, amit a késői reggelihez használtak. Éppen lehuppantak a nappaliban lévő keskeny fotelba, hogy régi ígéretéhez híven Taehyung megmutassa az idősebbnek, hogyan is kéne kirakni egy Rubik-kockát, amikor kulcszörgést hallottak. Hoseok azonnal az ajtó felé kapta a fejét. Egyből a mankói után nyúlt, hogy minél gyorsabban a bejárathoz jusson, amikor észrevette, hogy nem egy, hanem két ember áll az ajtóban. Minden fájdalmát és sértődöttségét feledve ölelte át a magasabbik alakot, hogy aztán minden másról megfeledkezve húzza magához egy hosszas csókra. Nem tudott betelni vele.

Yoongi végre hazajött.

Csak ez számít, nem?

***

Megkésve bár, de törve nem, íme az új rész!

Hogy tetszik az új borító? Én nagyon szeretem, örök hála érte @klovesbangtan <3

Ajánlott zene a fejezethez:

https://youtu.be/WiinVuzh4DA