Jung Hoseok és Min Yoongi kereken öt éve voltak házasok. Eleinte csak a házassági papírok elintézése okán, később Yoongi munkája miatt kénytelenek voltak tovább elidőzni New Yorkban, a végén pedig teljesen ott ragadtak a mindig éber, élettől pezsgő és zajos nagyvárosban. Lassan már három éve éltek Amerikában, de Hoseoknak még mindig nehezére esett felvenni az itteni élet ritmusát. A Nagy Almában töltött évek dacára, férjével ellentétben még mindig bizonytalanul beszélte a nyelvet és hiába próbálta még maga előtt is tagadni: Minden egyes nap gyötörte a honvágy, hiányolta a családját és a barátait. Mégsem panaszkodott soha. Tudta, ahogy Yoongi támogatta korábban az ő álmait a megismerkedésük elején, úgy most rajta a sor, hogy háttérbe szorítsa a saját vágyait a másik érdekében.

Mindig is szeretett főzni. Mivel kettejük közül neki volt több szabadideje, így a házimunka nagy része és az ételkészítés is rámaradt a legtöbbször. Eleinte nem is bánta. Tudta, hogy fordított helyzetben Yoongi is simán megtenne ennyit kettejükért. A kedvenc ételeik elkészítésével egy idő után mégis felhagyott, mert úgy érezte, minden igyekezete ellenére, meg sem közelíthette a hazai ízeket. A sikertelenség pedig elkedvtelenítette az állandóan a tökéletességre törekedő fiút. Nagyon zavarta, hogy nem tud megfelelni a férjének és magának sem.

Yoongi nem tett megjegyzést a tradicionális koreai ételek hiányára, de egyre többször rendelt házhoz kaját vacsorára. Elégedetten és jóllakottan dőlt hátra az ilyen alkalmak után, megkönnyebbülten gondolva arra, hogy végre elég a keresete ahhoz, hogy terhet vegyen le Hoseok válláról. Nem is sejtette, hogy ezzel a tettével pont Hoseok büszkeségét sérti, aki az étteremből érkezett ételeket úgy értelmezte, mintha Yoongi szavak nélkül mondaná neki, jobb is, ha nem próbálkozik tovább a főzéssel, hiszen látszik, hogy nem megy neki.

Mióta Yoonginak jobban beindult a dalszerzői és produceri karrierje, alig tartózkodott otthon. Hoseok hiába vágyott rá, hogy többet legyenek együtt, akárhányszor próbálkozott is tudomására hozni ezt a másiknak, Yoongi túl könnyedén vette a szemrehányásait és ígéretei ellenére mégsem sikerült változtatnia hektikus, karrierista életvitelén. Habár Yoongi a saját elmondása szerint kettejükért dolgozott, Hoseok úgy érezte a második helyre csúszott szerelme fontossági sorrendjében. Be kellett látnia: Amerikába költözésük után nem sokkal, Yoongi képzeletbeli listáján, a munka vette át az első helyet.

Ma azonban Hoseok ki akart tenni magáért. Augusztus tizenötödike volt. Végre elérkeztek az ötödik házassági évfordulójukhoz. Hoseok, miközben az ünnepi vacsorához vágta fel a zöldségeket, (Úgy döntött, kivételesen megpróbálkozik újra valami hazai ínyencséggel.) elmerengett az első találkozásukon. Nem gondolta volna, hogy lesz bárki, akit ennyire szeretni tud és aki egyszerre teszi majd sebezhetővé, ugyanakkor erőssé is a szívét. Mennyi mindenről nem tudott még, amikor megismerkedtek.

Mennyit sírt, miután megismerkedtek.

***

Hoseok akkoriban költözött el a szüleitől és kezdett el táncosként dolgozni. Nagyon szigorú próbarendje volt. Szinte nem is látta a napvilágot, minden idejét az együttesének földalatti próbateremében, a neonlámpák hideg fényei alatt gyakorolva volt kénytelen eltölteni. Nem mintha bánta volna. Végre azzal foglalkozhatott, amivel mindig is akart. Igaz, hogy egyelőre csak kisebb feladatokat kapott, de bízott benne, hogyha elég keményen dolgozik, akkor egy idő után igazi szólótáncos és koreográfus válhat belőle. Nem nagyon volt ideje mással törődnie tehát a munkáján kívül. A kutyáját is a családjánál kellett hagynia, mivel itt Szöulban nem tudott volna rendesen gondoskodni róla.

Azon a bizonyos estén is sötétben ballagott a kis lakása felé. Fáradtságtól szédelegve mászta meg a keskeny lépcsőfokokat a hetedik emeletig, mivel a lift még mindig nem működött. Hoseok már csak egy bosszús fintort eresztett meg a három hónapja érintetlenül lógó „A lift elromlott" feliratú tábla láttán, ami szinte már régi ismerősként köszöntötte őt, a többi lakóval ellentétben, akikről a fiúnak fogalma sem volt, mivel általában túl korán indult és későn érkezett, így nem volt alkalma megismerkedni velük.

Egyedül a főbérlőjéről volt fogalma, bár Doyeon asszonyt legszívesebben elfelejtette volna. A nő mindenről tudni akart és okvetlenül beleütötte az orrát olyasmibe is, amihez semmi köze se lett volna. A negyvenes éveiben járó asszony minden alkalmat megragadott, hogy kétértelmű megjegyzéseket tegyen a fiúnak, nem titkolva, hogy nem venné rossz néven, ha a fiatal táncos felmelegítené a férje halála óta hideg ágyát. Hoseok viszolygott még a gondolatától is, hogy ilyesfajta kapcsolatba bonyolódjanak, emiatt pedig még kínosabban érezte magát a közelében. Sajnos a jó viszonyt ennek ellenére kénytelen volt fenntartani, ha nem akarta, hogy idő előtt felmondják a bérletét, mivel ennél olcsóbb lakást semmiképp sem találhatott volna a környéken, neki pedig fontos volt, hogy közel legyen a munkahelyéhez.

Fülledt, nyári este volt. Hoseok nyitva hagyta az ablakot miközben hideg vízzel zuhanyzott. Örült, hogy ezúttal sikerült elkerülnie Doyeont. Egyre fárasztóbbnak találta a viselkedését. Már a táncostársainak is panaszkodott a lehetetlen helyzetéről, akik közül néhányan könnyelműen azt javasolták, hogy miért ne tehetne alkalmanként a nő kedvére, hiszen úgysem élt párkapcsolatban. Ha pedig kicsit „kedvesebb" lenne Doyeonnal, talán még a lakásért sem kéne fizetnie.

Igaz, hogy a nő korához képest jól tartotta magát, Hoseok mégis elfogadhatatlannak tartotta az „ötletet" nem csak azért, mert meleg volt és egyáltalán nem vonzódott Doyeonhoz, hanem a dolog erkölcsi része miatt is. Sosem lett volna képes ilyesmire.

Egy darabig mozdulatlanul állt a zuhanyrózsa alatt. Jólesően felsóhajtott a bizsergető érzésre, ahogy a jéghideg víz lassan végigcsorogott az egész, fáradtságtól elcsigázott testén. Kilépve a zuhanytálcáról, észrevette a csap mellett várakozó buborékfújóját. A húga nyomta búcsúajándékként a kezébe, mielőtt Hoseok felszállhatott volna a Szöulba tartó vonatra. Eddig nem volt szíve kibontani. Valamiért arra gondolt, hogyha Nayeon meglátogatja, akkor majd együtt fogják használni. Gyerekes dolog vagy sem, Hoseok kicsi korától kezdve imádta a fürdést és a buborékokat. Szerette nézni, ahogy a csillogó, vékony hártyából álló gömbök létrejönnek, aztán pár másodperc után már szét is pattannak, mintha sosem léteztek volna. Valamiért mindig is megbabonázta ez a látvány. Ha habfürdővel teli kádba ereszkedhetett, egyből gyerekes boldogság öntötte el a szívét. Húga jól tudta, hogy Szöulban, (mivel csak egy apró zuhanyzókabin árválkodott a lakásában) erre nem lesz lehetősége, így, hogy otthonától messze se maradjon buborékok nélkül, végül kezébe nyomta a kis tégelynyi „varázslatot" az állomáson.

Hoseok magára kanyarította, bolyhos, sárga napraforgókkal díszített köntösét. Ugyan még tétovázott pár pillanatig, de aztán hamar döntött. Határozott mozdulattal a buborékfújóért nyúlt és a szájához emelte. A telihold besütött a fürdőszobájának ablakán, emiatt hirtelen az jutott eszébe, mi lenne, ha kivételesen a nyitott ablakon keresztül, a hold felé eregetne buborékokat. Úgy még különlegesebb lenne a látvány. Szinte meg is feledkezett az egész napos fáradtságáról, izgatottan lépett a párkányhoz. Fél kézzel megtámaszkodott, majd szemeit lehunyva fújt bele óvatosan a műanyag játékszerbe. Mikor újból az égre vezette a tekintetét, egyből a buborékokat kereste, de egyet sem látott. Csalódottan nézett lefelé, kicsit jobban is kihajolt a kelleténél. Megszédült a hirtelen eléje táruló mélységtől. Lába megcsúszott a fürdőszoba nedves padlóján, kezéből kiejtette a buborékfújót. Gondolkodás nélkül, ijedten kapott utána, a teste előrefele billent és hiába próbálta megakadályozni, hirtelen átbukott az ablakkereten magát pedig az udvar felett, a keskeny párkányba kapaszkodva találta. Felnyöszörgött a félelemtől. Legnagyobb szerencséjére egy, a ház falából kiálló szobordíszítésben meg tudta támasztani a fél lábát, így nem kellett az azonnali lezuhanástól tartania, felhúzni azonban képtelen volt magát. A párkány hamarosan vágni kezdte a tenyerét. Tisztában volt vele, hogy nem lesz képes sokáig kitartani.

Nem mert lenézni, de heves káromkodás hangját hallotta meg az alatta elterülő udvar irányából. Igaz is, ott volt a lakóközösség által dohányzásra kijelölt terület. Talán ilyen későn is akadt valaki, aki kint maradt cigizni. Hoseokot ebben a pillanatban nem érdekelték a csendháborításra vonatkozó szabályok. Az élete forgott kockán, így azonnal heves üvöltözésbe kezdett:

- Segítség! Kérem segítsen! Hetedik emelet, négyes lakás. Nem működik a zár az ajtómban, szóval be tud jönni. Le fogok zuhanni, ha nem segít!

Fogalma sem volt, meghallotta-e bárki a kiáltozását, de újra és újra ismételte a mondatait, miközben igyekezett minden izmát megfeszítve kapaszkodni. Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el, de épp mikor kifogyott a szuszból és már-már elengedte volna a párkányt, két vékony kezet érzett meg a csuklóján.

- Rugaszkodj el a lábaddal felfelé és kapaszkodj belém! – érkezett rekedtes hangon az utasítás.

Hoseok nem sokat tétovázott. Tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Ereje végén járt. Utólag már nem tudta visszaidézni az ugrás pillanatát. Ami viszont megmaradt emlékezetében, az Yoongi mentolos, enyhe dohányfüsttel átitatott dzsekijének az illata, amit percekig képtelen volt elengedni, miután megmentője mellkasára érkezve, a fürdőszoba hideg csempéjén elterülve zokogott. Ami pedig még fontosabb volt számára: hogy Yoongi ölelő karjai, azután sem eresztették el, hogy abbahagyta a sírást.

***

„Rugaszkodj el a lábaddal felfelé és kapaszkodj belém"

Ezek voltak Yoongi első szavai a fiúhoz. Hoseok pedig gondolkodás nélkül támaszkodott rá. Ahogy erre gondolt, elkomorult egy pillanatra. Talán azóta is túl sok súlyt helyez a másik vállára. Yoongi volt az ő megmentője, de úgy érezte sosem tudta igazán meghálni neki, hogy azon a végzetes éjszakán nem hagyta lezuhanni a mélybe. Yoongi hiába gondolkodott erről egészen másképp, Hoseok nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy örökös lekötelezettje maradt férjének. Főleg, hogy a sérülése óta, szinte nem is tudott dolgozni, csak drágábbnál drágább kezelésekre járt.

Már mindennel elkészült a vacsorához. Csak a gyertyák voltak hátra. Remélte, hogy Yoongi kivételesen időben érkezik majd. Csak nem felejtette el, hogy milyen különleges nap ez a számukra? Hoseok gyorsan elvetette ezt a gondolatot. Figyelemelterelésként a terítő rojtjait kezdte el csomózgatni.

Hoseok türelmesen várt egy darabig. Miután a gyertyák csonkig égtek, eredeti szándéka ellenére azért mégis belekortyolt a borba. Több alkalommal is próbálta hívni Yoongit, de úgy tűnt, hogy a dalszerzőnek sajnos ki van kapcsolva a telefonja. Hoseok ezután bosszúsan félretette a mobilt és eredeti terveit feladva, férje nyaka helyett, a vörösboros üveg nyakára hajolt rá.

Yoongi aznap éjjel, egyáltalán nem jött haza.

Mikor végre megérkezett, első útja a fürdőszobába vezetett, ahol meglepődve szembesült azzal, hogy kedvese a kádban alszik, miközben egyik kezében a habfürdő tubusát, másikban pedig egy üres, vörösboros üveget szorongat.

***

Ajánlott zene a fejezethez:

https://youtu.be/hN_q-_nGv4U