Suga szemszöge

Mindjárt karácsony, és én, az örökös szerencsétlen, itthon fekszem a dormban. Még egy ilyen kétballábast, mint én! Kellett nekem elesni abban az átkozott küszöbben, és jól felsérteni a fülemet.

Legalább nem kell korán kelnem. Bár a többiek így is felébresztettek vagy hajnali kilenckor a lármájukkal, de nem kell sehova se mennem, mivel a doki fekvő betegnek nyilvánított a műtét után, hiába mondtam neki, hogy én nem a fülemmel járok. A tetejébe egy ideig nem mehetek a színpadi hangfalak közelébe sem, szóval a munkának is lőttek egy jó darabig. És bár néhány nappal ezelőtt még jó bulinak tűnt egész nap az ágyban fetrengve lustálkodni, mostanra meguntam, hogy nincs mit csinálnom, és hiányoznak a fanok is.

Délután jobb híján a Twitteren idétlenkedem, meg hülyébbnél hülyébb képeket és videókat keresgélek rólunk, majd amikor a fiúk hazaérnek, szembesítem őket a vállalhatatlan pillanataikkal, amit valamelyik szemfüles rajongó kamerája mindig rögzít, és nem szégyell kirakni az internetre sem, hogy még többen röhöghessenek rajta. Ezeknek az akcióknak legtöbbször TaeHyung az áldozata, aki már nagyon unhatja ezt, ezért elhatározom, hogy most őt kihagyom a buliból, és inkább a többi tagra koncentrálok. Nehéz a trollok élete, súlyos döntéseket igényel.

Amint kigyönyörködtem magam NamJoon képtelen arckifejezéseiben és fantasztikus tánclépéseiben, Jimin következik. Unottan végigpörgetem a kockás hasáról készült képeket és gifeket, és túlteszem magam azon, hogy hány fotó készült kettőnkről félreérthető pillanatokban, amikor megpillantok valami érdekesebbet.

Az egyik koncertünkön készült mozgóképen Park Jiminnie látható ijesztően közelről, és épp egyik koreográfiánkkal veszi le a lábukról a fanokat, miközben a nadrágján keresztül tökéletesen kivehető.... valami, aminek nem lenne szabad látszania.

Én mindig is utáltam, hogy ilyen képtelenül feszes gatyákat adnak ránk, hiszen a lábaim fantasztikusan idétlennek tűnnek benne, de úgy tűnik, Jimin különösképp haragban van ezekkel a ruhadarabokkal.

- Ez kínos - röhögök fel kicsit, és folytatom a keresgélést. Ám meglepetésemre egy újabb hasonló képre bukkanok. - Mi a fene? - mormolom, de nem tulajdonítok különösebb figyelmet neki. Egészen addig, amíg nem találok egy egész videót, ami ezzel foglalkozik, és nem bírom ki, hogy ne nézzek bele. Főleg képek, rövid videók vannak összeválogatva, de nem is ezen, sokkal inkább a megtekintések számán lepődöm meg.

Akármi mást találok ezután, nem tudja elterelni a gondolataimat ezekről a gyöngyszemekről. Szerencsére hamar bealszok, így végre ténylegesen pihenek is keveset. Talán egy órával később arra ébredek, hogy V egész közelről bámul a pofámba, iszonyat hülye fejet vágva. Tehát hazaértek. Elhessegetem TaeHyungot a közelemből, és már nem tudok visszaaludni, ezért lassan kikászálódok az ágyból, és megkeresem a többieket, akik a konyhában ácsorognak kajára várva, vagy éppenséggel Jin nyakán lógnak, mint JungKook.

NamJoon egyből felém fordul, és az állapotom felől érdeklődik. Már egyáltalán nem fáj a fülem, ezért nyugodtan válaszolom neki a szokásos "jól vagyok"-ot, de most már van igazságalapja is ennek a kijelentésemnek. HoSeok ugrik mellém, akivel az elmúlt időszakban különös módon jól kijövünk, a közöttünk szakadékként húzódó ellentétek ellenére is. Elmeséli nekem a mai napját, amit türelmesen végighallgatok, amíg nem messze tőlünk elkészül a vacsora Jin és JungKook munkája által.

Hyungom nem régiben rászoktatta a maknaet arra, hogy ha már minden délután a konyhában lábatlankodik, segítsen is be neki a főzésben. Kook kezdetben morgott amiatt, hogy ő szívesebben töltené a gép előtt az idejét különféle játékokkal, de SeokJin nem tágított, így a legfiatalabb hamar belerázódott a kis kukta szerepébe, és mint kivétel nélkül mindenben, ebben is hihetetlenül ügyes. Jinnek pedig jót tesz, hogy kapott segítséget a konyhai teendőiben, így nem dolgozza ki a belét még a hazaérkezésünk után is. Na igen, ha sok időt töltök itthon semmittevéssel, ilyeneket is megfigyelek. Érdekes.

Asztalhoz ülünk végre, már mindenkinek korog a gyomra. Nekem is, pedig a mai nap nem tudok semmi hasznos cselekedetet felmutatni, amitől megéheztem volna. Talán holnap próbálkozom az írással, még meglátom. A legidősebb kiszolgál minket, rózsaszín pólóban, köténnyel a derekán és nőiesen finom vonásaival tényleg olyan most, mint ha az anyukánk lenne. A kérdés már csak az, hogy akkor ki az apuka...

Mindenki jóízűen falatozik, néhány perc erejéig csönd ül a közös otthonunkra, ami nagyon ritka, igazi kincs, amikor mind itthon vagyunk, és nincs szinte elviselhetetlen lárma. Szeretem az együtt töltött estéket, akkor is, ha nem látszik rajtam. Elkerülhetetlenül és visszafordíthatatlanul összenőttünk így heten, és remélem, ez a jövőben sem változik majd meg.

Persze miután mindenki elfogyasztotta a vacsoráját, visszatér az élet a dormunkba. Az én kedvenc műsorszámom következik, még pedig, hogy megmutogatom, amit magunkról találtam a neten. Ez mostanság szerves részét képezi a napunknak, közvetlenül a vacsora után. Előkerülnek ilyenkor fan teóriás videók, mémek, tweetek és minden, ami a rajongók által készített. Büszkén mutogatom a különböző hülye fejeinket, és furcsa, elkapott pillanatainkat a fiúknak. Jót derülnek rajtuk, ahogy arra számítottam.

Nem marad ki a Jimin dudorodó nadrágjáról szóló összeállítás sem, amit taps és ováció fogad a fiúk egy részétől, míg a másik részünktől - főleg JungKooktól és Jintől - kérdő tekintet és lesütött szemek. Jiminen azonban látom, hogy nem nagyon örül. Vajon amiatt ilyen, hogy ilyen állapotban készült róla felvétel és ennyien megnézik, vagy azért, mert én ezt megmutatom a fiúknak?

Amikor kiszórakoztuk magunkat, mindenki elvonul a maga dolgára, zuhanyozni, vagy tudom is én. Én az ágyon fekve gondolkozom azon, mit is fogok csinálni holnap itthon, mert már lassan ötletem sincs, mivel töltsem az időt. Ha nagyon elunom magam, a végén még nekiállok kitakarítani.

Gondolatmenetem az ajtó csapódása szakítja félbe, amin Jimin lép be, meglehetősen feldúltan, már amennyire ennyiből meg lehet mondani.

- Miért kellett ilyet mutatni mindenki előtt? - támad nekem, pufi kis arcán idegesen ráncolja szemöldökét. Nem tudom komolyan venni, soha nem is tudtam.

- Ne vedd már így a szívedre, Jiminnie! Biztos, hogy nem csak rólad van ilyen videó a neten. - próbálom lenyugtatni, mert hiába nem fáj már a fülem, mégsem esik jól az a vékony hangja, amivel sivalkodik itt nekem.

- Az egy dolog, de miért kellett meg is mutatni nekik? És miért pont rólam?

- Ne legyél már ilyen gátlásos, ettől nem dől össze a világ. Amúgy azért téged mutattalak, mert rólad sok ilyen jött szembe. Ennyi. Nem tehetek róla, ha ennyire kanos vagy. - oltom le szegényt, de nem úgy reagál, ahogy várom. Leül az ágyra a lábamhoz, arcát apró tenyerébe temeti.

- Hiányzik a szex.. - motyogja szenvedő hangon. Nem kicsit lepődök meg ezen, ugyanakkor meg is sajnálom. Na, nem mint ha én nem lennék hasonló cipőben...

- Nekem is, hidd el. Szerintem itt mindegyikünk ezt érzi. Hülye egy helyzet. Lányok ezrei vannak oda értünk, és mi nem kaphatunk meg egyet sem... - kezdenék filozofálni, ám félbeszakít.

- Ha te is kanos vagy, meg én is... - néz rám nagy szemekkel, kérdőn, hogy értem-e, mire akar kilyukadni.

- Te most arra gondolsz, hogy...? - képedek el teljesen.

- Arra bizony. Miért szenvednénk tovább? - furcsa mód kettőnk közül én vagyok az, aki zavarba jön, pedig ez inkább rá jellemző. Ha így végiggondolom, igaza van. Ha az ember eljut arra a szintre, már nem érdekli, hogy az illető fiú-e vagy lány. De ahhoz annyira kétségbeesettnek kell lenni, mint amilyenek mi vagyunk.

- Rendben... Benne vagyok. - bólintok rá.

- Komolyan? - kerekednek el szemei.

- DE! Egy feltétellel. Nem hagyjuk odáig fajulni a dolgot, hogy érzelmek meg bármi hasonló zűr alakuljon ki. Oké?

- Oké. - egyezik bele, és közelebb mászik hozzám. - Most azonnal?

- Legyen. - adom meg magam, és felülnék, ám megállít, mielőtt teljesen ki tudnék egyenesedni. Mellkasomnál fogva visszanyom az ágyra, mire kérdőn nézek rá.

- Maradj csak! Még nem gyógyultál meg teljesen, pihenj. - mosolyog rám feloldódva, láthatóan félredobta már a gátlásait.

- Semmi bajom, csak a fülem kell pihentetnem. És nehogy azt hidd, hogy én leszek alul. Engedj felkelni!

- Nem is mondtam, hogy alul leszel. - nyalja meg ajkait csábítóan - Lovagolok.

- Az más. - kacsintok rá, és maradok ott, ahol vagyok. Ő a csípőmre ül, formás fenekét és súlyát épp, hogy megérzem csak, azonban más hatással igen is van rám, ahogy mozogni kezd a meglehetősen érzékeny területen. Karjaim fejem alá teszem, így nézek rá, ahogy pólóját ledobja magáról, és éhes pillantásokkal méreget, miközben csípőjével megállíthatatlanul mozog rajtam. Igyekszik minél izgatóbb látványt nyújtani, amit igazán értékelek, nyelvemmel meg kell, hogy nedvesítsem a hirtelen ingerektől kiszáradt ajkaim.

Végignézek kidolgozott izmain, tökéletes felsőtestén, aminek már a látványa is nem várt reakciókat képes kihozni belőlem. Ha valaki nem is olyan rég azt mondta volna, hogy egy férfi, pláne egy csapattársam éri majd el, hogy szélsebesen keményedni kezdjek odalent, biztosan körberöhögöm. De most ez teljesen valósnak hat, ahogy tenyerem izmos combjaira teszem, segítve a ringatózásban. Nehezen veszem a levegőt, és az ő ajkait is halk sóhajok hagyják el. Tisztán látható, hogy már eléggé merev, ám most nem zavarja. Vagy azért, mert ezúttal nem készül róla felvétel, vagy azért, mert tisztában van vele, hamarosan megoldódik ez a - nem is olyan kicsi - problémája.

Előre hajol, közel arcomhoz, és megkérdezi:

- Megcsókolhatlak? - tetszik, hogy a benne égő vágy ellenére is tartja magát a megállapodáshoz, ami szerint az együttlétünk semmiféle érzelmi háttérrel nem rendelkezhet, de szerintem egy csók még nem a világ. Bólintok, mire Jimin bezárja ajkaink között a távolságot, és egyből nyelvét is használatba helyezi. Kis dominánsnak érzi magát, gondolom. Ezt nem hagyhatom neki, éreznie kell, hogy itt én leszek felül, így izmos szervét visszatessékelem a szájába, és inkább én veszem át az irányítást a nyelvemmel.

Nem hiába emlegetik a fanok a nyelvtechnikámat, ez az egyik nagy erősségem, nem csak a rap terén, hanem csókolózáskor is előny. Ám ezt Jiminen kívül nem tudja senki. Úgy tűnik, nagy hatással vagyok rá, hisz a csókunkba nyög, amint gyorsan, ám mégis érzékien végigsimítok nyelvén, majd szájpadlásán, ami az egyik legérzékenyebb terület. Tarkómnál fogva nem hagyja, hogy elváljak tőle, így még jó sokáig folytatjuk ezt az észveszejtő táncot, amiben végre ő is felbátorodva fonja össze nyelveink. Újrakezdi mozgását ölemben, amit már én sem állok meg nyögés nélkül. Elválok dús, a csóktól vöröses ajkaitól, és fejem hátra hajtva élvezem, amit csinál.

Kihasználja, hogy egy pillanatra figyelmetlen vagyok, és lefejti rólam a pólóm, kissé megemelve saját súlyát és az én hátamat is. Meztelenné vált mellkasomat nézegeti, holott az övé mennyivel látványosabb! Szeretnék változtatni a helyzetünkön, és felülkerekedni, de nem nyílik rá lehetőségem, mert övemnél keresgél apró ujjaival, és hamarosan kibújtat kényelmetlenül feszülő nadrágomból, amit egy megkönnyebbült sóhajjal díjazok. A boxer ugyan még mindig rajtam van, de ennek pillanatnyilag örülök is, hiszen Jiminnie még számomra is - hiába nem vagyok egy szende szűz típus - zavarba ejtő módon bámulja merevedésem, ami az imént a vékony anyagon keresztül láthatóvá vált. Ha ez nem lenne rajtam, már rég fülig pirultam volna, most azonban tovább keményedek kissé elnyílt ajkaitól, és csodálkozó tekintetétől. Látott már meztelenül néhányszor, de soha nem ilyen kényes állapotban..

Kissé összegyűjtöm az erőm, és felülök, majd Chim ruháit is ugyanarra a sorsra szánom, mint sajátjaimat, azonban rajta semmit nem hagyok. Néhány párnát igazítok fejem alá, hogy ne teljesen vízszintesen feküdjek, hanem fejemnek támaszt biztosítsak. Úgy érzem, ennek később nagy hasznát veszem még.

Kinyújtom felé karom, mire készségesen közelebb hajol, így mutató ujjam húsos, a csókjaimtól vöröses, duzzadt ajkai közé helyezem. Huncut szemekkel tekint le rám, és elkezdi körkörösen nyalogatni, szopogatni csontos ujjamat, amit nehezen lélegezve figyelek, majd meglepett nyögéssel konstatálom, hogy partnerem felemeli azt az isteni fenekét rólam, és elkezdi lehúzni merev péniszemről az alsót. Megemelem csípőmet, ezzel segítve munkálkodását, és kissé megborzongok, ahogy felhevült tagom találkozik a hideg téli levegővel.

Közben második ujjamat a mutató után küldöm a kisebb forró szájának melegébe, hogy kellően nedvessé, síkossá tegye őket a tágításhoz. Játszadozik még néhány percig, mielőtt kiengedné ujjaim ajkai közül. Térdein támaszkodik hasam fölött, férfiassága pont arcom irányába meredezik. Gyönyörködöm még kicsit a hihetetlenül erotikus látványban, amit így nyújt, majd bal kezemmel formás fenekébe markolok, mire kéjes hangon felnyög, feje előre bicsaklik. Kissé megsimogatom bejáratát, majd elmerítem benne első ujjam, amire válaszul magas hangon nyöszörög, megtámaszkodva kis kezeivel mellkasomon. Látszik rajta, nem kellemes neki a felkészítés, amit - bármennyire szeretnék kihagyni, hogy végre a lényegre térhessünk - kötelező lépésnek tartok, ezért kegyelmet nem ismerve kezdem lassan mozgatni benne mutató ujjam. Szemeit összeszorítva nyüszít, nekem pedig, látva szenvedését, jó ötletem támad, amivel elterelhetem a figyelmét arról, milyen kínokat is él most át.

Szabad kezemmel hátsójánál fogva kezdem közelebb húzni magamhoz alsó testét, ám nem esik le neki egyből, mi is a célom ezzel, így kénytelen vagyok szavakkal is kifejezni magam, már csak a félreértések elkerülése érdekében is.

- Gyere közelebbh. - kérem, és ahogy közeledik hozzám, pénisze egy vonalba kerül az arcommal. - Még egy kicsit. - nézek fel rá, mire rájön, mit is akarok, és teszi, amit kérek tőle. Elmerül ajkaim között, mire hangosan felnyög, már - már sikít vékony hangján. Ezt egész biztosan lehetett hallani az egész dormban.. Jelenleg azonban ez érdekel engem a legkevésbé. Még soha nem okoztam örömet senkinek ilyen módon, de igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt, és elfeledtetni Jiminnel, hogy ujjaimmal hihetetlen popsiján munkálkodom.

Nem is megy olyan rosszul, most már az élvezettől nyüszög, kezeivel az ágy támláját szorongatva, miközben én egészen gyorsan mozgatom merevedésén fejem. Ezzel ellentétben ujjaimmal a lehető leglassabb tempót diktálom, és úgy tűnik, nem fáj már neki, ezért felbátorodva középső ujjamat is munkára fogom szűk testében. Megfeszül, de nem mutatja egyéb jelét annak, hogy rosszul esne neki. Már kezdek türelmetlenkedni, és szabad kezemmel épp kényeztetni kezdeném odalent lüktető tagom, de Jimin lefogja a kezem, és nem engedi.

- Nehhh. - nyögi, miközben akadozik lélegzete, és bele -belenyög a szavakba - Együtth aka-ahh-rom.. - nem tudok válaszolni, hisz szám vele van tele, de szenvedő arcomból láthatja, mindjárt megőrülök. Csatlakoztatom a harmadik ujjat is, ami szinte nem is okoz neki fájdalmat. Ám már nincs annyi türelmem, hogy ezzel is sokat vesződjek, inkább kihúzom az összes ujjam belőle, és a számból is kiengedem, majd mikor már automatikusan mozdulna, hogy elfoglalja a neki fenntartott helyet ölemben, megállítom, mire felháborodva sóhajt.

- Van a fiókban gumi.. előbb hozd ide. - kérem igencsak türelmetlenül, de ennek ellenére is fontosabb kettőnk védelme és biztonsága.

- Muszájhh? - zihál hitetlenkedve, mire bólintok. Megadja magát, és kimászik az ágyból, majd kutatni kezd a felső fiókomban. Hamarosan meg is találja, amit keresett, és ajkát harapdálva tér vissza hozzám, combjaimra ülve szélsebesen kibontja a kis csomagot, majd az így előkerült óvszert merevedésemre helyezi, és egyből fölém is helyezkedik, hogy a közepébe vághasson, amilyen gyorsan csak lehet. Megfogja hosszomat és bepozicionálja magát, majd rám néz, ködös tekintetét az enyémbe fúrva. Aprót bólintok, csípőjére fogok, hogy lassítsam őt, ha netán túl gyorsan próbálná elfoglalni a helyét. Nagyokat szuszogva ereszkedik rá farkamra, és hátravetve fejét, fojtott hangon felnyög az új érzésre.

- Milyennh? - kérdem tőle, hisz van miért aggódnom - már a reakciójából ítélve..

- Nagyh. Hahh, de nem baj. - kezd mozogni a kis türelmetlen, és bár arcáról az tükröződik, ez még nem túl élvezetes számára, nem hagy fel csípőjének ringatásával, csupán lassú tempót diktál, végig szemeimbe nézve. Nagyon élvezem, hogy végre valahára megtörténik, igaz, nem nővel, de ez lényegtelen. Jiminnie is legalább olyan jó, ha nem jobb. Ám azt tudom és érzem is, hogy kiéhezett voltam, és most, hogy megkapom, amire vágytam, a testem nem fogja sokáig bírni a hirtelen jött gyönyört. Máris kezdek hangosakat sóhajtozni, időnként fel-felnyögni, amikor Jimin mélyebben ül férfiasságomba.

Ennek ellenére ő még csak most kezd élvezkedő hangokat hallatni, ahogy sikerült megszoknia a feszítő érzést hátsójában. Egyébként aranyos, kicsit pufi arca most az élvezettől torzul el, mellkasa szaporán süllyed - emelkedik, merev pénisze kockás hasát éri szinte, úgy áll, csípője megállíthatatlanul mozog, hogy ezzel mindkettőnk számára gyönyör teli érzést nyújtson. Komolyan úgy érzem, már ennyitől a határomra kerülök, tehát el kell valahogyan érnem, hogy Chim is elélvezzen, lehetőleg előttem.

- Próbáhhld.. mélyebbhen - kapkodom a levegőt folyamatosan, alig tudok beszélni. De kínos.. neki kéne ilyen állapotban lennie, ha már ő a passzív. Erőteljesebb fel-le mozgásba kezd, de ettől csak még jobban kikészülök, így más megoldáshoz folyamodok. Kissé feljebb emelkedem, majd Jiminnie gerincének vonalán simítok végig egy ujjal, amitől háta megfeszül, íves alakot véve fel, és így egy teljesen más szögben ül vissza ölembe. Végre elérhetem így prosztatáját, amit egy képtelenül magas nyögéssel nyugtáz, és igyekszik csak ebben a szögben mozogni, hogy ily módon kényeztethesse magát.

Néhány perccel később már ő is legalább annyira magán kívül van, mint én. Combjait simogatom, mert messzebbre nem érek el fekve, de már nem is lenne erőm rá. Még néhány mozdulat, és egy hangos sóhajt engedek ki szárazzá vált ajkaim közül, ujjaim belemélyesztem ChimChim húsába, amire csak egy nyögéssel reagál a sok közül. Hátam kissé megfeszül, és teljesen megadva magam, megkönnyebbülve robbanok a gumiba. Ő azonban továbbra sem áll meg, hisz messze van még a beteljesüléstől.

Ez már korántsem esik olyan jól, mint az eddigi mozdulatai. Közvetlenül orgazmus után sokkal érzékenyebb vagyok, mint azt valaha hittem volna. Kellemetlenül feszül rajtam, forró fala szorít, és már szinte kínoz gyors tempójú mozgásával. Bizonyára érzi és látja is rajtam, hogy számomra vége az estének, de a vágyai húzzák őt tovább, amivel engem fájdalmas sziszegésre ingerel.

- Basszhhha megh, Jiminhhh - próbálom tudtára adni, hogy nekem ez már rohadtul nem tetszik - Álljh lhhe! - kérlelem kétségbe esve.

- Mégh nem... Ahh - gyorsít még jobban, ami már igazán elviselhetetlen. Felülnék, hogy kezemmel segítsek neki előbb a csúcsra érni, de egész testemben remegek már, és képtelen vagyok akár csak megmozdulni is. Megsajnálhat, vagy már ő is a végét járja, de merevedésére fogva szédületes tempóban mozgatni kezdi rajta ujjait, és ezzel egy időben a csípőjét is, az eddiginél még gyorsabban. Hangosan nyög, arca hihetetlen mértékű szenvedélyt tükröz. Szemeim nem tudom tovább nyitva tartani, egész testemben remegek a kegyetlen élvezet kínjaitól.

- Eléghh.. - úgy látszik, könyörgésemmel elértem a célom, mert végre - valahára megadja magát a kis lovasom teste is, és egy sóhajt hallatva kielégül, spermáját konkrétan a levegőbe lövelli, hogy aztán az én mellkasomon érhessen földet. Megáll, hála az égnek, de nem száll ki az ölemből, így izmai összeszűkülnek odalent, az orgazmus után is álló péniszem körül, amit már végképp rosszul viselek. - Ahhh! Azth a... - mondanék valami nem túl szépet, de számra tapasztva ujjacskáit, megállít, közben kiszáll a helyéről, és elterül mellettem, mellkasomra hajtva a fejét. Lényegében belefekszik a saját ondójába, de nem szólok neki. Hehe.

- Jól vagy? - pillant rám, megemelve kielégült buksiját. Gyönyörű így, és eszméletlen sokat dob rajta, hogy a hajáról az imént belőle kirobbant fehérség csöpög le lassú tempóban. Csak erőtlenül bólintok, mire megnyugszik és visszafekszik ebbe a különleges, nyugalmi helyzetbe. Úgy tűnik, neki is jól esik a közeli ölelés, nem csak nekem - amit őszintén szólva, furcsállok is. Percekig nem mozdulunk, csak pihegünk, testünk teljesen összegabalyodva, Chim hallgatja, ahogy fokozatosan egyenletessé válik szívverésem.

- Jó hamar elsültél. - mondja ki hirtelen, megtörve a beállt csendet, és érzem a bőrömön, ahogy vigyorog a kis vakarcs. Ilyenkor, hiába a történtek, szívesen leütném. Minek kell az orrom alá dörgölni, amikor magamtól is tudom, és nem vagyok túl büszke rá... Nem is mondok semmit, csak egyik ujjammal homlokára pöckölök, amitől fájdalmasan feljajdul.

- Mondhatnám azt, hogy ha ekkora pofád van, próbáld meg te, meddig bírod, de inkább ne tedd. Mindig én leszek felül, kis törpe lovasom. - vigyorgok fölényesen, amiért cserébe a mellkasomra vág. - Hékás, ne bántsd a beteget! - szólok rá, mire felkapva a fejét, szemforgatva visszavág.

- Akkor bezzeg nem voltál beteg, amikor beleegyeztél, hogy meglovagoljalak, mi?