- All my ladies put your hands up! - dúdolták egy emberként BTS tagok, amint hazafelé tartottak otthonukba Halloween estéjén.

- Fáradt vagyok, rendeljünk ma pizzát. - kérte Jin, aki a főzésért felel, de ma este túlságosan kimerült ehhez.

- Jóóóóó - lelkesedett a maknae - Megtarthatom a jelmezem, Jin hyung?

- Csak ha a menedzser is beleegyezik. - bólintott a legidősebb. Fejét párja, HoSeok vállára hajtotta, aki megfelezte vele fülhallgatóját.

Hiába fáradt el ő is, élvezte szerelme közelségét, és nagyon kedve lett volna hozzá, hogy Jinnel töltse az éjszakát. Közös szobán osztoztak, SeokJin mégis ritkán engedte meg neki. Vigyázott arra, ne zavarja a többieket, hisz tudta magáról, hogy nagyon hangos tud lenni az ágyban. Ezért J-Hope egyre jobban szenvedett, mivel ő minden este szeretkezni akart az idősebbel, így folyamatosan vissza lett utasítva. De próbálkozott töretlen lelkesedéssel, hátha megkaphatja, amire annyira vágyik. 

Mivel nem kellett a főzéssel bajlódnia, a szobájában pihent a legidősebb. Hobi csendesen lopódzott kedvese közelébe, hogy szerelmes csókkal ébressze fel édesen szendergő hyungját. Az említett mocorogni kezdett, amint a puha ajkak visszarepítették a valóságba álmai világából, és viszonozta a kényeztetést. Percek múlva váltak csak el egy halk cuppanással, és sokáig néztek egymás szemébe, mintha onnan az univerzum összes titka kiolvasható lenne. Szavak nélkül beszélgettek, amire csak az igazán szerelemesek képesek. Végül J-Hope hangot adott kérésének:

- Szeretkezzünk, Jin hyung! - simogatta a már pizsamába öltöztetett testet, és tisztán érezte annak szívverését.

- Ne ma este, kérlek! Nagyon elfáradtam, pihenni szeretnék. Holnap szívesen csinálom veled. Várj addig, jó?

- De már olyan rég volt, és úgy kívánlak! Ne várass tovább, légyszi... - halkult el, lassan beletörődve, hogy ezúttal is visszautasítják. Ezt egyre nehezebben viselte, kezdett megsértődni, hisz azt érezte, hogy szerelme nem kívánja őt úgy, ahogy ez fordítva történik. - Elmegyek zuhanyozni.

- HoSeok, ne vedd a szívedre, mondtam, hogy holnap..... - magyarázkodott Jin, de Hopi rácsapta az ajtót.

Magára maradt a lelkiismeret-furdalásával. Magát okolta, mivel ő tán még jobban akarta társát, de folyton csapattársai miatt aggódott. Bár ha visszagondolok, legutóbb is úgy csináltuk, hogy tele volt a dorm, és senki sem szólt érte. - elmélkedett az ágyon heverészve. Az emlékei arról az estéről egyszerre jutottak újra eszébe. Szervezete azonnal reagált, pillanatok alatt összhangba kerülve gondolataival. Most bánta igazán, hogy nem engedett követelőző társa csábításának. Szűkösen férve nadrágjába várta, hogy J-Hope visszatérjen, és kiengesztelhesse egy menettel.

Az említett hiába próbálta lehűteni testét, az egyre csak az idősebb után vágyakozott. Dühe teljes mértékben elpárolgott, helyét a csalódottság és értetlenség vette át. Ám amint belépett az ajtón, SeokJin megragadta, és ledöntötte az ágyra.

- Tudod mit? Leszarom, hogy hallják-e a többiek, olyan hangosan fogjuk csinálni, hogy beleremegnek a falak is! - esett neki Hobi ajkainak, vadul tépve őket. Az meglepődött kedvese heves és őszinte kirohanásán. Tehát ezért nem akarta soha - értette meg végre ő is. - Igazán elmondhatta volna. Feltüzelte egyébként csendes és visszafogott társa vadsága, és  ő is legalább olyan szenvedéllyel viszonozta azt. Élvezte, hogy Jin a kezébe vette az irányítást, de titokban remélte, hogy ettől függetlenül ő lehet majd az aktív fél.

- Meg foglak lovagolni, úgy, hogy soha nem felejted majd el. - suttogta fülébe az idősebb, HoSeok csípőjére ülve. Az említett felmordult, ahogy az idősebb helyet foglalt meredező szervén, de nagyon is örült neki. Társa által lekerült róla a póló, SeokJin pedig néhány másodpercig tétlenül figyelte az alatta fekvő, tökéletes testet, amit hosszú idő után újra láthatott és érinthetett. Az ösztönei átvették agya felett az irányítást, teljesen megőrült a vágytól, és annak tudatától, hogy ezúttal az be is teljesül.

Így hát felkelve az ágyról ő is nekivetkőzött. Csupán egy alsót hagyott magán, és visszatérve szerelmét is kezelésbe vette. Megfosztotta farmerétől, és már boxerének szélét ragadta meg, amikor Hopi maga alá gyűrte. Nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, hogy ő nem is tesz semmit, csak sodródik az árral. Irányítani akart, ahogy ő azt megszokta. Meg akarta őrjíteni társát, hogy végül könyörögjön neki, hogy tegye magáévá. 

Letépte Jinről a boxert, szétszakítva és félredobva az anyagot. Az örült, hogy megszabadult a kényelmetlen, szűkös ruhadarabtól, ugyanakkor el is szomorodott kissé.

- Az volt a kedvenc gatyám! - gyászolta a Marios darabot, ám egyetlen pillanat alatt elfeledkezett erről, amint megérezte J-Hope forró leheletét ágyékánál. HoSeok csókokkal hintette be V-vonalát, csak azután tért a lényegre, és vette szájba Jin lüktető tagját. Tiltakozni akart az említett, de a mennyei, régen átélt érzéstől a torkán akadtak a szavak. Csak homályos emlékei voltak arról, Hobi mennyire profin tudja kényeztetni őt, de most egyszeriben nem bírta tartani magát. Hangját egész biztosan lehetett hallani a falak túloldalán is, ám ez most a legkevésbé sem érdekelte. Régen szeretkezett már társával, így néhány mozdulat után a határaira került a hatásos munkától. Ugyanakkor eszébe jutott, hogy tervei szerint ma ő a domináns fél, és felrántotta Hopit az öléből. Azonban amint hozzá hasonlóan akarta kényeztetni őt, akadályba ütközött.

- Meg ne próbáld! Már tényleg nem bírok magammal. SeokJin, én most azonnal érezni akarlak, és hallani azt a csodálatos hangod, ahogy a nevemet nyögi. - döntötte le kedvesét fekvő helyzetbe, és előszedte a közeli fiókban tartott óvszert és síkosítót. Jin tudta, mi következik, és a lehető legjobban ellazítva megfelelő izmait, várta a hideg, feszítő érzést, amit hamarosan meg is érzett bejáratánál. Szerencsére jól bírta a fájdalmat, hiszen közben arra gondolt, hogy szerelme férfiasságával helyettesíti ujjait, és azt már mind a ketten élvezni fogják. J-Hope ezalatt hasát puszilgatta, onnan haladt felfele, másik kezével pedig Jin  péniszét simogatta. Fel akarta gyorsítani a folyamatot, hogy minél előbb érezhesse párjának feszítő forróságát.

Egyre több ujját vetette be, és az idősebb ajkát egyre gyakrabban hagyták el az élvezetet jelző hangok is. Még nem volt tökéletesen laza minden apró izma, de Hopi már tényleg nem tudta visszafogni magát, és kihúzta ujjait a szűk testből.

- Lovagolni akartál, ugye? Hajrá, édes - húzta fel magának az óvszert a  fiatalabb. SeokJin óvatosan helyezkedett picit szerelme fölött, majd lassan engedte le súlyát, beleülve HoSeok lüktető férfiasságába.

- Ahhh Jin hyung! - sóhajtott mélyet - Akkor voltál utoljára ilyen szűk, amikor még szűz voltál. Gyakrabban kéne meglovagolnod. - vigyorgott, hogy megmosolyogtassa az idősebbet is, akinek arcán még a fájdalom utolsó jeleit vélte felfedezni. Mély csókba hívta, hogy megnyugodjon picit kedvese közelségétől. De az kénytelen volt megszakítani a csókot egy fájdalmas, hosszú sóhajjal.

- Hopieeeh hatalmas vagyh.. ahh - akadozott Jin lélegzetvétele, ahogy próbálta megszokni kedvese aprónak nem nevezhető méretét. 

Lassan megkezdte mozgását, aprókat hullámzott csípőjével, kezével HoSeok mellkasán támaszkodva. Még nem érezte egészen kényelmesen magát, de helyzetéből adódóan könnyebb volt, hogy saját maga tudta, hol keresse gyönyörközpontját, és nem a másikra bízta a nehéz feladatot. Ugyanakkor nagyon ügyelt arra, hogy J-Hope-pal is foglalkozzon, akinek meglepően tetszett, hogy hiába aktív,  gyakorlatilag nincs más dolga, mint hogy élvezze, amit az idősebb csinál vele.

SeokJin értette a dolgát, és időnként rászorított párja merevedésére, amitől az apró nyögéseket hallatott. Jin sokkalta hangosabb volt, főleg mikor egészen mélyre merült benne szerelme férfiassága, és elérte legérzékenyebb pontját. HoSeok csípője nem csak a táncparketten, hanem az ágyban is megállíthatatlan volt, és bár tisztában volt vele, hogy szerelme ellátja feladatát, néha egy-egy erőteljes felfelé irányuló lökéssel ajándékozta meg kedvesét. Már egyiküknek sem kellett sok ahhoz, hogy  beteljesüljenek, mégis, Hobi jobban szenvedett attól, hogy az élvezetek kapuján kopogtat, mégsem kap bebocsátást.

- SeokJin, mégh gyorsahhhban -  nyögdécselt már ő is folyamatosan. - Mindjárt.. én nem, ahhh még - kezdett teljesen megőrülni, ahogy elérte végső határait.  Jin alig hallotta a kétségbeesett kérést saját sikoltásaitól, amin még ő maga is meglepődött.

Végül néhány másodperc különbséggel élveztek el, egymásba kapaszkodva. Az idősebb végigkarmolt az alatta fekvőn, és annak mellkasára folyt nedve. Hopi ráemelte tekintetét, és kielégült, szerelmes pillantást váltottak.

- Ez nagyon hiányzott. - vallotta be a kimerülten támaszkodó - Sajnálom, hogy csak azzal törődtem, hogy mit hallanak a többiek, és nem azzal, ami kettőnknek a legjobb.

- Nem haragszom - mosolygott J-Hope, hisz ez volt az igazság. - De azt ígérd meg nekem, hogy ha bármi baj van, akármilyen jellegű, megosztod velem. És azt is ígérd meg, hogy többször fogunk ilyen estét tartani.

- Még szép. - mosolyodott el SeokJin, és kiszállt a fiatalabb öléből. - Éhes vagyok.

- Tényleg, már biztosan megjött a pizza. Kimegyek, hozok be neked is, jó? - öltözött fel - Pihenj csak, biztosan elfáradtál. Nagyon vad voltál ma. - kacsintott párjára az ajtóból, és a konyha felé indult.

- HoSeok hyung! Milyen volt Jinnel? - pislogott az említettre teli szájjal Taehyung, ahogy az kiért a konyhába.

- Hogy mi van? - értetlenkedett látszólag Hopi, elméje mélyén persze sejtve, mire érti fiatalabb társa a kérdést.

- Szerinted mi van? Zengett tőle a ház! Keményen megdugtad? - kíváncsiskodott V.

- Erre nem válaszolok! - jött zavarba egy pillanat alatt, miközben lehajolt, hogy tányért keressen a mosogatóban, és azért is, hogy ne kelljen a kisebb szemébe néznie.

- Ki is kötözted? Elfenekelted? - zaklatta őt tovább, el nem fogyó kíváncsisággal. - De azért jól van? Nem fog látszani rajta az ostor nyoma? - kérdezte inkább csak magától, ugyanis J-Hope már vissza is menekült a szobájába a pizzával együtt.

- JungKook! Kikötözhetlek? - indult be Taehyung a nappaliba. Szerencsére ezt már se Hobi, se Jin nem hallotta, mert ismét elmerültek egymás végtelen szerelmében.