Sziasztok! Ez a rész nem yaoi lesz, de még csak nem is hentai, de mivel oneshot, gondoltam, megosztom Veletek. :) Ezzel szeretnék boldog karácsonyt kívánni a legjobb barátnőmnek  (aki nem mellesleg ihlette ezt a kis szösszenetet) és egyben Nektek is. <3

Mikor már csaknem két napja tehetetlenül hallgattam Picur, a macskám panaszos nyávogását, úgy döntöttem, elviszem állatorvoshoz.

Szöul legmenőbb dokiját kerestem fel, hiszen az én kiscicám a legjobbat érdemli. Ő az én lelki társam, így a szívemen viselem a sorsát.

Megérkeztem a rendelőbe, ahol több gazdi is várt arra, hogy a doktor úr fogadja kedvencüket. Többnyire gazdagnak látszó idős hölgyek ültek a műanyag székeken, de a sarokban egy üres helyet szúrtam ki, mintha csak rám várt volna. El is indultam abba az irányba,  de amint az említett hely mellett ücsörgő nénike ezt kiszúrta, gyorsan átrakta hatalmas szatyrát arra a székre.

Hát jó, akkor állni fogok. - törődtem bele sorsomba, amikor is egy hang hallatszott mögülem.

- Gyere csak, ülj le ide! - pattant fel helyéről egy húsz év körüli, magas fiú. Észre se vettem a sok nyanya között, pedig milyen helyes. Kezében hasonló kisállathordozót tartott, mint amiben én Picurt hoztam. Az övében azonban egy aranyos, fehér kiskutya lapult. Lehuppantam a felszabadult ülőhelyre, és a hordozót ölembe véve pillantottam fel a srácra.

- Mi baja a cicádnak? - kezdeményezett beszélgetést esetlenül.

- Gőzöm sincs, pont azért vagyok itt. Olyan keservesen nyávog szegényke napok óta, és alig van étvágya. És a te kutyusodnak?

- Nagyon csúnyán köhög már egy ideje, és bármilyen trükköt vetek be, nem akar elmúlni neki. - vágott szomorú arcot, de csak egy pillanat erejéig. - Amúgy Taehyung vagyok. - mosolygott rám olyan szélesen, hogy fogai is kivillantak, és ezt látva az én szám is mosolyra húzódott.

- Én Gabi. - mutatkoztam be én is.

- Honnan jöttél? Látszik, hogy külföldi vagy....

- Nem fontos, úgy sem ismered,  olyan kicsi ország. - Mióta Dél-Koreában élek, hozzászoktam ahhoz, hogy az itteniek nem is hallottak Magyarországról. De Taehyung nem adta fel ilyen könnyen.

- Naaaaa mondd meg, hátha tudok róla valamit! - lelkesedett, akárcsak egy kisgyerek,  aki be akarja bizonyítani, hogy milyen okos.

- Magyarország.

- Hmm.... az Európa, ugye? Azt hallottam, hogy ott nagyon szép lányok vannak. Nem tudom, ki mondta, de téged látva igazat kell adnom neki. - csúszott ki száján, de amint tudatosult benne, hogy a gondolatai számomra is hallhatóak voltak, paprika színűre pirult.

- Köszi. - jöttem kicsit zavarba én is, amikor egy asszisztens kitárta az ajtót, és behívott engem meg Picurt.

- Nos Taehyung, jó volt beszélgetni veled. - mosolyogtam rá.

- Itt leszek, amikor végeztek, tehát még találkozunk. - vigyorgott édesen. - De azért szia! - integetett.

Idegesen sétáltam be a rendelőbe, ahol egy rövid vizsgálat után kiderült, hogy szegény Picurnak bélgyulladása van, ezért heti egy alkalommal kell oltásra hozni. Így el fog múlni nagyjából két hónap után, de addig hasonlóképpen fog viselkedni, mivel elég nagy fájdalommal  jár a fertőzés. 

Odakint Taehyung várt rám, részben mert őt és a kutyusát még nem hívták be, részben pedig azért, hogy ismét meg tudjon szólítani. 

- Gabi! - pattant fel a székről, és megragadott a vállamnál. Kicsit megijedtem a hirtelen mozdulatától, és hátrahőköltem. - Ne hagyj még itt, szeretnék kérdezni tőled valamit... - kezdte bámulni cipője orrát. Annyira édes volt, ahogy zavarba jött, hogy kedvem lett volna megölelgetni.  - Megadnád nekem a telefonszámodat? - nyögte ki végül, és szemebe nézett. Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak, de nem szerettem volna válasz nélkül hagyni őt. 

- Nagyon szívesen, Taehyung. - mosolyogtam megkönnyebbültem, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, és nem beszéltem hülyeségeket zavaromban, ami sajnos szokásom volt.

- Hívj csak Tae-nek. - vigyorgott megint olyan aranyosan, hogy nem tudtam neki ellenállni.  Gyorsan megadtam neki telefonszámomat és a Kakao-mat,  hogy aztán fülem-farkam behúzva kiiszkoljak az épületből, ahol előre láthatóan sokszor meg fogok még fordulni, ezért vigyáznom kell a hírnevemre. 

Otthon aztán mosolyogva vehettem tudomásul, hogy Tae bejelölt, amint tudott.  Még nem írt semmit, de ahogy rendelőben is észrevettem, nem épp a magabiztosságáról híres, ezért nem is vártam, hogy egyből ennyire összeszedje magát.  Én se vagyok hozzászokva ahhoz, hogy idegen, nem mellesleg iszonyat helyes srácok kérik el a telefonszámom, így hát egész nap alig lehetett levakarni az arcomról a kissé talán túl széles vigyort.

Egyetlen lakótársam, a macskám nem is bánta ezt, rosszkedvében, na meg a betegségből adódó fájdalmában jóformán egész nap csak aludt.  Társaság híján gondolataimba mélyedtem, miközben forró, gőzölgő kakaót kotyvasztottam magamnak, egy jó kis bekuckózós, sorozatnézős estét tervezgetve. Ám a nappali felől meghallottam a telefonom csipogását. Gondoltam,most van jobb dolgom a telefonozásnál, hisz nem érek rá, plusz Picur ezt az alkalmat szemelte ki, hogy napi szeretetadagjaként hozzám dörgölőzve hagosan dorombolni kezdjen. 

Nem is foglalkoztam a mobilommal egészen addig, amíg a kellő mennyiségű epizód elfogyasztása után kimerültem dőltem be ágyikómba, és félkómásan nyomogatni kezdtem, valami érdekes után kutatva. Találtam is, méghozzá nem is kicsit érdekeset, hanem Taehyung üzeneteit.  

" Szia" - írta még kora délután. 

" Jó volt beszélgetni veled :)" - üzente 5 óra körül. 

" Szívesen társalognék még veled, írj rám, ha neked is van kedved" - Úgy tűnik, kitartó volt annak ellenére, hogy nem láttam mostanáig az üzeneteit. 

Azonnal elfeledkeztem az alvásról, és bepötyögtem a választ. Egészen éjfélig tartó beszélgetés vette kezdetét közöttünk. Végül mosolyogva hajtottam fejem a párnára, de sokáig nem tudtam elaludni, mert csak Tae járt a fejemben.

Hihetetlen, mennyire nincs önbizalma, annak ellenére, ahogy kinéz és amilyen aranyos. Nagyon félénk fiú, és bár tisztán látható és érezhető, hogy kölcsönösen tetszünk egymásnak, egy jó darabig nem számítok arra, hogy komolyabban közeledik hozzám.  Én szintén nem vagyok kezdeményező típus, tehát előreláthatóan sok időt fogunk tölteni a barátzónában. Végül is, bár nagyon tetszik a srác, azt sem bánom, ha nem lesz ilyesmi köztünk. 

Olyan mélyre merültem a gondolatok tengerében, hogy észre sem vettem, már hajnalodik, napsugarak szöktek át a sötétítőmön, így semmi esélyem nem volt álomba merülni, de azért megpróbáltam. Délig lustálkodtam az ágyban fekve a macskával. Ismét a telefonom szólt bele a kellemes programba, Taehyung "ébresztett", én pedig nagyokat pislogva próbáltam felfogni, mit is írt nekem.

"Szia, lenne kedved velem ebédelni?"

- Randira hívooooooott! - jutott el agyamig, és Picurt magamhoz ölelve kezdtem ugrálni az ágyon, hangosan visítozva. Aztán leesett: Mindjárt ebéd, és én még itthon lustulok pizsamában! Gyorsan egyeztettem egy viszonylag késői időpontot Tae-val, és rohantam is a fürdőbe, hogy embert varázsoljak magamból. 

Aranyos, mégis kényelmes ruhát vettem fel, amiben jól érezhetem magam, nem kell feszengenem. Visszafogott sminket készítettem, ami eltakarta a nem túl bájos kialvatlan karikákat a szemem alatt, hajamat kivasaltam, majd elégedetten pillantottam a tükörbe.  Kistáskámat a vállamra akasztva zártam kulcsra a lakást, és rövid séta után meg is érkeztem a megbeszélt találkozóhelyre. Taehyung már várt rám, mosolyogva közeledett, és el is indultunk.... nem tudom hova.

- Hova megyünk enni? - kíváncsiskodtam.

- Olyan helyet választottam, ami tetszeni fog. Legalábbis, remélem. - villantott félénk mosolyt. Istenem, de édes!

Szöul egy általam nem ismert részén barangoltunk, majd egy kis üzlet előtt Tae megállt, és kinyitotta nekem az ajtót. Beléptem a helyiségbe, ami belülről sokkal tágasabbnak tűnt, mint kívülről, és azonnal előttem termett.... két kölyökmacska!

- Hát ez....? - pislogtam körbe a helyen, ahol mindenhol gyönyörűbbnél gyönyörűbb macsekok vették körbe a vendégeket.

- Ez egy cicakávézó. - tájékoztatott Taehyung - Japánban nagyon népszerű, Szöulban viszont ez az egyetlen ilyen hely. Gondoltam, mivel neked is van cicusod, tetszeni fog. Tévedtem? - bizonytalanodott el, mert eléggé lefagyva álltam meg a küszöbön. Persze nem tévedett, csak nem számítottam felkészültségére, és hogy ilyen hihetetlen helyre hoz engem.

- Nem tévedtél, máris imádom ezt a helyet! - karoltam bele a meglepett fiúba, és az egyik asztal felé vettük az irányt, ahol egy elbűvölően szép perzsa cica telepedett az ölembe.

- Taehyung, ez a hely fantasztikus! - vigyorogtam talán kicsit túlságosan is, mire teljesen megnyugodni látszott, és az étlapot kezdte nézegetni.

- Eredetileg ez kávézó, de kaphatunk itt ebédre valót is. - kutakodott hangosan gondolkodva. - Magyar kaját keresek neked....

- Gyakran beszélsz magadban? - kuncogtam, mire felkapta a fejét.

- Én... nem szoktam...  - hebegett zavartan -  Aishhh, most biztos tök hülyének tartasz! - bosszankodott.

- Dehogyis, csak.. - most rajtam volt a sor, hogy valahogy bebizonyítsam neki, hogy nincs oka az idegeskedésre. - Szerintem aranyos vagy, Taehyung - mondtam ki, amit gondoltam, de éreztem, ahogy az arcom forrósodni kezd. - Nem kell zavarban lenned miattam, és nem kell izgulnod sem. Csak nyugi, engedd el magad.

- Köszi Gabi... - mosolygott megint teljes fogsorát megvillantva, ami nagyon édesen állt neki. 

Innentől kezdve sokkal felszabadultabban viselkedett, amíg megettük késői ebédünket és megsimogattuk az összes cicust, majd elhagytuk a kávézót. Ám közel sem volt még vége a randinknak, mivel egy közeli park felé vettük az irányt. Késő délután lévén már egy gyerek sem játszott a játszótéren, ezért Tae célba is vette a hintákat. Normál esetben nem ülnék a játszótéri hintába "öreg" 19 éves fejjel, de Taehyung társaságában újra kisgyereknek érezhettem magam, aki azt tehetett, amit csak akart. Vele semmi nem volt ciki vagy gyerekes.

Előre-hátra hajtottam magam lábaimmal, közben elmerülve ismét a beszélgetésben. Valami már régóta fúrta az oldalam vele kapcsolatban, most pedig elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy megkérdezzem tőle.

- Mondd, miért vagy te ilyen félénk? Ilyen külsővel, ilyen személyiséggel a legkevésbé sem kellene ilyennek lenned... Mi a baj? - fürkésztem sötétbarna tekintetét. Mély sóhajt hallatott, és összeszedve gondolatait, mesélésbe kezdett. 

- Én csak... szóval, nincs szerencsém a lányokkal. Eddig akárki megtetszett, mind visszautasított. A suliban a fiúk piszkáltak emiatt, meg hogy milyen kis gyenge és szerencsétlen vagyok. Meg is vertek párszor, de nem mertem elmondani a tanároknak, mert akkor még többet bántottak volna. Elterjesztették rólam, hogy meleg, vagy épp tetves vagyok, és senki nem állt velem szóba. A gimi után jártam pszichológushoz, de néha visszatér a félelmem, hogy mindenki utál, és nemkívánatos vagyok. Nem is mertem próbálkozni egy lánynál se, egészen mostanáig. Ezt érezheted rajtam, szerintem. 

Csak néztem rá, a barna szemeibe, amik gyanúsan csillogtak, de már túl sok könnyet hullajtottak ahhoz, hogy ismét megeredhessenek. Ő visszanézett rám, tekintete egyszerre megváltozott, ahogy ráébredt, ezt most mind megosztotta velem, egy szinte idegennel, akihez minden bizonnyal különleges reményeket fűzhet. De szomorúból nem ijedt lett, hanem inkább megkönnyebbültnek tűnt, hogy volt valaki, akivel tudott erről beszélni hosszú idő után.

- Sajnálom, hogy mindezt rád zúdítottam. Menj haza, ha szeretnél. - a földet bámulta maga előtt. Hallatszott hangján, hogy már várja, hogy ismét elutasítsák, de nem így történt. A hintából felállva karjaim köré fontam, szoros ölelésbe vonva. - Nem kell a szánalmad, nyugodtan hagyj itt.

- Nem azért csinálom, mert sajnállak, Tae. Örülök neki, hogy ilyen kevés ismeretség után is bízol bennem annyira, hogy ezeket elmondd nekem. Azok az emberek nem tudták, milyen hatással vannak rád, akinek ilyen érzékeny a lelke. Ne hidd azt, hogy nincs esélyed egy lánynál se, szerintem minden lány szívesen lenne veled, főleg ha szán rá időt, hogy megismerhessen alaposan, és meglátja, hogy az álarc mögött egy figyelmes, szeretetre méltó szívet rejtegetsz. Legyél büszke arra, hogy ilyen fantasztikus ember vagy. - Menthetetlenül belehabarodtam ebbe a fiúba. De nem azért mondok neki ilyen, elsőre eltúlzottnak és közhelyesnek tűnő dolgokat. Hanem azért, mert tényleg ilyennek látom ezt az embert, akit mindössze két napja ismerek, de még jobban szeretném, tisztában lenni teljes valójával. A visszahúzódó, aranyos srác valójában összetört, gátlásos és szeretetéhes személyiség.

- Köszönöm, hogy ezt mondod, Gabi. És bocsánat, amiért összekönnyeztelek. - húzott elő zsebéből egy zsebkendőt, és törölgetni kezdte arcát, amin nedves nyomot hagytak könnyei.

- Szeretném, ha feloldódnának a gátlásaid. Mit tehetek ezért? - mosolyommal bíztattam, hogy árulja el, hogyan segíthetnék rajta.

- Maradj velem. - tért vissza elbűvölő mosolya. - Nem szeretném a gyenge arcomat mutatni neked. Jézusom - röhögte el magát - Ez teljesen olyan, mintha egy gagyi romantikus filmben játszanánk. Maradj velem, és örökké szeretni foglak!  - játszotta túl a szerepét, komikus arckifejezéssel húzva kezeimet mellkasára, és bár örültem annak, hogy immáron megnyugodva próbálja vidám, humoros arcát mutatni, mellkasa még szaporán emelkedett, szíve vadul kalapált. 

- Gyere, hazakísérlek - tápászkodott fel a hintából, majd megindultunk lakásom felé, ami elég hosszú sétát jelentett számunkra. Kínos csend telepedett közénk, hisz megszűnt az eddigi lelkizős légkör, de nem tért vissza a kezdeti, felszabadult hangulat sem. Jóval tovább jutottunk az első randin a megszokottnál, nem testi, hanem lelki értelemben. Furcsa kötelék volt kialakulóban azáltal, hogy Taehyung  máris bizalmába fogadott, bár ezt egyikünk sem bánta. 

Nem bírtunk megszólalni, de kósza pillantásokból adtuk egymás tudtára, hogy jól esik pusztán az is, ha élvezhetjük egymás jelenlétét. A kapualjhoz érve elérkeztünk az elköszönés pillanatához, és ismételten hagytam, hogy ő kezdeményezzem, hiszen jó hallgatóságnak bizonyultam, de a beszélőkém már nem teljesít ilyen jól. Nem is baj az, elég egy tehetség egyszerre. 

- Nos Gabi, én nagyon élveztem a mai napot veled - törte meg a csendet rám pillantva. - Remélem, nem tettem nagyon tönkre a hangulatot a hirtelen érzelemkitörésemmel. - megráztam a fejem, mire folytatta. - Szeretnék még találkozni veled, ha nincs ellenedre. 

- Persze, nagyon jól éreztem magam, én is szívesen látnálak máskor is. - nem bírtam nem mosolyogni, és kicsit közelebb léptem hozzá, mire esetlenül átkarolt. A szívem vadul kalapált, és éreztem az övét is, ahogy mellkasom jobb oldalán dobogott hevesen. Már-már kínosan hosszúra nyúlt ölelésünk, de nem akartam elengedni a fiút, aki ma meg merte mutatni nekem az igazi énjét, és ezt mindennél jobban becsültem benne. 

* 3 hónappal később* 

- Taehyung, ébresztő! - ráztam fel őt álmából, mivel elszundított a repülőgép kényelmetlen ülésén. 

- Hmmm? - nyitotta ki lassan szemeit, ahogy tudatosult benne, fel kéne kelni. 

- Mindjárt leszállunk! Készülj! - lelkesedtem megölelgetve Tae-t, aki már rutinosan szorított magához, sokkal magabiztosabban, mint  a kezdetek kezdetén. 

- El sem hiszem, hogy tényleg hazahoztál magadhoz, Gabi. A szüleid nem tudnak rólam, ugye? - Francba is, teljesen kiismert engem ezalatt a néhány hónap alatt. Szerencsére én is őt, így vigyorogva válaszoltam neki:

- Persze, hogy nem, meglepetés leszel. - rémült arcát látva nem bírtam nevetés nélkül. - Örülni fognak neked, Anyu már gyanakodott is, hogy nem Picur tesz ilyen boldoggá, hanem fiú van a dologban.... Nem olyan durvák, megnyugodhatsz.  És ami a legfontosabb: ehetsz végre igazi magyar kajákat! A koreai magyar éttermek semmit nem adnak vissza az itthoni ízekből...

- Már alig várom. - kacsintott rám szerelmem, aki csak nemrég vallotta be nekem érzéseit, bár azok ezelőtt is egyértelműek és viszonzottak voltak, csak épp nem volt bátorságunk kimondani őket. 

Az épségben landolt repülőből kéz a kézben léptünk ki, hogy nyakunkba vehessük a várost, és felejthetetlen élmény részesei lehessünk. Taehyung azért, mert életében a legmesszebbre utazva egy új várost, kultúrát ismerhet meg első igaz szerelme oldalán, én pedig azért, mert végre a számomra legkedvesebb helyen lehettem a számomra legkedvesebb emberrel. 

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, légyszi írjátok meg kommentbe. :) És hogy legyen valami ténylegesen karácsonyi a "krizmösz spesöl"-ben, itt egy karácsonyi TaeTae :)

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! <3