Én és Ő

Tae pov

Egyszer csak a hajnali órákban arra keltem fel, hogy a telefonom folyamatosan csörög, de fogalmam se volt, hogy kinek is van rám szüksége ilyen késői órákban! Igaz is mennyi az idő?

- Istenem mi van már? - kérdem, magamtól a sötét szobámban majd megnézem az időt és még csak hajnali 1.00 óra van. - Ki az, az idióta, aki ilyen későn képes zaklatni?-morgom, még mindig orrom alatt miközben telefonomért nyúlok, ami az éjjeliszekrényen van.

Mikor a telefonom a kezembe kerül és megláttam rajta a Hyungom nevét villogni a kezdeti fáradtságom ellenére sokkal éberebb lettem és a szívem is egy gyorsabb tempóra kapcsolt. Tudom, hogy mindenki hülyének néz, hiszen nap, mint nap látom, de olyan jó vele lenni minden egyes percben. Már akkor tudtam, hogy többet érzek iránta, amikor a menedzser bemutatott a többieknek.

Az tudnotok kell, hogy én utólag kerültem a bandába és nekem nem volt így külön debüt számom, mint nekik csak együtt, de ezt soha nem bántam. Láttam mind a két debüt vidít és nekem nagyon tetszett. Rengetegszer megnéztem, de a szemem mindig megakadt az egyikükön egyszerűen vonzotta a tekintetemet és nem is tudtam levenni róla jó darabig. Később még a közösségi oldalakon is kerestem, bekövetem Instán, sőt még Twitteren is. Jó lehet, hogy egy kicsit fanatikus voltam talán még most is az vagyok, de nem számít, Ő nem tud róla, hogy én mennyire szeretem Őt, így nem aggódok amiatt, hogy esetleg megutálna vagy bármi hasonló dolog történne.

Miután túljutottam a boldogságon felvetem a telefonom.

- Jó estét Hyung. Mit szeretnél, már elégé késő van?

- Szia TaeTae tudom, csak még nem vagyok otthon és bocsi hogy zavarlak, de nem tudnál, értem jönni bent vagyok a Big Hit-nél és elszaladt az idő, és közben már mindenki elment taxit meg nem akarok hívni. Nam meg tuti kinyírna, ha felhívnám az éjnek kelős közepén.

- De mi van Hopi-val vagy Jimin-nel? - kérdeztem meg.

- Tudod jól, hogy Hope és Jimin holnap kora reggel kelnek, mert mennek forgatásra Kook-nak meg ugye nincs jogsija.

- Rendben sietek, várj meg bent, hideg van, kint nem sokára ott leszek. Szia Hyung.

- Rendben TaeTae, várlak. Szia.

Ezzel letettük a telefont gyorsan felöltöztem, azért pizsibe mégse mehetek ki az utcára ugyebár.

Ez után bementem a konyhába, hogy igyak egy kávét és felvetem a kabátomat, a cipőmet és már mentem is, hogy elhozzam, ha zenéről van szó a mindig dolgos, de más esetben lusta Hyung-omat az ügynökségtől.

- Nem sokára oda éreke az ügynökséghez. - könyveltem el magamban ezt a megállapítást.

Soha nem értetem egyet azzal amit Hyungom leművel, értem én, hogy fontos, hogy megcsinálja ezeket a munkákat, de nem kéne minden nap ezt csinálnia, így csak magának árt.

Főleg most, hogy alig van pihenő időnk. Hiszen reggel 5-től egészen este 11-ig vagy akár éjfélig is eltart egy munkanapunk, és ő még leáll itt azzal, hogy muszáj zenét szereznie, mert most van ihlette, és ha most nem csinálja meg akkor tuti, hogy később elfelejti. Ilyenkor én nagyon aggódok érte, de csak azért nem várom mindig ébren, mert annyira lefárasztanak, hogy mihelyst a fejem találkozik, a párnával én már alszom, is mint a bunda.

Igaz, hogy a többiek meg értem aggódnak, mert az utóbbi időben nincs semmi étvágyam és szinte mindig úgy fekszem le, vagy megyek el reggel a fárasztó órákra, hogy nem eszem semmit.

- Na, végre itt is vagyok, de siessünk, minél hamarabb haza akarok menni. - ezzel a gondolattal gyorsan bementem az épületbe és Hyungom ott várt rám egy kis mosollyal az arcán.

- Bocsi Hyung, most már mehetünk?

- Igen menjünk. Még kéne egy kicsit aludni is.

- Igen, igazad van. Igaz már nem tudsz sokat csak 4 órát, de a kocsiban aludj csak, majd én, beviszlek, ha kell.

- Ne beszélj butaságokat, nem kell.

- Ugyan már Hyung nem fáradtság ez nekem, meg én már amúgy is aludtam annyit, hogy ne legyek olyan fáradt, hiszen ma már fél 10 kor végeztünk úgy, hogy ne aggódj, te csak aludj. Jó?

- Rendben. Jó éjt Tae.

- Jó éjt Hyung. - mondtam és mikor oda néztem láttam, hogy már el is aludt. "Istenem, de édes" - gondoltam magamban. Máskülönben tuti kinyírna.

Mikor visszaértünk a dormba felvittem a szobájába és én is mentem a sajátomba, de én már nem tudtam aludni, így csak a telefonomat nyomkodtam és azon gondolkodtam, hogy vajon mondjam-e el neki azt, amit érzek vagy ne?

"Vajon megutálna? Vagy nem akarna a barátom se lenni többet? Vagy esetleg még csak egy házban se akarna lenni velem? Vagy undorodna tőlem és elhordana mindenféle retkes buzi, köcsögnek? Vagy lehet, hogy hozzám se szólna, csak kilökne a szobájából és többet nem beszélne velem és miattam tönkre menne a banda?"- futottak végig ezek a gondolatok a fejemben.

Nem, ezt nem akarom, de annyira szeretem. Mit kellene tennem? Miért nem mondja meg nekem valaki, hogy mi lenne a helyes döntés ebben az esetben? Meg van muszáj lesz tanácsot kérnem, de kitől? Talán Jint-től, hiszen ő is együtt van Nam-mal, amit csak én tudok (hehehehe), mert mikor nem volt itthon senki csak mi 3-an akkor lebuktak, de megkértek, hogy ne mondjam el e többieknek. Természetesen először megijedtek, hogy mit fogok reagálni arra, hogy együtt vannak, de én csak gratuláltam nekik és akkor bevallottam nekik, hogy én is meleg vagyok.

Ők megértették és kérdezték, hogy tetszik e valaki, de akkor még nem mertem elmondani, hogy Suga az, aki nekem tetszik, de most már úgy érzem, hogy muszáj lesz, hiszen csak, így fog tudni nekem tanácsot adni. De ezt majd csak holnap este, azaz ma este fogom vele megbeszélni, addig hagyom, piheni.

A gondolkodásom közben megszólalt a telefonomon az ébresztő, ami azt jelenti, hogy már fél 5 van és nem sokkár kelni kell, és most szerencsére nem kell olyan hamar bemennünk, csak fél 7-re, de nem volt kedvem folyamatosan állítgatni az órát plusz még nekem le kellet zuhanyoznom.

Nagy nehezen kikecmeregtem a puha takaró alól és lementem a ruháimmal együtt a fürdőbe, gyorsan letusoltam felöltöztem, majd a konyhába mentem csinálni egy adag kávét, ez után még visszamentem a fürdőbe, hogy beállítsam a hajamat és újra a konyhában voltam. Gyorsan csináltam mindenkinek egy kis reggelinek valót addig én megkajáltam és a tányéromat a mosogatóba raktam és ezután megmostam a fogaimat. Majd mikor már mindenki felkellet addig én elmostam a tányéromat, amiben ettem, mert ugye tegnap Jin elmosogatott.

Majd miután mindenki befejezte a reggelit meg a többi reggeli teendőit a menedzser is megérkezett és már indultunk is a munkánk első helyszínére "amit már nagyon vártam"- remélem érezhető volt szavaimban a szarkazmus.

Képzeljétek el, hogy ma már 8 órakor végeztünk. Ez olyan hihetetlen, számomra, hogy az csak, na. De még így is fáradt voltam + még az is rátett egy adaggal, hogy nem sokat aludtam a múlt este, úgy hogy a nap végén fáradtan dőltem be az ágyamba, hogy amíg készül, a kaja addig én bizony alszom egy kicsit, de az álom ismételten elkerülte mivoltomat, így morogva mentem ki a nappaliba, hogy nézek egy kis TV-t, amit max ha félórát néztem.

"Nem igaz, hogy nem tudnak valami rendes műsort leadni"- morogtam magban.

Ezért inkább otthagytam had nézze az időközben mellém szegődött Kook, hiszen neki mindegy milyen műsor megy, megnézi. Na, de mindegy is inkább megindultam a konyha felé, hát, ha találok egy kis kávét magamnak. Jin éppen a konyhában tevékenykedett, mikor beléptem oda. Érkeztemre egyből felkapta a fejét, de utána vissza is fordult eddigi tevékenységéhez. Én meg egyből becéloztam a kávéfőzőt és szerencsére még pont volt egy adag nekem. Micsoda mázli. Mondjuk tekintve, hogy csak én és Suga iszunk, meg néha napján Nam és Jin meg feleznek egy pohárnyit. Csodálom, hogy még nem buktak le a csapat előtt. Bár nem újdonság, hogy egymás után iszunk eszünk, van, hogy egy mondjuk egymást etetni is szoktuk, de az lényegtelen. Kiöntve a kávémat álltam Hyungom mellé.

- Szia Hyungnim ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit? - kérdeztem félve.

Hisz nem akarom a saját problémáimmal zargatni.

- Persze, mit szeretnél? - néz rám kíváncsi tekintettel.

- Csak szeretnék majd veled később beszélgetni, ha a többiek már bementek a szobájukba. Be tudnál jönni hozzám? Fontos lenne!

- Jó, de miért nem beszéljük meg most?

- Mert nem akarom kockáztatni azt, hogy meghallják azt, ami nem tartozik rájuk. Tudod ez magánügy és csak tanácsot akarok tőled kérni.

- Jó rendben, akkor vacsi után a szobádban talizzunk oké?

- Oké, addig én bemegyek, majd szólj, ha kész a kaja. - mosolyogtam rá.

- Rendben menj csak.

1 óra múlva Jin kiabált, hogy menjünk enni. Én is csatlakoztam a többiekhez, de mint mostanában bármikor, most sem volt étvágyam.

A srácok csak rosszallóan néztek rám mikor tologatni kezdtem az ételt a tányéromon, de ma reggeliztem úgy, hogy nem panaszkodhatnak.

- Tae egyél, ne csak játssz a kajával! - mordult rám Suga.

- Nincs étvágyam, majd később eszek. Inkább felmegyek a szobámba. Bocsánat. További jó étvágyat. - mondtam halkan és felbaktattam a szobámba.

Félóra múlva kopogást hallottam a szobám ajtaján majd megszólalt mögötte Jin Hyung.

- Tae bejöhetek?

- Igen, gyere csak. - mondtam.

- Akkor beszélhetünk? - kérdezte miután bejött és becsukta maga mögött az ajtót.

Én csak bólogattam, hogy igen.

- Na, akkor hallgatlak. Mond el nyugodtan, hogy mi az, amit szeretnél.

- Én nem is tudom, hogy hol kezdjem. - mondtam neki.

- Mondjuk az elején. - mondta nekem mosolyogva.

- Jó. Ugye emlékszel, arra a... Napra amikor. . . Amikor... Megtudtam, hogy te és Nam között, hogy mi van... mi van igazából? - kérdeztem mire csak bólintott, ezután folytattam

- Szóval, akkor én... el... el... Elmondtam nektek, hogy nem, nem kell a... Aggódnotok, nem ítélek el be... benneteket, és megígértem, hogy nem mondom el a többieknek. És nem is tettem. - dadogtam összevissza zavaromban.

-Tudod akkor megkérdeztétek, hogy tetszik-e nekem valaki és én nem válaszoltam akkor, mert nem akartam el fogadni azt, hogy az a bizonyos valaki tetszik, akit soha nem kaphatok meg. - álltam meg mondandómban és egy pár percig csend telepedet közénk majd folytattam.

- Itt nem az volt a baj, hogy nem akartam elfogadni, hogy én meleg vagyok, hanem azt, hogy tudom, hogy Ő soha nem érdeklődne úgy irántam, ahogy én azt szeretném. Amúgy is heteró, de még akkor se kellenék neki, ha meleg lenne. - ismét meg álltam és próbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Igaz, hogy kedves velem, meg sokszor kéri a segítségemet, de ennek teljesen más oka van, mint azt sokan gondolnák. Tudod, nekem az a személy tetszik, akit nem is igazán zavarna az, hogy meleg vagyok, de biztos, hogy nem viszonozná, azt, amit érzek, mert neki csak egy barát vagyok, sőt már majd, hogy nem testvérek. - tartottam újabb szünet majd egy mély levegőt véve mondtam ki a nevét, aminek kimondásával úgy éreztem, hogy legalább egy mázsás súlytól szabadultam meg.

- Ez a személy Suga.

- Na, ezt nem gondoltam volna, hogy pont Ő lesz a szíved választottja. Én végig úgy gondoltam, hogy vagy Kook vagy pedig Jimin mellet döntesz, de hogy pont Yoongi ez, hihetetlen, de örülök neki.

- Ezt, honnan vetted? - néztem rá értetlenül.

- Nem tudom, de valahogy ezt tűnt a legkézenfekvőbbnek. Mert sokat vagytok együtt és szinte mindent együtt csináltok, így erre következettem. De akkor tévedtem.

- Értem. Hát igen egy kicsit. - néztem rá mosolyogva

- Jó és mi itt a probléma? - nézett rám.

- Hát nem tudom, hogy mit kezdjek vele, mert félek, ha elmondom, akkor a barátságunk látja kárát, de ez a kétely, amit bennem ébreszt egy-egy érdekes megmozdulásával, cselekedetével felemészt, és mindig reménykedem valamennyire.

- Miért, miket tesz például? - kérdezte.

- Hát mostanában, ha kettesben vagyunk, gyakran megölel. Olyan dolgokat mond, amit normális esetben lányoknak szokott, mint például azt, hogy gyönyörű vagyok vagy, hogy imádja a mély hangomat. Esetleg úgy ér hozzám, ami számomra olyan érzést vált ki, amit nem igazán szeretnék, mert félek, hogy ott helyben leteperem, és nem érdekel, hogy ki látja és ki nem.

- Ez elég érdekes. Mit szokott még mondani vagy csinálni? - nézet rám kérdőn

- Tegnap, amikor felhívott hajnali 1-kor, mert még bent volt a Big Hit-nél kérte, hogy menjek érte, mert már mindenki haza ment és nem akarta zargatni a menedzsert és titeket se, Hope-nak meg Jimin-nek ma ugye bár korán kellett lelépni, ezért nem akarta Őket se felkelteni, hogy ne legyenek zombik. Akkor beszélgetünk egy kicsit. Persze ez nem nagydolog, mert hamar elaludt. De... - akadtam meg a szavaimban, mert nem tudtam, hogy mit mondjak.

- De?

- Mikor felvittem a szobájába, akkor hallottam, hogy beszélt félálmában és olyat, mondott, amit soha nem gondoltam volna.

- Mit mondott? - faggatott

- Hát...

- Na, ne csigáz, már mond már el, hogy mit mondott? Tudni akarom, hogy mi volt az. - kezdet türelmetlen lenni

- Jó elmondom, de ugye tudod hyung, hogy akik kíváncsi hamar megöregszik.

- TaeTae! Ne időz itt nekem, hanem mond el, hogy mit mondott, mert így nem tudok neked segíteni. - szól rám, hogy mondjam végre, mert különben itt hagy igaz nem mondta, de ismerem már elégé ezt a hangnemet.

- Jó, Jó. Ne haragudj. Szóval azt mondta, hogy nagyon kedvel engemet.

- Komolyan? - kérdi megdöbbenve

- Igen, de nem fogom félreérteni. Biztos vagyok benne, hogy mit egy barát úgy kedvel engem nem máshogy.

- Jaj, kincsem ezt nem tudhatod, miért nem mondod el neki? - vált át azonnal aggódó anyuka módba.

- Mert nem akarom a barátságomat tönkre tenni azzal, hogy elmondok neki valamit, amivel kockára tehetem azt, ami jelenleg van köztünk és kellemes.

- Igen, most még jó, de mi lesz veled napok múlva vagy hetek múlva vagy hónapok esetleg évek múlva, ha még mindig ilyen érzéseid lesznek iránta. Láthatod, hogy én is léptem és most Nam-mal együtt vagyunk, igaz csak te tudsz róla, de mikor csak hárman vagyunk, itthon láthatod, hogy milyen boldogak vagyunk együtt, és soha sem tudod meg, hogy Ő hogy érez igazából, ha meg se próbálod. Nem igaz?

- Igaz, de nem tudom, hogy, hogy mondja el neki. Én nem vagyok képes arra, hogy elé álljak és szimplán csak úgy benyögjem neki, hogy szeretem, biztos vagyok benne, hogy elküldene melegebb éghajlatokra, ha ezt tenném.

- Akkor mond el neki egy dalban. Írj neki egyet! Hiszen tudod, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy nagyon szép dalszövegeket írsz.

- Jó, de nem hiszem, hogy képes lennék rá.

- Ugyan már bíz magadban egy kicsit, jó? Én itt vagyok, ha segítség kell, ezt te is tudod.

- Igen, de ha lesz is egy szövegem, a komponálás az nem az én világom! - mondtam szomorúan.

- Majd megkérem Nam-ot, hogy segítsen, de ne aggódj, én nem mondok neki semmit, csak lépj, kincsem mielőtt késő lenne. Most már megyek, mert a végén még az apád féltékeny lesz.

- Rendben és köszönöm. Néha tényleg, olyan mit, ha az anyám lennél. Jó éjt.

- Neked is. - mondta majd elhagyta a szobámat.

Leültem az asztalhoz elő vettem a noteszem, amibe az eddig írt összes dalom van, amiről Jin kivételével senki sem tud és írni kezdtem mindent, ami eszembe jutott az én angyalomról. Hajnali 3-kor kész is lett a szöveg én pedig fáradtan dőltem be az ágyamba szerencsémre Suga ma nem ment be a stúdióba, így nyugodtan aludtam, de az is csak 2 óra volt. "Aminek iszonyatmód örültem."

Mikor kimentem a konyhában Nam és Jin már ott volt és hát azt hiszem, hogy megzavartam valamit, mivel nos, csókolóztak és hát, na... de nem is baj nem szeretném, ha bármi is történne a konyhában és Jin is így lenne a helyemben.

- Na, sikerült megírnod? - kérdi Jin.

- Igen 3-ra befejeztem. - mondtam mire rosszallóan rám nézett.

- Áh, értem szóval megint nem aludtál semmit igaz?

- Hát de, de nem sokat az igaz.

- Jaj, istenem, gyermekem! - sóhajtott fel.

- Jó, de be akartam fejezni és féltem, ha abbahagyom, elfelejtem azt, amit le akartam írni.

- Jól van. Amúgy beszéltem Nam-al. Azt mondta, hogy segít neked. Igaz szívem?

- Igen. Na, de mutasd a dalt.

- Tessék, itt van. - adom oda Nam-nak az elkészült szöveget.

- Wow ez nagyon jó. Mit szólnál, ha megreggeliznék és utána bemennénk a stúdióba. Te maradj itthon Jin jó és majd hívlak a fejleményekkel.

Gyorsan megreggeliztünk és mire a többiek kijöttek a szobájukból mi már indultunk is.

Bepattantatunk kocsimba és mentünk is a céghez. Az út során nem sokat beszélgetünk, de tudom, hogy Jin nem tudja tartani a száját főleg ha Nam-ról van szó.

- Hé Nam hyung!

- Igen?

- Ugye Jin hyung mindent elmondott neked tegnap arról, amit beszéltünk igaz?

- Igen.

- Gondoltam.

- Ne haragudj, rá tudod jól, hogy nem szeret hazudni.

- Tudom és nem is haragszom érte, így legalább lesz, aki tartja bennem a lelket, míg oda nem érünk, hogy elmondjam Neki azt, hogy hogyan érzek. De kérlek, mond, hogy ha esetleg nem sikerül és visszautasít, akkor is mellettem maradtok ugye és támogatni fogtok, mert én akkor össze fogok omlani és szükségem lesz rátok annak ellenére, hogy felkészültem a legrosszabbra.

Hamar oda értünk és egyből neki is látott a munkának 3 óra munka után egy csúcs ritmust készített a szövegemhez. De ismételten begyulladtam, amit a tudtára adtam.

- Nam én ezt nem merem megtenni, felejtsük el.

- Nem, ha már eddig eljutottál nem engedem, meg hogy megfutamodj, hisz megígértem az asszonynak, hogy nem engedem, meg hogy visszakozz, mert sejtette, hogy ez lesz. Úgyhogy hogy én most gyorsan hívom is, hogy jöjjön ide a te drága szerelmeddel és itt és most elfogd neki énekelni a dalt mi pedig Jin-nel itt leszünk, ha szükséged lesz támaszra, ha netalán-tán igazad van bogárka.

- Jól van, na! De ne hívj így hülyén hangzik!

- Oké. De akkor is ezt mond mikor az urad így hív. Akkor hívom is. - mondta majd tárcsázni kezdte Jin számát - Szia, kicsim akkor indulhatok, hozd magaddal azt a másik jómadarat, mond meg neki, hogy kell a véleménye egy új dalhoz, majd ha meghallgatta elmondja a véleményét, míg mi is bent vagyunk, utána mi kimegyünk és akkor Tae te pedig - itt rám nézett- szépen elmondod neki, hogy ezt a dalt neki írtad, és hogy szerelmes vagy belé megérteted.

- Igen azt hiszem. - mondtam nem valami magabiztosan.

- Rendben akkor indulunk. - hallottam meg Jin hangját a telefonon keresztül hála annak, hogy Nam kihangosította a készüléket.

Jaj, istenem egyre jobban izzad a kezem, ahogy tudom, hogy nem sokára ide érnek.

- Ne aggódj, minden rendben lesz, bíz bennem és Jin-ben, de legfőképpen magadban.

- Igazad van bíznom, kell magamban. - mondtam majd vettem egy mély levegőt és ekkor toppantak be Jin és Suga.

- Sziasztok - köszöntek egyszerre!

- Hello! - köszöntünk vissza mi is Nam-mal.

- Na mizu? Jin mondta, hogy szeretnéd, ha meghallgatnék egy dalt és véleményt mondanék róla.

- Semmi különös és igen, persze ha nem gond? Amúgy a szöveget majd V énekli és szerintem nagyon jól megy a hangjához.

Miután helyet foglaltak én beálltam a miki elé és Nam már indította a zenét. Kérlek, istenem csak add, hogy tetsszen, neki kérlek! Vettem egy mély levegőt és neki kezdtem a dalnak. Az utolsó sorokat már úgy énekeltem, hogy a könnyeimmel küzdöttem, de szemem nem vettem le szerelmemről, ami szerintem fel se tűnt neki, vagy ha igen biztos úgy gondolja, hogy azért nézem végig őt, mert fontos számomra a véleménye.

És az a rádió úgy zokog,
mintha szerelmet vallana,
Most nekem szól a legbutább dala

Mert ugyanúgy hívlak most is
Szánalmas, hogy mindent elhiszek,
hogy mennyire örülnék neked

Tudom, hogy vár még rám
a Holdnak tán
a túloldalán
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen
Angyal-nyelven

Keresem, az utam
Néha keresem a bajt
és keresem azt,
Aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég

Ezer éve

Keresem, az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt,
Aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég

Énekeltem ki az utolsó hangokat. Majd visszamentem a fiúkhoz és kérdőn fordultam Suga felé.

- Na, mit szólsz? - kérdeztem.

- Ez nagyon szép volt tetszett. Kiírta a szöveget? - nézet ránk.

- Öö én... voltam. - mondtam beharapva alsó ajkamat félve kicsit, hogy megváltozik a véleménye róla, ha megtudja, hogy a dalszöveget én írtam. Mindig is kritikus volt másokkal szemben ezzel kapcsolatban.

Emlékszem egy alkalommal Kook írt egy dalt és megmutatta Hyung-nak mire Ő teljesen lehúzta szegényt és szegény Kook sírva futott be a szobámba és vetette magát a karjaimba én meg nem értetem semmit majd mikor megnyugodott elmagyarázta, hogy mi történ és én ezért se merte megmutatni neki a dalaimat, amiket írtam, hiszen féltem, mert nem akartam magam megalázva érezni az által, akit szeretek.

- Nagyon ügyes vagy! - dicsér meg. - Lehet, hogy majd ha kell, egy kis segítség a szerelmes daloknál igénybe veszem a segítségedet. Persze, ha nem gond.

- De... Dehogyis egyáltalán nem gond. - mondom, de a gombóc a torkomban elkezdet nőni.

- Srácok én és Jin lelépünk kajálni, hozzunk nektek valamit? - kérdi Nam.

- Én nem kérek semmit, nem rég ettem, de azért köszi. - mondta Suga.

- Nem kell nekem se semmi csak esetleg egy üveg jó hideg víz.

- Oké, akkor majd jövünk, sziasztok. - köszönt el Jin.

- Sziasztok - mondtuk egyszerre.

- Mond csak Tae kinek írtad ezt a dalt?- nézet rám.

- Hyung el kell neked mondanom valamit és az a dallal kapcsolatos. De előtte ígérd meg, hogy nem leszel rám nagyon dühös.

- Rendben. Ígérem, csak mondjad, mit szeretnél?

- Az, az igazság, hogy a dal, amit most hallottál azt én az irántad való érzéseimről írtam.

- Tessék? Kifejtenéd nekem hogy, hogy érted ezt pontosan.

- Hyung én szerelmes vagyok beléd. - úristen én kimondtam. Érzem, hogy ég az egész arcom.

Nagy nehezen rá vettem magam, hogy Hyung szemébe nézek, de nem volt jó ötlet. Ő csak nézet rám, mint valami nem is tudom, hogy mi lennék. Azt hiszem, hogy nem volt jó ötlet elmondani neki már most félek, hogy mit fog mondani.

Látom rajta, hogy teljesen ledöbbent ettől a mondatomtól és nem igazán tudom kiolvasni az arcáról, hogy ez most jó vagy rosszat jelent. Majd egy mély levegő vétel után neki kezdet a mondókájának.

- Figyelj Tae én, nem akarlak megbántani, de én nem érzek így irántad. Nagyon értékelem, amit tettél és a dal is csodálatos volt, de mi nem lehetünk együtt. Sajnálom.

- Semmi baj. - mondtam hamiskás mosollyal.

- Biztos, én tényleg nem akartalak megbántani.

- Igen tudom és nem is bántottál meg felkészültem erre az eshetőségre is csak szerettem volna, ha tudod. És így legalább meg próbálhatok tovább lépni.

- Biztos?

- Igen biztos.

- Mond, csak szeretnéd, ha most inkább magadra hagynálak?

- Az nem lenne rossz. Majd Jin-ékkel haza megyek.

- Rendben. Szia, majd otthon találkozunk. - mondta majd távozott.

Nem sokra rá Nam és Jin is visszajöttek már kérdezni akarták, hogy, hogy ment, de amikor felnéztem rájuk könnyáztatta arccal egyből oda jöttek és megöleltek. Sokáig vigasztaltak, míg végre elapadtak a könnyeim. Elmentem a mosdóba megmosakodni majd mikor már nem néztem ki olyan rémesen haza indultunk Nam vezetésével, az én kocsimmal

Mikor haza értünk én bementem a szobámba és bezártam az ajtót. -"Azt hiszem nem lenne jó most bárkivel is beszélnem" - gondoltam magamban majd újra sírni kezdtem és könnyekkel a szememben aludtam el.

To be continude