Suga pov

Szent ég már éjfél van! Na, mindegy ezt még akkor is befejezem. - mondtam magamnak és folytattam a munkámat.

Hajnali 1 óra volt mikor végre az utolsó szó és az utolsó ütem is meg volt a dalhoz. Majd mikor rá néztem a szövegre azt gondoltam, hogy nem vagyok normális, hogy egy ilyet írtam neki. Na, de mindegy muszáj voltam ezt tenni. Ki kellett írnom magamból, mert ha nem teszem, akkor tör ki belőlem és ott ahol nem kéne.

Fél óra töprengés után úgy döntöttem, hogy ideje haza menni ezért felhívtam V-t, hát, ha fent van. Hogy miért is telefonálok, mert a kocsit, azt Nam elvitte és nem akarom felkelteni, mert akkor tuti leszedi a fejem, hogy megint hajnalba nyúlóan dolgoztam. Jin meg pusztán "anyai" aggódásból fejbe csapna, hogy, hogy lehetek ennyire felelőtlen, Jimin meg Hopi pedig holnap korán lelépnek, így nem akarom Őket zargatni így maradt V, mert Kook-nak meg jogsija nincs. Úgy, hogy ezzel az elhatározással kezdtem el felhívni a mi kis Alien-ünket.

Nem tartott sokáig, míg felvette, majd gyorsan elmondtam neki, hogy miért is hívtam.

- Jó estét Hyung. Mit szeretnél, már elégé késő van? - kérdezte kissé kómás hangon.

- Szia TaeTae tudom, csak még nem vagyok otthon és bocsi hogy zavarlak, de nem tudnál, értem jönni bent vagyok a Big Hit-nél és elszaladt az idő, és közben már mindenki elment taxit meg nem akarok hívni. Nam meg tuti kinyírna, ha felhívnám az éjnek kelős közepén.

- De mi van Hopi-val vagy Jimin-nel? - kérdi.

- Tudod jól, hogy Hope és Jimin holnap kora reggel kelnek, mert mennek forgatásra Kook-nak meg ugye nincs jogsija. - magyarázom neki.

- Rendben sietek, várj meg bent, hideg van, kint nem sokára ott leszek. Szia Hyung.

- Rendben TaeTae, várlak. Szia. - mondtam majd ezzel le is tettük a telefont.

Fél óra múlva már meg is érkezett és haza is mentünk együtt. Út közben csak pár szót váltatunk.

- Bocsi Hyung, itt vagyok! Most már mehetünk?

- Igen menjünk. Még kéne egy kicsit aludni is.

- Igen, igazad van. Igaz már nem tudsz sokat csak 4 órát, de a kocsiban aludj csak, majd én, beviszlek, ha kell.

- Ne beszélj butaságokat, nem kell.

- Ugyan már Hyung nem fáradtság ez nekem, meg én már amúgy is aludtam annyit, hogy ne legyek olyan fáradt, hiszen ma már fél 10 kor végeztünk úgy, hogy ne aggódj, te csak aludj. Jó?

- Rendben. Jó éjt Tae.

- Jó éjt Hyung. - hallottam még halkan a hangját.

De én már el is aludtam. Majd legközelebb csak reggel keltem fel a szobámban a kellemesen meleg paplanomban.

Volt egy érdekes álmom, ami a dalhoz köthető éppen azzal a személlyel beszéltem, akinek a dal szól és kérdezett tőlem valamit, de már nem tudom, hogy mit. Arra még emlékszem, hogy azt mondtam álmomban, hogy én nagyon kedvelem Taehyung-ot, de nem tudom mire mondta.

Másnap reggel az asztalnál ülve mindenki a reggelijét fogyasztotta ezután jött a kimerítő próba. Mikor haza értünk a próbáról mindenki ment a saját útjára ki a nappaliba ki a fürdőbe. Jin pl a konyhába, V a szobájába gondolom aludni, mert elégé ramaty állapotban volt. Én pedig bementem a stúdió szobába.

Azon gondolkodtam, hogy hogyan kéne elmondanom neki. Nem akarok vele rossz kapcsolatban lenni, hiszen fontos nekem, és ahogy most áll a helyzet nem a legfényesebb. Gondolkodásomat Jin szakította fél be.

- Kész a vacsi gyertek egyetek! - kiabálta.

Az ebédnél mindenki rosszallóan nézet V-re, aki megint csak tologatta a saját adagját, de az istenért nem evett volna belőle.

- Tae egyél, ne csak játssz a kajával - szóltam rá.

- De nincs étvágyam-jött a mostanában elégé megszokásává vált mondata-majd később eszek. Addig is inkább felmegyek a szobámba. Bocsánat és további jó étvágyat. - mondta majd fel is ment a szobájába.

Nem tudom, hogy mi baja van a kölyöknek, de remélem semmi komoly. Lehet, szerelmi bánata van, vagy megint jön azzal a szarsággal, hogy Ő mennyire kövér. Ugyan már Jimin is jobb bőrben van, mint Ő. Mi pedig hiába faggatnánk, úgy se mondaná el amennyire önfejű és makacs.

Pedig még Kook is próbált vele beszélni, mert ők nagyon jól megértik egymást, de elég csúnyán elküldte. De nem is akárhogy mi csak azt láttuk, hogy sírva ment be, vagyis inkább futott be a velem közös szobánkba, de az óta se mondta el hogy mit mondott neki, amitől ennyire ki készült. Remélem meg fogják beszélni, mert az óta még csak nem is szóltak egymáshoz vagy is V nem Kook pedig csak próbálkozott, de mint ha észre se venné, elmegy mellette.

Ó erről jut, eszembe itt az ideje lépnem el kell neki mondanom, mert ha így folytatom, elveszítem. Azt hiszem, el kell, áruljak, egy titkot van valakim, akiről senki nem tud, de nem rég összevesztünk és most nem akar velem szóba állni, csak akkor hajlandó velem beszélni, ha az munkával kapcsolatos ezért tegnap írtam neki egy dalt, hogy megtudja, mennyire szeretem Őt. Gyorsan bementem, hozzá.

Kettőt kopogtam az ajtón, míg meg nem hallattam szobatársam hangját.

- Gyere be, hiszen ez a te szobád is hyung. - mondta morcosan.

- Kook, ne haragudj, rám kérlek. Tudom, hogy nem kellett volna így viselkednem veled, csak nagyon ideges voltam mostanában. Tudod, hogy határidőre kell meg írnom 7 dalt és alig van egy hónapom rá, és itt van V is, miatta is aggódom és gondolom te is, hiszen nagyon furcsán viselkedik. Erre az is rá tesz, hogy összevesztetek és az óta nem is beszél veled, miattad is aggódom.

- Hyung... én is aggódok miatta és félek, ha így folytatja, akkor előbb utóbb az egyik próbán össze fog esni rosszabb esetben pont, hogy a színpadon. De ez még nem ok rá, hogy bunkó legyél velem én azt hittem szeretsz, de ahogy akkor viselkedtél nem azt mutatta. - mondta még egy kicsit mérgesen.

- Tudom. Nagyon szégyellem magam érte. De mond, csak mit szólnál, ha mi most lelépnénk, van valamim számodra.

- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Igen, gyere, öltözz és menjünk. Addig szólók a többieknek, hogy lelépünk. És, hogy ne várjanak.

- Mi, miért?- nézet rám értetlenül.

- Majd megtudod. Ne légy kíváncsi.

- Indulhatunk?

- Igen.

Ezután elindultunk egy kis eldugott helyre távol a fő várostól és le dőltünk egy lepedőre és néztük a csillagokat.

-Kicsim emlékszel még arra a napra amikor összejöttünk és te egy levelet adtál nekem? Amiben szerelmet vallottál nekem!

- Igen. Miért?

- Mert van számodra valamim! - mondtam ezzel elővettem az ajándékát ami egy dal volt a leveléből amit nekem írt, még akkor mikor szerelmet vallott nekem.

Mikor elkezdte olvasni a szöveget szemeibe könnyek gyűltek majd rám nézet.

- Én azt hittem, hogy már kidobtad vagy nem is emlékszel arra, amit írtam neked.

- Még mindig meg van a leveled és emlékszem arra, hogy mi állt a levélben. Tegnap csak, ezért maradtam bent, hogy ezt megírjam neked. Remélem, tetszik, és ezzel ki tudlak engesztelni. - mondtam neki lehajtott fejjel, mert még mindig szégyelltem magam, azért amit tettem.

- Istenem Yoongi. Köszönöm. Nagyon szeretlek. Igen nagyon tetszik. Mond, ugye megengeded, hogy felénekeljem.

- Hát persze kicsim, hiszen ezt neked írtam. - mondtam majd ezután elindultunk a kis faházikóhoz, amit még Tae mutatott nekünk, hogy régen sokat jöttek ide a szüleivel. Szerencsére mivel nyár van így nagyon kellemes meleg van itt is.

Másnap korán haza mentünk, hogy együtt mennyünk munkába, azonban kiderült, hogy ma nem lesz munkánk, de az feltűnt, hogy ennek ellenére Nam és Tae korán leléptek. Olyan 3 óra után Jin jött, oda hozzám, hogy vele kellene mennem, mert Nam kérte, hogy menjek és mondjak véleményt egy dalról, amit most szerzett. Ezért elindultunk az én kocsimmal, a stúdióba. Nem sokkára oda is értünk.

- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre Jin-nel!

- Hello! - köszöntek vissza Nam és V.

- Na mizu? Jin mondta, hogy szeretnéd, ha meghallgatnék egy dalt és véleményt mondanék róla.

- Semmi különös és igen, persze ha nem gond? Amúgy a szöveget majd V énekli és szerintem nagyon jól megy a hangjához. - mondta.

Miután helyet foglaltunk Jin-nel V beállt a mikrofon elé és Nam már indította a zenét. Kíváncsian és izgatottan vártam egyben, hogy mit hozott össze a mi vezetőnk. TaeTae vett egy mély levegőt és neki kezdet a dalnak.

És az a rádió úgy zokog
mintha szerelmet vallana,
Most nekem szól a legbutább dala

Mert ugyanúgy hívlak most is
Szánalmas, hogy mindent elhiszek
hogy mennyire örülnék neked

Tudom, hogy vár még rám
a Holdnak tán
a túloldalán
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen
Angyal-nyelven

Keresem, az utam
Néha keresem a bajt
és keresem azt,
Aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég

Ezer éve

Keresem, az utam
Néha keresem a bajt
és keresem azt,
Aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég

(A dalszöveget, Ákos: Keressem az utam című dalából vettem kölcsön)

Énekelte ki az utolsó hangokat. Majd visszajött hozzánk és kérdőn fordult felém.

- Na, mit szólsz? - kérdezte félve válaszomtól.

- Ez nagyon szép volt tetszett. Kiírta a szöveget? - nézetem rájuk.

- Öö én... voltam. - mondta ki egy kicsit félve, tudván, hogy milyen szigorú vagyok a dalokkal kapcsolatban és gondolom félt, hogy megváltozik a véleményem, ha megtudom, hogy a dalszöveget Ő írta. Mindig is kritikus voltam másokkal szemben ezzel kapcsolatban.

Egy alkalommal Kook is írt egy dalt és megmutatta nekem én meg elég csúnyán fejeztem ki nem tetszésemet és sírva is fakadt miatta, de utána rögtön megbántam és másnap azonnal kibékültem vele, már akkor is kedveltem a mi kis nyuszinkat, de nem mertem elmondani neki.

- Nagyon ügyes vagy! - dicsérem meg. - Lehet, hogy majd ha kell, egy kis segítség a szerelmes daloknál igénybe veszem a segítségedet. Persze, ha nem gond.

- De.. Dehogyis egyáltalán nem gond.

- Srácok én és Jin lelépünk kajálni, hozzunk nektek valamit? - kérdi Nam.

- Én nem kérek semmit, nem rég ettem, de azért köszi. - mondtam.

- Nem kell nekem se semmi csak esetleg egy üveg jó hideg víz.

- Oké, akkor majd jövünk, sziasztok. - köszönt el Jin.

- Sziasztok - mondtuk egyszerre.

- Mond csak Tae kinek írtad ezt a dalt?- nézetem rá.

- Hyung el kell neked mondanom valamit és az a dallal kapcsolatos. De előtte ígérd meg, hogy nem leszel rám nagyon dühös. - kezdete el a mondatott, de elégé ideges volt. Szinte dadogott.

- Rendben. Ígérem, csak mondjad, mit szeretnél?

- Az, az igazság, hogy a dal, amit most hallottál azt én az irántad való érzéseimről írtam.

- Tessék? Kifejtenéd nekem hogy, hogy érted ezt pontosan. - mi ezt most jól értettem Ő szerelmes belém. Te jó ég!

- Hyung én szerelmes vagyok beléd. - mondta ki végre teljesen, de én nem tudtam mit mondani.

Míg őt néztem azon elmélkedtem, hogy én nagyon nem akarok Őt megbántani, de én nem érzek úgy iránta, mint Ő én irántam. Hiszen én Jungkook-ot szeretem és vele vagyok együtt és nem akarok vele szakítani, mert most békültünk ki viszont nem mondhatom el neki, hogy én és Kook együtt vagyunk, mert akkor ki tudja, hogy mi lenne abból, de azt tudom, hogy ha elmondom neki, akkor rontok mind hármunk helyzetén.

Ezért amellett döntöttem, hogy elutasítom, de nem mondok neki többet csak azt, hogy nem lehetünk együtt.

- Figyelj Tae én, nem akarlak megbántani, de én nem érzek így irántad. Nagyon értékelem, amit tettél és a dal is csodálatos volt, de mi nem lehetünk együtt. Sajnálom.

- Semmi baj. - mondta hamiskás mosollyal.

- Biztos, én tényleg nem akartalak megbántani.

- Igen tudom és nem is bántottál meg felkészültem erre az eshetőségre is csak szerettem volna, ha tudod. És így legalább meg próbálhatok tovább lépni. - tudtam, hogy fájdalmat okozok neki azzal, amit teszek, de nem lehetek vele, mert úgy csak fájdalmat okoznék neki. Látom az arcán, ahogy ezt mondja, hogy legszívesebben elsüllyedne a föld alá, de nem teheti.

- Biztos? - istenem, most olyan szívtelennek érzem magam, de tudom, hogy nem tehetem, azt, hogy vele legyek, mert az én szívem már foglalt. Sajnálom kicsi Tae.

- Igen biztos.

- Mond, csak szeretnéd, ha most inkább magadra hagynálak?

- Az nem lenne rossz. Majd Jin-ékkel haza megyek.

- Rendben. Szia, majd otthon találkozunk. - mondtam majd ezzel el is mentem.

Sajnálom kicsi Tae tudom, hogy nem így kellet volna lenni-e és én nem akartam összetörni a szívedet, de mi nem lehetünk egymással, biztos vagyok benne, hogy ez csak egy fellángolás nálad és el fog múlni, de az én szerelmem Kook iránt nem és az Ő szerelme se fog elmúlni én irántam.

Mikor haza értem be mentem a szobánkba és leültem Kook mellé, aki éppen a telefonján játszott, de mikor észrevette, hogy itt vagyok egyből letette és az ajkaimra mart, amit egyből viszonoztam.

- Na, mi volt a stúdióban?

- Semmi különös. Csak megmutattak egy új számot és kikérték a véleményem.

- Na és milyen volt a szám?

- Nagyon jó. A zene is és a te imádni való kis szád is az volt. - mondtam mire beleöklözött a vállamba.

Este úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a parkba, de mivel már elég késő volt így nem vettünk álcát sem. Egy kis szerelmes séta néha-néha egy-egy elcsattanó csók és ez volt minden ezután haza mentünk.

- Megjöttünk. - szólt Kook.

- Ohh sziasztok. Gyertek kész a vacsi.

- Jó addig szólok a többieknek. - mondtam. - Jin Tae hol van? -kérdeztem, mikor körbe mentem az egész drom-ban, de TaeTae-t nem találtam sehol...

- Úgy egy órája elment a parkba azt mondta kell neki egy kis friss levegő, de az óta még nem jött haza.

- É... értem. - motyogtam magamnak.

- Miért mi a baj? - néz rám.

- Ja, semmi csak azt hittem, hogy már itthon lesz és amúgy is ennie kell valamit.

- Jó addig ti üljetek, le addig én megyek és megkeressem, biztos ott van a parkban. Sietek vissza.

- Oké. - mondtuk egyszerre majd már el is tűnt.

Remélem nem látott meg Kook-al mert akkor nagyon ki lesz borulva és nem tudom, hogy mit fogok akkor csinálni, mert akkor a többieknek is el kell mondanunk, hogy mi együtt vagyunk, és ezt nem fogják szó nélkül hagyni.

- Hyung minden rendben?- néz rám Kook.

- Persze nincs semmi baj, csak aggódom a miatt a bolond miatt, hiszen mostanában nagyon nem Ön maga.

- Én is aggódok miatta. Remélem nem komoly a baja. - mondja lehajtott fejjel szerelmem.

Egy fél óra múlva Jin egyedül tért vissza.

- Na, hol van V? - pattan fel Jimin Hope mellől, aki ijedtében majd nem leeset a székről. Ő az, aki mindig a legjobban aggódik társa miatt. Ők egy igazi soulmates.

- Éppen Markkal és Jacksonnal beszéltek és mondta, hogy ha nem gond ma náluk alszik, mert áthívták egy haveros napra tudjátok, hogy milyen jól kijönnek.

- Ja, igen tudom, akkor ma nem jön haza?

- Nem, de lent van mondta, hogy szedjek neki össze egy pár cuccot, estére meg holnap reggelre.

Mondta majd ment is TaeTae szobájába és hamarosan egy hátizsákkal jött elő és vitte is ki. Remélem, hogy nem látott semmit, de ha igen akkor lehet, hogy ezért nem akart bejönni és lehet, hogy ezért is ment el Markkal és Jacksonnal.

- Nam, Jin tudnánk most beszélni? - azt hiszem, hogy ezen túl kell esnem pláne. ha TaeTae miattam szomorú.

- Persze. Menjünk a szobánkba.

- Oké mindjárt megyek, menjetek előre.

- Rendben.

- Jk gyere egy kicsit. - mondtam és a szobánkba húztam.

- Megyek.

- Figyel, mindjárt jövök, el kell mondanom valamit, de előtte beszélnem kell Nam-al és Jin-el azt hiszem eljött az idő, hogy valakit beavassunk a kapcsolatunkba.

- Úgy gondolod? És mi lesz, ha elítélnek?

- Nyugi nem hiszem, hogy azt tennék, de muszáj, leszek nekik elmondani, majd te is megtudod, csak előtte megbeszélem velük a kialakult helyzetet. Rendben?

- Jó ügyes legyél Hyung. - mondta majd megcsókolt. Majd mentem Nam-ék szobájába. Bekopogtam.

- Gyere. - szólt ki Nam.

- Na, miről szeretnél beszélni? - nézet rám Jin.

- Ti tudtátok, hogy Tae szerelmes belém igaz? Na meg azt is, hogy szerelmet akar vallani nekem?

- Igazából igen, de csak 2 napja tudjuk, csak azt tudtuk, eddig, hogy meleg, mert elmondta nekünk, de azt nem mondta el, hogy ki tetszik neki. Arról meg, tudunk vagy 4 éve. Gondoltam, mikor minap elém állta azzal, hogy szerelmes beléd, már akkor szerelmes volt beléd, mikor beismerte nekünk, hogy meleg, ezért javasoltam neki, hogy valljon színt. De úgy látszik, hogy rossz ötlet volt, mert neki volt igaza és nem lesz belőle semmi, mert te heteró vagy.

- Igen visszautasítottam, de nem ezért, volt egy másik nagyon fontos indokom.

- Igen és mi?

- Hát az, ami miatt nem jött be Ö maga a cuccaiért, mert olyat látott, amit el akartam előle titkolni főleg miután szerelmet vallott.

- Igen és mi az?- nézet rám Jin és Nam.

- Én nekem van, valakim már 3 éve együtt vagyunk, de nem mondtuk el nektek, mert nem tudtuk, hogy hogyan reagálnátok rá, ezért titokban tartottuk. Ez a személy pedig JungKook.

- Tessék, te és Kook? Ez most, komoly?

- Igen.

- És ennek mi köze van Tae-hoz.

- Csak az szerintem, hogy meglátott minket a parkban, tudod, hogy oda nem járnak, és azt még TaeTae mutatta meg nekünk és ott voltunk Kook-al és valószínű láthatott minket együtt, mikor csókolóztunk.

- Értem, szóval ezért viselkedett olyan furán.

Még beszélgetünk egy ideig, de ezután visszamentem Kook-hoz.

- Szia, na, nagyon kiborultak?

- Igazából nem. El kell neked mondanom valamit, de ígérd meg, hogy nem leszel rám mérges, mert esküszöm, hogy nem történt semmi.

- Jó ígérem, csak mond el Hyung, mert így csak megijesztesz.

- Emlékszel, hogy ma bementem a stúdióba egy dal miatt.

- Igen. Mi van vele?

- Tae elmondta, hogy azt a dalt Ő írta és az a dal egy nagyon szép szerelmes dal volt. A lényeg ebben a történetben, hogy V szerelmet vallott nekem, de én elutasítottam és nem mondtam el neki, hogy miért csak azt, hogy mi nem lehetünk együtt, mert nem akartam, hogy még jobban rontson a kapcsolatotokon, hiszen még mindig nem beszéltek. De lehet, hogy meg látott minket a parkban.

- Jaj, istenem, én nem akarok vele rosszban lenni, hiszen olyan nekem, mint, ha a bátyám lenne. Akkor is, amikor beszéltem vele, hogy ne sanyargassa magát, olyan undok volt és azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert nekem semmi közöm ahhoz, hogy Ő mit csinál és, hogy Ő a Hyungom ne parancsolgassak neki, de én nem akartam neki parancsolgatni, csak aggódtam érte. - kezdet el szipogni szerelmem.

- Ne aggódj minden rendbe fog jönni. Meg amúgy is jó helyen van, most ott vannak neki a barátai és mind ketten tudjuk, hogy egy "bizonyos személy többet érez iránta, mint barátság".

- Igen. Remélem, hogy visszahozza azt a TaeTae-t, akit mindenki szeret.

Ez után mind bebujtunk az ágyba, hogy holnap, majd beszéljünk Tae-val. Én és Kook pedig egymás karjaiban mosolyogva aludtunk el.

Igazából két részesre terveztem, de végül szerintem több lesz.