Taegi Tudod én...
Tae üzenetet írt Nam papának és Jin anyunak
- Apu, anyu mondanom kell valamit.
- Mi az TaeTae?
- Én, azt hiszem, szerelmes vagyok.
Szent ég, mit csinálok, miért is írtam nekik?
- Ó de hát nagyszerű kicsim. - szólt hozzá anyu.
- Nem ez nem az. Ez egyszerűen szörnyű!
- Ugyan már, miért lenne ez rossz Tae? – kérdezte Nam
- Mert olyanba szeretem bele, akibe nem lett volna szabad, és én most nagyon szégyellem magam. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Elmondod, hogy ki az a valaki?
- Nem beszélhetnék, ezt meg személyesen? – írtam félve válaszuktól.
- De akkor át megyünk hozzád, rendben?
- Igen. Akkor siessetek, kérlek!
- Oké, pár perc és ott vagyunk. Addig te nyugodj meg.
Nem sokkal később már, meg is érkeztek az elkeseredett fiúhoz.
- Jin, Nam köszönöm, hogy itt vagytok.
- Na, szóval mi is a baj?
- Hát az a baj hogy én beleszerettem Suga-ba.
- O csak ennyi. - mondták egyszerre.
- Mi az, hogy csak ennyi? Ez nem egy kis dolog. Miért vesziketk ilyen könnyen ezt a dolgot?
- Csak szerelmes vagy kicsi Tae.
- Jó, de Suga fiú, ahogy én is. Ez nem normális. Meg amúgy is, ő a legjobb barátom kizárt, hogy szeretne engem, úgy ahogyan én őt.
- Jaj, te, ne idegeskedj, ezzel nem oldasz meg semmit. Nincs azzal semmi baj, hogy beleszerettél, ez egyáltalán nem jelent semmit. A szívednek nem tudsz parancsolni. – szólt közbe Namjoon is.
- De ez akkor is olyan furcsa én nem akarom őt eltaszítani magamtól. Ő volt az első, aki közel engedett magához és ott volt velem, amikor kellett. Nem akarom a hülyeségem miatt elveszíteni és félek, ha rájön elűzőm magam mellől.
- Na, figyelj ezzel tényleg nincs semmi gond. Nem ártasz vele senkinek attól, hogy szerelmes lettél ez csak egy jó dolog az életedben. De tudod mit, mit szólnál, ha elmondanád, hogy mi az, amit szeretsz benne, miért érzel többet iránta?
- Azt hogy mindig segít, amikor kell. Ott volt velem, amikor a szüleim kidobtak. Segített lakást nézni, állást találni. Mellettem volt, amikor szükségem volt rá. Meg nevetett, mikor szomorú voltam. Mindent megtett értem. Szeretem, mikor mosolyog, szeretem az egész lényét.
- Hát néz rám kicsi Tae szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, hogy mit érezel. Még ha nem is fogadja el úgy az érzéseidet, akkor is boldog lenne, mert tőled hallaná és szerintem nagyon meg megmelengetné a szívét a tudat, hogy ilyen szép gondolataid vannak róla. Legalábbis én így éreznék a helyében.
- Nem tudom megtenni. Nagyon félek, hogy ellők magától, ha megtudja.
- Nem kell félned, tudod jól, hogy Yoongi nem olyan és nagyon szeret téged. Csak akkor legalább gondolkozz el rajta. Meg látod minden rendben lesz.
- Rendben.
- Nekünk most már mennünk kell. Szia, vigyáz magadra. Majd szólj, hogy hogyan alakulnak a dolgaid vele kapcsolatban.
- Rendben, sziasztok.
Ezután a gondolataimba mélyedtem. Mit kellene tennem? Mondjam el vagy ne? Nem akarom tönkretenni a barátságunkat, de nem, akarok neki tovább hazudni. Nem érdemli meg, hogy titkolózzak előtte ő egy nagyon jó ember. Nagyon szeretem őt úgy, hogy az lesz a legjobb, ha elmondom neki, hogy mit érzek iránta.
"Ó a fenébe most jut eszembe, hogy nem mondtam el nekik a legfontosabb dolgot"
Gyorsan írtam nekik.
- Srácok valamit elfelejtettem elmondani nektek, ami fontos.
- Mit?
- Múltkor, a buli után mikor, haza mentünk Suga-val, akkor Ő elégé részeg volt, így nem engedtem haza, nem tudtam, volna nyugodtan aludni, abban a tudatban, hogy részegen flangál. Ezért én mondtam neki, hogy aludjon nálam. Bele ment és sokat beszélgetünk meg hülyéskedtünk. Meg valami filmet néztünk. Mikor a filmet végig néztük én felvittem a szobámban én meg úgye így lent aludtam nappaliban, de mikor ki akartam jönni ő karomnál fogva vissza húzót és akkor megcsókolt. Bár gondolom csak a pia miatt, de akkor is meg csókolt, de szerintem valami csajt képzelt oda vagy nem tudom. Másnap viszont már nem is emlékezet a csókra én meg inkább nem mondtam el, mert nem akartam, hogy kiakadjon azon, hogy mit csinált.
- Tessék és ezt miért nem mondtad el nekünk hamarabb? Miért nem tudunk róla, hogy már csókolóztál vele édes fiam? Hogy titkolhattál el előlünk ilyen fontos információt, ráadásul ilyen sokáig.
- Jin nyugi. Ne harapd le szegény fejét.
- Bocsi csak elfelejtettem megemlíteni, annyira izgultam, hogy mit fogtok egyáltalán szólni. Hiszen ti vagytok a legjobb barátaim Suga után és fontos a véleményetek. Olyanok vagytok, mintha a szüleim lennétek.
- Na, jól van, de mi most lépünk, mert randink lesz, szia TaeTae.
- Sziasztok, érezzétek jól magatokat.
- Szia
Majd tovább gondolkodtam, hogy mit kéne tennem? Végül arra jutottam, hogy el fogom neki mondani. Neki joga van tudni. Ezért gyorsan rá is írtam.
- Szia YoonYoon.
- Hello. Mizu TaeTae?
- Semmi veled?
- Nem sok minden? Úgy unatkozom, hogy nincsenek rá szavak. Azon gondolkodom, hogy el kellene menni valamerre csatangolni egy kicsit, de még nem tudom merre. Mit szeretnél egyébként?
- Tudnánk találkozni a Hangan-k parkban?
- Persze egy óra múlva ott találkozunk.
- Rendben akkor ott.
Ezzel a mondattal le is léptem messeenger-ről. Majd elkezdem készülődni felvettem a kedvenc fekete farmeremet és hozzá az egyik piros pólómat valamint egy fekete dzsekit. Majd el is indultam.
- Szia.
- Szia, bocsi hogy késtem, csak elszalad az idő. - mondta.
- Semmi baj. Én is most értem ide.
- Na, miről van szó? Valami baj van?
- Nem nincs semmi baj csak. . . Figyelj, nekem el kell mondanom valamit.
- Igen és mit? – nézet rám kíváncsian.
- Előbb ígérd meg nekem, hogy bármi is az nem fogsz megutálni és nem hagysz cserben, mint a szüleim. Azt nem élném túl, és ígérd meg azt is, hogy ha megtudod barátok maradunk.
- Ígérem Tae ígérem, de mond, már mert kezdesz megijeszteni.
- Jó szóval arról van szó, hogy én, tudod én. . .
- Mond már! – szólt rám már egy kicsit feszültebben.
- Tudod, tudod én. . . A francba. - nem megy, nem tudom a szemébe mondani. Mit tegyek, hogy a tudomására hozzam. Na ha a szavakkal nem megy, akkor valami más kell.
Jó akkor inkább cselekszem. Majd ajakira hajoltam és lágyan ízlelgettem puha ajkait.
- Én, szeretlek Suga - mondtam végül szemébe.
- Én is szeretlek téged - mondta és ezúttal ő hajolt az ajkaimra ezzel csókba hívva.
- Anyu apu köszönöm.
- Ez a ti érdemetek. - köszöntem meg Nam-nak és Jin-nek.
- Suga
- Hmm?
- Én hálás vagyok neked. Köszönöm, hogy itt vagy velem tényleg nagyon szeretlek.
- Én is téged kicsi Taem
Ez itt az irásom kezdeti szakasza volt azóta már elég sokat felödöt az írásom. Csak javitgattam benne egy kicsit, de magat az írást nem változtattam meg hogy meg maradjon honnan is indultam. Úgyhogy ez az eredeti írásom. Köszönöm ha elolvasod.
Egy kis infó most egy telóhoz köthetö minin bilentyün írok amin nincs meg minden ékezetes betű így bocsánat a sok hibaért ami meg jelenhet az írásamiban.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro