Mivel gondoltam Jinmin hét van ezért illendő lenne szentelnem az egyik kedvenc párosomnak is egy egyrészes történetet. Habár a „Szerethetlek?" –ben is van nekik külön rész, de az mégse olyan.

Még múlthéten megírtam de nem volt időm kijavítani (megsúgom, munkában javítottam ki de psszt) . ^.^"

Még annyi rondítok ide történet elejébe hogy ez egy könnyed történet írói szemszögből.

Jimin az ablakban ücsörgött kezében háromszínű macskájával. Arra gondolt vajon Ő épp mit csinálhat, merre járhat, vigyázz e magára és titkon reménykedett, hogy újra láthatja majd. Annyira bele volt merülve a gondolatiba hogy nem is vette észre, hogy valaki lentről őt figyelni. Seokjin volt az. Nézte a fiút aki néha apró puszit lehelt macskájára egy halvány letörölhetetlen mosollyal ajkain. Jimin oldalra pillantott és meglátta a fiút ahogy őt nézi. Pár pillanatra lefagyott majd ijedten ugrott be a függöny mögé hogy szemre vegye kukkolóját. Egyből felismerte férfit. Igazából ő volt a kukkoló nem a lent álló férfi, Jimin jól ismerte Seokjint. Ő egy pizza futár másodállásban, akit az étteremben pillantott meg. Szíve gyorsabban kezdett verni és azon gondolkozott létezik e szerelem első látásra. Nem hitt az ilyen dolgokban, hisz nem is ismerte nem tudta mit szeret vagy milyen ember ő is valójában. Külsőleg persze rögtön megfogta férfi tökéletes arcvonása, az angyali kinézet ellenére mégis erős de törékeny alkatú férfi. Magas volt, Jimin messziről is megtudta állapítani, hogy egy fejjel biztos magasabb tőle. Aztán itt kezdődött, hogy Jimin kíváncsi lett az angyalarcú srácra. Nem kémkedett ő csak egyre több pizzát rendelte, reménykedve ő hozza majd ki. Párszor sikerült is, de a köszönésen, fizetésen kívül más interakció köztük nem volt, de ennek ellenére is egyre jobban vonzódott hozzá. Hangja annyira kedves volt. Egyszer mikor az étterembe volt rossz ajtón fordult ki és az épület mögé jutott. Idegesen pillantott oda vissza hogy hol is van mikor az egyik kuka mögött megpillantotta Seokjint. Persze a bátorság az inába szállt pedig hányszor oda akart menni hozzá beszélgetést kezdeményezni vagy egyszerűen csak megkérdezni mikor a pizzát hozza neki hogy van, hogy megy a munka, sok e a rendelés, nem fárasztó e és még folyathatnám a sok kérdést ami a fejében sorakozott. Jimin szorosan a falhoz lapult és onnan figyelte. Úgy érezte valami ment a szemébe hisz úgy látta Seokjint mint, aki ragyog. A férfi épp kóbor macskákat etette és beszélt hozzájuk néha lágyan megsimogatva őket. Jimint végleg elvarázsolta az ismerten ismerős.

Gondolatiból a csengő hangos jelzése zökkentette ki. Összerezzent a hirtelen hang miatt és macskája aki még mindig karjaiban volt egy mély karmolás nyomot hagyva karján ugrott el ijedten. Jimin az ajtóhoz sietett hogy beengedje Seokjint. Ő addig zsebkendőért kutatott de már fenn is volt a férfi. Hezitálva nyitotta ki az ajtót szemével még zsebkendőért kutatva. Seokjin szokásos üdvözölte őt ám pillantása rögtön Jimin véres kezére esett.

- Jól vagy? – kérdezte idegesen

- Semmi baj csak a macska megijedt

- Ne haragudj, nem akartam senkit megijeszteni. – Itt Seokjin arra is utalt hogy láthatóan megijedt mikor megpillantotta őt az ablakból. Jimin nemlegesen rázta meg a fejét és sok kis pillangó verdeste szárnyait gyomrában. Megtörtént az első hosszabb beszélgetés köztük. Jimin nem tudhatta de Seokjin is észre vette már. Sokáig nem figyelt fel a srácra, csak a helyes srác volt a sok pizzával, de egyszer megpillantotta az étteremben mikor barátaival csevegett, vidáman nevetgélve. Túlzás lenne azt mondani, hogy bele szeretet a mosolyába, de az biztos onnantól kezdve érdeklődést mutatott felé. Kezdeményezni azonban egyikőjük sem mert. Miért? Egyszerűen csak túl félénkké tették egymást. Bizonytalanul lépkedtek egymás felé, egyet előre kettőt hátra. Szívük pedig már rég egyszerre dobbant.

- Ha nem haragszol letörlöm. - mondta Jimin mikor egy gazdag vércsepp terült el a padlón. - és hozom is a pizza árát.

Seokjin az ajtóban állt Jimin után tekintett majd házat nézte, a berendezést aztán megpillantotta az ijedt macskát. Sarokból figyelte őt. Leguggolt, hogy magához hívja, a macska lassú megfontolt lépésekkel közelített hozzá. Nem mondatnám hogy Seokjin karjaiba vetette magát vagy hogy hozzá dörgölőzött hisz ő nem ilyen de egyértelműen jelezte kedveli ezt a srácot. Hagyta magát megsimogatni ezzel az épp a fürdőből kilépő Jimint eléggé megdöbbentette.

- Ez nagyon meglepő. Nem szereti az idegeneket. – ment oda ő is hogy végig simítson a macskán mire az megfordult és elvonult a mellette. Jimin és Seokjin most először néztek igazán egymás szemébe. A macska figyelmen kívül hagyta pont a gazdáját, a döbbenet kiült mindkét fél arcára. Pár másodperces szemkontaktus után elnevették magukat. Jimin észhez kapott és elszaladt a pénztárcájáét.

A macska figyelte a két jómadarat. Nekik különlegesen érzékük van. Látnak dolgokat amiket mi nem és éreznek amit valójában mi is de figyelmen kívül hagyunk. Haragot, félelmet és persze a szerelmet is. A macska nevezzük nevén Calico a háromszínű macska, úgy gondolta összehozza ezt a két balekot. Ő, ha valamit akart megszerezte, nem is értette mire föl ez a játék. Mindig mikor Seokjin jött, gazdája viselkedése, kisugárzása megváltozott és mikor becsukódott az ajtó szomorúan majszolta a pizzát.

Jimin a pizzát fizette és máris kezdett hangulata borongós lenni, ezt a pillantott választotta ki Calico hogy megnézze a nagyvilágot. Elszaladt Seokjin lába mellett, lefelé a lépcsőn. Jimin ijedten kiáltott utána.

- Visszahozom. –mondta Seokjin határozottan Jiminnek amitől az teljesen megnyugodott.

Ő is szaladhatott volna a macska után de tudta hogy férfi megtudja fogni, Calico engedni fogja neki ha már hízelgett.

Seokjinnek nem kellet sokáig mennie, meg is látta a lenti ajtóban nyugodtan álldogáló macskát, ennek ellenére rávetette magát. Calico nyávogott egyet jelezve felesleges ez az akció esze ágában sem volt kimenni és itt hagyni a gazdáját hogy az nélküle halára éheztesse magát. Seokjin felvette Calicot aki halk dorombolással jelezte minden rendben van és kedveli őt. Jimin az ajtóban toporgott mikor meglátta az érkező párost. Azonnal macskáért nyúlt és magához ölelte. Tekintetét most férfira szegezte.

- Köszönöm, hogy visszahoztad. Nagyon megijedtem.

- Ugyan, semmiség.

Kezével macska után nyúlt hogy megsimogass fejét, Jimin figyelte mozdulatot és azon gondolkozott hogyan is folyathatná a beszélgetést de most sem tudta. Nem jött ki hang a torkán. Macska kiugrott Jimin kezéből és ismét az ajtó felé, Seokjin gyorsan felkapta mielőtt kiment volna.

- Köszönöm. –döbbent meg Jimin. – Nem tudom mi ütött ebbe a macskába. - Seokjin megmosolyogta ahogy visszaadta a macskát. – Nem tudom mivel hálálhatnám meg hogy kétszer is vissza adta ezt a kis szökevényt? Van pizzám, kérsz? - nevette el magát idegesen az abszurd kérdésen hisz a másik még munkában volt. A félig viccnek szánt kérdés azonban célba talált.

- Miért is ne? Te voltál nekem az utolsó mára. – Mosolyodott el szélesen, Jimin az első döbbent után attól tartott a férfi meghallja vágtázó szívét.

Seokjin valójában úgy időzítette hogy Jimin legyen az utolsó. Szeretet volna többet beszélgetni anélkül, hogy sietnie kelljen, de álmában nem gondolta volna, hogy ez tényleg össze is jön. Mikor megpillantotta macskával már tudta is mi legyen az elsődleges jégtörő beszélgetés, de nem volt szükség rá. A szökevény megoldotta.

Jimin örömmel beljebb invitálta férfit. Mutatta neki az utat, ahogy ő háta mögött ballagott magukra csukva az ajtót. Jimin egy nagy puszit nyomot macskája fejére. Aki büszkén ugrott ki a kezéből és haladt tálkája felé, hogy megkapja a jutalmát, egy kis alutasakost. Jimin nem látott mást csak Seokjint és az alkalmat hogy végre megismerhesse.

Calico egy darabig figyelte üres tálkáját és gazdáját, aki a szobában ült az asztal mellet Seokjinnel szemben. Hol a tálra nézett hol gazdájára. Farkát felemelve és hangosan magyarázva ment be a két férfihoz és foglalt helyet Seokjin ölében.

Bosszú? Ők ilyet nem ismernek, de hogy sértődöttség?

Minden bizonnyal a kis szökevény nélkül Jimin egymaga majszolná a pizzáját, Seokjin pedig szomorúan vezetne hazafelé hogy ő is magányosan egye meg a vacsoráját.

Végül Calico megkapta jutalmát, mert Seokjin figyelme 80%-át uralta.