Azt hiszem nem szoktam én ilyesmit írni, de most valahogyan késztetést éreztem hozzá. Igaz, bár nem az ilyen alkalomra megszokott műfajjal jelentkezem, hiszen azért a maffia önmagában minden csak romantikus nem, viszont Jiminiehez ez tökéletesen illik. Legalábbis úgy gondolom. Boldog születésnapot Chim manó. 💜

Egy újabb hívás, egy újabb esett a halál ellen, egy újabb nap, amikor Jimin majdnem meghalt. Egyesek azt mondanák, hogy ehhez már hozzá kell szoknotok, hiszen ez az, akivel már közel fél évtizede randizol. 

– Baby.

– Hmm

– Baby – a ránc a szemöldököd között egyre szembetűnőbbé válik, a vér csípős íze a nyelveden, attól, hogy milyen erősen harapsz az ajkaidba, de még mindig nem tudsz választ adni. Nem jönnek ki szavak, mert egy átkozott teniszlabda méretű gombóc van a torkodban, és nem tudsz beszélni, Jimin pedig egy idióta...– A pokolba! T/N, szerelmem, jól vagyok. Kérlek, ne sírj. Tudod, hogy képtelen vagyok nézni, ahogy sírsz. – Jimin aggodalomtól mélyen átitatott hangja feléd kiált, és válaszul csak megrázod a fejed. – Baby, kérlek – megint megrázod a fejed, hátrálsz onnan, ahol a padlón kuporodtál, és fertőtleníted a sebet a homlokán. A véres vattapamacsot elviselhetetlenül nehéznek érzed a kezedben, állandóan emlékeztet arra, hogy mi történhetett volna, és rohansz a mosdóba, mielőtt a vacsorádat a barátod drága bőrcipőjére dobhatnád. A pamacsot vakon eldobva a mosogatóhoz botorkálsz, és dörzsölni kezded a kezed a forró vízsugár alatt. Visszaharapva egy sziszegést, amikor a túl forró víztől szinte elhúzódsz. De muszáj megmosni a kezed, mert még mindig vér van a körmeid alatt, a barátod vére.

– T/N – Jimin éles, pánikszerű sikolya, ami végre kizökkent a gondolataidból, és fojtott zokogás közben rogysz le a padlóra, akár egy összegömbölyödött nedves papírdarab.

– Nem tudom ezt megtenni... én... – a szavak megrekednek, és csapdába esnek a torkodban, égő tűzgömb lakik ott, ahol a hangszálaidnak lennie kell, és közelebb húzod a lábad. Rettegsz attól, hogy Jimin egy nap meghal a rohadt dolga miatt, és akkor nem lesz senkid, szóval ezeknek semmi jelentősége lesz.

– T/N, baby, figyelj rám. Be és ki fújd a levegőt. Gyerünk, tudom, hogy meg tudod csinálni! Csak lélegezz velem, jó? – az elméd ködfelhőjén keresztül hallod Jimin hangját, és mint egy pánikba esett, elveszett gyerek, megragadod, követve szavait be és ki lélegzel. Hosszú óráknak, esetleg napoknak tűnik, amikor felemeled a fejed Jimin nyakának puha ívéből. Reszkető, megszakadt lélegzetet véve, végül ráveszed magad, hogy elkapd Jimin aggódó tekintetét, és cserébe megnyugtató mosolyt adj neki.

– Jimin én... – a szavak ismét cserben hagynak. Jimin múltja, mi juttatta el a város ezen részének véráztatta utcáira... ezek mind olyan kérdések voltak, amelyeket gyakran próbáltál megválaszolni. Tisztában voltál a rideg, durva tényekkel, de hogy mit érzett akkor, mikor csatlakozott a bandába? Mikor maffiavezér lett? Egyik kérdésre sem tudod a választ. – Nem ilyen körülmények közt szerettem volna elmondani de, kisbabát várok – motyogod ujjaid tördelve, félve attól mit fog reagálni. Hiszen már volt szó erről, és a férfi nem szeretne babát egy ilyen veszélyes élethez, de mikor boldogan kacarászva ölelt magához, nagyon is meglepett. Ezek szerint mégis örül neki?