╚»★«╝ Első szavak/ lépések╚»★«╝

🅹🅸🅽

Ryuji az elmúlt néhány hónapban egyedül állt fel, így te és Jin is tudtátok, hogy csak idő kérdése, mikor kezd el egyedül járni.

– T/N-ah – kiáltotta Jin, majd felnézel a telefonodból. Lemutatott Ryujira, aki lazán lógott a nadrágszárán. – Szerintem meg fogja tenni – letetted a telefonodat, és a kanapé szélére húzódtál, és feszülten figyelted a kicsit. Megmozdult, hogy tegyen egy lépést, de kissé megbotlott. Szerencsére Jin elég gyors volt, és elkapta, mielőtt felegyenesedett volna. Ryuji fáradtan felnézett Jinre, aki viszont a bátorítóan bólintott.– Meg tudod csinálni, kisfiam, itt vagyok – ígérte. Ezután a kicsi rád nézett, és te mosolyogtál. Ezután a földre nézett, és ott tartotta a tekintetét, miközben lassan távolodott apjától. Te és Jin is csendben maradtatok, nem akartad megijeszteni vagy elterelni a figyelmét. Elengedte Jin farmerjét, mielőtt kis lépésekkel folytatta volna. Végül odament a dohányzóasztalhoz, és érezted, hogy könnyek szöknek a szemedbe.

– Megcsináltad, Ryuji! – ujjongttál, felálltál, és átmentél az asztal másik oldalára. Felkaptad, és szorosan magadhoz ölelted apró testét. Jin odalépett hozzátok, és Ryuji feje tetejére tette a kezét.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– Csak azt kérem, hogy egy órával korábban jöjj haza, hogy lefektesd Jaehwat – mondtad, miközben belemártottad a kis bébikanalat a bébiétel-üvegbe. Aztán a kicsi szájához emelted, és ő boldogan bekapta.

– Tudod, hogy nem tehetem meg – nyögte Yoongi. – Megpróbáljuk befejezni az új albumot.

– De csak egy hétről van szó, és szeretném ha mindketten elaltatnánk őt. – magyaráztad. – Egyébként is, a kislányodról van szó, az pedig fontosabb nemde?

– Ne csináld ezt a francba – sóhajtott Yoongi, te pedig dühös pillantást vetettél rá.

– Mit mondtam neked a körülötte való káromkodásról? – szidtad le, miközben lenéztél kislányotokra, aki a kezedben lévő bébiételért próbált nyúlni. Gyorsan újra mártottad a kanalat és megetetted.

– Ó, nagyon sajnálom – mosolygott gúnyosan Yoongi. – Úgy értem, a feleségem csak most mondta nekem, hogy nem törődőm a gyerekemmel, és ez baromira nem esik jól.

– Kurvára nem ezt mondtam! – kiáltottál fel.

– Fú! – Jaehwa felsikoltott, amitől te és Yoongi mindketten lenéztetek rá. Szélesen elmosolyodott a kicsi, amikor az apja a homlokára tette a kezét.

– Remek – morogta Yoongi, miközben a kislány újra felsikoltott. 

– Fú apa.

– Baszki baby, ez megszólalt 

– Basi – sikoltott újra próbálva utánozni édesapját, mire még dühösebben néztél rá.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Gyerünk, Jangmi – kiáltottad magad mögé nézve, miközben újra elindult veled.

– Anya – veregeti meg a vállad Jahoon, és lenézel rá. Az ajtó felé mutat, és tudod, mit akar mondani.

– Apa pillanatokon belül visszajön – biztosítottad. Bizony, kinyílt a bejárati ajtó, és Hobi belépett. Miután becsukta maga mögött az ajtót, odalépett hozzád és elmosolyodott.

– Az autó most melegszik – jelentette be, mire válaszul bólintottál. Hoseok megragadta Jangmi kezét, és a bejárati ajtóhoz vezette, ahol elkezdett segíteni neki felvenni a cipőjét. Letetted Jahoont a földre, ő pedig megfogta a lábad. Odanézett, ahol apja és testvére ült, és rájuk mutatott, miközben felnézett rád.

– Apával és Jangmival akarsz menni? – kérdezted, ő pedig bólintott válaszként. – Akkor menj oda hozzájuk. Meg tudod csinálni kicsim. – visszanézett apjára és a testvéréhez, mielőtt lassan eltávolodott volna tőled. Egy helyben álltál, és nézted őt, amint óvatos léptekkel odalép hozzájuk. Hobi felnézett, amikor felvette Jangmi cipőjét, és vigyorgott, amikor látta, hogy Jahoon közvetlenül előtte van.

– Sétáltál, kicsim! – Hoseok ujjongott, megragadta és összevissza puszilgatta az arcát. Viszont Jangmi nem szerette, ha kimarad, néhányszor megkocogtatta apja lábát a kezével.

– Csók – kiáltotta, mire felkuncogtál. Férjed lenézett rá, miközben nevetett és megrázta a fejét, majd öt is összevissza csókolgatta.

🆁🅼

– Myung, add ide – nyögte Namjoon, miközben a kicsi elmászott apja telefonjával a kezében. Namjoon utolérte és kivette a telefonját a kezéből. A kicsi duzzogó arccal nézett fel rá, Namjoon szeme pedig elkerekedett. – Kérlek, ne kezdj el sírni – könyörgött az apja. – Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy összetörd apa telefonját. – a könnyek potyogni kezdtek Myung arcán, miközben hangosan szipogott. Ekkor kinyílt a ház bejárati ajtaja, és bementél. Namjoon rád nézett, és megkönnyebbülten felsóhajtott, miközben látta, ahogy leveszed a cipődet és letetted a táskádat. – Hála istennek – fújta ki Namjoon, miközben a kis fiatok odalépett hozzád. Lehajoltál és felkaptad, letörölve a könnyeket az arcáról.

– Mi a baj kicsim?

– Mérges volt, mert elvettem tőle a telefonomat – magyarázta Namjoon.

– Jaj kicsim – kuncogtál. – Nem hagyhatjuk, hogy eltörd apu másik telefonját.

– Anya – motyogta a kicsi, amitől könnyek szöknek a szemedbe. Namjoonra néztél, aki ugyanolyan meglepettnek tűnt, mint te.

🅹🅸🅼🅸🅽

Kinyitottad a fiúk gyakorlótermének ajtaját, egy alvó Jihoonnal a karjaidban. Beléptél, egyik kezed levette a kicsiről, hogy inteni tudj Jinnek, aki elmosolyodott, amikor meglátott. Jiminhez fordult, aki visszament az ajtóhoz, és mormolt neki valamit. Jimin gyorsan megfordult, és mosoly terült az arcán, amikor meglátott titeket.

– Szia, jagi – köszönt, miközben odalépett hozzád. Gyorsan megcsókoltad és elmosolyodtál, amikor lehajolt, és lágy csókot hagyott kisfiatok arcán. – Mit csináltok itt?

– Arra gondoltam, hogy megajándékozom Jihoont, és hagyom, hogy megnézze, ahogy próbáltok – magyaráztad, és Jimin bólintott. – Arra viszont nem számítottam, hogy útközben elalszik – kuncogtál. Hirtelen Namjoon kiáltott Jiminnek, hogy menjen vissza és egy újabb puszival az arcodra rohant leadere kérésére. Odamentél és leültél egy székre, amely a falnak volt támasztva, és a kisfiatokat a mellkasodhoz fektetted, hogy kényelmesen aludjon. Ahogy megszólalt a zene és a fiúk táncolni kezdtek, sikerült felébreszteni a kicsit, ami rendben is volt, hiszen amúgy sem kellett túl sokáig szunyókálnia. Lelökte magát a mellkasodról, és körülnézett a szobában, miközben a szemét dörzsölte. Miután felismerte, hol van, elmosolyodott, és a földre mutatott. Tudva, hogy mit akar, letetted a földre, ahol a combodra tette a kezét, hogy stabilan tartsa magát.

– Látod apát? – kérdezted, és arra mutattál, ahol Jimin táncol. Jihoon elvigyorodott, és hangosan gügyögve felé mutatott. Ezután egy lépést eltávolodott tőled, és elengedte a combodat, miközben egyedül állt. Óvatosan figyelted őt, mert meg akartál győződni arról, hogy nem esik el. Jihoon lassan, de biztosan odalépett apjához és szélesen elmosolyodtál.

– Ide sétáltál? Apához? – guggolt le elé büszke mosollyal.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Gyerünk, kislányom – kiáltod, és Taeri felé nyújtod a kezed. Tae mögötte térdelt, miközben feltartotta, és a lábát a földre tette. – Gyere anyához. – hangosan gügyögött, köpött buborékok jöttek ki a száján, de hihetetlenül édes volt.

– Hercegnő gyerünk – kiáltottad újra, de ő csak a szájába dugta az ujjait, és megszívta őket. Csüggedten felsóhajtottál, és Tae-re pillantottál.- Meg akarod próbálni? Valószínűleg odamegy hozzád – morogtad, mire Tae halkan felkuncogott. Felemelte a kicsit, mielőtt felállt, és odament hozzád. Finoman megcsókolt, mielőtt átadta volna Taerit.– Kétlem, de megpróbálhatjuk – vont vállat. Hátrált néhány lépést, mielőtt még egyszer letérdelt, és te is így tettél. Letetted a kislányotokat úgy, hogy a lábai a földet érintették, miközben segítettél neki felállni.
– Kincsem – mondta Tae, és azonnal felnézett rá. Kinyújtotta a kezét, és maga felé intett. – Gyere apához – mondta. Tett egy lépést, és te könnyedén felsóhajtottál. Tett még egy lépést, és te lassan levetted a kezed a testéről, miután úgy tűnt, hogy stabilan áll a lábán. Könnyek szöktek a szemedbe, amikor még három lépést tett, mielőtt Tae kezébe került. Egyenesen felállva odarohantál hozzájuk, és több puszit nyomtál Taeri arcára mint valaha.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

– Mi az, hogy jól néz ki? – mormolta Jungkook, miközben a karja a dereka köré simult. Felkuncogtál, és elfordítottad a tekintetedet a tűzhelyről, hogy a vállad fölött rápillanthass.

– Először is, soha többé ne mondj ilyet – nevettél. – Másodszor, spagetti.

– Mm, jó – fúrta az orrát a tarkódra, amitől jóleső érzés futott végig testeden.

– Kook, hol van Junghwa? – érdeklődtél miközben lekapcsoltad a tűzhelyet.

– A nappaliban, a játékaival – suttogta Jungkook, miközben érezted, hogy a kezei lejjebb kezdenek kúszni.

– Ó, nem hiszem azt – ráztad a fejed, miközben megfogtad a csuklóját. Hangosan felnyögött, és a válladra tette az állát.

– Miért ne? Tudod, hogy hiányzom – nyöszörögte.

– Ez vitatható – kuncogtál. Hirtelen hangos csörömpölést hallottatok. A konyha bejárata felé néztél, és megláttad, hogy Junghwa ott áll, és az üveg a földön hevert előtte. Lihegve elhúzódtál Jungkooktól és ránéztél.

– Csak egyedül jött be ide? – tűnődtél hitetlenkedve.

– Úgy néz ki – nevetett fel, miközben letérdelt, hogy egy szintben legyen kislányával. – Gyere ide, Angyalom – kiáltotta, miközben kinyújtotta a karját. Boldogan totyogott oda hozzá, és megfogta apja kezét.