╚»★«╝Első szülinap ╚»★«╝

🅹🅸🅽

A nappali padlóján ültél, Ryuji pedig a lábad között ült. Jin átadott neked egy kis dobozt, te pedig kisfiatok elé tetted, feltartva neki.

– Ki akarod nyitni? – kérdezted, ő pedig felnézett rád. Bólintottál, ő pedig megragadta a dobozt. Letetted a dobozt a földre, és hagyod, hogy hozzányúljon.

– Most nagyon hasonlít Jin hyungra – mondta Jimin.

– Mindig hasonlít rám Jimin-ah – mosolyogva válaszolt.

– Bár nem úgy viselkedik, mint ő – kuncogott Yoongi. – Még nem láttam sikoltozni.

– Nem akarom, hogy elkezdje. Nem hiszem, hogy kibírnám, hogy két ember folyton felhozza – viccelődött nevetve, bár komolyan gondolta szavait. Ryuji hangos gügyögése arra késztetett, hogy visszanézz rá. Sikerült leszednie a dobozról a csomagolást, és most egy játékautó volt a kezében.

- Azta! Autók - ujjongtál mosolyogva. – Gondolod, hogy meg tudnád mondani Tae Tae bácsinak, hogy köszönöm? – kérdezted, és arra mutattál, ahol Tae ült a kanapén Jungkookkal.

– Tae – motyogta Ryuji, és figyelme utána a kezében lévő csomagra terelődött.

– Tudod, mire gondolt – kuncogott Jin majd odalépett hozzád és leült melléd a földre a derekad köré fonva a karját. – Nos, sikerült egy évet kibírnunk. Gondolod, hogy életünk hátralévő részében megtehetjük? – férjed kuncogott, te pedig bólintottál.

– Egyértelműen. Szeretlek Jinnie – mondtad.

– Jobban szeretlek jagi – válaszolta férjed, mielőtt megcsókolt volna. – Téged is szeretlek – tette hozzá, és lehajolt, hogy megcsókolja Ryuji fejét. – Boldog születésnapot Ryuji.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– Már itt az ideje? 

– Még nem – sóhajtottál nagyot, és lenéztél kislányotokra, aki az öledben ült, és a hüvelykujját szopta. Megcsókoltad a fejét, majd a hajába túrtál. – Nem hiszem el, hogy már egy éves – motyogtad, és lenéztél a kislányodra. – Szó szerint úgy tűnik, mintha most született volna.

– Tudom. Azért ez egy csodálatos év volt – mosolygott Yoongi, amikor odajött és leült melléd. Hirtelen sípolni kezdett a telefonja. Lenéztél rá, és elmosolyodtál, látva, hogy az idő 9:56 volt.

– Boldog születésnapot kislányom – suttogtad neki. – Ebben a pillanatban, egy évvel ezelőtt jöttél erre a világra.

– És azóta is feldobtad a napjaimat – tette hozzá Yoongi. Mindketten megcsókoltátok az arcát, amitől felkacagott. Ezután Yoongihoz fordultál, és ő lágyan megcsókolt.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Nem hiszem el, hogy most egy évesek – nyögte ki a sógornőd, miközben mindketten néztétek, ahogy az ikrek mászkálnak a fűben.

– Tudom. Olyan mintha tegnap rohantunk volna mert születnek a picik. És Hobi nem vette fel a telefont – vágott közbe a bátyád.

– Nem az én hibám volt! – Hobi duzzogott, amitől mindannyian nevettek. Anyukád hirtelen kijött egy nagy tortával, amely kék és rózsaszín cukormázzal volt díszítve. A tetején a „Boldog születésnapot Jangmi és Jahoon" felirat olvasható. Férjeddel odamentetek a kicsikhez, hogy karjaitokba vegyétek majd a tortához lépjetek, és ekkor valaki elindította az ikonikus dalt, amit nem olyan hangosan kezdtetek el mindketten énekelni. 

– Gyerünk fújjátok el a gyertyákat – biztattad a gyerekeket. Lehajolt kislányotok és megpróbálta elfújni a gyertyákat, de a lélegzete túl gyenge volt, ezért férjeddel mindketten besegítetek nekik mikor újra próbálták. 

🆁🅼

– Ja, ne nyúlj máshoz, Myung – kiáltott fel Namjoon, miközben megragadta a kicsi kezét, megakadályozva, hogy megérintse a szőnyeg azon részét, amelyet nem borított műanyag. Annak érdekében, hogy megünnepeljétek Myung első születésnapját, mindketten úgy döntöttetek, hogy másolatot készítenek a kicsi kéz- és lábnyomáról. Azt tervezted, hogy egy albumba helyezed őket az újszülött korából származók mellé.

– Itt, utoljára édesem – mosolyogtál, miközben a lábát a vörös festékbe nyomtad. Ezután megragadta a papírt, és rányomta a lábát, és néhány másodpercig ott tartotta, mielőtt ismét felemelte. Ránéztél a papírra, és elmosolyodtál a kis kéznyoma és lábnyoma láttán, közvetlenül egymás mellett.

– Minden rendben? – kérdezte Namjoon, mire válaszul bólintottál. Namjoon ezután elővett egy nedves kendőt, amit már készen voltatok, és elkezdte letörölni a festéket kisfiatok kezéről.

– Megyek, és elteszem ide, Mr. kíváncsi elől biztonságos helyre – kuncogtál, és Myung felé intettél. Namjoon szórakozottan bólintott, miközben a kicsi lábának tisztításához kezdett.

🅹🅸🅼🅸🅽

– Hyung, még mindig akarsz egy családi fotót? – kérdezte Jungkook, miközben odalépett férjedhez. Jimin felnézett az asztalról, ahol Jihoon születésnapi tortájából darabokat vágott ki, és kiosztotta mindenkinek.– Igen, csak fogalmam sincs, hol vannak – kuncogott Jimin.– Azt hiszem, láttam T/N-t, amint egy szelet tortát etetett vele – mutatott Jungkook, Jimin pedig bólintott. Miután átadta a süteményvágási kötelezettséget a húgodnak, Jimin átsétált a hátsó udvar másik oldalára, ahol kisfiatokkal az öledben ültél. Kis süteménydarabokkal etetted.

– Sziasztok életeim – mosolygott Jimin, ahogy leült melléd.

– Valaki itt azt hiszi, hogy a torta 10bol 10es – kuncogtál, és lenéztél kisfiatokra, miközben megpróbálta lenyalni a cukormázt az ajkáról. Nemhiába édesapja készítette a tortát. 

– Örülök – kuncogott Jimin majd fogott egy szalvétát, és megtörölte a kicsi arcát – Családi fotó?- kérdezte, te pedig bólintott válaszul. Jungkook odament, ahol ti hárman ültetek, és feltartotta a fényképezőgépét.

– Kész? – kérdezte, mire te és Jimin szélesen mosolyogva bólintottatok. Felvetted Jihoont úgy, hogy a lábán állt az öledben, Jimin pedig csiklandozta, amitől hangosan felnevetett, éppen amikor Jungkook készítette a képet.– Gyönyörű – mosolygott Jungkook a fényképre nézve.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Tae! – hivtad a lépcsőn, de nem kaptál választ. Az emberek kezdtek megjelenni Taeri partijára, és Tae még mindig nem hozta le. Tudtad, hogy rossz ötlet az öltözködésre hagyni de nem tudtál nemet mondani neki. Felmentél a lépcsőn, és gyorsan elindultál a folyosón Taeri szobájába. Azonban megfagytál az ajtóban, amikor megláttad Tae-t a földön ülve, a kislányt az ölében, miközben a haját fésülte.

– Tudod, alapvetően zaklattam az anyukádat, hogy legyél – kuncogott Tae, miközben a kefét a haja tincsébe csúsztatta. – Ne érts félre, ő is akart téged, de azt hiszem jóval később mint én. Halkan elmosolyodtál, és az ajtónak dőlve hallgattad tovább. – Annyira szerencsés vagyok, hogy beleegyezett. Mindig is szerettem volna gyerekeket, de fogalmam sem volt arról, hogy a gyerek mennyire megváltoztathatja valaki életét – felvett egy kis kék hajkendőt, ami passzolt a ruhájához, és összefogta a haja elülső felét. Rögzítette majd nagyot sóhajtott. – Annyira megváltoztattad az életünket, kis hercegnőm – mosolygott a férfi, miközben felkapta és megfordította, hogy szembe nézzen vele. – Nagyon szeretlek, Taeri. – a könnyek szúrni kezdtek a szemed, ahogy megcsókolta a homlokát és szorosan átölelte.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

– Boldog születésnapot neked – kezdted énekelni, miközben kisétáltál a konyhából, egy miniatűr tortával a kezedben. Junghwa kíváncsian meredt az etetőszékéből, te pedig odamentél hozzá, és az etetőszék tálcájára tetted a tortát. – Segítek elfújni a gyertyákat kicsim – mondtad, és könnyedén megfújtad, hogy ő tudja, mit kell tegyen. Ezután ráfújt a lángra, és sikerült kialudnia. Mindenki tapsolt, Jungkook pedig leengedte a fényképezőgépét, szélesen mosolygott a kislányára.– Remek munka, kicsim – dicsérted meg, amitől Junghwa elmosolyodott. Kihúztad a gyertyát a tortából, majd intettél neki.

– Hajrá kis angyalom – biztatta Jungkook. A kicsi egy pillanatra felnézett mindkettőtökre, majd belefúrta a kezét a tortába, és az ujjai között visítva nézte. Az ajkadra mutattál, és Junghwa követte a példádat, és a szájába tette az ujját.– El se hiszem, hogy egy éves – sóhajtott Jungkook, miközben a vállad köré fonta a karját. Átkaroltad a derekát, és hozzá hajoltál.

– Ez is egy őrült év volt – mondtad.

– A világon semmiért nem cseréltem volna el – vallja be, és lenézz rád – Szeretlek titeket baby.