╚»★«╝Szülök rosszkor nyitnak be╚»★«╝

Hangos nyögés szökik az ajkaidon, ahogy a barátod ismét előre lendíti a csípőjét, és erőteljesen eltalálja a g-pontodat. Megfogod a karjait, amelyek két oldaladon pihenek, miközben felgyorsul, és nem tudod megállni, hogy ne sikítsd a nevét. Hangos nyögései keverednek a tieddel, és hamarosan megtelik a szoba a testetek érintkezésének okozta hangjával és az ő nyögései hangjával. Nem csoda, hogy nem hallottad, ahogy az anyja besétál, egészen addig, amíg fel nem sikít a döbbenettől.

🅹🅸🅽

Válaszul a sikolyra, amit az anyja kienged, Jin is sikít. Csakhogy nem áll meg, csak kihúzza magát, és sikoltozva betakar mindkettőtöket a takarojával. Szemkontaktust teremt a döbbent nővel a szoba túloldalán, és folyamatosan sikoltoz. Csak akkor hagyja abba a sikoltozást, amikor az idősödő nő becsukja az ajtót, amikor távozik. Jin ekkor rémült szemekkel fordul feléd.

– Nagyon sajnálom! Nem hittem, hogy bejön! Még ha be is szeretne jönni, azt hittem, hogy kopogtat, vagy ilyesmi, ahogy mindig szokott – kiált fel. Kuncogsz, és a vállára hajtod a fejed. – Öltözzünk fel, jagi. Elmagyarázom neki, hogy mindig kopogjon máskor – biztosít Jin, és kimászik az ágyból, hogy fel kapja a ruháidat a padlóról.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

Yoongi megáll és elfordítja a fejét, hogy lássa, anya az ajtóban áll.

– Anya, egy kicsit elfoglaltak vagyunk. Elmennél valamiért a boltba, hogy végezhessünk? – mondja szemérmetlenül Yoongi. Amikor becsukják a hálószoba ajtaját, visszafordul hozzád, és mosolyog a vörös arcodra – Azt hiszed, hogy mivel anya ránk nyitott, elfelejtettem, mennyit ugrattál ma? – halkan felnevet, és megrázza a fejét, mielőtt erősen beléd löki magát, és a karjaidat a fejed fölé szorítja – Nem hiszem, hogy ilyen könnyen megúsznád, hogy ilyen kötekedő vagy – ugrat, és ismét felveszi korábbi tempóját.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

Hoseok nevetni kezd, és megpróbálja eloszlatni a feszült légkört, miközben elrendezi körülötted a takarót, hogy jobban megvédje méltóságotokat, amikor leszáll rólad. Anyjához fordul, és nem is próbál úgy tenni, mintha nem az volt, aminek látszott.

– Nem tudtam, hogy ma meglátogatsz, akkor korábban kezdtük volna – viccelődik, és érzed, hogy ég az arcod a szégyentől, ahogy Hoseok felhúzza az alsóját a takaró alatt. Aztán feláll, felhúzza a farmert, odamegy, ahol még mindig az anyja áll - Lemehetsz a földszintre, és főzhetsz egy kis teát, ha szeretnéd anya. Nemsokára mi is megyünk – csak feküdtél az ágyban, és megdöbbentél, hogy Hoseok milyen higgadtan kezeli a helyzetet.

🆁🅼

Namjoon szégyenkezve lehajtja a fejét, és halk, csalódott morgást hallasz, amint megfordul, hogy az anyjára nézzen.

– Felnőtt vagyok, kérlek, ne lepődj meg – mondja Namjoon nagyon tárgyilagosan. Amikor az ajtó ismét becsukódik, szeme találkozik a tieddel, akik még mindig a kéjtől csillognak – Van kedved a folytatáshoz? – kérdezi, és lehajtja a fejét, hogy finoman megharapja a nyakad. Amikor meghallja a nyögését, elmosolyodik, és ezt igennek veszi. Ajkát a tiedre tapasztja, durván megcsókol, miközben ismét bejáratodnál kedveskedik. Hangosan felnyögsz, miközben teljesen beléd löki magát.

🅹🅸🅼🅸🅽

Jimin valójában nem hall semmit – csak azért tudod, mert az ajtó felé nézel. Tehát továbbra is könyörtelenül löki magát beléd, amíg el nem kezded a mellkasát csapkodni, és megpróbálod figyelmeztetni. Amikor végre lelassít, látod, hogy a kéj lassan elhagyja a testét, ahogy kihúzódik, majd a ruháiért mászkál, és próbál kifogást találni.

– Csak összebújtunk, esküszöm! – kiabál, de észrevehető, hogy az apja egy pillanatig sem hiszi el.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

Úgy tűnik, Taehyung sírni fog zavarában, miközben dadogni és motyogni kezd, megpróbál választ adni, vagy bármi értelmeset mondani. Végül sikerül rávennie az anyját, hogy elmenjen, és visszafordul hozzád.

– Olyan közel voltam – duzzogja, és megsimogatja kemény farkát, és próbált utalni rá, hogy vedd kezelésbe – amit megértesz, így térdre ereszkedsz előtte, és a szádba veszed a hosszát. Elkezded kényeztetni, ő pedig nyögni, és a hajad túrva vesz fel egy gyorsabb, kényelmes tempót.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

Jungkook megdermed a lökés közepén, és elkerekedett szeme találkozik a tieddel. Leolvasható a pánik az arcáról, ahogy az elméje rohan, hogy megoldást találjon. Megpróbál beszélni, de ez csak vegyes kifogások zagyva dadogásaként jelenik meg.

– Apa... csak összebújtunk – kellett volna... magánélet... kopogj már – diadalmasan fejezi be, egyértelműen elégedett, hogy sikerült kikergetnie onnét apját, habár nem túl értelmes módon. Lassan megfordul, hogy az apjára nézzen, ő pedig kihátrál, és becsukja maga mögött az ajtót. Amikor becsukódik, Jungkook rád borul, és felsóhajt – Jagiya, nem tudtam, hogy itt van, bocsánat – mondja, és átnyújtja az egyik ingét.