╚»★«╝Szoptatás/palackos etetés ╚»★«╝

🅹🅸🅽

– Mi a baj? – kérdezte Jin, miközben fel-alá ugráltatta Ryujit a karjában. – Nem vagy pisis – motyogta, miközben megpaskolta a kisfia fenekét. Jin az órára pillantott, és amint látta, hogy hajnali 2 óra 14 perc van, elkerekedett a szeme. – Éhes vagy, igaz? – válaszként a kicsi kiáltásai hangosabbak lettek, Jin pedig összerándult, ahogy a hang megütötte a fülét.Nagyot sóhajtva kisétált a gyerekszobából, és visszament a hálószobába. Amikor meglátta, hogy alszol, úgy érezte, nem tudna felkölteni, viszont a baba nagyon éhes volt. Odament az ágy oldalához, és szabad kezével megkocogtatta a válladat. 

– Hm? – felnyögtél, és szembefordultál vele.

– Éhes a kis herceg – válaszolta Jin. – Sajnálom, hogy felébresztelek, jagi.

– Nem, semmi baj – mondtad, miközben lassan felültél az ágyban. Miután Jin átadta neked a kicsit, felhúztad az inged és a melledhez emelted a kicsit. Jin odament az ágy mellé, leült, és odahajolt, hogy nézze, ahogy eszik.

– Csodálatos vagy – mondta Jin, és te megráztad a fejed mivel elpirultál.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– Tehát vedd ezt a kanalat, és mártsd bele kétszer a dobozba – utasítottad, miközben Yoongira néztél, hogy megbizonyosodj róla, azt teszi amit mondtál. – Miután ezt megtetted, tedd fel a kupakot az üvegre, és jól fel kell rázni, megbizonyosodj arról, hogy az egész összekeveredett.

– Rendben. Elég egyszerűnek tűnik – vont vállat Yoongi, miközben megdörzsölte Jaehwa hátát, miközben a karjában ült. Láttad, ahogy belemártotta a kanalat a tápszeres dobozba, és beletette a vízzel teli üvegbe. Még egyszer megtette, mielőtt elcsavarta az üveg kupakját. Elindult, hogy rázza, de te megállítottad.

– Fed le a bimbót az ujjával, hogy ne repüljön ki, amikor rázod – mondtad, majd bólintott, mielőtt a hüvelykujját a bimbóra helyezte, és alaposan megrázta. Néhány másodperc múlva megállt, és átadta az üveget, hogy ellenőrizd. – Tökéletes apuka – mosolyogtál, miközben visszaadtad neki. Azonnal Jaehwa szájához nyomta, és felnevetett, ahogy gyorsan belekapaszkodott.

– Valaki egyértelműen éhes volt – mosolygott.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Valaki éhes volt, mi? – kuncogsz, miközben nézted, ahogy Jangmi eszik. A kanapén ültél, a mellkasodhoz tartottad, és nyugtatóan a fejét simogattad.

– Jagi – hallottad Hobi hangját. Kisfiaddal a karjában besétált a nappaliba, de megdermedt, amikor látta, hogy eteted a kislányotokat.

– Mi a baj, Hobi?

– Éhes – mondta, és te bólintottál válaszként.

– Csak hagyd, hogy végezzek vele, aztán megetetem – mondtad. Hobi odalépett hozzád és leült melléd, és a karjában ringatta Jahoont.

– Soha nem fogom megérteni, hogy van elég annyi, hogy mindkettőjüket megetesd – sóhajtott férjed, amitől felröhögtél. Érezted, hogy kislányotok abbahagyja az evést, ezért elhúztad a mellkasodtól majd megcseréltétek a gyerekeket.

🆁🅼

Namjoon a konyhában állt, és könnyedén ugrált a lábaira, hogy megnyugtassa Myungot. A sírásával ébresztette fel, és mivel az elmúlt hetekben alig aludtál, úgy döntött ezúttal nem költ fel. 

– Csak egy pillanat kicsim és ehetsz – suttogta neki Namjoon, de a kicsi csak tovább sírt. A mikrohullámú sütő sípolt, Namjoon pedig gyorsan kinyitotta, benyúlt és megmarkolta a félig vízzel megtöltött üveget. Becsukta a mikrohullámú sütő ajtaját, megragadta a tápszeres dobozt, és kinyitotta. Kikanalazott valamennyit az üvegbe, mielőtt megragadta a tetejét és rácsavarta az üvegre. – Rendben van kisfiam – mondta miközben bevitte az üveget és a kicsit a nappaliba. Kényelmesen leült majd odaadta az üveget fiának, aki enni kezdett. – Azt hiszem, nagyon jó munkát végzek anyukád nélkül, igaz? – Namjoon elmosolyodott, a kicsi pedig lehunyta a szemét, miközben tovább evett. – Sajnálom, hogy mostanában nem sokat voltam a közelben, apának dolgoznia kellett – magyarázta neki. – Tudod, anyukád annyit dolgozott, hogy gondoskodjon rólam és rólad is. Remélhetőleg, ha idősebb leszel, ugyanúgy szeretni és értékelni fogod őt, mint én – ismerte el.

🅹🅸🅼🅸🅽

Felvetted Jihoont a kiságyából, és szorosan magadhoz ölelted. 

– Éhes valaki? – kérdezted a karjaidban ringatva, miközben kimentél a gyerekszobából a hálószobába. Jimin ott volt, és elmosolyodott, amikor meglátta, az édes képet amit nyújtottál a kicsivel karjaidban.

– Szia mini Jimin – suttogta, miközben leültél az ágyra. – Etetni készülsz? – érdeklődött mikor látta, hogy lehúzod a felsőd. 

– Igen. Miért? – kérdezted és Jimin felsóhajtott.

– Gondolod, hogy ezúttal meg tudom etetni? – kérdezte. – Úgy értem, most két hónapos, és mindig te etetted, én is szeretnék enni adni neki – magyarázta, mire válaszként elmosolyodtál.

– Annyira édes vagy Jimin-ssi – kuncogtál majd odahajoltál, hogy megcsókold. – Korábban felszívtam egy kis tejet. A hűtőben van – mondtad, és még pislogni sem tudtál, olyan gyorsan ugrott ki az ágyból férjed és lerohant. Egy perccel később visszasétált a szobába, üveggel a kezében. Miután visszaült az ágyra, és kényelembe helyezte magát, odaadtad kisfiatokat, és nézted, ahogy az ajkához nyomja az üveget. Amint a kicsi rájött, mi az, azonnal szopni kezdett.

– Azta. Igazad van, jó evő – nevetett Jimin, miközben őt figyelte.

– Határozottan – értettél egyet.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

Annak ellenére, hogy Taeri most volt két hónapos, Tae-nek még mindig vissza kellett tartania magát, hogy ne kiabálja a nevedet, valahányszor hazajön. Egy kisbaba a házban azt jelentette, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy biztosan aludjon, beleértve a szükségtelen zajokat is.Tae benézett a nappaliba, és nem látott téged ott, ezért felment a lépcsőn, és arra gondolt, hogy valószínűleg ti vagytok a hálószobában. Bizony, amikor benézett a szobába, látta, hogy az ágyon ülsz Taerivel.

– Te vagy a napsütésem, az egyetlen napsütésem – énekelted neki halkan, és észre sem vetted férjed az ajtóban. – Soha nem fogod megtudni, drágám, mennyire szeretlek. Kérlek, ne vedd el a napfényemet – fejezted be, és lehajolsz, hogy csókot nyomj a mellkasodon fekvő kezére.

– Annyira aranyosak vagytok – mosolygott Taehyung, és meglepetten néztél fel. Odament és leült melléd az ágyra.

– Mióta állsz ott? – elpirultál.

– Nem olyan régóta – vigyorgott, és megcsókolta a te, majd kislányotok arcát.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

– Jagiya – szólt hangosabban Jungkook, miközben bement a nappaliba, ahol egy könyvet olvastál. Felnéztél, és láttad, ahogy kislányotokat a karjában tartja. – Éhes.

– Rendben – bólintott, letetted a könyvét, és kinyújtottad a karod. – Hozd őt hozzám.

Jungkook odalépett és lehajolt, kezedbe téve a kicsit. Lehúztad az inged gallérját, a mellkasodhoz tartottad Junghwat, és mosolyogva nézted ahogy enni kezd. Visszanéztél, és láttad, hogy Jungkook lassan kihátrál a szobából. – Nem kell minden alkalommal elmenned, amikor megetetem, tudod? – felvontad a szemöldöködet mikor rád nézett. – Ez természetes dolog, Kook.

– Tudom. Csak úgy érzem magam, mint egy perverz, ha nézem.

– Férfigyerek – forgattad meg játékosan a szemed. – Gyere ide. – először habozott, de visszasétált, és leült melléd a kanapéra. Odahajoltál hozzá, hogy lássa kislányotok arcát. – Szerintem úgy néz ki, mint te, amikor eszik – mondtad neki. – Nézd a kis pofiját.

– Igen, igen – értett egyet Jungkook, miközben kuncogva végighúzta az ujját az arcán. – Gyönyörű kislányt csináltunk.