– Zavarok? – kérdezted, miközben bekukkantottál Yoongi stúdiójába. Későn vacsorázott, és talán volt egy kis szünet a felvételben, mivel felnézett rád, tele tésztás szájjal, és bólintott, fejével a székre mutatva. Elmosolyodva indultál el a kijelölt helyre, hogy leülj oda vele szemben. Egy darabig csendben ültetek. – Láttad a gyógyszereimet? Szeretném becsomagolni az amerikai turnénkra, de nem találom – Yoongi csak bólintott, és még mindig teli szájjal valahova az íróasztal mögé nyúlt a gyógyszeres zacskójáért, és maga elé tette. Benne volt négy csomag tele tablettával, amelyeket minden nap kellett volna szedned. Segítettek a szorongáson, és elaltattad, ha nem tudtál aludni, illetve az allergia ellen is voltak pár gyógyszerek, amin meglepődtél. 

– Miért nem szeded őket? – kérdezte minden érzelem nélkül, és visszament enni. Próbált nyugodt maradni, és mintha nem törődne semmivel, de valójában bent forrt, és pokolian aggódott érted. Különösen azért, mert tudta, mit érzel. 

– Az orvosom adta őket, mert egy hónapra elutazunk. De elfelejtettem hova tettem őket – próbáltad kimenteni magad, még ha tudtad jól, ez lehetetlen. 

– Naponta egyet kell bevenned. Harminc tabletta van egy csomagban, mégis itt kilencven van T/N. Miért? – kérdezte Yoongi. Tisztában volt azzal, hogy nem volt szép dolog ezt tegye, hogy elvette a gyógyszereid, sőt, viszont nagyon aggódott érted mikor megemlítette az orvos, hogy több hónapja is ezeket szeded. Mikor pedig Yoongi látta, hogy egy szem sem hiányzik, dühös lett rád. – Tudja ezt az orvos? – tette hozzá de nem válaszoltál neki. Mit is mondhattál volna? Azt, hogy hányingered van már a gyógyszerektől és inkább álomba sírod magad vagy egyáltalán nem alszol a szorongástól? Csendben lehajtottad a fejed és az öledben pihenő kezeid kezdted el nézni. Yoongi észrevette mennyire kellemetlenül érzed magad, ezért közelebb gurult székével, és megfogta kezed. – Tudod, hogy mindent elmondhatsz nekünk? Nem kell semmit sem magadban tartanod T/N, hiszen nem vagy egyedül – motyogta megszorítva kezed. 

– Sajnálom. – suttogtad összeszorítva a szemed, hiszen szégyellted magad. Yoongi azonban együttérző mosollyal rád nézett és gyengéden letörölte könnyeid. – Nem akartam bevenni őket, de egyszerűen már nem bírom. A sok próba, solo projekt, film forgatások.. olyan gyorsan történik minden, hogy aludni sincs időm és...én már nem bírom ezt oppa – motyogtad lehajtott fejjel, halkan szipogva.