╚»★«╝A baba neme╚»★«╝

🅹🅸🅽

– Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni, Jin? – kérdezted felvont szemöldökkel. Mindketten a hátsó udvarotokban álltatok, körülvéve a barátaitokkal és a családdal.

– Teljesen biztos – kuncogott Jin, miközben kikapta a kezedből a kis nyílvesszőt, amivel a célpontot mérted be, de így már ketten álltatok vigyorogva, minden figyelmeteket a célpont közepére irányítva, aminek a belsejében, kék vagy rozsaszin konfettik voltak. – Mindenki készen áll? – kiáltotta Jin, és mindenki ujjongott válaszul. Miután bepozicionálta magát, hátralendítette a karját és rádobta a nyílvesszőt a vászondeszkára. A ballont azonban teljesen eltévesztette, a nyíl a tábla legszélére landolt. 

– Hadd próbáljam meg még egyszer – nevetett idegesen Jin, miközben ismét elment, hogy elővegye a nyílvesszőt. Két újabb próbálkozás után Jin még mindig nem tudta eltalálni a léggömböt, mert igen, habár megbeszéltétek, hogy ketten teszitek meg, férjed magára vállalta ezt a feladatott. Ami látszólag nem sikerült neki. 

– Jaj! Nem lehet olyan nehéz eltalálni egy átkozott pontot – dörmögte férjed dühösen mire felnevettél. Olyankor mindig összehúzza orrát, ami igazán vicces látványt nyújt. Jin hirtelen elvette a nyílvesszőt, és kézzel bedugta a ballonba, így kék konfettik röpködtek mindenhol, de leginkább Seokjinre. – Jagiya kisfiunk lesz – súgta a füledbe, és könnyedén megcsókolta az arcodat.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

Ott álltál a házatok előtt az udvaron, és a kezedben tartottad a baseballt. Yoongi néhány lábnyira állt tőled, kezében baseballütővel. Rajtad kívül csak a legjobb barátnőd és a fiúk voltak jelen.

– Kész T/N? – kérdezte a legjobb barátnőd, miközben ő és a fiúk mind feltartották a telefonjukat, és rögzítették a pillanatot.

– Minden kész. Yoongi? – ránéztél férjedre, aki határozottan bólintott válaszként. Egy könnyed mozdulattal feléje dobtad a labdát, ő pedig eltalálta az ütővel, amitől az felrobbant, és rózsaszín por repült ki belőle. A legjobb barátnőd odaszaladt hozzád, és majdnem eldöntött a heves ölelésében, mire felkuncogtál és viszonoztad a kedves gesztust.

– Isten kislány lesz! – ujjongott, végül elengedett téged, és átment a fiúkhoz, hogy összeszedje a pénzt a fogadásaikból.

– Ti most...komolyan a kisbabám nemére fogadtatok? – kérdezte Yoongi, miközben odalépett hozzád. – A kis hercegnőmre? – simitott pocakodra egy édes mosoly kíséretében, ami mindenkiben egy néma ám boldog másodpercet idézett fel. Mert igen. Min Yoongit, nem mindennap lehet ekkora boldog mosollyal látni ha babáról van szó.

– Hé, nem az én hibám, hogy mindig tévednek, és túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék, én is vagyok olyan jó mint egy férfi – mondta a legjobb barátnőd a fiúkra utalva.

– Komolyan azt hittük fiú lesz. Elvégre mindig morcos vagy és kemény mint a beton, senki sem gondolta, hogy tudsz kislányt csinálni – köpte be hirtelen, gondolkodás nélkül Jimin, mire képzeletben homlokon vágtad magad.

Védelmünkben tényleg azt hittük, hogy fiú lesz

– És most 200 dollárral gazdagabb vagyok – nevetett a legjobb barátnőd. Te inkább nem mondtál semmit, hanem férjedhez fordulva ölelted magadhoz, aki előbb fiukhoz fordulva fenyegette meg őket.

– Ha egy ujjal s hozzáérted a hercegnőmhöz, meghaltok.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Tedd a dobozt a kerítés közepére – utasította a sógornőd, mire Hobi és a bátyád bólintottak, majd véghez vitték a nő akaratát.

– T/N? – kérdezte unokaöcséd, miközben megrángatta a ruhád alját.

– Igen édesem?

– Mi van a dobozban? – tűnődött el édesen, mire elmosolyodtál. 

– Léggömbök vannak benne. A léggömbök segítenek nekünk megtudni, hogy a pocakomban lévő babák fiúk-e vagy lányok – magyaráztad neki, mire megértően lassan bólintott.

– Rendben, csak hogy tisztázzuk, két rózsaszín lufi ikerlányoknak, két kék lufi ikerfiúknak, és mindegyikből egy, ha uniszex ikrek – magyarázta a sógornőd. Mindannyian megértően bólogattatok, a leendő apuka pedig lehúzta a szalagot a doboz tetejéről. Visszahúzta a szárnyakat, és benézett. Azonnal vadul ugrálni kezdett, egyben ujjongott is.

– Na? – kérdezted izgatottan. A bátyád benyúlt a dobozba, és kihúzta a léggömböket. Először egy kék léggömb repült ki, amit aztán egy rózsaszín követett. Ünnepelve megölelted a sógornődet, mielőtt Hoseok odarohant hozzád.

– Egy mini én és egy mini te...hát nem édes jagiya? – mondta lélegzetvisszafojtva.

🆁🅼

– Minden remekül néz ki, mint általában – mondta az orvos, miközben az ultrahangpálcát a pocakodon mozgatta. Felnéztél Namjoonra, aki túlságosan el volt foglalva azzal, hogy nézze, hogyan mozog a baba a képernyőn.– Szeretné tudni a nemét? – kérdezte az orvos, mire mindketten egyértelmű választ adtatok. Bár előtte egy kis „vita" megesett.

– Szeretnéd tudni? – kérdezte a leendő apuka lepillantva rád.

– Amíg egészséges, várhatunk – vontál vállat – Te szeretnéd tudni oppa? 

– Megbeszéltük, hogy meglepetés legyen de ha te másképp gondolod, támogatlak jagiya – ugyan jólestek szavai és valóban szeretted volna tudni milyen nemű a baba, viszont megbeszéltétek, hogy meglepetés lesz és szeretted volan ehhez tartani magad.

🅹🅸🅼🅸🅽

– Gyerünk, jagi, jó móka lesz – próbált meggyőzni Jimin, de te tiltakozásul megráztad a fejed.

– Dehogyis Jimin. Egyikünknek sincs türelme, tudod jól – nevettél.

– Szerintem jó móka lenne megvárni, amíg a baba megszületik, hogy kiderüljön a neme. Ez olyan, mint egy további meglepetés – magyarázta lelkesen. 

– Ha közbeszólhatnék – szólalt meg az orvos – A picur nemét bármikor meg tudom mondani, akár holnap is vagy pár óra múlva, ha meggondolják magukat – mosolygott kedvesen, mitől nyugalom áradt szét az ember testében. Végül csak beleegyeztél, mert voltaképp igaza volt Jiminnek. Izgalmas lesz kivárni a szülésed napját és egyben megtudni a kisbaba nemét.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Állj hátra, jagi. Nem akarom, hogy beszívd ezt a cuccot – mondta Tae, miközben az utca másik oldalára vezetett.

– Nos, akkor talán nem füstbombával kellene felfednünk a nemet? – incselkedtél, miközben a növekvő pocakodra tetted a kezed.

– Ezt kreativitásnak hívják baby – mosolygott Tae, amitől játékosan megforgattad a szemed.

– Szerintem fiú – mondtad.

– Szerintem meg kis hercegnő – válaszolta egy csókot küldve neked, mitől teljesen elpirultál. Meghitt volt a pillanat és fájt a szíved, hogy tönkre teszed viszont a kíváncsiság győzött.

– Indítsd már el, kezdek türelmetlen lenni –visszasétált az utca túloldalára, és öngyújtót vett elő a zsebéből. Miután meggyújtotta, gyorsan visszarohant az utca túloldalára, hogy melléd álljon, egy maszkot téve az arcodra. Először fehér füst jött ki, majd pár másodperc után rózsaszín.

– Igazam volt basszus. A mi kis pocaklakónk kislány – ujjongott, majd felkapott és szorosan megölelt. Hangosan felnevettél, kezeddel Tae hátát ütögetted, hogy rávedd tegyen le.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

Kivitted a tortát a konyhából az ebédlőbe, ahol Jungkook, a fiúk és a szüleitek voltak. Miután letetted a tortát az asztalra, odamentél Jungkookhoz, aki egyik karját a derekad köré fonta.

– Készen állsz, hogy megtudd, milyen babánk lesz jagi? – kérdezte Jungkook, miközben a kameráját mindkettőtök elé emelte, hogy elindítsa a felvételt.

– Teljesen – felnéztél rá, és amint bólintott a kést a kezedbe vetted és szépen belenyomtad a süteménybe. Ezután átmentél az ellenkező oldalra, és ugyan azt a mozdulatot végezted el, ezzel pedig el is készült a szelet. Lassan kihúztad a tortaszeletet, és a torta rózsaszínű lett. Döbbenten ledobtad a szeletet, és könnyes szemekkel Jungkook felé fordultál.

– Ez lány, Kookie – szipogtad, miközben a könnyek végigcsorogtak az arcodon. Jungkook gyorsan letette a kamerát az asztalra úgy, hogy továbbra is felétek nézzen, majd szorosan átölelt.

– Gyönyörű kislány akárcsak édesanya – suttogta könnyes szemekkel belecsókolva a hajadba.