╚»★«╝Vágyak és hangulatingadozások╚»★«╝

🅹🅸🅽

– Ssamot akarok – duzzogtad, mire Jin felkuncogott.

– És hadd találjam ki: azt akarod, hogy elkészítsem neked?

– Nagyon hálás lennék, ha megtennéd. De nem akarom hanem szeretném oppa – mosolyogtál édesen közelebb kúszva hozzá a kanapén. 

– T/N – nyögte fáradtan, ám az apró kis huncut mosoly ott bujkált ajkai sarkában. Imádta mikor könyörögsz neki, mert meggyőződése volt, hogy aranyos vagy. 

– Kérlek, Jin. Mindketten nagyon szeretnénk – mondtad, miközben kezét a pocakodra helyezted.

– Jó, rendben, de ha nem eszed meg apa elveri a pici feneked – sóhajtott fel, megpöckölve a pocakod a kisbabának intézve szavait. Felkeltél, és követted őt a konyhába ahol már készítette a finom ételt. Imádtad nézni széles vállait ahogy tesz vesz a konyhában, akárcsak egy konyha tündér. 

– Szeretlek Seokjin – motyogtad kissé túl hangosan, de ö egyáltalán nem bánta.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

Yoongi azt hitte, álmodik, amikor meghallotta a nevének suttogását, ezért először csak figyelmen kívül hagyta. Miután ismét meghallotta a nevét, és egy durva ütést hátán szemei​kinyíltak. Fölé hajoltál, és félénken mosolyogtál.

– Mi az T/N? – morogta félálmában. 

– Éhes vagyok, és fagyit kérek – suttogtad

– Menj le a földszintre, és akkor vegyél egy kicsit.

– Csak csokis van lent, és vaníliát kérek – válaszoltad.

– T/N, nem – mondta erélyesen mivel tudtad mire akarsz kilyukadni. 

– Hajnali 3 van. Nem fogok sehova menni, csupán két kanál vanília fagyit ehess. 

– Tudom oppa, de nagyon szeretné a baba – és igen. Ez volt az a pillanat mikor Yoongi nagyot sóhajtott majd kitakarózva vett magára egy melegebb felsőt és magához vette a kocsi kulcsokat. – Nem öltözöl fel? 

– Minek? A bolt tíz percnyire van, én azért a max fél óráért biztos nem öltözök át – sétált a te oldaladhoz, hogy elvegye a pénztárcáját. 

– Köszönöm édesapám – mosolyogtál rá édesen a pocakodat simogatva, mire egy rövid csókot adott.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– T/N, add át nekem.

– Jól vagyok Hobi. Meg tudom csinálni magamtól is – jelented ki büszkén kihúzva magad. 

– Hagyd abba a makacskodást, és add nekem – fenyített meg, miközben kivette a kis dobozt a kezedből. Hangosan fújtattál, amitől Hobi szeme elkerekedett.

– Nem vagyok gyerek vagy beteg, Hoseok! Elbirok egy kis dobozt – kiáltasz fel. Férjed erre nagyot sóhajtott, mert ritkán van, hogy ennyire felemeled a hangod rá vagy bárki másra. Bár tisztában volt, miszerint a hormonok a bűnösök, ezért is próbált mindent megtette annak érdekében, hogy ne légy ideges, csak hát néha túlzásba vitte. Mint most is.

– Tudom kincsem, de a mi babánkat hordod. Vigyáznom kell rátok – magyarázta kedvesen majd letette a dobozt a földre. Visszasétált hozzád és átkarolta a derekadat, hogy közelebb kerüljön pocakodhoz. – Soha nem bocsátanám meg, ha bármi is történne veletek, ezt kérlek értsd meg baby – motyogta nyakhajlatodba mire képtelen voltál nem felkuncogni. 

 – Szeretlek – mosolyogtad jobban ölelésébe bújva.

– Én is szeretlek titeket.

🆁🅼

– T/N, hol vagy? – szólt hangosabban, hogy biztosan meghalld mivel nem látott a nappaliban.

 – Konyha Nam – válaszoltál kissé tompa hangon. Ahogy belépett a konyhába látta, hogy a hűtő ajtaja kinyílik, valamint azt, hogy keresel valamit. Néhány másodperc múlva hátrébb léptél az ajtótól, és szorosan fogtad a kezedben az uborkát, amit előtte nutellába mártottál. 

– Megint kívánós a kisbaba? – gügyögte édes hangon mire nem tudtál nem elmosolyodni. – Legalább finom? – kérdezte furcsán pislogva rád, miután megpuszilta a pocakod. Te csak hümmögve nyammogtál tovább akárcsak egy gyermek, amin Namjoon jót mosolygott. Imádtad, hogy nem undorodik a bizarr étel kombinációid miatt.

🅹🅸🅼🅸🅽

Talán kissé szokatlan hely volt, hogy a padlón ültetek, viszont édesanyád adott egy dobozt, amit éppen most fedeztetek fel férjeddel. Kis kori dolgaiddal volt tele, amit előszeretettel használtál. 

– Mi ez? – kérdezte, miközben kezébe vett egy egészen furcsa kinézetű plüsst. 

– A régi babadolgaim doboza, ez meg az első plüss amit én magam készítettem – magyaráztad mosolyogva az emlékre. Mindig is szerettél volna egy saját kis plüsst és nagyon boldog voltál mikor ezt megvalósíthattad. 

– Ez olyan aranyos. Bár kissé para, de aranyos – kuncogott Jimin érdeklődve forgatva kezei közt a plüsst. 

– Régebben mindenhova magammal hordtam. Nem hiszem el, hogy anya megtartotta – suttogtad, és érezted, hogy könnyek szöknek a szemedbe. Az utóbbi pár napban a hormonjaid az egekbe szöktek és volt, hogy csupán egy kedves kis bóktól is sírva fakadtál. Eleinte Jiminnek fogalma sem volt mihez kezdjen, de rájött, hogy egy apró kis csók és ölelés helyre hozz mindent. – Én csak...elképzeltem ahogy a babánk a plüssel játszik és, annyira édes volt – szipogtál vállába mire kuncogva ölelt szorosabban magához.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Jól érzed magad, jagiya? 

– Jól vagyok, Tae – bólintottál, miközben a kanapénak dőlve megsimogattad a melletted fekvő Yeontant.

– Nos, kérsz valamit? – érdeklődött továbbra is figyelmen kívül hagyva az előbbi szavaid. 

– Jól vagyok Taehuyngie – válaszoltad, és már kezdtél ingerült lenni.

– Rendben, de szeretném tudni ha bármire is szükséged van – kezdte volna újra ám te félbeszakítottad. 

– Nézd Taehyung. Imádom, hogy ennyire vigyázol ránk, de néha frusztráló, főleg ha már elmondtam, hogy jól vagyok – válaszoltad ingerülten, mire férjed elmosolyodott, és mikor válaszolhatott volna, te ismét félbeszakítottad – De azért hoznál egy kis fagyit? Hirtelen úgy megkívántam. 

– Nektek bármit baby.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

A ház bejárati ajtaja kinyílt, és a kanapén ülve felnéztél a könyvből, amit éppen olvastál. Jungkook lépett a nappaliba mosolyogva

– Szia jagi –köszöntöd lehajolva hozzád egy érzelmes csók reményében. 

– Szia. Milyen napod volt? – kérdezted, és elhelyezted a könyvjelzőt a könyvedben.

– Valójában nagyszerű. Sok mindent sikerült elvégezni. De megkaptam az üzeneted és vettem gyümölcsös fánkot baby – mondta, miközben az öledbe tette az említett nyalánkságot. Izgatottan felsikoltottál, és kinyitottad a zacskót. – Megyek zuhanyozni, jó?

– Öhm, Kook?

– Igen? – visszafordult mivel elkaptad a karját.

 – Köszönöm süti – valójában nagyon kívánós voltál és olykor képes voltál órákon át várni, hogy végre megkaphasd amit szeretnél. Illetve a kisbaba, mivel ö kívánja. Édesanyád szerint nem kellene hagynod ilyen hosszú ideig, de ilyenkor finoman a pocakodra csapsz mondván, hogy ö Jeon Jungkook gyermeke, nem lehet puhány.