╚»★«╝Ő veszi először észre a növekvő pocakod╚»★«╝

🅹🅸🅽
Jin sóhajtva kinyitotta a ház ajtaját, mert fájtak izmai a gyakorlattól. Nem tudod miért, de az utóbbi időben sokkal gyakrabban járt el az edzőterembe és biztos voltál benne, hogy a gyakorlatok is nehezebbek, mivel -habár nem említetted-, de izmosabb lett a karja. 

 – Jagi! – kiáltott szerelmed, hogy tudd hazaért. 

– A konyhában – kiáltottál vissza, amitől elmosolyodott. Miután ledobta a táskáját és levette a cipőjét, a folyosón a konyhába ment, és megállt, hogy nekidőljön az ajtónak. Táncoltál arra a dalra, ami a rádióban áradt, miközben a tűzhelyen keverted az ebédet. 

 – Milyen volt? – kérdezted, miután észrevetted öt 

– Fárasztó, de örülök, hogy itthon lehetek veled – mosolygott kedvesen, és a vállad fölött ránéztél. Lekapcsoltad a tűzhelyet és megfordultál, amitől Jin szeme elkerekedett. – Hú – suttogta, és közelebb ment hozzád. Elképzelni sem tudtad mi lehet a baj, de megnyugodtál mikor párod közelebb lépett hozzád és finoman tenyerét a pocakodra tette. – Mikor lett ekkora? – mondta összevont szemöldökkel, ám mosollyal ajkain. – Úgy tűnik, ő is a semmiből jött elő akárcsak én – vigyorgott büszkén az első találkozásotokra célozva, mikor is valóban a semmiből ment neked.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– Yoongi – nyöszörögted, és megtapogattad a lábát. – Gyere az ágyba.

– Kicsim, csak be kell fejeznem ezt a dalt, amit Namjoon küldött nekem – válaszolta Yoongi anélkül, hogy megfordult volna.

– Már két órája ezt csinálod – nyögted fel. – Tudod, hogy nem alszunk jól nélküled – nyöszörögted, és érezted, hogy könnybe lábad a szeme. Jó talán ez külső szemmel inkább hisztinek látszat, de valóban így van. És bár lehetetlennek tűnhet, de a pici az apja nélkül mintha nem tudna nyugodtan pihenni. Folyton rosszul érzed magad, de ha ott van Yoongi is, akkor alábbhagy. 

– Gyere ide, jagiya – nyújtotta feléd a kezét, te pedig odamentél hozzá és megfogtad azt. Mosolyogva emelte fel a pólód alját, hogy óvatosan a pocakodra tegye kezét – Igy már jobb?

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

- Légy óvatos, T/N-ah – sóhajtott Hobi, miközben nézte, ahogy az unokaöccsével játszol a medencében. 

– Hobi, jól vagyok – forgattad meg játékosan a szemed, mert nem szeretted ha túlzottan félt, de meg tudod érteni. Néhány perc múlva az unokaöccse úgy döntött, hogy unja a medencét, így mindketten kiszálltatok. Ahogy mentél, hogy megragadj egy törülközőt, nem jól fogtad meg, és vagy öt darabot húztál magad után. 

 – Jaj – kiáltott fel Hobi, kinyújtva a kezét, hogy a pocakodra tegye ezzel megvédve a picit az esetleges sérülésektől. Ugyan kételkedsz ebben, hiszen a törölközök nem estek volna rád, de ha mégis nem lett volna baja a picinek. Habár idegesített viselkedése mégis kuncogtál reakcióján, főleg miután észrevetted döbbent arcát a pocakod láttán. Eddig még nem igazán volt kivehető. – Milyen nagy már. 

🆁🅼

– Szóval, hogy vannak a fiuk? – kérdezted Namjoontól, miközben mindketten sétáltatok a parkban.

– Nagyon jól vannak. Bár akadt egy kis gond a dalszöveggel, de megoldjuk jagiya – mosolygott Namjoon, miközben odasétáltál egy padhoz. Mindketten leültetek, és a tóban úszkáló kacsákat néztétek. 

– Ennek örülök oppa. Holnap viszek nektek egy kis ebédet, mit szólsz? – kérdezed miután oda dobtál a kacsáknak egy kis ételt.

 – Azt hiszem veszek ki egy kis szabadságot. Már nő a pocakod és nem akarok egy pillanatot sem kihagyni. 

🅹🅸🅼🅸🅽

– T/N-ah – nyögte fel Jimin hangosan az ágyból. – Siess, és feküdj le, hogy megölelhesselek.– Jesszusom Park Jimin – sóhajtottál, miközben lekapcsoltad a fürdőszobában a vilanyt.

 – Légy türelmes.

– És mégsem sietsz hiába tudod, mennyire türelmetlen vagyok – huncut mosolyra húzta ajkait. Bemásztál az ágyba, gyorsan kényelembe helyezted magad Jimin mellé. Felnyúlt és lekapcsolta a villanyt, majd átkarolta a derekát. – Jó éjszakát kincsem – suttogta, mielőtt lágy csókot hagyott a tarkódon. Halkan válaszoltál, mivel hirtelen annyira fáradtnak érezted magad de még érezted, ahogy átölel ezzel érezve növekvő pocakodat – Mekkora már a kis hercegnőm. 

– Nem tudjuk még a nemét Jimin-ah – motyogtad a párnák közé. 

– Akkor a kis hercegem. Mindegy csak egészséges baba legyen.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Jaj! T/N! El fogunk késni! – kiáltotta, miközben kinyitotta a hálószoba ajtaját. Felnéztél rá, miközben felhúztad a farmered, miközben még mindig csak melltartóban voltál.

– Sajnálom, de nem tudom mit vegyek fel – sóhajtottad, miközben begomboltad a farmered. Taehyung azonban megfeledkezett a fiúkkal kapcsolatos terveidről, hogy együtt ebédeltek mind akárcsak egy család, amikor meglátta a pocakod. Odalépett hozzád és letérdelt, így kényelmesen szembekerült vele.

– Szia kis pocaklakó – suttogta, és a pocakodra simította a kezét. – Én vagyok az apa, aki nagyon szeret és ígérem, mindig vigyázni fogok rád és anyukádra. 

– Hirtelen mennyit nőt – nevettél fel, és Tae kezére tetted a sajátod.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

Lementél a földszintre, és láttad, hogy Jungkook a kanapén ül és Overwatchot játszik.

– Kookie – nyafogtad.

– Igen, baby? – kérdezte, és nem nézett le az előtte lévő képernyőről.

– Kölcsönkérhetem az egyik pulcsidat?

– Soha nem kérdezted meg máskor, általában csak elveszed őket, minden rendben? – vonta meg a vállát továbbra is a játékot nézve.

– Tudom, de meg akartam győződni arról, hogy ezúttal a hasam miatt minden rendben – magyaráztad. Erre persze megijedt és egyből eldobta a konzolt és feléd fordult. Egyből észrevette a kis növekvő pocakodat. 

– Hogy nem vettem észre eddig – kuncogott, és elmosolyodott, milyen aranyos. – De rendben kincsem, vedd csak el bármelyik felsőm, bár így meztelenül jobb lenne – csókolta meg a homlokodat.