╚»★«╝Elmondjátok a fiuknak és a családnak╚»★«╝

🅹🅸🅽

– Boldog karácsonyt kicsim – mosolygott édesanyád, mielőtt arcon csókolt.

– Boldog karácsonyt anya – válaszoltad, mielőtt leültél Jin mellé a nappaliban lévő kanapéra. Mivel ez volt az első karácsony, hogy mind a két fél részéről együtt a család, úgy döntöttetek akkor nálatok tartjátok az ünnepeket. Hiszen viszonylag nagy volt a ház, és kényelmesen elfért mindenki. 

– Váltottatok ajándékot Jinnel, mielőtt ideértünk, vagy ilyesmi? – kérdezte tul kíváncsian Jin bátyja.

– Még nem láttam, hogy adnátok egymásnak valamit. Történt esetleg valami? – tette hozzá anyósod mire mosolyra húzódott a szád. Tudtad, hogy feltűnő lesz, hiszen már mindenki megkapta az ajándékát csak éppen egymásnak nem adtátok oda. 

– Csak egy dolgot szerettem volna már régóta, és T/N megadta nekem – mosolygott, majd lehajolt, hogy az orrodhoz dörzsölje az orrát, amolyan eszkimó csókot adva. – Bár még nem igazán fogjátok látni – tette hozzá mire mindenki furcsán pislogott rátok. 

– Én ezt most nem értem. Miféle ajándék ez? – szólalt meg elsőnek férjed testvére, mire mosolyod szélesebb lett. Szándékosan nem mondtál semmit, ugyanis kíváncsi voltál Jin meddig húzza még. 

– Még nem vagyunk biztosak benne, de becslésünk szerint talán 7 és fél, 8 hónap múlva? – sokkal inkább magának tette fel a kérdést mire nem bírtad tovább és hangosan felnevettél. 

– Ó, istenem – sikította édesanyád, miközben könnyek szöktek a szemébe. – Te terhes vagy T/N?

– Gratulálunk! – kiáltott fel Jin bátyja szorosan megölelve öcsét.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– T/N! – sikított legjobb barátnőd amint kinyitottad az ajtót. Azonnal átkaroltad őt, szorosan magadhoz ölelve. Az esküvő után nem igazán volt lehetőségetek találkozni, hiszen ő Busanba költözött.

– Annyira hiányoztál – suttogtad fülébe miközben lassan beljebb léptél a lakásotokba. Ahogy becsuktad az ajtót és bezártad, megfordultál, és láttad, hogy kíváncsian néz rád. – Van valami az arcomon? Miért bámulsz ennyire? – kérdezted gyorsan végignézve magadon, de semmi furcsát nem vettél észre.

 – Másképp nézel ki – állapította meg, amit nem értettél. – Ragyogsz T/N. Mégis mit tett veled Min Yoongi?

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – vonod meg a vállad egy hatalmas mosollyal az arcodon, miközben az ujjaidat tördeled.

– Hoppá, te kis hazug nőszemély. Olyankor mindig tördeled az ujjaid – vádolt meg, mire elmosolyodtál. Valóban semmit sem tudsz előle elrejteni. 

– Rendben, jól van megadom magam. Valójában szerettem volna még várni ezzel kicsit, de terhes vagyok – mondtad neki nagyot sóhajtva majd szorosan összecsuktad a szemed. Magad sem tudod miért cselekedtél így, de a következő pillanatban ki is pattant a szemed, ahogy meghallottad barátnőd hangos sikolyát. 

– Ezt nem hiszem el! Lesz egy mini Yoongi és te – ujjongott gyerekeket megszégyenítve – Várj, miért nem hívtál fel és szóltál azonnal amint megtudtad? Voltál már orvosnál? Yoongi mit mondott? Ügye örül neki? Mert ha nem azonnal megkeresem és levágom a tökeit – hatalmas szemekkel néztél barátnődre, ahogy az ujjongásból hirtelen átment fenyegetésbe – Gyere üljünk le. Mesélj el mindent, hogyan történt – kezdett el húzni a nappali felé de félúton megállt – Várj, nem vagy kívánós? Hozzak valamit? 

– Jézusom anya nem tett fel ennyi kérdést– Kit érdekel anyád – legyintett majd ismét vigyorogva pillantott rád – Mesélj el nekem mindent részletesen.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Szóval, mi volt olyan fontos, hogy ide kellett rohanunk? – morogta a bátyád a heverődről. Amint kiderült a terhességed Hoseok szerette volna ha a lehető leghamarabb elmondjátok a családnak és a barátaitoknak. 

– Yah, légy kedvesebb a húgoddal! Nem hívott volna át minket, ha nem lenne fontos – szidta anyád a testvéredet, mire az kissé összehúzta magát majd morgott az orra alatt de nem lehetett érteni semmit. 

– Sajnálom, de van egy fogzó kisgyermekünk – mondta, miközben a feleségére nézett, aki fáradtan bólintott. – Manapság ritka az alvás, és a türelmem is az, szóval nyögd ki gyorsan hogy utána tudjak...

– Terhes vagyok – testvéredre hallgatva gyorsan tudatukra adtad az ittlétük okát. 

– Úristen, terhes vagy – kiáltotta a sógornőd szorosan átölelve először téged majd Hoseokot. Anyukád is hasonlóan cselekedett majd a bátyád is. 

– Remek anya leszel, T/N – súgta a füledbe, ami igazán jól esett. 

– Úgy gondolod? – kérdezted, miközben elhúzódtál az ölelésből. 

– Természetesen – mosolygott aztán megcsókolta a homlokodat. – Gratulálok Hoseok – mondta a bátyád, és megölelte. – Most már nem csak a húgomra de a babára is vigyáznod kell. Ha pedig miattad fog sírni bármelyik is, búcsút mondhatsz a tökeidnek – fenyegette meg mire kiköpted a gyümölcsitalt édesanyád meg jól fejbe verte a bátyád. 

🆁🅼

– Szóval, miért hívtad össze ezt a találkozót? – kérdezte Seokjin férjedre pillantva.

– Ez egy dolog hyung, de engem az jobban érdekel, hogy T/N miért van itt – szólalt meg Jungkook, mivel ritka az az esett ha te is részt veszel a csapat megbeszélésén.

– Jungkooknak igaza van. Mind tudjuk, hogy hyung nem szereti részletesen beavatni T/N a munkába – ezúttal Jimin szólalt meg a fiatalabb mellé állva – Történt valami?

 – Ez igaz, mert soha nem akarom őt ezzel aggasztani – mosolyog rád szeretettel. – De ez a helyzet valójában őt érinti leginkább. – ezen a ponton mindenki egészen furcsán pislogott rátok, miközben Taehyung szüntelenül téged bámult. Ám még mielőtt elmondta volna a nagy hírt, az említett összekapta a tenyerét majd szinte kiabálva megosztotta gondolatát. 

– Te terhes vagy – vigyorgott büszkén mire mindenki meglepetten néztek rátok.

– Mi van? – Yoongi volt az első aki viszonylag normálisan reagált.

– Nagybácsik leszünk? Mond, hogy ez nem vicc – nézett rád Jungkook hirtelen megragadva a kezed csillogó szemekkel. Annyira meg voltál lepődve, hogy egy szót sem tudtál kinyögni. Mindenki kérdésekkel lepett el titeket, de téged igazából csak az érdekelt, hogy Taehyung honnét tudja, mikor ti is csak reggel tudtátok meg.

🅹🅸🅼🅸🅽

Lenéztél a tányérodra, és nem tudtad rávenni magad, hogy megedd a rajta lévő húst. Mióta teherbe estél, úgy tűnt, hogy minden ételtől rosszul vagy, de különösen a hústól. 

– Jól vagy T/N? – kérdezte anyád, mire felnéztél rá. – Alig nyúltál az ételedhez.

– Hm? Nem, vagyis igen, jól vagyok. Azt hiszem, nem vagyok valami éhes – vonsz vállat. Jiminre pillantottál, aki a combodra tette a kezét és finoman masszírozni kezdte azt, tudván, mennyire megnyugtató hatással van rád. Bár furcsán pillantott rád édesanyád mégsem szólt semmit így tovább folytattátok az étkezést. 

– Komolyan úgy fogunk csinálni, mintha nem vettünk volna észre? – kérdezte unokatestvéred a szüleidre pillantva. – T/N soha nem hagyja ki az étkezéseket, főleg ha a kedvenc ételéről van szó. Nem vettétek észre, hogy Jimin folyamatosan nézi, hogy megbizonyosodjon arról minden rendben van? Vagy hogy majdnem hányt a kávé illatától? – állapította meg, mire nagyot nyeltél. – Kisbabát vársz? – válaszként természetesen bólintottál miközben Jimin széles és büszke mosollyal feszített melletted.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Hagyd abba, Kook – felsikoltottál, amikor Jungkook a válla fölé emelt. A hátához verted a kezed, mire gyorsan átadott Jiminnek. – Kérlek Jiminie – nevettél fel hangosan, miközben az említett a kanapéra fektetett.

– Nem tudsz mentségül semmit felhozni – vigyorgott gonoszul a férjed legjobb barátja majd elkezdett csiklandozni, a legfiatalabb pedig duzzogva nézett titeket. Történt egy olyan esett, hogy megittad a kedvenc gyümölcs italukat, amit az aznapi pasis estére fogyasztottak volna el. Ők ketten meg ezt ilyen módon akarták megbosszulni. Előszór Taehyung elmosolyodott mikor befordulva a nappaliba ezt meglátta, majd gyorsan lelökte rólad Jimint. 

– A kisbabámra vigyázatok – hirtelen kijelentésére a két csapattársa döbbenten nézted rátok, de mindent megértettek mikor Taehyung óvatosan csókolgatni kezdte a pocakod.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

A körmödre haraptál, és nézted a fiúkat, amint pózolnak ugyanis fotózáson voltál velük. Természetesen csak elkísérted őket, hiszen nem volt semmi dolgot egyedül pedig unatkoztál. Amikor az egyik sminkes belekortyold a kávéjába, érezted, hogy felfordul a gyomrod és legszívesebben kiadnád a tartalmát. Az utóbbi napokban a reggeli rosszullétek voltak számodra a legrosszabbak. Főleg ha kávé illatról volt szó. Miután néhány másodpercig dörzsölted a hasad majd felnéztél férjedre, rájöttél, hogy észrevette ezt az apró kis tetted, hiszen megkérte a fotós, hogy tartsanak egy kis pihenőt.

– Jól vagytok? – kérdezte, miközben a kezét a még lapos pocakodra simította.

– Igen Kookie, csak a kávé illatától rosszul lettem. De minden rendben – mosolyodtál rá, ami picikét megnyugtatta. 

– Vagytok? – ért oda Namjoon, hiszen ő is észrevette és aggódott érted. 

– Igazából, az van, hogy apa leszek – vigyorgott büszkén Jungkook.