╚»★«╝Elkezdtek beszélni a babatervezésről╚»★«╝

🅹🅸🅽

Mivel már négy éve, hogy együtt vagytok, néha szóba került a gyerekvállalás téma. Mindketten egyetértettek abban, hogy szívesen futnál egy kis miniatűr Jin után. Éppen ezért, mindössze hat hónappal azután, hogy összeházasodtatok, már kezdtetek is próbálkozni a picivel. Ez azonban könnyebb volt mondani, mint megtenni. Nem estél teherbe első próbálkozásra, sem a másodikra, sem a harmadikra. Valójában öt hónap telt el, és még nem történt semmi.

– Valami baj lehet velem – vállat vontál, miközben a negatív terhességi teszteket a szemetesbe dobtad. Jin mögötted állt, és a válladra tette a kezét, és lágyan maszkírozni kezdte.

– Kicsim, biztos vagyok benne, hogy semmi baj. Csak egy kicsit tovább tart, mint általában – próbált érvelni. Megfordultál vele szemben, és nagyot sóhajtottál.

– De mi van, ha mégis van? Soha nem tudnék megbocsátani magamnak, ha nem adhatnék neked gyerekeket – szipogtad érzelmesen. Jin észrevett és azonnal magával ragadott egy ölelésbe.

– Hé, minden rendben lesz. Ha a baba jönni akar akkor jönni fog, csak türelmesnek kell lennünk. – Ugyanúgy szeretni foglak, mint eddig.

– Biztos? – bár nem mondta, de tudtad, hogy arra érti ha esetleg nem jönne össze a baba. Megkönnyebbültél nyugodt arcát látva.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– Ha még valaki megkérdezi tőlem, hogy mikor alapítunk családot, sikítani fogok – dörmögöd, miközben belépsz a hálószobába. Yoongi meglepetten néz fel a könyvéből az érkezésed és a kitörésed hallatán.

– Hosszú nap? – feléd fordította a fejét. Bólintottál, miközben levetted a kabátodat, és a komódra dobtad. Azonnal bekúsztál az ágyba, és semmi másra nem vágytál, mint a férjed karjaiban lenni. Yoongi becsukta a könyvét, és az éjjeliszekrényre tette. – Mondd el, mi történt – mondta, miközben kényelmesen érezted magad a karjaiban.

– Az emberek folyton csak azt kérdezik tőlem, hogy mikor lesz gyerekem, mintha valami nem stimmelne velünk, mert még nincs – dörmögöd.

– A legtöbb embernek a házasságkötést követő két éven belül megszületik a babája, mi pedig négy éve vagyunk házasok.

– Nem vagyunk egy normális pár Yoongi. Te énekes vagy, aki sokat dolgozik – vontál vállat.

– Jaj kincsem – sóhajtott Yoongi, miközben lehajolt, hogy megcsókolja a homlokodat. – Nem sietünk. A baba nem olyan, amibe csak úgy beleugrasz, és ezt mindketten tudjuk. Mikor úgy döntünk, hogy gyereket akarunk, az azért lesz, mert úgy érezzük, itt a megfelelő idő, igaz? – kérdezte, te pedig egyetértően bólintottál. A mellkasára hajtottad a fejed, és kényelmes csend telepedett kettőtökre. – Különben is – szólalt meg Yoongi a semmiből, amitől felnéztél rá. – Ha kisbabánk lesz, soha többé nem fogsz úgy rám figyelni – duzzogta, mire felkuncogtál, és megütögette a mellkasát.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Gyere ide – nevetsz, miközben a kis unokaöccsedet kergeted. Az eltelt három év alatt, amióta Hoseokal összeházasodtatok, az öcsédnek is sikerült megházasodnia és gyerek is született.

– Nagyon jól érzi magát – nyögte ki az öcséd felesége, miközben nézte, ahogy kettesben rohangáltok az udvaron.

– Igen. T/N nagyon szereti – értett egyet Hobi. Nézte, amint utolérted a kicsit, felkapod a karjaidba, és végigcsókolod kis pufók arcát.

– Gondoltatok már valaha gyerekvállaláson? – kérdezte férjedtől az öcséd. 

– Konkrétan nem beszéltünk róla – vont vállat Hobi.

– Pedig nagyon jó szülök lennétek– Igen, nézd meg, milyen jól elvannak – mutatott rátok az öcséd felesége. Hobi visszanézett rád, és látta, hogy most segítesz unokaöcsédnek tornyot építeni tömbökből. Minél többet gondolkodott ezen, szerette, ahogy az unokaöcséddel játszol, és könnyen el tudta képzelni, hogy ezt csinálod egy saját babátokkal.

🆁🅼

Ma este volt a két éves házassági évfordulótok, és egy romantikus vacsorát terveztél otthon kettesben. Elkészítetted férjed összes kedvenc ételét, és bementél a pékségbe, és egy különleges tortát vettél.

– Joon! Kész a vacsora – kiáltottad, miközben kisimítottad a rajtad lévő ruhát. Namjoon megjelent a konyhában, szép ingben és nadrágban.

– Gyönyörűen nézel ki jagi – suttogta, miközben odalépett hozzád. Lehajolt, és lágy csókban részesített.

– Köszönöm – pirultál el. – Gyere, együnk. 

A vacsora során te és Namjoon felidéztétek a régi időket, amikor még csak randizgattatok, és az összes új emléket, amit az esküvőtök óta eltelt két év során szereztetek.– Rendben, most a nagy finálé – nevettél, miközben elővetted a korábban hozott tortát. Namjoon azonnal felismerte a logót a dobozon, és izgatottan összecsapta a kezét. Letetted elé a dobozt, ő pedig sietve kinyitotta. Amikor azonban meglátta, mi van a tortára írva, megdermedt. A tortán egy kis baba volt a tetején.

– Ugye, te... – elhallgatott.

– Nem vagyok terhes. Legalábbis még nem – tetted hozzá, miközben Namjoon megkönnyebbülten felsóhajtott. – Gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretnék babát Namjoon. – mosolyogtál, míg Namjoon visszanézett a tortára, és megharapta az ajkait. – Utálod az ötletet, igaz? 

– Nem, nem, nem jagi. Gyere ide – tolta el a székét az asztaltól, te pedig az ölébe ültél. – Nem arról van szó, hogy nem akarok gyerekeket. Csak... azt hiszem, várnunk kellene még egy kicsit. Én és a fiúk most olyan elfoglaltak vagyunk, hogy nem akarom, egyedül menj át a terhességen – vonakodva bólintottál, Namjoon pedig felsóhajtott. – Ígérem, amint lecseng ez az egész koncert, próbálkozhatunk a babával. Csak egy kis időt kérek kincsem.

🅹🅸🅼🅸🅽

– Basszus, szükségem van rád, jagiya – nyögte Jimin, miközben az ölében megmozdítottad a csípődet.

– Akkor vetkőzz le. Hozom az óvszert – kuncogtál, miközben feltápászkodtál az öléből, hogy az éjjeliszekrénybe keresd a védekezésnek szánt dolgot. Kinyitottad és a dobozért nyúltál, de a mosoly azonnal eltűnt az arcodról, amikor megláttad, hogy üres. Nagyot sóhajtottál, és hátradőltél a fejtámlának.

– Mi a helyzet? – kérdezte Jimin, miközben végre levette a farmerét. Közelebb kúszott hozzád, és a nyakadba fúrta az arcát, apró csókot hagyva a felhevült bőrödön.

– Nincs óvszer, Jimin – emelted fel bizonyítékul az üres dobozt.

– Jó jagi – suttogta Jimin, miközben tovább csókolta a nyakad.

– Öhm, helló. Tudom, hogy kanos vagy, de légy értelmes. Ne sértődj meg kérlek.

– Miért használunk még mindig fogamzásgátlót és óvszert? Házasok vagyunk – vonta meg a vállát Jimin.

– Igen, két mozgalmas karrierrel, és nincs időnk egy babára – nevettél. Láttad, hogy Jimin arcán a mosoly egy kicsit elernyedt, és a felismerés megütött. – Babát akarsz?

– Úgy értem – mosolygott, és félénken vállat vont. – Mindig is szerettem volna gyerekeket veled T/N. 

– Szerinted készen állunk?

– Ki volt valaha is igazán kész arra, hogy szülő legyen? De tudom, hogy csodálatos anyja lennél a babánknak – mosolygott Jimin, mielőtt lágyan megcsókolta az ajkad. Beharaptad az ajkad, miközben egy pillanatig gondolkodtál.

– Abbahagyjuk a fogamzásgátló használatát és az óvszert is – javasoltad férjednek, aki először döbbenten majd boldogan ölelt meg.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– Annyira cuki a babájuk – nyöszörgött Tae, miközben ti ketten visszasétáltatok a lakásotokba. Mindketten éppen Namjoon újszülött babáját látogattátok meg, és Tae nem tudta abbahagyni, hogy ne szálljon rá.

– Igen kedvesem – értesz vele egyet. Mindketten levettétek a cipőiteket és a kabátotokat, mielőtt a kanapéra rogytatok. Tae azonnal hozzád bújt, és a nyakadba simította az arcát.

– Gondolkoztál már azon, hogy milyenek lesznek a gyerekeink? – kérdezte Tae.

– Azt hiszem, csak arra gondoltam, hogy ez kicsit visszahúzna a karrieredből. 

– De tudod, hogy ötöt akarok – vigyorgott, mire játékosan forgattad a szemed. – Már másfél éve házasok vagyunk.

– És úgy véled máris öt babán kell gondolkodnunk? – kérdezted játékosan megbökve oldalát. 

– Az is lehet – nyöszörgött Tae türelmetlenül. – Ez a tökéletes időzítés jagiya. Szünetet tartunk, mert Namjoonnak megszületett a fia. Nincs jobb idő a jelennél. 

– De nem akarok egyből öt babát – tiltakoztál hevesen mire Taehyung huncut mosolyt eresztett.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

– Szóval T/N, Jungkook, milyen a házasélet? – kérdezte apád, miközben átadta neked a salátástálat.

– Csodálatos volt – mosolyogtál, miközben Jungkookra pillantottál.

– Úgy értem, legalábbis eddig. Még csak nyolc hónap telt el – ugratta Jungkook, és megveregette a vállát. – Viccelek! Határozottan jól döntöttem mikor megkértem a kezét – kacsintott rád, amitől elpirultál.

– Szóval, most, hogy házasok vagytok, gondoltatok egyáltalán a gyerekekre? – kérdezte anyád, amitől megdermedtél. Biztosan nem erre a kérdésre számítottál. 

– Unokákat akarok!

– Nem sokat beszéltünk róla, de szívesen vállalnék gyereket – vont vállat Jungkook, mintha ez lenne a világ legnormálisabb kérdése.

– Igazán? – meglepetten néztél rá.

– Igen. Szeretnék egy lányt, aki pont úgy néz ki, mint te – mosolygott rád szélesen. Elpirultál, és az ajkadat harapdálva elgondolkodtál azon, amit az imént mondott. – Nem feltétlen most, hiszen még fiatalok vagyunk, de szeretném ha tudnád, bármikor próbálkozhatunk a picivel – nyugtatott meg, mivel észrevette habozásodat.

Nos, nem mintha nem lenne elég dolgom írás téren is, de gondoltam elindítom az egyik legújabb sorozatot. Ha jól emlékszem kobra_myrazs az első aki ezt magyarul is írja, vagy legalább hasonlót, szóval remélem nem gond, hogy én is belekezdtem.