Köszönjük  just_bangpd-nek a reakciót.💜  Egyébként...ki gondolkodott már el azon, hogy milyen lenne a fiúk gyerekeinek lenni? Lenne egy szerintem szuper ötletem, de szeretném a ti véleményeteket is kikérni. Szóval, mit szólnátok, ha az ilyen kis special részeket feltölteném instara is? 

~Ha a gyereke lennél, és nem tudná elfogadni, hogy kezdesz felnőni~

2 hónapja, hogy betöltötted a 14. életéved, de apukád - aki nem más, mint a híres Kim SeokJin - még mindig úgy viselkedik, mintha 6 éves lennél. Mindig elvisz az iskolába, dedósan magyarázza a feladatot, amit nem értesz, és folyton gügyög. Most ebből egy kicsit eleged lett és szóltál neki, hogy felnőttél, persze egy kicsit durván. Ezután Jin visszament a nappaliba olvasni, és napokig nem csinált olyat, mai eddig zavart. Gyalog jártál suliba, és mindenki beszólt neked, hogy "mi van, apuci már nem szállítja a kicsi lányát?" Összesen 1 hétig bírtad, mikor egy nap besokalltál, és visszakiabáltál ezeknek az embereknek, és hazarohantál. Jin még mindig csak olvasott, de az ajtó nyitódására azonnal felkapta a fejét. Az ajtó nagy zajjal csapódott be, te pedig trappolva rohantál fel a szobádba. Jin azonnal ott hagyott mindent, és utánad rohant, az apai ösztön vitte.
-Mi a baj, kicsim?-ül le melléd az ágyra. Szemeidet gyorsan megtörölted, és egy halvány mosolyt kenve ajkaidra ránéztél.
-Semmi, apu.-
-Jajj, ne mondj ilyet! Látom rajtad. Ki bántott és mivel?-
-1 hete szólogatnak be, hogy hogy nem viszel már a suliba....-
-Hát...te kérted, hogy ezentúl ne csináljam...-
-És nagyon megbántam. Hiányzik a gügyögésed és hogy mindig foglalkozol velem. És most már ne akarom, hogy ne csináld.-
-Jejj, gyere ide édes pici nyuszikám-ölel meg erősen, mire könnyeid újra patakban folydogáltak az arcodon, ezúttal a boldogságtól.