Amikor kiderül, hogy valamit eltitkol a barátnőjük (köszönöm an_ARMY_girl97 💜)

~Jin~

Egyik délután párod dühösen trappol be a nappaliba. Nem értetted viselkedését, ezért rákérdeztél, hiszen azt hitted valamit elrontott és később lesz a vacsora.

– Hogy mi a baj? A barátnőm egy művész lélek és eltitkolta előttem – kell ki magából mire kuncogni kezdesz, ami még jobban feldühíti – Ne nevess már.

– Jaj Jinnie nyugodj meg. Nem vagyok én olyan jó festő – érinted meg arcát ugyanis ez mindig megnyugtatja.

– H-hogy mondtad? – kezdd el dadogni. Még soha nem hívtad így és látszólag zavarba hozta.

~Suga~

Ő tudta, hogy valamit titkolsz előle. Vagyis sejtette, mert a késő délutáni hazatéréseid a munkából, valamint az, hogy folyton ideges voltál ha rákérdezett hol voltál. Ezt a tényt árulta el neki. Vagy lehet téved párod? Eh nem, Suga soha nem téved ha rólad van szó, ezért is majd meghaltál mikor a bejárati ajtó előtt várt, gyilkos tekintettel.

– Mit keresel itt? – kérdezed az első eszedbe jutó dolgot, ám ez nem bizonyul jó döntésnek.

– Három órája itthon kellene lenned. Kivel csalsz meg? – böki ki egyből mi bántja.

– Te megörültél. Ha már kések egy kicsit, az megcsalásnak minősül? – lököd arrébb, hogy be tudj menni a lakásba – Egyébként meg, munkahelyet váltottam.

~Hoseok~

Az utóbbi időben, elég sokszor mondod vissza a randevúkat, amire Hobi olyan édesen kér. De már kezdett gyanús lenni neki, hogy folyton lerázod valami buta ürüggyel. Azt hitte már nem szereted, de nem akarod összetörni ezért nem mondja el. De mikor egyik délután azt írtad, hogy a testvéred beteg, mindent otthagyat, nem törődve a következményekkel, hogy elviharzott a próba kellős közepén. Csak te nem gondoltál bele mit írsz, és kinek, ezért is ért meglepetésként, mikor párodat a húgod lakásán találod.

– Mi az hogy beteg a húgod? – kérdezi óvatosan elvéve tőled a hatalmas csomagot.

– É-én csak...tudod, a felvételire gyakoroltam.

– Milyen felvételi?

– A háttértáncosotok leszel

~RM~

Az elejétől kezdve tudta, hogy önkéntesként „dolgozol", minden délután az egyetem után. Na, nem azért mert nem bízik benned és kémkedik, csupán mikor húga elrángatta őt vásárolni, észrevett, hogy az árva gyerekekkel játszol a parkban, a jellegzetes önkéntes fehér feliratú felsőben. Nem szólt semmit, mert arra várt, hogy te mond el, és ez épp ma érkezett el.

– Tudtam – vigyorodik el magabiztosan kihúzva magát.

– Miért nem mondtad. Elkerülhettem volna ezt a kínos pár percet – vágod fejbe, mire szorosan magához ölel.

– Olyan édes voltál – neveti el magát, ám te nem szórakozol ennyire.

~Jimin~

– Tánctanár? – kiállt fel párod. Majdnem egy éve lettél tánctanár, ám ezt Jimin-nek nem mondtad el. Ő nem kérdezte mivel foglalkozol, te pedig elfelejtetted neki elmondani, egészen a mai napig, mikor is késésben voltál reggel és véletlen elszóltad magad.

– Igen Chim, tánctanár, szóval jobb ha szót fogadsz vagy büntit kapsz – fenyegeted meg játékosan, ám ő teljesen máshogy értette.

– Milyen büntetés jagiya – érdeklődik pimasz mosollyal, majd megnyalja húsos ajkait.

– Félmeztelenül kell az utcán állnod feltartott kezekkel.

~Taehyung~

Egy ideje feltűnt neki, hogy elég sokat maradsz ki otthonról. Persze eleinte nem szolt semmit, mert úgy gondolta nem fontos, hiszen akkor elmondanád neki. Nos, tévedett. Nagyon is komoly háttere van annak, hogy nem mondod el a valódi munkád, épp azért mert az ő élete is veszélybe kerülhet. Azonban Taehyung nem hülye, rájött ő, hogy milyen súlya van a titkodnak, ezért nem is említette soha.

– Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – kérdezi a füledbe suttogva, miközben szorosan magához ölel.

– Persze oppa, de...ehhez idő kell – motyogod mellkasába, szorosabban bújva hozzá. Szükséged van az ölelésére.

~Jungkook~

Párod azóta kémked utánad, hogy rájött, valamit titkolsz előtte. Persze próbált úgy viselkedni mint eddig, tehát folyton piszkált mindenért, csakhogy mindig ott motoszkált a fejében, hogy vajon mi lehet a baj. Mert ő erre gondolt. Azonban te csak meglepetést szerveztél a barátságotokra.

– Ez meg mi? – áll értetlenül előtted, miközben kiszedi a konfettit a hajából.

– Mi az, hogy mi ez? Hát ma 6 éve ismertük meg egymást, tehát barátság nap van – vigyorodsz el értetlen fejét látva. Már megszoktad a csipkelődéseit, ezért nem is veszed fel, hogy néha igen buta gyerek.

– Miért beszélsz rejtvényekben? Aish, hülye színes izé – rázza meg fejét ezzel az összes konfetti a földön landol.

– Figyel oda jobban rám – bököd meg orrát majd otthagyod

– Hey, én még mindig nem értem mi van – kiállt utánad, de úgy teszel mintha nem hallanád, csakhogy büntesd amiért kémkedett utánad.

Egy kis life update: Holnaptól két munkám lesz (remélhetőleg) szóval elképzelhető, hogy a következő pár napban nem biztos, hogy fogok tudni hozni részt. De igyekszem, hogy ne egy félévnyit várjatok a kérésekre. Meg a többi könyv folytatására, aki olvas mást is tőlem. Örülnék, ha kicsit mesélnétek, hogyan telnek a napjaitok.😊