Amikor rémálmod van
(Köszönöm, SayakoAsami 💜)

~Jin~
Pár napja észrevette, hogy szinte folyton fáradt vagy, és néha ok nélkül dühöngsz. Nem értette az okát, ám mikor rákérdezet, csak egy” rossz napom”-al letudtad a beszélgetést. Este valamiért nem tudott aludni, ezért a konyhába indult egy kis nasi után kutatva, csakhogy a nyöszörgésed megakadályozta ebben.
- Mi történt jagiya?- finoman megrázza, válad ezzel felébresztve a szörnyű álomból
- Csak rosszat álmodtam- motyogod széles vállába temetve arcod. Annyira jólesik közelsége, nem is telik pár percbe, míg megnyugodsz

~Suga~
Egy dalon dolgozott, ezért volt, hogy hajnalig fent volt, így egyből észrevette, a problémád forrását.
- Tessék egy kis forró csoki- nyomja kezedbe, majd helyet foglal melletted- Énekelni nem igen tudok, viszont szívesen rapperelek- vigyorodik el, ezzel is jobb kedvre derítve

~Hoseok~
Mindig tudta mivel tud megnyugtatni, vagy épp megnevetetni, azonban ha rémálomról volt szó, kissé meggyült vele a baja. De nem adta fel, míg rá nem talált a megoldásra.
- Gyere, hadd öleljelek meg- motyogja nehogy megijedj, miközben közelebb helyezi az éjjeli szekrényen pihent levendula illatgyertyát. Ez a két dolog nyugtat meg, Hoseok erős ölelése, és a levendula illat

~Namjoon~
Nem tudta mihez kezdjen mikor az éjszaka közepén felriadtál, a rémálom miatt. Meg szeretett volna nyugtatni egy kis kakaóval, ám a kakaó port, valahogy kiszórta a dobozból, a bögre pedig a földön végezte.
- Sajnálom- hajtja le szégyenlősen fejét, s itt már tudod, valami nem stimmel- Vennünk kell kakaó port, és bögrét is
- Semmi baj oppa, csak ölelj, magadhoz- motyogod ujjaid piszkálva

~Jimin~
- Miért nem ébresztettél fel?- nyugtatóan simogatja hátad, míg te kényelmes pozíciót keresel izmos combjain.
- Nem akartalak felkölteni, olyan édesen aludtál- motyogod kulcscsontjába bujtatva fejed
- Szóval, ha nem kell pisilnem, akkor itt szenvedsz mellettem?
- Te felkeltettél volna?- nézzel fel rá csillogó szemekkel 
- Milyen buta kérdés ez? Persze, hogy nem

~ Taehyung ~
Ismét anime maratón vár rátok, de egyikőtök sem bánja. Addig is nem a rémálomra gondolsz, Tae pedig boldog, hogy most már jól érzed magad.
- Azt még kéred?- mutat a kakaóra, amit fel órája a kezedben tartasz, de egy kortyot sem ittál belőle. Teljesen elvonta a, Nana. Bár nem olyan érdekes, ezerszer láttad már, mégis sikerül magával ragadnia a két lány története.
- Tessék- nyújtod oda neki

~ Jungkook~
Először nem tudta, hogy most csókoljon meg, öleljen vagy esetleg édes szavakat suttogjon füledbe. Ám az utóbbinál döntött, valamiért az édes szavak, bárhol bármilyen körülmények között meg tud nyugtatni.
- Jagi, esetleg…tudod, khm…- pillant le merev tagjára, mire eltolod magadtól
- Fuj Jungkook, még ilyenkor is csak erre gondolsz - csattansz fel
- Már ne haragudj, de te nyúlkáltál ott ahol nem kéne - próbál közelebb csúszni hozzád, ám te hátrébb menekülsz
- Ha nem kéne, akkor miért izgultál fel?
- Mert csodás kezeid vannak- suttogja füledbe, majd apró ráharap az említett testrészedre

Nos, itt egy újabb rész. Most már próbálom összeszedni magam, s a fennmaradt részeket, a következő pár napban megírni. Remélem élvezhető lett 💜
Tudjátok néha, nehezebb képeket keresni, mint megírni a kérést XD
De beszélgessünk kicsit, ki hogy érzi magát, és hogy viselitek a karantént?