Mikor veszekedtek

~ Jin ~
A kedvenc helyén tartózkodott, ami természetesen a konyha. Épp vacsorát készített, de szüksége volt még pár hozzávalóra, ezért megkért, hogy nézz a vacsorára míg ő elmegy a boltba. Beleegyezően bólintottál – mi mást tettél volna- csakhogy a dorama, amit nagy beleeséssel néztél, teljesen elvonta a figyelmed, csak a barátod dühös hangja hozott vissza a valóságba. Nem elég, hogy oda éget az étel, kis híján a konyhát is leégeted.  
- Mi a fenét csináltál?- von kérdőre, ám te meg se mersz szólalni -  Egy dologra kértelek meg, de azt is képtelen vagy megcsinálni. Nem vagy jó semmire- ki sem ejti rendesen a szavakat, máris megbánja. Megszeppenve, már-már könnyes szemekkel állsz előtte. Soha nem beszélt így veled- Kicsim, én...
- Nem oppa, igazad van. Semmire nem vagyok jó- ezzel a hálóba rohansz, bezárva magad után az ajtót.

~ Suga ~
Egy jó ideje – a drága párod – nem hajlandó kimozdulni a stúdióból, és ez már kezdett aggasztani. Úgy döntöttél, ma véget vetsz ennek, ezért a munka után egyenesen hozzá indulsz. Azonban arra, nem számitól miképp az egyik gyakornok lánnyal enyelegni készül.
- Mit jelentsen ez?- csípőre tett kezekkel próbálod leplezni dühöd
- Nem az ami...
- Aminek látszik – fejezed be helyette – Tudom, tudom, mindig ez van, aztán ha megbocsátok, újra megcsalsz. Bazdmeg Min Yoongi, velem te nem játszol- vágod rá a kocsi kulcsot, mivel az akadt a kezedbe, aztán sietősen otthagyod
 

~ Hoseok ~
Fáradtan esik be az ajtón barátod. Te már ebből tudod miképp, ma is itthon lesztek. Megbeszéltétek, hogy a szüleidnél vacsoráztok, de ezek szerint elfelejtette. Nagyon elvette a kedved, amit ő észre is vett.
- Mi a baj jagiya?- foglal melletted helyet, végig simítva a karodon
- Semmi különös, csak megint elfelejtettél valami fontosat- dünnyögőd. Először persze nem tudta miről is van szó, de aztán bevillant neki   
- Basszus a vacsora, kiment a fejemből. Annyira sajnálom jagiya
- Igen, s pont ez a baj. Tudom, hogy a tánc a mindened, de ez igazán fontos lett volna nekem. Ez nem mehet így tovább- szomorúan rázod a fejed, miközben a hálóba mész, egy párna és takaróért- Ma a kanapén alszol

~ RM ~ 
Még reggelt szólt Namjoon, hogy kicsit későn jön haza, így aztán volt idöd megszervezni a romantikus estét kettőtöknek. De a barátod hajnali négykor lépet be a bejárati ajtón. A frászt hoztad rá, ahogy a nappali közepén vártad, villámokat szűrő szemekkel meredtél rá.
-Ha már hajlandó voltál ilyen korán hazaérni, akár aludj a kanapén is – mutatsz a már elkészített fekvőhelyre