67. Amikor...
Amikor rémálmaid vannak
Jin
Mindig szorosan átölel. Megnyugtató dolgokat suttog a füledbe és halkan dúdol míg meg nem nyugszol és el nem alszol újra.
Suga
- Semmi baj kicsim oppa itt van.
- O..oppa? Sajnálom, hogy felébresztettelek.
- Ne aggódj miatta. Azért vagyok itt veled, mert itt akarok lenni az én kis majmommal. Most pedig próbálj meg aludni ígérem, végig itt leszek melletted.
- Köszönöm szeretlek.
Hope
Csendes támaszként van, melletted csak fogja a kezed míg újra egyenletesen nem veszed a levegőt.
- Itt vagyok? - mondja, mikor végre kinyitod a szemed. Ezután szoros ölelésébe vonva hajtod álomra a fejed.
Nam
Nyugtatóan simogatja arcodat, miközben halkan beszél hozzád, hogy megnyugodj. Majd újra nyugodtan aludj tovább halk zenét indított a telefonján.
Jimin
Próbál nyugtatni, mikor rémalmaid miatt őt is felriasztottad. A karjai közé zárt miközben ringat téged és saját magát, hogy lenyugodj az álmod hatása miatt, és hogy ő is megnyugodjon miután megijedt, hogy mennyire felzaklatott az álmod.
Tae
Hozzá bújva próbáltál megnyugodni, beszíva édes férfias illatát.
- Semmi baj itt vagyok, látod? Nem foglak elhagyni.
- I...ígéred?
- Igen. Ígérem, mert nagyon szeretlek és veled akarom leélni az életemet.
- Oppa én is nagyon szeretlek.
Kook
Nem tudta, hogy mi ébresztette fel. De miután meglátta zaklatott valódat. Aggondói kezdet.
- Css jagiya. Jól van nincs semmi baj. Itt vagyok. Gyere ide. - ölel át szorosan.
- Sajnálom, hogy felkeltettelek.
- Nem történt semmi. Gyere, búj ide és aludjunk.
Búj be a paplan alá kitárva a karjait várva hogy te is hozzá búj.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro