51. Amikor...
Amikor gyereket kihozzák a szülőszobából
Jin
Nem lehetett bent mikor a kicsi útnak indult így kint várakozott a többiekkel és fel alá járkált a folyosón. Mikor pedig a nővér kihozta a kicsit és oda vitte neki a csöppséget annyira boldog volt, hogy elsírta magát a kicsivel a karjaiban. A többiek csak mosolyogva figyelték, ahogy gyengéden ringatni kezdte a gyermekét, aki nyugodtan aludt a karjaiban.
Suga
Szerencsésnek mondhatta magát, mert bent lehetett veled a szülőszobában. Mikor pedig a gyermeketekkel a karjaiban kiment a többiekhez. Büszkén kihúzta magát.
- Hé, Ő az én kicsim nem foghatod meg csak úgy. Csinálj magadnak, ha kell. - szólt rá Jinre aki meg akarta fogni a kicsi kezét az alvó csöppségnek.
Hoseok
Nagyon ideges volt, alig bírt nyugton maradni, hiszen nem sokára a karjaiba veheti a gyermekét, ami a tietek. Mikor pedig a karjaiban tartotta a csöppséget el se akarta hinni, hogy ez igaz. Amikor pedig a kicsi nyöszörögni kezdet majd sírni a karjaiban rájött, hogy "Ő most már tényleg apuka lett"- gondolta miközben ringatni kezdet a kicsit, hogy megnyugodjon.
Nam
- De mi lesz, ha elejtem, vagy valamit rosszul csinálok. Hiszen még sose vigyáztam kis babára.
- Hé Nam nyugodj meg biztos minden rendben lesz. Mert a gyereked és tudni fogod, hogy mit kell csinálnod. - nyugtatta Tae Namot nem sokára pedig kihozták a kicsit veled együtt a szülőszobából és bevittek egy másikba ahova már párod is bement a srácokkal együtt.
- Szeretnéd megfogni-kérdezed mosolyogva miközben felé nyújtottad az alvó csöppséget.
- Igen. - mikor már karjaiba tartja a kicsit és a srácokhoz ment, hogy ők is megcsodálják. Szeme könnybe lábadt és mosolyogva figyelte, ahogy a gyermeke alszik a karjaiban.
Jimin
Karjaiban az alvó kis csöppséggel büszkén sétált ki a barátaihoz.
- Olyan aranyos, olyan szép, mint az anyukája. Igazán szerencsés vagyok. - mondja könnyeivel küszködve párod.
- Annyira boldog vagyok. - a srácok csak mosolyogva figyelték őt miközben a kicsit csodáltam
Tae
Kicsit ideges volt, mert feszélyezte, hogy egy idő után kiküldték a szülőszobából. Félt, hogy valami baj van és aggódott érted és a kicsiért is. Majd nagy sokára kijött a nővér kezében a gyereketekkel és oda adta a kicsit az apukájának.
- Gratulálok fiatalúr csodálatos gyermek, de..
- Van valami baj, beteg a kicsi vagy a barátnőm vagy..
- Nem nyugodjon meg csak azt akartam mondani, hogy, de remélem mindkettő ugyan annyi szeretett fog kapni. - mondta a nővér mosolyogva.
- Tessék? - ebben a pillanatban pedig kitoltak téged a szülőszobából karjaidban pedig ott pihent még egy csodaszép gyermek. Párod pedig nem tudta, hogy mit reagáljon csak oda ment hozzád és lehajolt adott egy csókot ajkaidra vigyázva a két kis csöppségre, akik a ti szerelmetek gyümölcsei.
Kook
Igazából, csak akkor tudatosult benne a tény hogy tényleg apuka lett mikor a kezében tartotta közös gyermeketeket és a kis csöppség rá mosolygott.
- Kicsim ő tényleg a miénk igaz?
- Hát persze a kettőnké.
- Olyan gyönyörű a mosolya, mint a tied.
- Hát remélem, csak a jó tulajdonságaidat örökli.
- Na, nekem csak olyan van. - háborodott fel.
- Persze-persze. - legyintesz mosolyogva.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro