Amikor először találkozol velük...

Jin

Az első találkozótok a Big Hitnél volt mikor meglátogattad a szüleid kérésére az apukád volt osztálytárást, hogy elvidd neki a beígért dolgokat. Miközben mentél az épületben és az irodát kerested, amit nem igazán találtál meg, összefutottál az egyik kedvenc bandád tagjával Kim Seok Jinnel.
- Szia, ne haragudj, de eltévedtél? Tudod, ide nem jöhetnek fel idegenek. -Nem, vagyis, ha úgy vesszük igen, eltévedtem egy kicsit, de meg van beszélve, hogy idejöttem. Csak nem tudom, hogy jó helyen járok-e. - hebegsz-habogsz, hiszen cikkinek érzed hogy eltévedtél annak ellenére, hogy pontosan elmondták hova kell menned.
- Hova szeretnél eljutni? - Kérdezte.
- Az igazgatóhoz. - mondtad nemes egyszerűséggel.
-PD Min-hez. - lepődőt meg.
- Ja, hoztam neki valamit az apámtól, csak lusta volt meg látogatni Bang PD-t meg a munkája nem engedte. - mondtad neki egyszerűen, mire ő csak meglepődőt, hogy mindenféle jelző nélkül szólítod meg.
- Gyere meg mutatom az irodáját.
- Köszönöm. - mondtad már az iroda ajtajában.
- Ugyan nincs mit, de remélem, még összefutunk máskor is. Jó valaki olyannal is összefutni, aki nem rohan le fotókéért vagy autogramért.
- Megeshet, na de neked biztos menni kell próbára. Szia. - mondtad majd beléptél az irodába.

Suga

A bátyád a Big Hitnél dolgozik, mint hang technikus megkért, hogy segíts be neki ma a munkájában, mert rengeteg munkája van, és teljesen el van havazva és elmondta, hogy ez egy nagyon fontos munka, ezért nem akarja másra bízni a munkát. Elmondta, hogy ma a BTS új dalát kell felvenni. Te örömmel bele mentél, mert nagyon szereted a zenét és sokat segítettél már a felvételeknél, így tudtál mindent amit, kel. Már kora reggel bementél, hogy minden készen álljon, mikor a fiúk megérkeznek, de nem voltál felkészülve valamire, vagyis inkább valakire. Mikor a fiúk megérkeztek és téged vettek észre a pultnál és nem a megszokott srácot, teljesen ledöbbentek.
- Ki vagy te? Ide nem jöhet be akárki! Hol van Jack?- mordult rád Suga.
-Ő nem tudott eljönni, így én jöttem helyette az ő kérésére!- vágod hozzá csöppnyi éllel hangodban
- Na, azt már nem, nem bízok egy ilyen fontos munkát egy lányra. Biztos nem is értesz, hozzá!
- Már megbocsásson "Őméltósága nem bízom én ezt egy lányra uraság" én már óvódás korom óta stúdióban nevelkedtem a családom és elsősorban a bátyám révén. Annyiszor vittek el, hogy csukott szemmel is meg tudnám csinálni a feladatot. A bátyám tudja, hogy mire vagyok képes és, ha nem tudnám megcsinálni nem is kért volna meg, hogy csináljam meg helyette!!! De ha azt szeretnéd, hogy Ő csinálja rajta, de csak szólok, ha nem lesz kész határidőre, akkor, magadat hibáztasd ne engem vagy a bátyámat!!!- mondod dühösen, hiszen felbaszott, hogy lenéz téged. Most találkoztok először, de nem éppen így képzelted el, hiszen mindig is nagy kedvenced volt Suga. Imádtad, ahogy rappel, de az, hogy szapul már most, nem tetszett neked. Ismerd magad, hogy mindent a szívedre veszel, még ha tudod is, hogy nem igaz az állítás. De ez a mondat, valaki olyantól, akit csodálsz, - de ő még csak nem is ismer, és nem tudja mire vagy képes- övön aluli ütés volt.
- Yoongi hyung ez nem volt szép!- mordult rá a leader, és elkezdték a veszekedést. Mikor pedig észrevették, hogy összeszedted a cuccaidat és megindultál ki utánad szóltak.
- Most meg hová indultál?- ragadta meg a karodat Suga.
-Nem azt mondtad, hogy nem hagyod, hogy én csináljam meg a felvételt?! Vagy csak én vagyok hülye? - nézel rá értetlenül.
- Nos, veszíteni nem veszítünk semmit. Kezdjünk neki! - nagyot sóhajtottál. Ledobtad a cuccaidat és neki álltatok a munkának. A végén mindenki meglepetésére, de Yoongi legnagyobb meglepetésére, nagyon jól sikerült a felvétel. - Azt, hiszem, tévedtem! Nem kellene előre, ítélkeznem. Sajnálom. - mondta végül bűnbánóan.
- Semmi gond! El van felejtve. De legközelebb, várd, ki a végét mielőtt mondasz valamit rendben? - nyújtod felé a kezed.
-Rendben megegyeztünk. - rázott veled kezet majd mentek is tovább a mai napi munkájukra. Te pedig büszkén hátra dőltél a székben.

J-Hope

Te vagy az egyik legfiatalabb koreográfus. Mindig keményen dolgozol, azért hogy tiszteljenek téged a korod ellenére is. Nem szereted, amikor a korod hozzák fel mentségül, hogy miért is nem tisztelnek. Elégé keménykezű vagy és nem hagyod magad, ha valaki beszól neked, vagy bele szól a munkádba és megmondja, hogy mit csinálj és, hogy azt hogyan csináld. Ma a BTS-sel fogsz dolgozni az új táncukon, a srácok már várták, hogy megismerjenek téged és izgatottan várják, hogy milyen új mozdulatot kell megtanulniuk. Te már a táncteremben vagy és várod, hogy végre megérkezzenek a srácok és úgy döntöttél, hogy várakozás közben táncolsz egy kicsit. A Danger az egyik kedvenc koreográfiád volt élvezeted, mikor megtanultad a bonyolult és nehéz mozdulatokat. Úgyhogy ennél a táncnál döntöttél és neki álltál táncolni. Annyira belemerültél a táncba, hogy fel se tűnt, hogy a fiúk is ott voltak a teremben. Pont a kedvenc mozdulatod, jött mikor megcsúsztál és majdnem elestél, de valaki éppen időben kapott el.
-SZENT TEHÉN!!!!!-(AM ÉN SZOKTAM EZT MONDANI, HEHEHE.) kiáltottad el magad, mert nem kicsit ijedtél meg, ezért reflexből megütötted és mindketten a földön kötöttetek ki.
- Na ezt most miért is kaptam?- kérdezte Hopi nevetve.
-Ó bocsi csak megijesztettél. - mondod te is nevetve majd felálltatok a padlóról. - Biztos te vagy J-Hope igaz?- kérdezed.
- Igen én vagyok te pedig az új tánctanárunk. Te imádod ezt a koreot igaz? - kérdezte, de inkább kijelentette. - Igen, nagyon. – mondtad - na de kezdjünk neki az új táncnak és nem kertelek nem lesz könnyű menet. Remélem tetszeni fog a Mic drop koreo-ja nektek is. Ne feledjétek, nem kímélek senkit! - mondtad nekik komolyan.
- Hajrá! - mondták egyszerre.
- Remélem, hogy velem keménykezű leszel, drága tánctanárunk. - súgta a füledbe Hopi, egy perverz mosollyal mire te jól fejbe csapod, mert ugye ott nem sántul.
- Ne aggódj, innen nem mész ki két lábbon, míg legalább a felét meg nem tanuljátok, max csak négykézláb, mehetsz el, te kis perverz főleg ez után a mondatod után. Ja és lehet az is, hogy kezedben a zabolázatlan farkaddal együtt. - tetted hozzá mosolyogva.
Majd elindítottad a zenét előbb bemutattad az összes lépést, majd mindenki lépését külön-külön zene nélkül és neki álltatok a kemény munkának.

RM

Dalszövegírás sose szereted, mert nem voltál jó benne, de egy művészeti suliba jársz, ahol zeneórán azt a feladatot, adták, hogy írni kell egy dalt bármiről, amivel egy életérzést fejezel ki, és 2 hetet kaptatok rá. Így kissé rossz kedvel mentél a nővérednek segíteni a BH-hoz. A nővéred a BTS új stylistja. Szereted, mikor megkér, hogy segíts neki, ez mindig lenyugtat. Hamar oda értél, hisz a sulid nincs messze az épülettől. Bementél és az öltözőben helyet foglaltál, amíg vártad a tesód és a fiúkat. Most találkozol velük először személyesen, és egy kicsit izgulsz is miatta. Nem akarod magad leégetni és, ezért nem kicsit félsz, mert már ismered magad, hogy ilyen helyzetekben mindig leégeted magad aztán ég az arcod, mint a fene. Hogy eltereld a gondolatod elővetted a füzeted és meg próbálkoztál az írással. De nem akart menni, a papírlapok fél percenkét repültek a sarokban lévő kukába. A kb. 10-ik papírlapnál az ajtóban álló személy, akit eddig nem vettél észre egyszer csak megszólalt.
- Hello. Mi az, ami ennyire nem megy?- ijedten kaptad fel a fejedet a hirtelen feltett kérdésre.
- Áááá!!!- sikítottál fel hirtelen, ezzel együtt leestél a fogó székből is. - Hát... ö.. tessék?!! - nézel fel az illetőre, és mikor tudatosul benned, hogy Ő Nam a BTS vezetője. Egyből át futott eme csodálatos gondolat a fejedben "Igen sikerült leégetnem magam a biasom előtt, ez is csak velem történhet meg!"
- Bocsánat- kuncogott fel. -Nem akartalak megijeszteni. Csak kíváncsi voltam min dolgozol annyira, de úgy látom, hogy nem megy valami jól. Eltaláltam igaz?
- Hát, az, az igazság, hogy művészibe járok és zeneórán az oktató szövegírást adott fel, amire 2 hét van, de én pocsék vagyok belőle. Ezért most neki álltam, de reménytelen vagyok. - mondtad el Namnak, hogy mi is a baj.
- Ha gondolod, segíthetek, adhatok tippeket. Miről kell szólnia?- nézet rád?
- Életérzés: öröm, varázslatos pillanatok az életben, vagy csalódás-fájdalom meg ehhez hasonlók a lényeg, hogy egy életérzést fogalmazzak meg.
- Értem. Akkor csak válaszd ki azt a témát, amit már át éltél és csak írd le az érzéseidet azzal kapcsolatban. - elgondolkoztál, majd leírtál egy pár sort ami hirtelen eszedbe jutott.
- Mint ez:
"Az a nap más volt.
Mint eddig az előtte lévő napok,
De, hogy miben volt más?
Csak évek múlva tudtam meg,
De akkor már késő volt."
- Na, szerinted ez milyen.
- Nagyszerű- mondta és ekkor betoppant az egész banda. Bemutatkoztatok egymásnak és elkönyvelted magadnak, hogy ez volt a lehető legjobb találkozás, amit valaha gondoltál volna.

Jimin

A Big Hitnél vagy gyakornok. A mai napon a gyakornokok különleges feladatot kaptatok. A mai nappal kezdve egy héten át egy-egy már debütált idollal töltitek. Mikor meg tudtad, hogy a kedvenc bandáddal a BTS-el leszel nagyon megörültél. A fiúkkal a próbateremben találkozol, ezért oda mentél, és ott vártál rájuk. Miközben várakoztál zenét hallgattál fülhallgatóval, így nem vetted észre, hogy valaki belépet a terembe. Ha bele éled magad a zenébe mindig énekeled te is (ÉN IS SZOKTAM EGYÉBKÉNT EZT CSINÁLNI. RÉGEBBEN CSAK AKKOR, AMIKOR NEM VOLT ITTHON SENKI, DE MA MÁR AKKOR IS HA VAN VALAKI RAJTAN KÍVÜL ITTHON, DE A DÚDOLÁS AZ MINDIG MEGY LEGYEK BÁRHOL. 😁😁🤣🤣 CSAK ÉN VAGYOK ÍGY VELE VAGY VAN MÁS, IS AKI EZT CSINÁLJA). A fiú mosolyogva figyelte, hogy mit csinálsz. Mikor vége lett a zenének kikapcsoltad és letetted magad mellé a telefont. Ekkor vetted észre a bent lévő személyt.
- Mióta, állsz ott Hyung??
- Egy ideje - mondta mosolyogva.
- Akkor hallottál. Istenem ez, de gáz. - sütöd le a szemed.
- Igen, hallottalak. De miért is lenne ez gáz, hiszen idol gyakornok vagy. Mi is szoktunk énekelni a srácokkal csak úgy random. Néha szerintem már-már azt gondolják rólunk, hogy agyunkra ment valami. - nevetett saját magán. - Meg amúgy nagyon szép hangod van. Biztos a srácok is egyet fognak érteni velem. Már jönnek is.
Miután megérkeztek a srácok üdvözöltek és mindenki egyesével bemutatkozott. Majd Jimin elkezdet áradozni, hogy milyen jó hangod van és, hogy ezt nekik is hallani kell. Majd vigyorogva rád nézet mikor azt felelték, hogy akkor had hallják ők is.

Taehyung

Mindig is utáltad a kórházakat, és az orvosokat is, ezért nagyon vigyáztál az egészségedre. Ha rólad lett volna szó nem is foglalkoztál volna vele, de a húgod hajnali egy kor belázasodott. Nagyin magas láza volt és nem tudtad, se hogy se levinni. Egész este fent voltál mellette. 2 hónapja te vigyázol rá révén, hogy anyukádnak a munkája miatt sokat kell utaznia, amit egyikőtök se szeret. Mikor már 5 óra kor se akart a láza lejjebb menni 39 fok állá se nagyon megijedtél és ideges is lettél. Nem tudtad, hogy mit csinálj, ezért bevitted a kórházba a sürgőre a hozzád legközelebb eső kórházba. Gyorsan elmondtad a recepciósnak mi a baj, aki azonnal hívta az ügyeletes orvost ő pedig bevitte a vizsgálóba. Téged meg kért, hogy várd meg kint. Miközben várakoztál 6 fiú csapódott be, akiket azonnal felismertél. Ebből 5-ten a recepcióhoz mentek, míg a 6-ik leült melléd.
- Szia, mi a baj idegesnek tűnsz?- kérdezte Taehyung, aki igen éppen melletted ül.
- Én, nem akarlak a saját gondjaimmal terhelni. Van elég bajotok anélkül is, hogy egy idegen ember bajával is törődj.
- Ugyan, biztos jobb lenne, ha elmondanád mi történt. Úgy festesz, mint, aki mindjárt elájul. - mondta aggódva.
- Csak aggódom a húgom miatt hajnalban belázasodott és nem akart le menni a láza. Sose volt meg ilyen. Nem tudom, hogy mi a baja.
- Biztos minden rendben lesz. - szorította meg bátorítón a kezed.
- Én nem vagyok olyan nyugodt most, hogy ez elég legyen. - mondod, lehajtott fejjel a kezed csak úgy remeg, mint a nyárfalevél.
- Anyukátok, hol van?
- Dolgozik. A munkája miatt sokat jár külföldre. Most is Amerikában van. Így most nekem kellet volna rá vigyáznom, de nem sikerült. Szörnyű testvér vagyok. - könnyesedtek be a szemeid.
- Szerintem, ez úgy nem igaz, ahogy kimondtad.
- De, de igaz.
-Nem, mert akkor nem itt lennél és aggódnál érte és nem lettél volna fent egész este, hogy ápold, hanem magasról tettél volna rá. - mondta mosolyogva és egy zsepit nyújtott neked át. Te egy halvány mosollyal elveszed tőle. Ekkor megjelenik az orvos, aki megnyugtat, hogy most már nincs semmi baj, csak egy kis vírus és hamar rendbe fog jönni. Délután már haza is mehetek. Írt fel egy kis lázcsillapítót, és megdicsért, amiért nem estél pánikba, és hogy jól kezelted a helyzetet. Adott még pár tanácsot, ha legközelebb is előfordulna, majd el is ment.
- Na, látod ügyes voltál. - mondta neked.
- Köszönöm Taehyung. - hívtad először a nevén majd meghajoltál köszönet képen. Ezután mindketten elindultatok arra amerre éppen menetek kellet, te a húgodhoz Taehyung pedig biztos a többiek után ment.

Jungkook

Éppen nagy bevásárlást tartasz. Nem nagyon szeretsz vásárolni, de mivel egyedül élsz muszáj megcsinálnod, ezért félévente nagy bevásárlást tartasz. Ilyenkor megveszel minden tartós élelmiszert megveszel, hiszen egyedül élsz, így nem kell annyi mindent főznöd. A többit pedig 2-3 naponta. Már mindent kifizettél és mentél az kocsidhoz, mikor neked ment valaki.
- Jaj, ne haragudj. Nem figyeltem. - mondta az illető és segített felvenni a ki hullott dolgokat.
- Ugyan megesik. - mondtad majd, mikor felnéztél lefagytál egy kicsit, mert nem akárki állt előtted, mint a biasod JungKook.
- Mond, csak segíthetek neked a táskákkal.
-Nem, nem szükséges megoldom. Itt parkolók a közelben.
- Kérlek, ez a legkevesebb, amit tehetek, ha már neked mentem ennyivel tartozom.
- Ugyan ne törődj vele. Biztos van dolgod. - mondtad majd elindultál volna, de kivett a kezedből két táskát.
- Na, akkor merre van a kocsid.
- Na, jól van, ha ennyire segíteni szeretnél, gyere. - Mondtad majd megindultál a maradék két táskával, ami nálad volt a kocsidnál. Tényleg nem kellett sokat mennetek, de Kook örült, hogy azért ennyit is segíthetett.
-Itt is vagyunk. - mondtad miközben kinyitottad a csomagtartót és bepakoltad a táskákat. - Köszönöm a segítséged.
- Ugyan szívesen tettem. Na, akkor én megyek. Szia, de remélem, még találkozunk csak nem pont így. - nevetett.
- Én is. Akkor, szia. - mondtad majd beültél a kocsidba és elhajtottál.