✨Karácsonyi oneshotok 3/3✨

*Hoseok szemszöge*

Egyedül sétáltam a karácsonyi vásárban december 25-én, este. Mosolyogva figyeltem a rengeteg embert, és igazából nem is annyira bántam, hogy egyedül vagyok. Vagyis de, eléggé rossz volt egyedül tölteni a karácsonyt, viszont igazából elvoltam így is.

A telefonom megrezzent a zsebemben, én pedig azonnal elővettem, de csak a telefonszolgálat küldött egy üzenetet. Kissé átfutottam a sorokat, de nem tudtam normálisan elolvasni, mert összeütköztem valakivel. Felkaptam a fejem, de fel sem fogtam, mi történik, amikor nagy csörömpölést hallottam, és a velem szemben lévő fiú máris a földön találta magát.
-Aish – szisszent fel, én pedig ahogy felfogtam, mi történt, leguggoltam mellé.
-Jól vagy? – néztem rá aggódva, mire ő felemelte rám a tekintetét.
-Persze, csak... széttört a bögre, amit anyukámnak vettem – húzta el a száját.
-Basszus – sziszegtem, és elkezdtem felszedni a földről a bögre darabjait. – Sajnálom, én... veszek új bögrét.
-Nem te vagy a hibás – rázta meg a fejét mosolyogva. – A fényeket néztem, nem figyeltem, hogy jönnek-e velem szemben.
-A fényeket? – néztem a fiúra csodálkozva, mire ő szélesen mosolyogva bólintott.
-Még soha nem voltak ilyen fények Szöulban – tette hozzá, valamiféle magyarázatképpen.
-Minden évben ki van világítva a város karácsonykor – ráncoltam a szemöldököm értetlenül.
-Igen, de nem ilyenek szoktak lenni a fények. Például olyat még soha nem láttam – mutatott oldalra, mire én is odanéztem, és hópehely alakú fényeket pillantottam meg.
-Hihetetlen, hogy te ezt észrevetted – mosolyogtam rá.
-Figyelek a körülöttem lévő dolgokra... kivéve arra, hogy ki jön velem szemben – húzta el a száját, mire felnevettem.

Feltápászkodtam a fiú mellől, és a legközelebbi szemetesbe kidobtam az összetört bögre darabjait. Mire visszaértem, a fiú már felállt a földről.
-Akkor... szívesen veszek mégegy bögrét – mondtam neki, halványan elmosolyodva, de ő csak megrázta a fejét. – És ha adok annyi pénzt amennyibe került? – próbálkoztam tovább.
-Nincs szükségem rá, minden rendben – mosolygott szélesen.
-Umm... - gondolkoztam. – És egy forró csokira elhívhatlak? – mosolyodtam el, mire azonnal láttam arcán megjelenni a vívódást, hogy most mégis mit tegyen.
-Oké – sóhajtott végül, én pedig boldogan mosolyodtam el, és gondolatban lepacsiztam önmagammal, amiért sikerült meggyőznöm a fiút.

Elindultunk a rengeteg ember között, míg ki nem értünk a vásárból. Szöul utcáin mindig rengeteg ember van, nemhogy karácsony este, így fellélegeztem, amikor végre elértünk a legközelebbi kávézóhoz, és bemehettünk.

Leadtuk a rendelésünket, majd leültünk egy üres asztalhoz egymással szemben.
-Egyébként hogy hívnak? Mert kicsit furcsa, hogy beültünk egy kávézóba, de nem is tudjuk egymás nevét – nevetett fel a fiú, mire elmosolyodtam.
-Jung Hoseok vagyok. És mielőtt kérdeznéd, 19 éves – mosolyogtam rá.
-Én Park Jimin, 18 éves – bólintott, szintén mosolyogva.

...

Amíg a kávézóban voltunk, rengeteg mindenről beszélgettünk. Megtudtam, hogy Jimin milyen egyetemre szeretne majd járni, beszéltünk a tanulásról, hogy mennyire bírom az orvosi egyetemet, a családjainkról, és egyszer csak kilyukadtunk a párkapcsolatoknál...
-Egyébként nem szeretnék tolakodó lenni, de... hogyhogy egyedül vagy karácsonykor? – kérdezte óvatosan, mire én a szívószálamat kezdtem el piszkálni.
-Hát mivel nincs kapcsolatom, nincs más választásom – mondtam, majd szomorúan elmosolyodva pillantottam fel a fiúra.
-Logikus – bólintott. – Ha már egyszer feljött a párkapcsolat téma, beszélhetünk egy kicsit erről? Csak... ne itt – nézett végig a sok emberen.
Kissé csodálkozva néztem a fiúra, de végül bólintottam, és kiittam a poharamból a maradék forró csokim, majd felvettem a kabátom, és Jimin mellé álltam.

Mondhatni, automatikusan jött a következő cselekedetem. Ugyanis megfogtam a fiú kabátját, és segítettem neki felvenni azt, majd a cipzárt is felhúztam neki. Úgy gondoskodtam róla, akár egy kisgyerekről.
Vöröslő arccal mosolygott, miközben a földet kémlelte, mire én is elmosolyodtam.

Kiléptünk a kávézóból – meg persze előtte fizettünk is-, és összenéztünk.
-Hazakísérsz, hyung? – nézett rám Jimin, mire én csak lágyan mosolyogva bólintottam.

Elindultunk a lámpafénybe borult utcákon, és eleinte teljes csendben voltunk. Ezt a csendet Jimin törte meg, amikor kiértünk a legnagyobb tömegből.
-Szóval... nekem egyszer volt egy kapcsolatom egy lánnyal – kezdett mesélni. Eléggé meglepődtem, hogy a fiú ilyen hamar beavat az életébe, de ezt próbáltam leplezni. – Nagyon szép volt, de igazából nem szerettem, csak minden barátomnak volt már kapcsolata, és én is akartam egyet. De amikor a lány megcsókolt, úgy éreztem, hogy ez... undorító. Mármint nem maga a csókolózás, hanem a vele váltott csók. Ez akkor volt, amikor még 15 éves voltam. Utána 17 éves koromig nem akartam kapcsolatot, nem is tetszett senki, de akkor... Úristen, ezt még soha nem mondtam el senkinek – nevetett fel kínosan.
-Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd, hiszen még alig ismersz – mosolyogtam rá lágyan, de ő megrázta a fejét, és rám nézett.
-Szeretném valakivel ezt megbeszélni, és talán te megérthetsz engem, hyung. Segítségre van szükségem – mondta kétségbeesett tekintettel, majd újra a járdát kezdte el nézni. – Szóval... 17 éves koromban jött egy új diák az osztályunkba – folytatta a mesélést. – Nagyon... szépnek gondoltam, de úgy voltam vele, hogy ez normális. Viszont egy idő után közelebb kezdtünk kerülni egymáshoz, és egyik este jött egy gondolatom, hogy én őt meg akarom csókolni. Nagyon megijedtem, és megszakítottam vele a barátságot, amit ő egyáltalán nem értett. Utána kapcsolata lett, így sikerült szép lassan elfelejtenem, de a gondolat, miszerint én őt valaha meg akartam csókolni, folyamatosan benne van a fejemben – fejezte be.
-De miért baj, hogy meg akartad őt csókolni? – néztem a fiúra értetlenül, mire ő is rám emelte tekintetét.
-Mert ő egy fiú, hyung – mondta halkan, szinte suttogva, majd elkapta rólam tekintetét, és az ég felé kezdett nézni, így próbálva visszatartani könnyeit, de ez nem igazán sikerült neki, néhány másodperc múlva könnyek folytak végig arcán.

-Jimin – fogtam meg a csuklóját óvatosan, és szembe álltam vele, mire ő rám nézett. Arcán folyamatosan folytak a könnyek, és bár alig pár órája ismertem őt, rossz volt így látni, hiszen belopta magát a szívembe. – Nincs semmi baj, ha így érzel. Nem szabadott volna őt ellöknöd magadtól. Az is lehet, hogy csak egy kis meginogás volt. Sokaknál van ilyen, hogy kicsit elbizonytalanodnak a szexualitásukban, és ezzel nincs semmi baj – mosolyogtam rá halványan.
-De nekem ő hónapokig tetszett, hyung – csóválta a fejét. – És ez nem az egyedüli eset. Többször is elképzeltem már magam egy párkapcsolatban, és minden alkalommal undorodtam a lányokkal való kapcsolattól, a fiúkkal valótól pedig... - mondta, de elharapta a mondat végét.

Lenéztem kezeinkre, és saját kezem kissé lejjebb csúsztatva a csuklójáról, megfogtam az ő kezét.
-Jimin – néztem rá újra. – Ki akarod próbálni?
-Mi? – kerekedtek el azonnal a szemei, mire halványan elmosolyodtam.
-Ki akarod próbálni, hogy milyen egy fiúval járni? – egészítettem ki a kérdésem. – Szeretnék neked segíteni. Talán ha kipróbálod, milyen érzés, rájössz, melyik nemhez is vonzódsz valójában. Hiszen még soha nem voltál együtt fiúval, lehet, hogy ha együtt lennél valakivel, rájönnél, hogy mégiscsak inkább a lányokhoz vonzódsz – magyaráztam.
-Igazad van, hyung, de... nem akarok senkit megbántani azzal, hogy esetleg mégsem szeretnék vele együtt lenni – sütötte le a tekintetét. Ezen újra elmosolyodtam, és közelebb lépve hozzá, szabad kezem arcára simítottam, hogy újra felemelje tekintetét. Szemeivel szinte azonnal ajkaimat kezdte pásztázni.
-Hm... szerintem nem fogsz megbántani senkit. Eléggé úgy tűnik, hogy érdekellek... vagy legalábbis az ajkaim biztosan érdekelnek téged – mosolyogtam. Ettől a mondatomtól az ő arca azonnal vörössé vált, és inkább lehunyta a szemeit.

Közelebb hajoltam hozzá, annyira, hogy ajkaink már szinte összeértek egymással.
-Akkor mi a válaszod? Ki akarod próbálni vagy sem? – kérdeztem tőle, továbbra is mosolyogva, de szemeimet immár lecsukva.
-Igen, ki akarom próbálni – suttogta ajkaimra, én pedig megcsókoltam őt. Szinte azonnal viszonozta a csókot, és már szét is nyitotta ajkait, hogy nyelvemmel feltérképezhessem szája belsejét. Egyik kezével – amivel épp nem az én kezem fogta – tarkómnál hajamba túrt.

Ajkai édesek voltak és puhák, arcán pedig folyamatosan folytak a könnyek, alig győztem azokat letörölni hüvelykujjammal.

Egy utolsó apró csók után elválasztottam ajkainkat egymástól, és kinyitottam a szemeimet.
-Na? – néztem a fiúra, aki teljesen megsemmisülten állt velem szemben, és nagyon gondolkozott. Végül kétségbeesett tekintettel nézett rám.
-Ez... nem olyan volt, mint a képzeletemben – mondta, én pedig már el akartam húzódni tőle, de ő folytatta. – Ez még annál is sokkal jobb érzés volt – tette hozzá halkan, szinte suttogva, mire én elmosolyodtam. – Szeretném... minél többször érezni ezt – sütötte le tekintetét, és kipirult arccal kezdte nézni kezeinket.

Én is lenéztem a kezeinkre, és hüvelykujjammal simogatni kezdtem kézfejét, majd ismét felemeltem rá a tekintetem.
-Annak ellenére, hogy alig ismersz, ennyire megbízol bennem? – kérdeztem tőle halkan.
-Kicsit félek attól, hogy túl hamar megyek ebbe bele, de... ez csak próba, nem? – mosolyodott el pimaszul. – Én mindent ki szeretnék veled próbálni, hyung – tette hozzá halkan, mire én is szélesen elmosolyodtam.
-Rendben, de ha valami neked nem oké, szólj! – mondtam neki. – Nem haragszom meg semmiért sem. – Erre ő csak mosolyogva bólintott, és letörölte az arcán maradt könnyeket.

Így kezdődött tehát a Jiminnel való kapcsolatom. Már 3 év eltelt azóta a bizonyos karácsony óta. És én 3 éve nem töltöm egyedül a karácsonyt... ahogy Jimin sem.
Hiszen a "próbából" elég hamar szerelem lett. Bár a kapcsolatunk furcsán kezdődött, de én szeretek visszagondolni erre a kezdésre... meg úgy egyébként mindenre, onnantól kezdve, hogy Jimin az életem részévé vált. Nem is... a pontos kifejezés az, hogy Jimin lett az életem.

メーリークリスマス ❤️✨
Nekem ez lett a kedvencem a karácsonyi oneshotjaim közül, pedig ezen agyaltam egy hétig, majd annyi ötlettel fogtam neki tegnap, hogy: Hopemin, karácsonyi vásár, fények, forró csoki 😂

Amúgy azon gondolkoztam, hogy lehetne egy hasonló témájú ff-em. Mármint erről a "kipróbálásról" szólna, és hogy hogyan lesz ebből kapcsolat. Szintén Hopemin lenne, mert mostmár csak velük tudom ezt elképzelni, viszont más lenne maga a történet kezdése (nem lenne karácsony és nem így találkoznának). Mennyire lennétek kaphatóak erre az ötletre? Mert ha tetszik nektek, akkor valamelyik nap elkezdem írni [igen, a Silentet teljesen félbehagytam, bár nem szeretek ilyet csinálni, de összekavartam saját magam:(].

2020.12.26. 2:34 - még egyszer utoljára boldog karit mindenkinek ❤️❤️