*Hoseok szemszöge*

-Tehát a feladatotok a következő – kezdte a műsorvezető, mi pedig érdeklődve néztünk rá a színpadon állva. – Kő-papír-ollóval kezditek, és mindig aki kiesik, húz egyet a nevek közül, akivel párba kell állnia, így akit húzott, szintén nem kő-papír-ollózik tovább. Így megy ez addig, míg már csak egy ember marad a játékban. Ha ezzel készen vagytok, mondom a további feladatot.

Félkörbe álltunk, és megcsináltuk az első kör kő-papír-ollót. Namjoon esett ki, tehát odament a műsorvezetőhöz, aki felé tartott egy borítékot. Namjoon kihúzott a borítékból egy cetlit, szétnyitotta, és megmutatta a műsorvezetőnek.
-Kim Seokjin! – kiáltott a mikrofonba a műsorvezető. A színpad előtt álló rajongók felvisítottak, Jin pedig Namjoon mellé állt.

Folytatódott a játék. Kő-papír-olló... Tae kiesett. Ugyanazt csinálta, mint Namjoon.
-Jeon Jungkook! – kiabálta a műsorvezető, a rajongók pedig nagyobb visításban törtek ki, mint Namjoonéknál.

Jungkook Tae mellé állt, én pedig végignéztem a még játékban lévőkön. Yoongi, én és... Jimin. A fiú, aki már öt teljes éve tetszik. Azóta, amióta mi egy banda lettünk.

-És az utolsó kör – szólalt meg a műsorvezető. – Kő-papír-olló! – kiabálta izgatottan, mi pedig mutattuk a kezünket.
-Aish – szólalt meg nevetve Jimin, mikor meglátta, hogy kiesett. A műsorvezetőhöz lépett, és belenyúlt a borítékba. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy kit húz. Mosolyogva olvasta le a nevet a kis papírról, majd a műsorvezető felé mutatta.
-Jung Hoseok! – kiabálta a műsorvezető, mire a rajongók újra felvisítottak.

Jimin mellé álltam. A torkom teljesen kiszáradt, a szívem hevesen vert, a gyomrom pingpong labda méretűre zsugorodott.

-A következő lesz a feladatotok: Minden pár kap egy hosszú gumicukrot – emelte fel a műsorvezető a kezében tartott zacskót. – A párok egyik tagja szájába veszi a gumicukor egyik végét, a másik pedig szájába véve a másik végét, közeledik társa felé. Mikor már nem akar közelebb kerülni, elharapja a gumicukrot. Amelyik párosnak a legkisebb gumicukra marad, az nyer. – Ahogy ezt végigmondta, a szívem még hevesebben kezdett verni. Azt hittem, kiszakad a helyéről. – Yoongi, neked pedig az lesz a feladatod, hogy a megmaradt gumicukrokat megmérd az asztalon lévő vonalzóval. Mivel megnyerted a kő-papír-ollót, neked nem kell ebben a feladatban részt venned – ismertette Yoongi feladatát is a műsorvezető, aki az ég felé nézett, és "hálát adott", amiért ezt megúszta.

-Rendben, akkor az első páros Namjoon és Jin – szólította őket a műsorvezető. A két fiú beállt középre, és elvették a gumicukrot, aminek végeit szájukba vették. Mindketten nevettek, miközben Namjoon közeledni kezdett Jin felé.
Namjoon akkor állt meg, amikor már tényleg csupán 2 centi választotta el ajkaikat egymástól, és a rajongók folyamatosan visítoztak.
Suga elé tették a megmaradt gumicukrot, a fiú pedig lemérte.
-4 centiméter! – kiabálta a műsorvezető.

A következő páros Taehyung és Jungkook volt. Az ő gumicukrukból csupán 3 centi maradt.

-Jimin és J-Hope – szólított minket a műsorvezető, mi pedig középre álltunk, és elvettük a gumicukrot.
Jimin szájába vette az egyik végét, és megállt, szóval rájöttem, nekem kell majd közelítenem hozzá. Úgy éreztem, nem leszek rá képes.

Közeledni kezdtem felé, miközben lehunytam a szemem. Már éreztem lélegzetét ajkaimon, így egy pillanatra megálltam, de utána rájöttem valamire. Ha most megcsókolom, és nem tetszik neki a dolog, ki tudom magam magyarázni.

Még egy kicsit bevettem a számba a gumicukorból, és éreztem, hogy ajkaink szinte súrolják egymást. Kezemmel eltakartam szájunkat a rajongók elől, majd megszüntettem azt a megmaradt kis teret kettőnk között. Ajkaimat övéire tapasztottam, és pontosan szája mentén haraptam el a gumicukrot.

A rajongók hatalmas visításban törtek ki, mi pedig elhúzódtunk egymástól. Lassan felnyitottuk szemeinket. Zavartan lesütöttem a tekintetem, mire Jimin elmosolyodva kicsit lejjebb hajolt, hogy szemeimbe nézhessen, majd kiegyenesedett, és odalépett Sugához, letéve elé a kis darab gumicukrot, ami megmaradt.
-1,5 centiméter! – kiabált a műsorvezető. Ezzel megnyertük a versenyt. Aminek igazából semmi értelme nem lett volna, ha nem fordítjuk a javunkra. Nem kaptunk volna érte semmit, de így mi elég sokat nyertünk. Előszöris egy beszélgetést, mikor elmondhattunk egymásnak mindent.

-Érzel irántam... valamit? – kérdezte a fiú este, amikor visszaértünk a dormba, és mindketten az én ágyamon ültünk egymással szemben.
Nem mertem ránézni, inkább a lepedővel babráltam.
-Én... - kezdtem. – Azt hiszem, szeretlek, Jimin. Vagyis... dehogy – ráztam a fejem, és szemeibe néztem. – Én tudom, hogy szeretlek, Jimin.

A fiú mosolyogva oldalra billentette a fejét, és közelebb ült. Olyan közel, hogy törökülésbe tett lábaink összeértek.
-Mióta érzel így? – kérdezte, én pedig újra lesütöttem a tekintetem.
-Öt éve – suttogtam. Erre ő csak még jobban elmosolyodott, és kezeivel megfogta enyéimet, majd összekulcsolta ujjainkat.
-Én is szeretlek – mondta halkan, én pedig csodálkozva néztem fel rá. – Öt éve – tette hozzá suttogva. – Csak túl gyáva voltam, hogy bevalljam.
-Akkor ez most azt jelenti... - kezdtem félénken, mire ő megvonta a vállát.
-Mit akarsz, mi legyen? – kérdezte mosolyogva.
-Öt teljes éve szeretjük egymást a másik tudtán kívül. Szerintem nem lenne baj, ha... - mondtam, de nem mertem kimondani azt, hogy „járjunk".
-Igen, én is így gondolom. Bár a többieknek elmondani már nehezebb lesz – nevetett fel, mire én is kissé felnevettem.
-Majd megszokják – vontam meg a vállam, és megcsókoltam. Igazából.

Heeeeeeeey!
Facts:
1. Ezt dupla németen találtam ki, mikor unatkoztam 😂
2. Egy Stray Kids gay moments videó alapján jutott eszembe 😂
3. Ez lett az egyik kedvenc os-em magamtól UwU
4. Még egy olyan barátnőm is, aki nagyonnagyon nem szereti a shippeket, azt mondta, hogy ez nagyon jó 😳

2020.10.04. 21:13