Ez egy boy x transgirl twoshot lesz, de remélem, azért elnyeri majd a tetszéseteket^^

*Yoongi szemszöge*

Szinte már menekültem a zajból, a tömegből, a zűrzavaros körforgásból. Zavart a hangzavar, a lökdösődés és az undorító, orrfacsaró alkoholszag.

-Yooongiii~ - kapaszkodott a karomba részegesen dülöngélve egy lány osztálytársam. - Táncó' velehmmm - mondta artikulálatlanul, majd rángatni kezdett, én azonban leráztam felkaromba kapaszkodó kezeit.
-Most nem táncolok, Chaeryoung. Majd ha elszívtam egy cigit, akkor talán - hangsúlyoztam ki az utolsó szót, mellyel inkább akartam nemleges választ sugallni, mint azt, hogy tényleg táncolni fogok majd vele... valaha az életem során.

A lány szomorú arccal lépett el tőlem, szinte már mérgesnek volt mondható a tekintete, én azonban nem törődve csalódottságával, magabiztosan haladtam tovább úticélom, a terasz felé.

Még csak két órája voltam abban az idióta házibuliban, mégis szükségem volt arra a cigire, hogy lenyugodjak. Borzalmas volt a társaság, a tömeg, a zaj pedig zavarta a fülem és kibaszottul elegem volt minden létező emberi lényből, hála ennek a kavalkádnak.

Néhány perc múlva fellélegezve léptem ki a teraszajtón és boldogan szívtam bele a friss levegőbe. Oxigén, én esküszöm, te vagy a legnagyobb kincs...

Miután kiélveztem, hogy végre kapok levegőt és még csak nem is lökdösnek minden oldalról folyamatosan, felnyitottam addig lehunyt szemeimet és körülnéztem: A terasz egész nyugis volt. Két-három ember aludt a padlón, illetve a kihelyezett kanapén, egy pedig amarra, a kert túlvégében támolygott.
Az egyetlen, aki úgy tűnt, magánál van, egy lány volt.

A lány háttal ült nekem, a terasz lépcsőjén, így ha akart sem tudott volna visszajönni a házba a kertben támolygó részeg srác. Nem azért, mert nem fért volna el a vékony fiatal mellett, sokkal inkább azért, mert bizonyosan ráesett volna, ha bepróbálkozik a feljutással. Lehet, hogy össze is törne, ha ráesne valaki, olyan kis vékony...

Kissé vacillálva léptem közelebb a lányhoz, majd egy sóhajtás kíséretében ültem le mellé, mire ő azonnal rám kapta kissé ijedt tekintetét.

Őszinte leszek: gyönyörű volt. Fekete haja körülbelül a háta közepéig ért, néhány szálra vágott frufruja pedig aranyosan hullott homlokába. Ajkai teltek voltak, szolid sminkje pedig a 'vakolat funkció' helyett csupán kiemelte alapból is csodálatos arcát. Egy bő pulcsi volt rajta, ami alól csupán szoknyája alja látszott ki. Nem is értettem, miért van ez rajta, ahelyett, hogy látványosan hordaná az alatta lévő bulizós outfitjét. Persze ez is jól állt neki, de nem sok lányon látunk vastag, oversized pulóvert júliusban, méghozzá egy házibuli éjszakájának kellős közepén.

-Szia - köszöntem rá, miután alaposan végigmértem őt, és megállapítottam, hogy semmilyen szer hatása alatt nem áll. Ő azonban erre csak bátortalanul intett egy aprót, majd figyelmesen nézte a mozdulatot, ahogy előveszem zsebemből a cigarettát és kivéve a dobozból egy szálat, rágyújtok.
Felé tartottam a dobozt, jelezve, vehet belőle, ha szeretne, de ő visszautasítván ajánlatomat, megrázta a fejét.

Csak csendben ültünk egymás mellett és mindketten néztünk ki a fejünkből perceken keresztül. Én azon agyaltam, vajon mit mondhatnék a gyönyörű idegennek, ő pedig... nos, fogalmam sincs, min gondolkozhatott, de nagyon lekötötte a figyelmét, az biztos.

-Hogyhogy itt ülsz egyedül? Rosszul vagy? - néztem a lány felé ismét, ő azonban ismételten csak a fejét rázta. Nem tud beszélni, vagy mi a fasz van? - Akkor öhm... csak meguntad a bulit?

A lány elgondolkozva, lehajtott fejjel kémlelte kezeit, melyeken piszkálgatni kezdte körmeit. Nem mondott semmit, csak ült néma csendben, mint valami idióta. Én esküszöm, ha most nem szólal meg, itt hagyom...

Legnagyobb csalódottságomra azonban a lány csak bólintott egy aprót. Na jó, nekem ebből elegem van...

-Nem tudsz beszélni vagy mi? - kérdeztem rá talán kicsit túlzottan is indulatosan a dologra, mire ő kissé összébb húzta magát ültében. Olyan volt, mint aki szorongani kezdett volna a kérdés hallatán... Vagy inkább már eleve szorongott, én pedig csak rontottam a helyzeten.

Csak ült és idegesen játszadozott a kezeivel tovább, mintha azon gondolkozna, erre mégis mit lépjen. Én pedig vártam. Vártam, hogy megszólaljon és találjak végre egy értelmes embert is ezen a szerencsétlen bolygón.

-De, tudok beszélni - szólalt meg végül halkan, ezzel egyidőben pedig egy kósza könny folyt végig hibátlan arcán és hullott le vastag pulóverére. Egyszerűen olyan csodálatos volt, olyan angyali, hogy nem tudtam csak úgy magára hagyni őt. Úgy festett, mint egy törött szárnyú angyalka, aki arra vár, hogy valaki támaszt nyújtson neki és segítse őt.

Néhány másodpercig hallgatott ezek után, majd bánatos, könnyektől csillogó szemeit felém fordította.
-Viszont akárhányszor megszólaltam ma este, egyedül maradtam - mondta, arcán pedig egyre gyorsabban peregtek a sós cseppek.

Tudtam, miért mondja ezt. Hiszen kit ne érne sokkhatás, ha találkozna egy gyönyörű lánnyal, akinek amint megszólal, férfi hangja van? Még engem is kellően meglepett, amikor először hallottam meg őt beszélni. Az már nagyobb kérdés, hogyan tehetik meg az emberek, hogy egyedül hagyjanak egy ilyen angyali teremtést, csak mert nem egy átlagos lányról van szó? Nem érdemli azt, hogy ezért megbélyegezzék és diszkriminálják őt.

-Hm... - kezdtem, majd gondolkodást színlelve pillantottam vissza rá. - Mostmár nem vagy egyedül - mosolyodtam el kissé, mire az ő szemei meglepettséget tükröztek. Azt hiszem, nem sokszor találkozott olyan emberekkel, akik elfogadták őt... - Egyébként Yoongi vagyok - kezdtem bele vállat vonva az ismerkedésbe, mire a mellettem ülő kissé elmosolyodott. Láttam rajta, hogy megnyugtatja az, végre van mellette valaki, aki nem hagyja magára csupán azért, mert önmagát adja. Félénk volt az a mosoly, az nem is kétség, viszont annál őszintébben ragyogott az szája sarkában.
-Jimin - mutatkozott be ő is. Milyen szép név! Tökéletesen illik hozzá.

-Szóval... mi a terved ma estére, Jimin? - kérdeztem, elnézve róla, majd beleszívtam egyet a kezemben tartott cigarettába. Aggódtam, hogy talán túlzottan is bámulom őt. - Itt fogsz ülni egészen reggelig?
-Nos... megeshet - nevette el magát kissé. - Borzalmasan éreztem magam odabent. Mindenki lökdösött, néhány srác letapizott, egy lány pedig leöntött valami alkoholszagú löttyel. Illetve egy idő után mindenhonnan azt hallgattam, hogy 'mennyiért dugnátok meg a transznemű csajt?' vagy éppenséggel 'szerintetek biztonságos vele egy helyen bulizni?', amik egy kicsit zavaróak voltak, maradjunk ennyiben. Szóval felvettem egy pulcsit, hogy ne tudják már látásból is a nemem firtatni és kijöttem ide, ahol akkor még nem volt senki. Aztán kijött az a három, hangoskodtak picit, de hamarosan bealudtak, majd a fura csávó, aki leesett a lépcsőn és elsétált a kertbe, azt kiabálva, hogy 'jé, még nyílnak a völgyben a kerti virágok!' - nevetett, mire én is kissé elnevettem magam.
-A srác volt az estéd fénypontja, mi? - kérdeztem vigyorogva, miközben elnyomtam a betonon a cigarettám és beledobtam a hamutartóba.
-Mmm... nem tudom. Te valahogy szimpatikusabb vagy - mondta, halvány mosollyal szája sarkában, melyen kénytelen voltam én is elejteni egy mosolyt. Szóval szimpatizál velem. Nos, ez jól, mivel én is vele.

-És te? Hogyan jutottál el odáig, hogy leülj egy idegen csaj mellé? És mégis hogyan nem vagy talaj részeg? - kuncogott. Nevetése egyszerűen zene volt füleimnek, hangjában pedig olyan megnyugvásra leltem, melyet már régóta kerestem az életemben. Egész nap hallgatni tudtam volna, ahogy beszél.
-Nos, nem vagyok az a bulikba járó típus... Oké, őszintén, általában a szobámban ülök egyedül és dalszövegeket írok hajnalig... De ez részletkérdés - nevettem, ő pedig érdeklődve pillantott rám.
-Dalszövegeket írsz?
-Aha - vakartam meg tarkómat zavartan, és tudtam, hogy ha képes lennék elpirulni, most biztosan tiszta vörös lenne az arcom mindkét oldala. - De nem nagy dolog, csak magamat szórakoztatom vele.
-Én versekkel csinálom ugyanezt - mesélte. - Néha csak... ki kell adnom magamból mindent, és olyankor verseket írok. Van már vagy száz - kacagott ismét. Egyszerűen olyan elbűvölő volt a nevetése, hogy azt nem tudnám szavakba foglalni. Alig ismertem, mégis fejembe férkőzött az érzés, miszerint szeretném, ha mindig boldog lenne és örökké csak nevetne. Hiszen olyankor a legszebb.

Hirtelen ötlettől vezérelve arca felé nyúltam, majd magam felé fordítva, hüvelykujjammal végigsimítottam az egyik orcáján.
Persze ő teljesen értetlenül, és mindezzel egyben ijedten nézett rám, szóval én megköszörülve a torkom, kaptam el a tenyerem a tökéletes arcról. Mégis mit művelsz, te szerencsétlen állat??
-Khm... é-én csak... ööö... a szemed! El volt kenődve a... az izé... smink. Biztos a sírás miatt. Igen - hadováltam összevissza, mentve a menthetetlent, miközben totális zavarban kapkodtam a tekintetem ide-oda az udvarban. Csak úgy lángoltam belülről a szégyennek hála, amikor pedig elmosolyodott, úgy éreztem, lassan nem csak belül, hanem kívül is lángra kapok, mint valami idióta gyertya.
-Semmi gond. Nyugodtan... megigazíthatod a sminkem... vagy mi - jött ő is kissé zavarba, majd füle mögé simítva haját, lenézett a lábaira, mintha azok olyan érdekesek lennének.

Csak néztem őt, míg ő továbbra is a 'lentet' kémlelte, majd ismételten szóra nyitottam a számat.
-Jimin - szólítottam, ő pedig ismét rám emelte tekintetét. Arca kissé piroskás volt, ezt a halvány kültéri világításban tökéletesen láttam és tudtam, az imént megesett szituáció az oka mindennek. - Mondták már, hogy- - kezdtem. Romantikus akartam lenni. Életemben legalább egyszer. Azonban ezt tökéletesen megszakította az udvar végében hányni kezdő 'virágos fiú'. Nos, lehet hogy ő volt Jimin estéjének egyik(!!) fénypontja, azonban az én estém egyik elrontója is. Szép...

-Khm... nincs kedved elmenni erről a velejéig romlott helyről? - fejeztem be máshogy a mondatom, mire Jimin elmosolyodva tápászkodott fel a lépcsőről.
-De, méghozzá amilyen gyorsan csak lehetséges - mondta, és megfogva a kezem, felrángatott a földről, majd befelé kezdett húzni a házba, hogy azon keresztül elhagyhassuk a helyet.

Szervusztok, drágaságok :3
Igen, tudom, elég sok időre eltűntem mostanában... Valahogy nekem mondjuk nem úgy tűnt, hogy március óta nem írtam oneshotokat (és nagyon semmi mást sem) 💀
Viszont most szép lassan visszatérek hozzátok (legalábbis próbálkozom 🥲), így a napokban várható lesz ennek a twoshotnak a második része, illetve hamarosan a fanfictionjeim folytatásai is.

Addig is szép napokat mindenkinek <33

2022.08.05. 3:12 am.