*Jimin szemszöge*

Mivel a szomszéd házat is ismerem, ezért könnyedén tájékozódtam ott, a sok dobozzal nem is törődve, amik Tae és a családja költözése miatt kerültek ide. Belépve a szüleivel találtuk szembe magunkat.
-Sziasztok! - köszöntek nekünk mosolyogva.
-Sziasztok! Chim átjött segíteni berendezni a szobámat, mert az övé nagyon tetszett, ezért szeretnék én is olyan stílusút! - hadarta el Tae az izgalomtól.
-Rendben, menjetek csak. A dobozok és a bútorok már ott vannak.
-Szupeeeer! Köszi! - ugrándozott Tae, majd kezemet megfogva húzott fel a lépcsőn át a szobájába. - Na, kezdhetjük? - kérdezte mosolyogva, majd egy bólintással tudtára is adtam válaszomat.

*külső szemszög*

Teltek, múltak a hetek, a srácok pedig egy egész hónapot eltöltöttek már együtt.

Jimin elkezdett valami mást érezni Taehyung iránt, mint barátság. Szerelmes lett belé. Ugyan azt nem tudta, hogy a másik viszonozza-e az érzést, úgy gondolta, ideje lenne elmondani neki, ezért elhívta őt a cukrászdába, ahol először ettek együtt.

*Jimin szemszöge*

-Mit fogunk enni? - kérdezgetett Tae, aki mit sem sejtett arról, hogy nem is igazán a sütemények miatt megyünk abba a cukrászdába.
-Nem tudom. Majd meglátjuk. - válaszoltam, majd beléptem az épület ajtaján.
-Sziasztok srácok! Mit adhatok? - kérdezte a pénztáros, aki most kivételesen nem Haera volt.
-Nekem adja azt, ami szerinte a legjobb! - mondta Tae, majd rám vezette tekintetét.
-Én csak egy tejes kávét szeretnék. - mondtam, majd mikor megkaptuk a dolgainkat, leültünk az egyik asztalhoz.

Tae miután megette a sütit, kérdőn nézett rám.
-Na? Megiszod és megyünk, vagy még maradunk egy kicsit? - kérdezte, mire letettem csészémet.
-Nos, ami azt illeti, mondanivalóm van. - néztem a szemébe, majd folytattam. - Amikor a szobádat rendeztük be, akkor kezdődött az egész. Vagyis utána kicsivel. Többet kezdtem el érezni irántad, mint barátság. Igen Tae, beléd szerettem fiú létemre. Ne haragudj rám emiatt, kérlek! - fejeztem be, majd félve ráemeltem tekintetemet.
-Jiminnie... nem haragszom. Sőt, akkor már nekem is fontos dolgot kell mondanom. Szeretlek. - nézett a szemembe, majd felállt a székről, mellém jött és felrántott engem is. - Én is beléd szerettem. - ez volt a végszó, ezek után Tae az ajkaimra hajolt, ahol egy lágy csókban forrtunk össze.

-Hogy mondjuk el ezt a szüleinknek? - ballagtunk haza kézen fogva.
-Nem tudom. Szerintem csak álljunk eléjük, majd jelentsük be, hogy együtt vagyunk! - javasolta Tae, mire bólogatni kezdtem.
-Rendben. Akkor átviszem a szüleimet hozzátok, aztán majd ott.

*NamJoon szemszöge*

Amíg Tae Jiminnel sétálni ment, addig mi áthívtuk Jimin szüleit, hogy  megbeszéljük az igazság idejét.
-Nem lehetne, hogy mikor visszaérnek a sétából, akkor közöljük velük? - kérdezte Yoora.
-Szerintem se húzzuk tovább. Tudják meg ma! - helyeselt SeoJoon is a feleségével együtt.
-Szuper. Akkor már csak meg kell őket várnunk! - mondta ki ezt feleségem, majd ebben a pillanatban betoppantak a srácok az ajtón.
-Sziasztok! - köszönt Jimin, Tae meg intett egyet.
-Gyertek ide kérlek! Valamit mondanunk kell! - szóltam nekik, majd ők összenéztek.
-Nekünk is mondanunk kell valamit, de kezdjétek ti! - mondta Tae.
-Rendben... nos, az a helyzet, hogy a ti kapcsolatotok elég bonyolultra sikerült. Ti igazából testvérek vagytok. Azért vagytok külön családban, mert anyátok meghalt szülés után rögtön. Mi felismertük egymást, mikor beköltöztünk. Sajnáljuk, hogy eddig nem mondtuk el nektek! - mondtam.
-Hogy mi? Várj... ezt most át kell gondolnom! Gyere Chim! - húzta az említettet maga után Tae.

*Jimin szemszöge*

-Mi van? Mi testvérek vagyunk? - akadt ki Tae, mikor beértünk a szobába, én pedig némán könnyeztem. Így Tae biztosan nem akar már együtt lenni velem. Hiszen tesók vagyunk! - Jaj, Chimmie, miért sírsz? - kérdezte, majd ölébe vett és leült az ágyra. - Ne sírj! Én így is ugyan úgy szeretlek, mint eddig! - nyugtatott.
-De... biztos? Nem akadályoz téged az sem, hogy tesók vagyunk? - néztem fel rá szomorúan.
-Dehogy! Nem lehet ebből problémánk! Ez akkor lenne baj, ha az egyikünk lány lenne. De itt nincs olyan veszély, hogy kiszakad a gumi és kész a vérfertőzés! Szerintem nem kell ezért szétmennünk már most. Ráadásul a szerelemnek nem szabhatok határt, ha szeretlek, akkor nem lehet mit tenni! - öntött belém lelket Tae.
-Tae... szeretlek! Mindennél jobban. - mosolyogtam rá könnyes szemmel, majd kiszálltam öléből. - Na nyomás! Most elmondjuk nekik! - adta ki a parancsot, majd elindultunk lefelé.

-Szülők... mi azt szerettük volna mondani, hogy együtt vagyunk... - mondta ki Tae előttük.
-Hát srácok... gratulálok! És örülök neki, hogy nem hátráltok meg amiatt, mert testvérek vagytok. Szerintem jól döntöttetek. - mondta NamJoon, majd minden felnőtt bólogatni kezdett. - Legyetek boldogak! - mosolygott, majd én Tae nyakába ugrottam a boldogságtól.

Sziasztok! Ha tetszett, jelezzétek bátran :))

Nemoo