*JungKook szemszöge*

Meg akarok halni.

Eddig nem tetten meg, mert küzdöttem. Volt kiért küzdenem, de már nem bírom a szenvedést. Nekem sok a mai világ, teljesen lenulláz engem az iskola. Túl sok az elvárás, én nem vagyok ide való. Nem tudok megfelelni a világ elvárásainak. Egyetlen ember miatt vagyok itt. Taehyung.

Szeretem őt nagyon. Nem akarok neki csalódást okozni, viszont ha itt maradok vele, akkor én fogok szenvedni. A másik választásom az, ha önző vagyok és meghalok. Akkor megszabadulok mindentől, viszont elveszítem a legjobb barátomat, aki ráadásul csalódni fog bennem.

Ez is csak nyomást generál rám. Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Meghalni és elviselni a túlvilágon, bűntudattal élni, hogy a számomra legfontosabb ember csalódott bennem, vagy mellette maradni és támogatni őt tovább, viszont szenvedni.

Egyik sem jó. Mindenképpen rosszul járok. Már csak az a kérdés, hogy melyiket választom. Taehyung, vagy a halál? Nem tudom. Nehéz választani. Mindkettőt nagyon szeretem.

De mégis felém kerekedik a halál iránti vágyam: nem tudom Tae-re gondolni, hogy mennyire csalódott és depressziós lesz a halálom után. Képtelen vagyok rá gondolni most. Nem tudom máson agyalni, csak azon, hogy milyen halál lenne a leggyorsabb és legfájdalommentesebb.

Ha felvágom az ereimet, akkor lassan és fájdalmasan elvérzek.

Ha autó elé ugrok, akkor az gyors lesz, viszont ha nem sikerül, akkor egy életre lebénulhatok, Tae csalódik majd bennem, én pedig szenvedek tovább, mert nem fognak nem figyelni engem, hogy ne próbálkozzak megint.

Egy kád vízzel? Túl lassú és kínzó.

Akasztás? Nem jó, az is kínzó.

Leszúrhatnám magamat, de nem tudom megtenni. Azt sem tudom, hova a legcélszerűbb szúrni.

Hídról is ugorhatnék, de akkor is vízbe esek. Viszont ha magasról esek, akkor az olyan, mintha betonra esnék.

Vagy egy magas épület tetejéről is levethetném magamat, mintha fejest ugranék. Az gyors. Eltörik a nyakam és a légcsövem is. (írói megj.: a légcső eltörik, vagy mit csinál? XD)

Sok fajta dolgot tudnék végre hajtani, azonban a híd és a magas épület között vacillálok. Melyik a jobb? Tudom, egyik sem jó. Az öngyilkosság elvileg nem megoldás, de én nem látok kiutat.

+++++

A híd peremén letekintek a sötét folyóra. Sajnálom Taehyung.

Nézem meredten a csillogó, gyorsan folyó vizet. Sajnálom Taehyung.

A Hold és a csillagok fénye megcsillan a víz felületén. Oh, mennyire szerettünk együtt csillagokat nézni a tiszta, éjszakai égbolton! Sajnálom Taehyung.

A perem szélére lépek. Innen már nincs több szilárd talaj. Sajnálom Taehyung.

Egy utolsó üzenetet még remegő kezekkel fogalmazok neked. Sajnálom Taehyung.

Elküldöm az utolsó szavaimat, majd leteszem a telefont a híd peremére. Sajnálom Taehyung.

Senki nem jár erre. A víz messze van, magaslati ponton vagyok ahhoz képest, hogy egy hídon állok. Egy árva lélek sem jár erre. Sajnálom Taehyung.

Lépek egyet előre, majd mozdulatlanul zuhanok a víz felé. Sajnálom Taehyung.

Fejemmel sikerül a víz felé fordulnom az utolsó pillanatokban, majd egy csapódás után utoljára egy reccsenő hangot hallok, hatalmas fájdalmat érzékelek, de a következő pillanatban megszűnik körülöttem minden.

Sajnálom, Taehyung.

Önző vagyok, de nem mondhatom, hogy nem gondoltam rád. Mindig rád gondoltam. Tudom, hogy fel akar majd téged emészteni a depresszió, de azt is tudom, hogy erős vagy és megbirkózol majd vele.

Sajnálom Taehyung, tényleg.

Sziasztok! Ha a téma ellenére tetszett, jelezzétek bátran :))

Nemoo