Elegem van az életből. Igen tudom érdekes, hogy ezzel kezdem az életem ismertetését, de most mit hazudjak, hogy az életem öröm-boldogság mikor a közelében sincs. Ha őszinte akarok lenni nem láttam mindig ilyen szürkének a világot. Gyerekkoromban minden csodás volt. A szüleim elégé fiatalok voltak mikor gyerekük lett. Az első gyerekük a 20-as éveik elején született 1993-ban ő az én drága bátyám, akit nagyon szeretek, majd 4 évre rá én is megszülettem. A szüleink rajongásig imádták a zenét, ezért minden zenével kapcsolatos dolgon részt vettek, de ez egyet jelentett azzal, hogy minket is vittek magukkal. Innen ered mindkettőnk zene iránti szenvedélye. Ezt is tanultuk ki mind a ketten és most 2024-ben itt vagyunk és mind a ketten zenei producerek vagyunk. Legalábbis a bátyám már el is helyezkedett benne a Big Hit-nél és néha meg kér engem is hogy segítsek. Sajnos a szüleink, ahogy telt az idő úgy gondolták, hogy ez nem élet, és hogy mind ketten nem tehetjük meg azt, hogy az álmainknak élünk. Mindössze 3 évvel ezelőtt alapítottak egy céget és minden áron azt akarják, hogy én vegyem át, de én nem ezt akarom. Ezért rengeteg vitázunk.

A ma reggel se volt különösen másképpen. Úgy volt, hogy ma találkozok Jackkel, a Big Hit épülete előtt. Még tegnap beszéltük meg a találkozót. Ma reggel 7-re. De hát a szüleink feltartottak. Mivel ő már elköltözött tőlünk a sok vita miatt így nem tudja, hogy mi folyik nálunk az utóbbi időkben. Nem akarom, hogy aggódjon miattam. Jack ehhez túl jó ember, azért hogy az én életem miatt aggódjon. Nincs rá szükségem. Azonban hiába vannak, ellenne a szüleim én akkor is a produceri munka mellett döntöttem. Ha tetszik a szüleimnek, ha nem, már pedig nem tetszik nekik, de ez nem az ő életük, hanem az enyém és a saját életem felől én döntök egyelőre. Persze az elindulással is gondom volt, mert egyből nekem álltak így egy kicsit feldúltan fogok meg érkezni a tesómhoz. Persze ezt-is részletezem, ne hogy valami ki maradjon az életem egyik legszörnyűbb napjából.

- Hová, tartsz kislányom? - néz rám anyám.

- Találkozom Jackkel a Big Hit-nél. Kérte, hogy menjek be neki segíteni valami munkájában.

- Meg mondtuk neked anyáddal, hogy felejtsd el azt a munkát. Amúgy se lányoknak való ez.

- Akkor nem kellett volna engednetek anno mikor ezt kezdtem el tanulni. Vagy nem kellett volna olyan fiatalon gyereket vállalnotok és meg szerettetni velünk ilyen a zenét.

- Akkor a mi hibánk az, hogy képtelen vagy le mondani egy ilyen ostobaságról? A bátyádnak már nem tudunk ezzel kapcsolatban semmit tenni, mert ő már éli a saját életét, te pedig még mindig itt élősködsz rajtunk, és amíg ez így van addig igen is mi mondjuk, meg hogy mit kezdhetsz az életeddel.

- Már nagykorú vagyok, nem irányítja az életemet. Nem mondhatjátok meg, hogy mit kellene kezdenem az életem! Nem irányíthatok öröké!

- Akkor talán nem kellene a nyakunkon élned! Akkor nem parancsolnánk neked! Azt csinálhatnál az életeddel, amit csak akarsz!

- Elegem van belőletek, soha nem akartátok, hogy boldog legyek soha nem tetszett velem kapcsolatban semmi nektek!

- Akkor rajta menj csak el, ha ennyire saját életet akarsz.

- Képesek lennétek a saját gyereketeket ki dobni. Mondhatom, szép kis szülök, vagytok ti ketten. Inkább elmegyek, mielőtt olyat mondok, amit magam is meg bánok, pedig ti már annyi sértő mondtatok nekem, hogy csoda hogy egyáltalán nem gyűlöllek titeket, hogy annyira azonnal elköltözzek innen. Majd jövök talán.

Ezzel becsaptam magam mögött az ajtót és már mentem is a Big Hit-hez. Az igaz, hogy egy jó órára van tőlünk gyalog a cég és busszal csak 10 perc lenen, de le kell higgadnom így a séta mellett döntöttem. Nem akarom, hogy Jack olyan feldúlt állapotban lásson. Megint csak aggódna miattam, mint legutóbb is. Meg egyébként is 2 és fél óra múlva kérte, hogy menjek oda így legalább biztos le tudok nyugodni teljes mértékben. Igen szeretek hajnalban kelni, mert akkor még van időm futni is.

Menet közben beugrottam a kedvenc kávézómba a seoulcaffe-ba és itt egy csokis karamell macchiato-t. nagyon imádom ez a kedvencem. Meg vettem két csokis kiflit, egyet magamnak a másikat becsomagoltam és kértem egy americano kávét a bátyámnak, akinek ez az éltető folyadéka. Kb. még egy fél óra lett volna a találkáig, de nem bírtam tovább várakozni és kíváncsi is voltam, hogy miért engem hívott ide mikor vannak itt, akikért el tudnánk végezni a munkát. De ezért oda mentem volna írtam, hogy 5 perc és az épület ellőtt lesz.

Jack

T/N:
Szia, bátyó 5 perc múlva az épület előtt leszek, gyere ki elém légy szíves.

Jack:
Már is kint vagyok hugi.

T/N:
Oké ott taliziunk szió.

Jack
Rendben várlak.

Ezzel le is zártam a telom és a zsebembe süllyesztettem és untnak indultam, és mint mondottam 5 perc alatt oda is értem a kávéjával és a csokis kiflijével a kezembe, amit rögtön oda is adtam neki egy hatalmas ölelést és az agyon puszilgatása után.

- Bátyó ne már nem vagyok már kis gyerek.

- Ugyan ne tagad, tudom, hogy imádod.

- De ne már félre értik és azt gondoljátok, hogy a csajod vagyok, fújj.

- Hé, mi az, hogy fújj. Én egy jó fogás vagyok.

- Jó persze, hidd csak ezt el magadról. - Tolom ki rá a nyelvem.

- Egyébként meg azért sokan ismernek itt. Tudják, hogy te az én csodálatos és aranyos húgom vagy.

- Jó, de aki itt eljön, azok nem feltétlen tudják. És mi van, ha valami helyes srác menne el mellettünk és én nem tudnám emiatt felszedni. Pont, azért mert azt hinnék, hogy te meg én. uh, ez bizarr.

- Ne akarj te senkit felszedni. Héj amúgy is mi az, hogy bizarr van testvér szerelem is. Na de mindegy is. Inkább koncentrálj a biasodra.

- Na persze testvér szerelem persze. Te hülye. Annak az esély, hogy találkozzak vele személyesen egyenlő a nullával.

- Hát, ami azt illeti, nem mondanám nulla esélynek.

- Miről beszélsz te itt össze vissza?

- Gyere, menjünk be a stúdióba és mindent elmondok. Egyébként, köszi, ezeket- emeli fel a kávét és a sütit.

- Ugyan hiszen a tesóm vagy ez a legkevesebb. Na de akkor menjünk, be még korán van és elég hideg én meg hülye nem kaptam magamra a dzsekimet.

- Meg se lepődők már rajtad hugi.

Ezzel át karolta a vállam és beslattyogtunk a hatalmas hodályba. Majd miután oda köszöntem Davidnek (Dévidnek) a recepción már mentünk is a lifthez hogy felmenjünk vele a harmadikra és onnan drága testvérem stúdiójába.

- Na, miért kellet jönnöm. Nagyon fontosnak hangzott a telefonba az, amit mondani akartál.

- Igen nagyon fontos dologról van szó.

- Hallgatlak, mond csak.

- Tehát az van, hogy ma két nagyon fontos munkám lenne, de az a baj hogy mind a kettő munka egy időpontra esik és egyik félnek se jó egy későbbi időpont. Viszont az a baj hogy az egyik egy külföldi sztár aki sokkal hamarabb keresett meg mint a másik akik viszont az állandó munkatársaink. Szóval egyiket se mondhatom vissza.

- Igeeee. n - kérdezem elnyújtva, mert már kezdem kapizsgálni, hogy mit, akar ebből kihozni.

- Arra szeretnélek kérni, hogy vedd át tőlem az egyik munkát.

- Éreztem, hogy ezt akarod. Na és melyiket?

- Hát úgy gondolom, nem lenne szép az, ha azt az ügyfelet passzolnám le neked, akivel hamarabb egyeztettem, így marad a másik csapat. Ha nem gond neked se.

- De hogy is. Nekem oké, de kik azok. Mond, el ne rébuszokban beszélj.

- A BTS fog jönni nekik kell elkezdeni a felvételt, hamarosan ki fog jönni az albumuk és minél előbb el kell kezdeni a felvételeket. Persze ha ez neked nem okoz gondot.

- Miért okozna bármi problémát.

- Mondjuk, azért mert ők a kedvenceid és ott lesz Min Yoongi is, akit nagyon szeretsz és ő a biasod.

- Mond csak te hány évesnek gondolsz engem? Nem vagyok egy hülye tini picsa, aki majd a nyálcsorgatás miatt ne tudna együtt dolgozni, ugyan olyan emberekkel, mint amilyen ő maga is annyi különbséggel hogy irtó tehetségesek. Én képes vagyok normálisan viselkedni. Már 26 éves vagyok.

- Tudom, de ez lesz az első alkalom, hogy találkozol velük és talán egy kicsit aggódóm. De nem is amiatt, hogy te hogyan viselkednél a társaságukban, hanem attól, hogy elégé kritikusak szoktak lenni, ha nem ismernek valakit és vele kell dolgozniuk.

- Ugyan már tudod jól, hogy meg tudom magam védeni és nem érdekel, hogy egy híresség áll előttem vagy egy egyszerű normális ember.

- Tudom hugi, de ezek az emberek még is csak fontosak neked, hiszen mindketten tudjuk, hogy őket hallgatod mióta anyáék elkezdték ezt az egész nem élhetsz az álmaidnak mizériát. És már akkor 8 évvel ezelőtt a jogi karra vagy az üzleti pályára akartak téged küldeni. De te nem hátráltál és annyit veszekedtél a szüleinkkel hogy már. nem is akarok rá emlékezni. Akkor találtad meg az egyik zenéjüket véletlen és kezdet el őket hallgatni. Ők adtak neked erőt arra, hogy igen is folyatnod kell, amit elkezdtél és nem adhatod fel. Így tudom, hogy számít a véleményük, Nem akarom, hogy újra mélyponton legyél. - oh ha tudnád, hogy jelenleg is a szakadék szélén állok és nem sok esetleg két lépés vagy két nagy lökés kell ahhoz, hogy újra ott legyek ahol nincs fény és majd neked kell kihúzni a bajból.

- Nem lesz semmi baj bátyó. Túlélem akkor is, ha olyat mondanak, ami fáj. El kell viselnem, ha ezt a munkát, akarom csinálni.

- Olyan büszke vagyok rád hugi.

- Tudom, lehetsz is. - húzom ki magam büszkén.

- Te bolond. Szóval akkor vállalod a BTS-sel való munkát?

- Igen. Mindenképpen.

- Rendben drága húgocskám. Akkor biztos ne maradjak, hogy legalább bemutassalak nekik, hogy ne egyből lenézzenek téged és tudják, hogy ki vagy?

- Jaj, ne hogy már itt maradj, még azt fogják hinni, hogy valami csajod, vagyok, vagy mit tudom én. Nem kell nekem száraz dajka. Menj csak én meg leszek.

- Te tényleg bolond vagy, de rendben. Akkor én megyek, mindent tudsz mi, hogy működik. Úgy hogy ezt rád bízom. Tudom, hogy ügyes lesz. Én pedig indulok. Ha valami baj van, nyugodtan hívj.

- De nem lesz semmi gond.

- T/N. meg értetted. Hívj nyugodtan.

- Jó, rendben értettem, ha van valami hívlak, na de indulj, biztos nem sokára kezded a munkát, na de aztán te is ügyes legyél. Szia. - ölelem, meg búcsúzóul.

- Szia, kis manóm. - istenem azt se tudom, hogy mikor hívott így utoljára. Majd már ment is.

Miután elment én szépen elhelyezkedtem miután mindet elő készítettem, amire szükségem lesz. Természetesen ellenőriztem a gépet is hogy megfelelően működik, de persze kifogástalan volt, hiszen a bátyám úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Amíg várakoztam, meg hallgattam a srácoktól egy-két számot. Majd úgy Kb. egy óra múlva meg is érkeztek a fiúk.

Őszintén nem tudom milyen reakcióra vártam de, hogy ez egy cseppet erős volt az nem kifejezés. Na, jó én azt teljesen meg értem, hogy leokolta őket, az hogy egy ismeretlen lány ül a székben a meg szokott fiatal srác helyett, akivel mindig dolgoznak. A fiúk teljesen ledöbbentek és pár percig csak álltak ott az ajtóban.

- Sziasztok, gyertek csak be. Ma velem... - még csak a mondatot se tudtam be fejezni valaki durván közbe vágott.

- Ki vagy te? Ide nem lehet csak úgy bejönni. Hol van Jack? Azonnal hívom a biztonságiakat. - mordult rám Suga akiről nem gondoltam volna, és igen, ahogy a bátyó meg jósolta cefet érzésem volt a szívemben, hogy a biasom így reagál és még csak meg se hallgatta a mondandóm, de se baj ígéretet tettem, amit be is tartok.

- Sajnos ő nem tudott eljönni, szegény benézte a naptárat és el felejtette mondani, hogy neki ma már volt egy munkája, amit előbb szerveztek le vele, mint veletek. De mivel tudja, hogy fontos munkáról van szó ide hívót engem, mit a legmegbízhatóbb ismerősét és testvérét kért meg, hogy segítsek, amit szívesen meg is teszek. - vágom hozzá és még én is érzem, hogy ebbe több haragot nem is tudtam volna bele vinni, mint most.

- Na, nem. Kizárt dolog, hogy egy ilyen fontos munkát egy lányra bízzak, biztos nem is értesz hozzá. Nem is ismerünk, hogy gondolta ezt Jack.

Na, nálam itt telt be a pohár és visszaszóltam. Nem tudom, hogy honnan szedtem annyi bátorságot, de szerintem a reggeli vita a családommal az is hozzá járult a mai ideg állapotomhoz.

- Már megbocsásson őméltósága "nem bízom én ezt a fontos munkát egy ismerten lányra uraság." Én óvodáskoromtól kezdve stúdióban nevelkedtem. A szüleim fiatalok voltak mikor születtem, ahogy a bátyám is, aki egyébként Jack, akivel mindig dolgoztok. Szóval a szüleink zene imádata miatt sok ilyen helyen jártam és meg szerettük a zenét, ezért mindketten ki tanultuk azt a szakot. Miután a szüleink kezdtek nevelni minket, akkor már csak a bátyám révén kerültem stúdió közelébe. De ő bízik, bennem tudja, mire vagyok képes, ha nem lennék, jó nem engem kér meg, hanem valakit innen. Azért kért meg hogy csináljam helyette, mert tudta, hogy meg tudom csinálni helyette is. De ha szeretnéd, hogy ő csinálja, akkor még várnod kell, mivel ő lel foglalt lesz azzal, akivel a mai naptól dolgoznak.

- Ugyan már ezt ki is találhattad.

- Persze mert arra van csak eszem, hogy belopakodjak és álnév alatt közelebb legyek hozzátok.

- Így van.

- Hát tévedsz. Az az igazság, amit már elmondtam nektek, de nem kell el hinni se. Ha ennyire nem bíztok a munkámba, akkor várjátok meg a bátyám és csináljátok meg vele a felvételeteket, de nem tudom, hogy mikor jön vissza.

- Hogy érted?

- Hahó, figyelsz te rám most mondtam, hogy a bátyámnak fontos munkája van egy darabig nem lesz elérhető. - mondom már egyre dühösebben és én komolyan érte rajongok. Nincs ki mind a négy kerekem.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire felbosszant az a tény, hogy akit kedvelek ennyire le fog engem nézni. Nagyon rosszul esik főleg, úgy hogy ő a kedvencem, de soha nem gondoltam, hogy ilyen bunkó lenne, de ez most szíven ütött.

- Szóval a lényeg az lenne, hogy nem biztos, hogy időben kész lenne a felvétel a kért határidőre, hogy ha a bátyámmal akarjátok csinálni. És persze ha nem lesz, kész időben magadat hibáztasd, ne engem vagy a bátyámat. - mondom dühösen, hiszen totálisan felbaszott az, hogy lenéz. (Na, szépen vagyunk pedig megígértem, hogy nem akadok ki, és hogy nem lesz semmi gond).

Magamban mérgelődtem, azon hogy még csak most találkozunk először és így bánik velem. Én ezt nem így képzeltem el, azt hittem ennél kedvesebb személy, hiszen olyan aranyos szokott lenni és nekem ő a kedvencem. Erre meg csalódnom kellett. Mindig is imádtam a rap tudását, de az hogy így szapult engem az már most nem tetszett nekem. Igen igaz hogy mindent a szívemre veszek, de nem tehetek róla, hiszen és soha nem voltam elég jó senkinek. Ez a mondat egy olyan személytől, akinek a véleménye nekem nagyon fontos övön aluli ütésként ért. Míg a többiek próbáltak beszélni a fejével én szépen csendben elkezdtem összepakolni a cuccomat.

- Yoongi hyung ez nem volt szép. Miért kellet meg sértened, nem ártott neked, és ha nincs itt Jack és nem ér rá nem leszünk kész időben, ha nem fogadjuk el a kis hölgy segítségét. - hallottam a leader kioktató hangját. Már össze voltam készülve és lassan indulni is akartam mikor észrevették, hogy én menni készülök.

- Most meg hova indultál? - ragadta meg a karomat Suga azzal a szándékkal, hogy visszatartson a távozásom céljában.

- Nem azt mondtad, hogy nem hagyod, hogy én csinálja meg a felvételt? Vagy azt mondod, hogy én vagyok a hülye és mindet félre értettem? - nézek rá most már teljesen értetlenül.

- Nos, veszíteni, nem veszítünk semmit, ha megpróbáljuk. - mondta ki a rapper és én erre egy nagyot sóhajtottam. Komolyan eldönthetné, hogy mit akar. Dobtam le a cuccaimat és neki is láttunk a munkának.

A felvétel természetes tökéletesen sikerült, amit ők is elismertek és Yoongi is személyesen kért bocsánatot.

- Azt hiszem tévedtem, nem kellene első látásra ítélkeznem. Nagyon jó munkát végeztél. Én sajnálom, hogy egyből lenéztelek és még csak esélyt se, adtam neked.

- Ugyan fátylat rá. El van felejtve. Egy feltétellel, ha meg ígéred, hogy többet nem ítélkezel egyből.

- Rendben megegyeztünk. - rázott velem kezet, mint megerősítve a tett ígéretét. Majd távoztak, hogy folytassák a mi napi munkájukat. Én is helyet foglaltam a székben egy pár perc erejéig, majd elmentem a tesóm házához, hiszen meg engedte, hogy ma itt maradjak.

- Szia, Jack.

- Szia. Na, mi újság?

- Azt hiszem meg voltak velem elégedve. A felvétel remekül sikeredet.

- Na és nem volt gond?

- Azt leszámítva, hogy Yoongi elégé bunkó volt nem semmi gond nem volt. De a felvétel után bocsánatot kért. Ettől számítva csodás napom volt köszönöm neked bátyó.

- Én köszönöm, hogy ilyen csodás a húgom. Na de menj, feküdje biztos fáradt vagy én is megyek, lefekszem. Jó éjt hugi.

- Neked is Jack és még egyszer köszönöm.

Ezzel mind a ketten elmentünk lefeküdni és Suga hangjával a fejemben aludtam el.