Yoonmin shippp😘

-Boldog Karácsooooony! - ugrott rá Jimim boldogan az ablakon kibámuló barátjára. Yoongit váratlanul érte a támadás, ezért szegény majdnem lefejelte az ablaküveget, de amint vissznyerte az egyensúlyát fárdtan fordult a kisebb felé.
-Karácsony van?... - kérdezte fáradtan.
-Yooooongs, hol élsz te, persze hogy karácsony van. Már 5 perceee!
-Várj, hány óra van?...
-Éjfél múlt öt percel. - vigyorgott rá Jimin, mint ha ez egy teljesen normális időpont lenne az ünneplésre.
-Te nem vagy normális. - ásított Yoongs fáradtan, majd lehámozva magáról a szőke kezeit, bedőlt az ágyába.
-Nemár, most miért, eleve is ébren voltál! - nyafogta Jimin, majd az ágyra mászva belehajolt a menta hajú aurájába.
-Jimin, egész eddig zenét írtam, nagyon álmos vagyok... - közölte Yoongi becsukott szemekkel.
-Utálom, hogy sosem ünnepelsz velem! - duzzogott Jimin felkelve az ágyról.
-Kicsi, tudod, hogy ez nem igaz...
-Deh, mindig kibújsz alóla, és aztán meg végig unod az egészet. Elegem van! - viharzott ki mérgesen.
-Jimin, várj már! - kelt fel Yoongi, de mivel a kisebb hangos robbajjal rávága az ajtót, inkább csak szomorúan visszadőlt. Szerncsétlen Suga egész éjjel Jiminnek írt egy dalt, amivel majd meglepheti az ajándékozásnál, de most nem tudja mit csináljon. Már nem volt ideje rendesen végiggondolni, mert a fárdságtól leragadtak a szemei, és elnyelte az álmok világa.

Jimin szemszög:

-Az a barom, biztos már megint elfelejtette az egészet! Fogadok, hogy még ajándékot sem vett. - morogtam az ágyamon fekve. Yoongival már fél éve együtt vagyunk, és egyáltalan nem rendkívüli, hogy összeveszünk valamin. Nálunk ez szinte mindennapos. Tudom, hogy rengeteg a dolga, és éjszakába nyúlóan szokott dolgozni, de néha mégis úgy érzem, hogy én csak másodlagos vagyok neki a munka mellett. Tudom, hogy szeret, akkor is, ha ezt nem szokta sokat hajtogatni. Ő olyan ember, aki ezt a szót nem hasznalja csak úgy, nála ez rengeteget jelent. Lehet, hogy már megint csak túlreagáltam? Bocsánatot kellene kérnem. Hiszen mégis csak karácsony van...
Lábujjhegyen osontam végig a folyosón, nem akartam felverni, Namékat, mert arra nagyon tudnak haragudni. Komolyan, egyszer Jin, kihajolt, és hozzámbaszott egy bakancsot. Azóta is fáj az oldalam...
Yoongs ajtaja elé érve kopogtam, de mivel nem jött válsz, ezért benyitottam. A szobában teljesen sötét volt, de azért az ágyban kitudtam venni a barátom sziluettjét, amit természetesen bárhol megismernék.
-Yoongs. - semmi válasz. -Yoongs! - própálkoztam hangosabban. Semmi. Közelebb mentem, útközben persze bele is rúgtam a gitárjába, amire továbbra sem mozdult, pedig erre leszedné a fejemet, ha ébren lenne. Szóval biztos hogy alszik, nem csak duzzog. Óvatosan lehajoltam elé, és csak néztem az arcát, ami most teljesen nyugodtnak tűnt. Nagyon szeretem őt.
Semmi kedvem nem volt visszamenni a saját szobámba, szóval inkább befeküdtem melle, és a hajával játszva aludtam el.

Yoongi szemszög:

Reggel arra keltem, hogy hátulról két apró kar ölel át, és a karok tulajdonosa szorosan a hatamnak van préselődve. Óvatosan megfordulok, nehogy felkeltsem őt, majd csak csendesen nézem ahogy a karjaim között alszik. Aranyos.
Sajnos egy idő után muszáj voltam felkelni, szóval lefejtettem magamról a kicsi kezeit, és átmentem a fürdőszobaba. Gyorsan fogat mostam, majd felöltöztem valami kényelmesbe. A hajamat egy mozdulattal hátrafésültem, hogy aztán persze az egész visszahulhasson a szemembe. Ha úgy folytatom, tuti szemüveges leszek.
Mikor visszamentem a szobámba, Jimin már az ajtóban állt, de ahogy meglátott a karjaimba vetődött.
-Yooongs, jó reggelt! - mosolygott rám boldogan. Akkor is imádom, ha néha bolond.
-Szia kicsi! - viszonoztam a mosolyt.
-Nam azt mondta, hogy reggeli után ajándékozhatunk, de igazaból nem baj, ha nem vettel ajándékot, és nem fogok haragudni, hiszen tudom, hogy rengeteg a dolgod, és...
-Oké oké, szünet! - tettem fel a kezeim, mert olyan gyorsan beszélt, hogy alig értettem. - Miből gondolod hogy nincs ajándékod? - vontam fel a szemöldököm.
-Hmm, hát tegnap tudod.. Van ajándékom? - nézett rám csillogó szemekkel
-Persze, hogy van! - mosolyogtam rá, majd lehajolva megcsókoltam, amit készségesen viszonzott a vállaimba kapaszkodva.
-Hallo fiúk! Tudom, hogy szeretitek egymást, de mát harmadjára szólok, és Jin kinyír, ha nem megyünk le reggelizni. - hallottam meg Hope hangját kívülről, szóval leválasztottam magamról a kis szőkét, és visszaszóltam, hogy máris megyünk. Mondjuk aztán Jimin újra letamadt, szóval bár 20 késéssel, de megérkeztünk. Igazán gyorsak voltunk, pedig még csak reggel van.
-Nem is akarom tudni, mi tartott eddig, inkább csak húzzatok a konyhába, ott a kaja. - nézett ránk Jin összehúzott szemöldökkel.
-Már megyünk is! - vigyorogtam rá boldogan, majd magam előtt tologatva a páromat, már el is tűltűnk a konyhában.

Jimin szemszög:

Alig bírom kivárni, hogy megtudjam, mi az ajándékom! Bár nem hiszem, hogy ezt a reggelit még főlül tudja múlni, nagyon kitatt magáért.
A reggeli egyébként isteni volt, Jin megadta a módját a karácsonynak. Ezután pedig megkezdődött az ajándékozás. Nem nagyon figyeltem a többiekre, egyfolytában csak a mellettem ülőt néztem, hátha rájövök, mit tervez, de pechemre Yoongs meg sem mozdult, csak a többieket figyelte. Amikor épp Kook adott oda egy festményt Taenak Yeontanról, akkor Yoongi hirtelen felállt, és bocsánatot kérve, elment a szobajaba, hogy idehozza az ajándékom. A többiek csak sejtelmesen mosolyogtak, gondolom ők tudtak, mit kapok. Áh, szemetek. Yoong hamarosan visszaért, kezében a gitarjával, majd leült elém, és mosolyogva énekelni kezdett. Mivel rapper, meg szinte senki nem hallotta énekelni. Nos, nem tudjak, mit vesztettek. Teljesen elvarázsolt, és nem csak a hangja, a dal is csodalatos volt. Többször is kimondta benne, hogy szeret, és hogy mennyit is jelentek neki. A végére már érztem, hogy a sós könnyeim elindultak az arcomon lefelé, és miután Yoongi lejátszotta az utolsó akkordot is, a többiek hangos udvrivalgásba kezdtek, én meg sírva borultam a nyakába. Szorosan a derekam köré fonta a karjait, miközben én csak azt tudtam ismételgetni, hogy mennyire szeretem.
-Boldog karácsonyt kicsi! - suttogta a fülembe.
- Neked is! - suttogtam, majd a fejemet a pulcsijába fúrtam. Bárcsak örökre így maradhatnánk.

Merry Christmast minden kedves ARMYnak!!!!