Nagyon sok szeretettel kívánok nagyon boldog születésnapot annak a személynek, akitől életem legelső kommentjét és csillagját kaptam, amikor elkezdtem itt írni, és aki azóta is lelkesen olvas engem. Isten éltessen nagyon sokáig DianaHangya! 💜💜💜
Saengil chukha hamnida🥳

Rövid, vékony lábak szelték át a Szöuli Nemzeti Egyetem parkolóját. Tulajdonosuk alig bírta átfogni két kezével a rengeteg könyv és füzet kupacot, amit kénytelen volt így pőrén cipelni, mivel tíz perccel ezelőtt kiszakadt a folyosón a táskája. Morgott magában rendesen, főleg, amikor megtorpant a kocsija előtt. Éles szitkok hagyták el dús ajkait, ahogy minden tanszere a földre hullott, miközben előbányászta farzsebéből a Hyundai-a kulcsát.

Park Jimin nagyot sóhajtva dobálta be túlárazott tankönyveit, és szorgosan telejegyzetelt füzeteit a hátsóülésre. Utálta ezt az autót, egyszerűen falnak tudott volna futni a kolbászzsír metál színétől, és attól, hogy a váltója egy rakás szart sem ért. Ha a kocsinak olyan napja volt, egyszerűen csak nem vette be a kettes fokozatot, ő pedig nem győzött vészvillogóval elnézést kérni, amikor lefulladt egy körforgalom előtt, vagy egy négysávos kereszteződés közepén. Közben a sok tajparaszt izomból nyomta a dudát, mintha attól olcsóbb lenne a kenyér meg a benzin, és különböző obszcén szavakkal illették őt. És attól is teljesen ki volt, hogy nem lehetett állítani az ülésmagasságon. Persze ezt az intenzív gyűlölködést csak magában folytatta le. Soha nem merte volna elmondani szeretett bátyjának, hogy utálja a volt autóját, amit csak úgy neki adott, miután az vett magának egy Mazda RX7-est, aminek jó ideje a megszállottja volt.

Na igen, ez van, ha túl sok Halálos irambant néz valaki, - gondolta magában Jimin, ahogy behuppant a Hyundai kormánya mögé. Őt soha nem kötötték le a kocsik, de azért örült volna egy megbízhatóbb autónak, aminek kevésbé van agylohasztó színe.

Jimin megdörgölte a homlokát, Samsungját a telefontartójába tette, úgy gondolta nem árt, ha felhívja a kedves bátyját, hogy mit szándékoznak ma enni. A telefon hangosan kicsengett a kihangosításnak köszönhetően, közben Jimin a kuplungra lépett, és beindította a kocsiját. A motor felbődült, a váltót rükvercbe tette, semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy mielőbb elhúzzon az egyetem parkolójából a mai agyzsibbasztó nap után. A visszapillantóba nézett, kiengedte a kéziféket majd óvatosan feljebb engedte a bal lábát a kuplungról, finoman megnyomta a gázt, mire a Hyundai lassan gurulni kezdett.

Éles sípolás hasított az utastérbe a telefonján keresztül, ijedtében mindkét lábával az adott pedálra taposott, úgy emlékezett jobbja a féken volt, azonban tévedett. A Hyundai egy szempillantás alatt lőtt ki a parkolóhelyéről, a motor hisztisen felbőgött jelezve, hogy nem tetszik neki a kuplung és gáz egyidejű használata. Mire Jimin feleszmélt, már megtörtént a baj. Feje előre bicsaklott, ha nem szorítja az üléshez a biztonságiöv, valószínűleg izomból lefejeli a kormányt is. Ijedten kapott a kézifék után, ahogy meglátta a mögötte álló piros Toyota Aygot, aminek nagy valószínűséggel nekiment.

- Úristen – hebegte remegő végtagokkal, ahogy kipattant a kocsijából. – Istenem, istenem, istenem... Jól vagy? – tépte fel a Toyota vezetőülését hirtelen felindulásból, de rögtön el is hallgatott.

Gyönyörű. Ez volt az első, ami Jiminnek eszébe jutott, ahogy a volán mögött ülő srácra nézett, aki nagyjából egy idős lehetett vele. Csokoládé színű haja édesen kunkorodott a nyakán, míg elől dús hullámokban fedte a homlokát. Sötét színű szemei érdeklődve pillantottak rá vissza, szempillái olyan sűrűek voltak, hogy azt bármelyik lány megirigyelte volna. Arcán a bőr hibátlan volt, árnyalata Jimint a sóskaramell fagylaltra emlékeztette, amit bátyjával lelkesen fogyasztottak minden nyáron, amikor éppen a busani tengerparton heverésztek.

- Nem használtál indexet – mondta az idegen lágy, mély hangon, amitől Jimin tarkója bizseregni kezdett. – Nem ismered a SIKK-es indulást? Tudod, sebesség, index, körültekintés, kézifék. Biztosan neked is tanították. Héj, minden rendben? Ugye nem fogsz hányni? Megütötted magad?

Jimin nagy szemekkel meredt a fiúra, ahogy az kiszállva a kocsiból elé állt teljes életnagyságban. Magasabb volt tőle egy fél fejjel, vállai szélesnek látszódtak a bő pulóver ellenére is, míg farmerba bújtatott lábai elképesztően hosszúnak tűntek.

- Én... nagyon sajnálom, hogy neked mentem – rebegte Jimin. – Van biztosításom, meg lesz oldva minden...

- Héj, semmi baj, csak egy kis horpadás, nem halt meg senki – simított az idegen nagy kezeivel a szőke vállára. – Egyébként Kim Taehyung vagyok, idejársz az egyetemre?

- Igen, az állatorvosin vagyok másodéves. Park Jiminnek hívnak. Nem láttalak még erre, bár több ezren járunk ide...

- Nem, én tudatosan döntöttem úgy, hogy nem adom be a derekam a felsőoktatásnak – húzta ki magát Taehyung vigyorogva. – De az unokatesóm idejár, őt hoztam el.

Úristen, milyen édes, egyedi mosolya van...

Jiminnek meg kellett ráznia magát, hogy visszatérjen a valóvilágba, és lásson mást is Taehyung hibátlan arcán kívül.

- Bocsánat, elképesztően rossz napom van. Nehéz óráim voltak, aztán elszakadt a táskám, és még neked is mentem. Igazából utálom ezt a kocsit, szerintem el van átkozva.

Taehyung kuncogott ezen a kijelentésen, majd az órájára pillantott.

- Basszus, ne haragudj, de mennem kell, fél óra múlva a munkahelyemen kell lennem.

- Mi? Nem is akarsz rendőrt hívni?

- Már miért hívnék? Összekoccantunk egy kicsit, de nem sérült meg senki. Figyelj Jimin, megadom a számomat, tudnánk holnap találkozni, hogy kitöltsük együtt a baleseti kárbejelentőt a biztosító miatt? Bocsi, de tényleg rohannom kell.

Jimin hebegett, ahogy odaadta a telefonját Taehyungnak, teljesen el volt ámulva, hogy a fiú ennyire nyugodtan kezeli a szituációt. Bezzeg ő majdnem elsírta magát, ahogy kiszállt a kocsiból.

- Akkor holnap hívlak – mosolygott rá Taehyung. – Meddig vannak óráid?

- Izé... hát én... ötkor végzem nagyjából, aztán szabad vagyok.

- Az szuper, akkor majd beszélünk. Vigyázz magadra hazafele.

Jimin úgy érezte, hogy cementbe mártották a lábait, amik szép lassan megkötöttek a parkoló közepén, ezáltal szimpatikus szoborrá téve őt. Még akkor is dermedten pislogott, amikor már szem elől tévesztettet az Aygo piros kis hátsóját. Arra sem emlékezett igazán, hogy hogyan ért haza, egyszer csak azon kapta magát, hogy a társasházuk garázsában ácsorog és éppen bezárja a Hyundai ajtajait. Végignézett a kolbászzsír színű autón, különösebb figyelmet azonban nem fordított a csomagtartón lévő horpadásra. A bal lámpája betört, azt majd biztosan ki kell cseréltetnie, a többi igazából nem volt komoly, ahogy Taehyung is mondta.

Kim Taehyung... még a neve is olyan, mint valami istenségnek...

Jimin megrázta magát, ahogy próbált nem elveszni újra az emlékképekben. Folyamatosan lelki szemei elé képzelte Taehyung édes, téglalap alakú mosolyát, és a nagy, sötét szemeket, amik olyan igézően hatottak rá. Ha egy kicsit jobban koncentrált, akkor újra hallotta a mély, selymes hangot a fülében, amik megbizsergették az apró kis pihéket a tarkóján. Ha nem koccantak volna össze, akkor soha nem találkoznak, elvégre ez kivételes alkalom volt, hogy Taehyung az egyetem környékén járt. Jimin még egyszer végigmérte az általa annyira gyűlölt autót, és hirtelen szeretni kezdte azt.

- Yaaa Jiminah, hívtalak vagy százszor! – kiabálta bátyja, amint becsukta maga mögött a bejárati ajtót. – Hát minek van neked az a szájbatekert telefonod, ha egyszer úgy sem veszed fel?

Jimin a konyhába tipegett, bátyja éppen az ablakban ült és olcsó cigarettát szívott. Nem szerette, ha ezt csinálta, ő maga eléggé tériszonyos volt, és nem igazán nyugtatta meg a látvány, hogy egyszem testvére félig kilógott a harmadikról.

- Te Yoongi... szerinted létezik szerelem első látásra?

Yoongi hümmögve az öccse felé fordult, festett narancssárga tincsei a szeme elé lógtak, ajkai közül úgy párolgott a füst, mint a helyi gyárkémény torkából.

- Rossz embert kérdezel, Jiminah – mondta, majd újabb slukkot szívott a koporsószögből. – Felix egy órája dobott ki, szóval felőlem aztán mindenki is bekaphatja.

- Már megint? – sóhajtott fel Jimin. – Minden hónapban vagy kétszer szétmentek, aztán kibékültök, és olyanok vagytok egy hétig, mint a szerelmes kis madárkák tavasszal.

- Ez most más.

- Mindig ezt mondod.

- Felix becsávózott. Összejött valami Hyunjin nevű hulladékképű ürgével.

- Sajnálom hyung – szisszent fel Jimin szájhúzva.

- Dehogy sajnálod – varázsolt cinkos mosolyt az arcára Yoongi. – Sosem kedvelted.

- Nem tagadom, hogy így van. De attól még fájdalmat okozott neked.

- Ez van – rántotta meg a vállait az idősebb. – Majd lesz jobb is. Szerintem ma este elmegyek Minhoval és addig iszok, amíg a tudatomnál vagyok, aztán elcsábítom magam egy körre. Akarsz jönni?

- Nem, sok tanulnivalóm van. Ráadásul... találkozom holnap valakivel.

Yoongi feljebb emelte sötét szemöldökeit, amik irreálisan néztek ki narancsszínű haja mellett. Szórakozottan elnyomta a leégett csikket az ablakpárkányon, majd egyszerűen elhajította azt, reménykedve abban, hogy valamelyik járókelőt jól fejbe bassza vele.

- Jóvanmá, nézd el nekem, hogy ilyen csicskafasz hangulatban vagyok – pattant le a párkányról, majd helyet foglalt a kis két személyes asztalnál öccsével szemben. – Mesélj, mi történt?

- Neki tolattam egy Toyota Aygónak.

- Hogy mi?! – akadt ki Yoongi. – De jól vagy? És a kocsi?

- Semmi komoly, egy kis horpadás, szinte észre sem lehet venni, de az egyik lámpát majd ki kell cserélni. Viszont a fiú, aki vezette a Toyotát...

- Megsérült?!

- Nem, de gyönyörű.

Yoongi eltátott ajkakkal, nagy szemekkel pislogott az előtte ülőre, aki fátyolos szemekkel meredt maga elé. Ismerte ezt a nézést, ő is pont ilyen volt három éve, amikor megismerte azt a csicska Felixet, aki most úgy hajította el a szívét, mint valami rühes, szaros pelenkát.

- Yaaa! – csettintett egyet hosszú ujjaival, mire Jimin ijedten rákapta a tekintetét. – Ennyi?

- Taehyungnak hívják, és nem jár egyetemre.

- Hát ez bíztató.

- Te sem jártál, kibuktál még az első évben! – csattant fel a szőke, mire Yoongi fülei elvörösödtek.

- Az más volt, az tudatos volt...

- A lófaszt, pont azért buktál ki, mert tudatlan voltál!

- Aish, mit nem merészelsz! – csapott az asztalra Yoongi, de Jimint nem érdekelte. Tudta, hogy a bátya elég impulzív volt, ha a tovább tanulása került szóba. Pont ezért nem vette magára ilyenkor a reakcióit. – Na mindegy, és akkor most?

- Holnap találkozunk tanítás után, hogy megírjuk a baleseti kárbejelentőt. Megadta a számát, és én... szerelmes vagyok, hyung.

Yoongi megvakarta a halántékát, sok mindenre számított, amíg az öccsét várta, de erre az indokolatlan bugyuta mesére egyáltalán nem. Még, hogy szerelem első látásra...

- Esetleg nem ütötted be a fejed, amikor neki mentél életed szerelmének?

- Ez nem vicces, hyung! – csattant fel Jimin hisztisen. – Szerelmes vagyok, és kész! Pontosan nagyon jól tudod, hogy mennyire siralmas az életem e téren. Hát mi ez, ha nem a sors?

Yoongi nem válaszolt, friss szívtöröttként még csak gondolkozni sem akart ilyeneken. Eldöntötte, ha törik, ha szakad, ő már pedig meghal magányosan. Elmúlt már huszonhárom is, innentől már csak lefelé mehet az út.

Órákkal később, amikor Yoongi hű ígéretéhez híven elment leinni magát a sárgaföldig, Jimin leroskadt az íróasztala elé tanulni. Hiába olvasta el többször is egymásután ugyanazt a bekezdést a disztrofin fehérjecsaládról, egyszerűen nem fogta fel a szavakat.

- A Duchenne-féle izomdisztrófia kialakulásának oka a disztrofin fehérje termelődésének zavara, a hiánya, vagy nem megfelelő formában... aish! – kiáltott fel Jimin mérgesen. Bár maga a téma szárazabb volt, mint egy két hetes zsemle, amit kiraktak a napra melegedni, nem ez volt a fő problémája. Taehyung arca folyamatosan ott lebegett a lelkiszemei előtt, gyomrában furcsa érzés keletkezett, ha a holnapi találkozóra gondolt.

Még egy óráig szenvedett a disztrofinekkel, végül feladta. Úgy gondolta majd tanul holnap, elvégre biztos volt benne, hogy háborgó lelke megnyugszik majd, amint meglátja Taehyungot. Mosolyogva aludt el, közben erősen bízva a sorsban, hogy nem csak az ő részéről létezik szerelem első látásra.

Reggel olyan boldogan ébredt, mintha aznap nem is találkozója lett volna, hanem minimum a lottó főnyereményt ment volna átvenni. Még az sem törte le a kedvét, hogy kettest kapott az egyik dolgozatára, pedig négyes alatt már összetépte a haját és őrjöngött. Volt kettő szabadórája a délelőtti és délutáni órái között, ahogy csütörtökönként az lenni szokott.

- Jeongin – simított legjobb barátja hátára, aki éppen a Lounge'O nevű olasz étterem felé tartott. A helyiség a kampusz háta mögött volt, és bár kezdetekben mindenki szkeptikus volt a szokatlan ételeket illetően, az étterem nagyon hamar a diákok egyik kedvencévé vált.

- Jiminah, hívtalak tegnap! – nézett rá nagy szemekkel a kissé alacsonyabb fiú. Fekete haja egyenes tincsekbe húzódott egészen az arccsontjáig, éjsötét szemeit egy világos keretes szemüveg mögé rejtette, és ahogy rámosolygott Jiminre, kivillantotta a fogszabályzóját.

- Ne haragudj, kissé el voltam veszve – motyogta a szőke. – Lyukas órád van, igaz? Ebédelünk együtt?

Jeongin bólintott, közben finoman Jiminbe karolt, hogy tovább folytassák az útjukat együtt. Habár őt sokkal inkább érdekelték a növények, lévén, hogy kertészettudományra és biotechnológiára járt, évfolyamtársakként szinte rögtön jóba lettek Jiminnel, amikor az első napon együtt vesztek el az egyetem végtelen sokaságú szárnyai között.

Belépve a Lounge'O-ba Jimin rögtön levette a dzsekijét, majd kedvesen elkérte legjobb barátja szövetkabátját is. Sosem értette, hogy Jeonginnak hogyan álltak jól az efféle dolgok, amikor a fiú alacsonyabb volt tőle. Ő bezzeg, ha felpróbált egy elegánsnak tűnő szövetkabátot, úgy nézett ki, mint akin egy túlméretezett köntös van. Nem volt mit tenni, többször is elismerte már magának, hogy legjobb barátján egyszerűen minden jól nézett ki.

- Carbonara? – mosolygott rá Jeongin az étlap mögül. Jimin bólintott, imádta ezt a tésztaételt, még az sem érdekelte, hogy az egész egy mirelit alapból készült.

- Én salátát eszek – felelte barátja, majd leadta a rendelést.

Jimin végignézett Jeonginen, és hirtelen már nem is találta olyan jó ötletnek azt a carbonarát. Talán ha egészségesebben étkezne, és nem tömné magát indokolatlan szénhidrátokkal, rajta is csinosan állna a szövetkabát. Ráadásul legjobb barátja körül folyton legyeskedtek a szebbnél szebb fiúk. Mindenki teljesen el volt ámulva Jeongin imádnivaló személyiségén, a cuki mosolyán, és a kis gödröcskéken, amik nevetés közben kirajzolódtak az arcán. Csinos alkata volt, vékony csontozattal, ami tökéletesen passzolt a törékeny kis lelkéhez. Bezzeg Jimin behányt saját magától, ha a tükörbe nézett. Meggyőződése volt arról, hogy a szája olyan, mint egy jól szituált ötvenesnek, aki két havonta jár ajaktöltésre. A lábai rövidek voltak, arca pufók, akár egy jól lakott óvodásnak, a fenekét pedig akkorának látta, hogy úgy érezte, simán elmehetne valamelyik Kardashiannek. A haját is csak azért szőkítette ki, hogy ne legyen olyan unalmas a feje. Persze rögtön meg is kapta Yoongitól, hogy ezzel a színnel inkább hasonlít egy csibére, mint valami szexi idolra. Mindemellett pedig ott volt a tény, hogy körülötte a kutya sem legyeskedett, egyszerűen csak senkit nem érdekelt Park Jimin. Főleg, ha Yang Jeongin mellett állt.

- Szóval, mi történt tegnap, ami miatt úgy eltűntél? – kérdezte barátja, ahogy elé rakta a kért tésztát. Jimin beletúrt az ételbe, de az első falat után kesernyés ízt érzett a szájában. Valami furcsa érzés keletkezett benne, nem akart mesélni Taehyungról, szerette volna megtartani magának.

- Semmi, csak nehéz napom volt. Elszakadt a táskám, és nekimentem valakinek azzal a kurva Hyundai-jal.

- De ugye nem történt baj? – kerekedtek el Jeongin szemei.

- Dehogy, semmi komoly. Kicsit koccantunk, de ennyi. Inkább mesélj te! – kanyarított egy vidám vigyort a szőke az arcára. – Mi újság a lovagoddal, Innie?

Jeongin szégyenlősen elmosolyodott, még a szemeit is lesütötte, ahogy halvány pír lepte el az arcát.

- Channal tegnap találkoztunk. Édes volt, és nagyon helyes, mint mindig. És képzeld, majdnem megcsókolt – suttogta az utolsó két szót.

- Hány hete is udvarol neked?

- Kettő. De valahogy olyan más, mint a többiek. Ő nem nyomul, talpig úriember, pedig csak három évvel idősebb tőlünk. Mindig mindenki csak a formás kis fenekemre hajt, de ő... olyan különleges. Érted, amit mondok?

Jiminnek akaratlanul is eszébe jutott Taehyung mosolya, és a mély, lágy hangja, ahogy arról érdeklődött, hogy hogyan érzi magát. Éppen nem kért tőle bocsánatot, holott ő volt az, aki hanyatt homlok kitolatott a parkolóból. És az a finom citrusos illat, ami körbelengte...

- Persze – bólintott mosolyogva. – Akkor teljes a szerelem?

- Azért ezt így nem merem kijelenteni, de remélem, hogy igen – felelte Jeongin, majd a kezébe temette az arcát. - Aish, kit áltatok, teljesen belehabarodtam első látásra. Azt hittem, hogy ilyen csak a romcsi, hollywoodi filmekben létezik. Te eltudnád képzelni, hogy valakibe azonnal beleszeress úgy, hogy semmit nem tudsz róla?

- Azt hiszem, igen – dünnyögte a szőke zavartan, ahogy újra lejátszódott elméjében a tegnapi nap eseményei.

- Park Jimin! – rivallt rá Jeongin huncut mosollyal az arcán. – Te valamit titkolsz előlem!

Jimin szóra nyitotta dús ajkait, de ekkor megszólalt a telefonja. Dünnyögve vette elő a Samsungját, és nem sok híja volt annak, hogy arccal oldalra boruljon székestül, ahogy meglátta a kijelzőn villogni Taehyung nevét.

- Ezt fel kell vennem – rebegte zavartan.

Szélsebesen kiviharzott a kis étterem ajtaján, majd remegő ujjakkal húzta el a jellegzetes kis zöld ikont.

- Szia Jimin, Taehyung vagyok tegnapról – Jimin elmosolyodott a fiú bemutatkozásán. Hát hogy is felejthetné el őt. – Nem zavarlak?

- Nem, éppen ebédelek egy barátommal – felelte cincogó hangon. - Hogy vagy?

- Jól, kedves, hogy kérdezed. Figyelj csak, nagyjából fél hatkor végzem, tudunk utána találkozni?

- Persze. Küldj egy címet, és odamegyek.

- Nagyszerű! – derült fel Taehyung hangja. – Remélem ma jobb napod van, mint tegnap volt.

- Azt hiszem igen – kuncogott a szőke. – Akkor később találkozunk.

Mire Jimin visszament az étterembe, Jeongin már javában öltözködött. Nyaka köré tekerte a vastag sálját, majd magára kapta a szövetkabátját, hogy ne fázzon meg az októberi hűvös szellőben.

- Már mész is?

- Muszáj, ellenben veled, csak egy lyukas órám van. A csekket kifizettem, legközelebb majd te hívsz meg – hajolt oda egy cuppanós puszira Jimin arcához. – De egy percig se hidd, hogy megúsztad az előbbit, holnap velem reggelizel, és elmesélsz mindent, értsük?

A szőke hevesen bólogatott, arcára szeretetteljes mosoly kúszott. Tekintetével végigkövette legjobb barátja sziluettjét, ahogy az öles léptekkel elhagyta az éttermet.

Jimin nem fejezte be az ebédjét, gyomra heves liftezésbe kezdett, ahogy a délutáni találkozóra gondolt. Rendelt egy kávét elvitelre, miután visszavitte a carbonara felét, majd elindult a kampuszra. Taehyung délután háromkor küldte el neki a címet. A helyiség alig húsz percre volt kocsival egy tömbház aljában, Gwanakban. Jimin őszintén elgondolkodott, hogy vigyen-e valamit a papírokon kívül. Ostobának érezte magát, elvégre mit kéne tennie? Állítson oda egy doboz bonbonnal meg kiskutya szemekkel, és mondja azt, hogy sajnálom, amiért neked mentem? Hiszen még csak igaz se lenne, mivel a legkevésbé sem sajnálja.

Öt óra után pár perccel ült be a kocsijába, kivételesen nem érezte azt, hogy tövig leszopták az agyát, pedig nem volt egyszerű három órát végigülnie a kis emlősök mikrobiológiája témakör felett. Ráadásul még a professzort is utálta, aki minimum hetven éves volt, és a monoton, egyszínű kiselőadásai közben rendszeresen habzott a szája széle.

Mire parkolóhelyet talált, és odaért a tömbházhoz, éppen fél hatot ütött az óra. Szíve a torkában dobogott, ahogy bámulta az épület aljában lévő kis helyiséget. Első ránézésre valamiféle irodának saccolta, bár nem sokat látott az elhomályosított üvegajtón, és furcsa módon még egy tábla vagy matrica sem virított sehol, amin rajta lenne a nyitva tartás. Jimin végül összeszedve a bátorságát, megköszörülte a torkát, és bekopogott. Emlékezett az érzésre, amikor bő egy napja először meglátta Kim Taehyungot, és azt gondolta, hogy létezik a szerelem első látásra. Nos, most már teljesen biztos volt benne, hogy ha elsőre nem is, második látásra menthetetlenül szerelembe esett.

Taehyung aznap este fehér inget viselt fekete nyakkendővel, hozzáillő sötét öltönynadrággal és lakkcipővel. Haja ugyanolyan édesen hullámos volt, mint előző nap, és ahogy megvillantotta jellegzetes mosolyát, Jimin lábai remegni kezdtek.

- Szia, gyere beljebb!- lépett arrébb Taehyung, hogy beengedje a szőkét.

Jimin szorongatni kezdte a bátyjától kölcsönkapott oldaltáskája pántját, ahogy belépett az idegen helyiségbe. Az volt az első gondolata, hogy jól tippelt, bizonyára ez a hely valami irodaként funkcionált, ahogy tekintete megállapodott a két íróasztalon, és a rajtuk lévő számítógépen, meg a több stósznyi papíron.

- Ne nézz körül, itt folyton kupi van, ilyen ez a családi vállalkozás – nevetett Taehyung csilingelő hangon. – Gyere, a másik szobába kicsit kényelmesebb.

Amíg nem fogta fel a szavakat, Jimin addig észre sem vette a rozsdabarna nyílászárót, ami tőle jobbra virított tőle. Taehyung kedvesen kinyitotta neki az ajtót és udvariasan előre engedte. A helyiség sokkal kisebb volt, mint az irodai rész. Balra a sarokban egy három személyes kárpit kanapé kapott helyet, előtte egy kávézóasztal állt, míg jobb oldalt egy minihűtő volt két konyhaszekrény között. A pulton olyan alapdolgok voltak, mint mikró, kávéfőző, vízforraló, és némi műanyag edény.

- Ez a pihenő? – mosolygott Jimin, ahogy lehuppant a kanapéra.

- Így is mondhatjuk, bár inkább csak kávéért és instant ramyeonért jövünk ide – felelte Taehyung helyet foglalva a szőke mellett. – Igazából szerintem két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ültem itt.

A két fiú egyszerre nevetett fel, Jimin szívét melegség járta át a csilingelő hangra. Képtelen volt tekintetét elszakítani a másik fiúról, szépséges arca úgy vonzotta magához, mint a mágnes.

- Szóval te és a családod...

- Rendezvényszervezők vagyunk – felelte Taehyung büszkén. – Anyámék azt akarták, hogy mérnöknek menjek, vagy valami menő ügyvédnek, de engem sokkal jobban vonzottak a flitteres dekorációk, meg a csili-vili lufikák. Nem csoda, hogy olyan hamar rájöttek a bátyámék, hogy meleg vagyok.

Jimin köhögni kezdett, arcát ellepte a pír, ő maga nem tudott ilyen könnyedén a másságáról beszélni.

- Itt vannak a papírok, nem szeretnélek feltartani – hebegte a táskájába nyúlva. – Bizonyára fáradt vagy.

- Ugyan, ez a napom fénypontja.

- Hogy kárbejelentési papírokat töltesz ki munka után?

- Hogy újra látlak.

Jimin vaskos ajkai elnyíltak meglepettségében, arcát pír lepte el, ahogy Taehyung csokoládé íriszei rabul ejtették a sajátját. A hosszú ujjak kisimítottak egy kósza szőke tincset az arcából, mire az összes levegő a tüdejébe rekedt. Taehyung akkorát nyelt, hogy talán még a kinti járókelők is hallották.

- Bocsáss meg – rebegte visszahőkölve. – Csak annyira elképesztően szép vagy, hogy másra sem tudok gondolni tegnap óta.

- Hogy... hogy éhn? – dadogta a szőke elhűlve.

- Bevallom, az volt az első gondolatom, hogy egy angyal jött nekem. Nem vagyok egy kiabálós típus, de ha az lennék, se tudtam volna kiakadni. Csak az egész olyan... nem is tudom...

- Sorsszerű? – vágott közbe Jimin. Taehyung bólintott, közben akaratlanul is megnedvesítette ajkait, ahogy a másik érzékien dús szájára pillantott. – Mindig nagyon körültekintő vagyok, még sosem okoztam egy karcolást sem más járművén. De nem szeretnék magyarázkodni, természetesen minden felelősséget vállalok. Utána néztem, a megjegyzés rovatba kell írni, hogy...

Jimin szemei elkerekedtek döbbenetében, ahogy megérezte Taehyung száját a sajátján. Végtelen mennyiségű kérdés lobbant fel az agyában, de ahogy a másik ajkai megmozdultak, nem maradt egy értelmes gondolata sem. A citrusos illat elárasztotta az orrát, a hosszú ujjak bársonyként simogatták az arcát, a hullámos fürtök pedig finoman megcsiklandozták a homlokát. Taehyung csókja sűrű ködöt borított az elméjére, ami csak tovább fokozódott, amikor megérezte az alsó párnáján a másik nyelvét. Ajkait eltátotta, megadván az engedélyt a szenvedélyes nyelvtáncra. Egyszerre sóhajtottak a csókba, Jimin gyomrában a pillangók heves rajzásba kezdtek. Lábai megremegtek, ahogy a meleg tenyér a derekára csúszott, míg ő tétován akasztotta rövid karjait a másik nyakába.

- Jhimin – sóhajtotta a vaskos ajkakra Taehyung. – Megőrjítesz.

A szőke nem válaszolt, szemeit lehunyta, száját jóleső nyögések sora hagyta el, ahogy nedves csókok haladtak végig a nyakán. Testét átjárta a borzongás, karjai libabőrössé váltak a pulóvere alatt, ágyéka feszíteni kezdett, amikor a finom puszik izgató harapásokká vadultak. Tömpe ujjaival a selymes fürtökbe túrt, onnan húzta magához még közelebb a felé tornyosuló szálkás testet.

Taehyung eldöntötte a kanapén, egyik kezével megtámaszkodott felette, hogy még véletlenül se nyomja őt össze. Újra lecsaptak egymás ajkára, ezúttal Jimin is bátrabban csókolt vissza. Vékony lábait ráfonta az ingbe bújtatott derékra, ujjacskáival a műanyag gombok után nyúlt. Taehyung egy pillanatra elszakadt tőle, türelmetlenül megszabadította magát a nyakkendőjétől, majd egy hirtelen mozdulattal lekapta a fehér pulóvert a szőkéről. Jimin pihegve nézett rá, tekintete vágytól ködösen térképezte fel Taehyung világszép arcát. Apró ujjaival végigsimított a szeme alatti anyajegyen, szájában érezte a sóskaramell fagylalt ízét, ahogy a másik hibátlan bőrére pillantott.

- Gyönyörű – bökte ki Jimin rekedtes hangon. – Ez volt az első gondolatom, amikor megláttalak.

Taehyung zavartan elmosolyodott, szégyenlősen lesütötte a szemét, szempillái vége finom árnyékot vetett szépséges arcára.

- Meg akarlak érinteni – suttogta Taehyung végigsimítva a szőke arcán.

- Hol?

- Mindenhol.

- Tedd meg akkor.

Újabb szenvedélyes csókban forrtak össze, nem volt többé helye semmilyen aggálynak. Jimin remegő kezekkel bújtatta ki a gombokat a szűk fogságból Taehyung ingjén, majd hagyta, hogy őt is megszabadítsák a pólójától. Szívük hevesen zakatolt, tökéletesen érezték a másik ritmusát, ahogy szorosan egymáshoz préselték testüket. Taehyung finom csókokkal lepte be a szőke felsőtestét, égnek meredő mellbimbóit ajkai közé véve szívogatta. Jimin farmerja teljesen átázott a sok inger hatására, ágyéka fájdalmasan feszítette, semmi másra nem vágyott, minthogy a másik kielégítse. Taehyung nyelve játékosan végignyalt a köldöke alatt, majd egy engedélykérő pillantás után megszabadította a maradék ruhájától.

Jimin selymes bőrét ellepte a libabőr, ahogy péniszén végigsimított a szoba hűvös levegője. Megremegett, amikor Taehyung végighúzta ajkait a belsőcombján, majd apró szívásokkal ott hagyta a nyomát.

- Annyira jó illatod van – dünnyögte a bőrébe.

Jimin elfehéredett ujjakkal szorította a kárpit anyagot, feje kótyagossá vált, száját éles sikoly hagyta el, ahogy Taehyung a szájába engedte méretét.

- Tae-Tae! – simított a sűrű, hullámos fürtök közé.

A meleg szájüreg mellett hamarosan egy ujjat is megérzett a rózsája körül matatni. Először csak finoman simogatta a szűk rést, majd lassan be is hatolt oda. Jimin felnyögött, testét megfeszítette, elég régen volt már, hogy utoljára együtt volt valakivel.

- Fáj? – pillantott rá Taehyung aggódva.

- Nhem – rázta meg a fejét a szőke. – Csak szokatlan. Nem mostanában szexeltem utoljára.

- Ma sem fogsz – motyogta a másik az ajkaira. – Szeretkezni fogunk.

Jimin szíve majd kiszakadt az utolsó két szóra. Lelkét melegség járta át, ajkait csókra nyújtotta, Taehyung pedig eleget téve a kérésének tapasztotta rá a sajátját. Lábait felhúzta, és amennyire csak lehetséges volt, ellazította magát. Egészen jól ment neki, amíg meg nem érezte magában a második ujjat. Taehyung ekkor elszakadt párnás ajkaitól, és visszahajolva ágyékához, újra szájába engedte merev farkát. A feszítő érzés hamar elpárolgott, hangja élesebb lett, ahogy a csontos ujjak masszírozni kezdték gyönyörközpontját. Észre sem vette, hogy mikor került belé még egy ujj, csak élvezte a kialakult helyzetet.

- Annyira szépséges vagy – suttogta a fülébe Taehyung, ahogy felé mászva kihúzta belőle ujjait. – Hiszel az első látásra szerelemben?

- Azóta igen, hogy megláttalak – mondta Jimin túlfűtött hangon. Rövid karjaival Taehyung után nyúlt, majd magához húzta egy vággyal teli csókra. Időközben kis kezeivel végigsimított a szálkás felsőtesten, lágyan végigcirógatta a vonzó, kiálló kulcscsontokat, a feszes, lapos hasat, majd rámarkolt a méretes merevedésre.

- Hahh – nyögött Taehyung a csókba. Csípőjét kissé megemelte, hagyta, hogy a szőke eltűntesse róla az utolsó ruhadarabokat. – Nincs nálam semmi – motyogta szégyenlősen. – Nem vagyok olyan, aki rögtön megfekteti a másikat. Csak te hozod ki ezt belőlem.

Jimin szélesen elmosolyodott, majd felülve Taehyung lábai közé mászott. Felsimított az izmos combokon, tekintete csillogva vette szemügyre az arca elé táruló merevedést. Tömpe ujjait a gusztusos farok tövére kulcsolta, majd lassan mozgatni kezdte. Taehyung hátravetett fejjel nyögött fel, a látvány, ahogy a szőke előtte térdelve pumpálta a farkát, teljesen kikészítette. Előnedve szirupként buggyant elő makkjából, ezt látva pedig Jimin lassan lenyalta azt. A hosszú ujjak hamar utat találtak a selymes szőke tincsek közé, ahogy Jimin legjobb tudása szerint torokra engedte a másik méretét. Élvezte a férfias, morgó nyögéseket, amiket kicsalt a szépséges fiú szájából, a hangoktól saját farka pedig még nedvesebb lett.

- Elégh lesz – sóhajtott fel Taehyung, ahogy lehúzta magáról a vaskos ajkak gazdáját. – Feküdj a hátadra, látni akarom az arcodat minden pillanatban.

Jimin elpirult, ahogy könyökére támaszkodva eleget tett a másik kérésének. Taehyung bőségeses benyálazta két ujját, majd a szőke rózsájára kente síkosító híján.

- Szólj, ha nem jó, vagy álljak meg. Nem akarok fájdalmat okozni – simított Jimin arcára.

Az első pár percben Jimin úgy érezte, hogy szétszakad. Taehyung meg sem mozdult, miután tövig nyomta magát, helyette próbált nem elsülni azonnal, ahogy a szűk falak a farka köré szorultak. Lehajolt a vaskos ajkakhoz, apró csókokat nyomott rájuk, közben szüntelenül simogatta az angyali arcot.

Kis idő után Jimin megmozdította a csípőjét, mindkettejükből kicsalva egy éles nyögést ezáltal. Taehyung felé támaszkodott, két kezével az övére fogott, ujjaikat összekulcsolták, úgy folytatták a lassú, érzéki szeretkezést. Nem kapkodott, csípőjét lágyan ringatta, amíg tényleg nem hallott mást szőke szájából, csak élvezetteljes hangokat. Jimin a dereka köré kulcsolta a lábait, tömpe ujjait kiszabadította, rövid körmeit a másik hátába vájta, ahogy az eltalálta a prosztatáját.

- Gyhorsabban! – lihegte az eper színű ajkakra.

Taehyung a csípőjére fogott, majd lendületes tempóba dugni kezdte. Az éles nyögések hamar sikítássá változtak, tekintetük nem szakadt el egymástól a heves mozgás ellenére sem. Jimin levegőért kapkodott, ahogy kedvese a prosztatáját sorozta, érezte, hogy nagyon közel van a beteljesüléshez. Taehyung a lüktető péniszére simított, ujjait rákulcsolva húzott rajta párat, majd magához szorította a szőke testét, ahogy az megfeszülve hangosan a kezébe lőtte élvezetét. Hátán végighasított a tompa fájdalom, ahogy Jimin belévájta a körmeit, mégsem tudott másra gondolni, csak a szorító érzésre a farka körül, ami egy pillanat alatt átlökte a gyönyör kapuján kedvese után.

Heves lélegzetvételek közepette bújtak egymáshoz, Jimin a hullámos fürtöket tekergette, míg Taehyung a nyakába szuszogott, és a kecses derékon lévő bársonyos bőrt cirógatta.

- Ez valami elképesztő volt – suttogta a dús ajkakra, majd puha csókot nyomott rájuk.

- Én... nem szoktam ilyet csinálni – motyogta Jimin zavartan. – Nem szoktam magamat csak úgy odaadni így... de te... aish...

- Édes vagy – dünnyögte Taehyung mosolyogva. – Igen, azt hiszem kicsit felcseréltük a dolgokat. Szóval Park Jimin, eljönnél velem egy randira holnap?

- Komolyan? – döbbent le a szőke. – Szóval... tényleg tetszem neked?

- Mint mondtam, szerelem vagy nekem első látásra. Vagy te tán nem így érzel?

Jimin szélesen elmosolyodott, gesztenye színű szemei halvány csíkokká húzódtak örömében. Tömpe ujjaival Taehyung szépséges vonásaira simított, közben hálát adott a sorsnak és a kocsijának, hogy tegnap olyan ügyetlen volt.

- Mondjuk úgy, hogy szerelem volt első koccanásra.