Berthának. A találkozásunkkor igyekszem majd még szebbé tenné számodra ezt a napot. Mondjuk egy jó sojuval. <3

Először a kinti zajokra ébredt fel. Rögtön átkozni kezdte saját magát, hogy már megint nem csukta be az ablakot. Néha napján úgy érezte, hogy sosem fogja teljesen megszokni a fővárosi panel életet, meg az ezzel együttjáró hangzavart és zsúfoltságot. Még nyáron is képes volt csukott ablak mellett aludni, csak ne kelljen éjjel háromszor felkelnie arra, hogy kint dudál a nép, és emberek egymás anyját szidják, miközben még a galambok is a párkányon ülve mondják a magukét.

A következő az volt, hogy elzsibbadt a jobb karja, egész pontosan az egész jobb fele. Kómásan lepillantva meglátta a barna hullámos tincseket, amik szerelméhez tartoztak. Ritka alkalom volt, hogy ennyire egymásba fonódva maradtak éjszakára, Taehyunggal kifejezetten nehéz volt együtt aludni. Egyszer megjegyezte neki, hogy álmában bizonyára bejárja az egész kontinenst, annyit mozgolódik, pedig meglepő módon nem volt egy nyugtalan alvó. De lehetne. Én biztos sosem aludnék békésen az ő helyében.
De nem volt a helyében, ettől függetlenül ő mégis többször riadt fel éjszakánként, mint szerelme.

Sóhajtott egyet, ahogy a telefonjára nézett. Három óra múlva kelnie kell, és akkor Taehyung, ismertebb nevén Mókás, is hazamegy, vagy ahová a főnöke kéri, ahogy az lenni szokott. Tudta, hogy mit vállal azzal, ha beleszeret a világszép férfiba, hogy tönkreteheti vele az egész életét, beleértve a karrierjét is, ő mégsem tágított. Taehyung többször figyelmeztette. Nem lesz ez így jó, Bunny. Ha egyszer belém szeretsz, onnantól nincs visszaút.

De ő nem hallgatott a férfira, hiába küzdött a józan esze, és állt ellenük az egész világ, nem. Neki akkor is Kim ,, Mókás" Taehyung kellett. Mindennek már bő két éve, ami elképesztően kaotikus volt, megannyi stresszel, mégis emellett boldogság járta át a szívét, ha rágondolt. Amikor így voltak kettesben, olyankor minden tökéletes volt. Bár nem mehettek nyilvánosan az utcára, nem foghatta meg a kezét mások előtt, nem is beszélve egy kis közös külföldi kiruccanásról, ő mégis is boldog volt. Minden rendben volt, ha ketten voltak, mondhatni csupa móka.

Lassan kimászott szerelme karjai közül, kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd csupasz testére kapott egy köntöst. Visszanézett az ágyra, Taehyung békésen aludt tovább, a kinti fények halványan megvilágították hibátlan karamell bőrét*, amit ő annyira imádott. Köntöse zsebébe csúsztatott egy doboz cigit, amit saját maga készített előző este. Nem szerette a bolti cigarettát, valahogy jobban esett neki, ha ő töltötte meg a hüvelyt dohánnyal, még ha ez időigényesebb is volt.

Becsukta az ablakot, majd a földön heverő ruhákra nézett. Na igen, a múlt éjjel úgy egymásnak estek, hogy teljesen elfelejtette azt a nyamvadt nyílászárót. Most meg majd számolhatja a bolyhos kis báránykákat, hogy vissza tudjon aludni, és holnap ne legyen olyan a munkában, mint egy foskupac. Gondterhelten felsóhajtott, majd halkan elhúzta az erkélyajtót. A világért sem akart zajt csapni, nem szerette volna, ha szerelme felébred, és megint neki esik a kérdéseivel, miszerint inszomniában szenved, csak nem akarja belátni.

Két hónapja Taehyung elé állt, hogy szakítsanak. Közel harminc éves férfi létére sírva fakadt, és csak egy hajszál választotta el őt a könyörgéstől. Szeretlek Bunny, de nem jó ez így. Nem alszol, folyton aggódsz értem, még akkor is stresszelsz, ha együtt vagyunk. De ő akarta, jó volt ez így. Ha a sors azt írta neki, hogy Taehyung tönkretegye őt, hát legyen, vállalja.

Visszahúzta maga mögött a tólóajtót, majd elővett egy szál cigarettát. Két ujja közé csípte a szűrőnél, majd odaütögette az alját az ablakpárkánynak. Így jobban eloszlik a dohány, és nem fog behorpadni a homlokod, amikor szívod, - mondta a nagybátyja anno. Másik zsebéből öngyújtót szedett elő, de mielőtt meggyújtotta volna a koporsószöget, még végig nyalt az oldalán. Így pedig erősebb lesz valamivel az íze. A szájához emelte, kattant a gyújtó, egy pillanatra apró fény gyulladt a Jamsil-dong tizenhatban a nyolcadik emeleten. Szerette ezt az apartmancentrumot, itt élt, amióta frissen kikerült az egyetemről, és szolgálni kezdte a törvényt. Egészen jól ment két évvel ezelőttig. Igazi tisztaszívű koreai mintapolgár volt, még a szemetet sem dobta el az utcán, és ha valaki megkérdezte volna a mindenhatót ott fent, az azt mondta volna, hogy bérelt helye van a Mennyországban. Bezzeg most...

- Már megint nem tudsz aludni? – hallotta meg maga mögül a mély hangot, ami most enyhén rekedtes volt az álmosságtól.

- Csak a kinti zajok – felelte két slukk között. Na meg a bentiek, amik a fejemben vannak, de arról nem kell tudnod.

- Pedig azt hittem, hogy sikerült ájulásig mókáznunk, Jungkookie – kacagott Taehyung, majd szerelme mögé lépve hátulról átölelte, miközben végigsimított a kivillanó mellkason.

- Menj vissza, Tae-Tae. Nem szeretném, hogy valaki meglásson.

- Már megint feszült vagy – suttogta Taehyung a fülébe, majd hosszabb csókot nyomott a nyakába. Jungkook megborzongott a nedves ajkaktól és a hullámos tincsektől, amik bőrét csiklandozták.

- Pár óra múlva mennem kell dolgozni, és ha jól emlékszem, akkor ma ismét közös műszakunk lesz.

Taehyung nagyot sóhajtott, homlokát párja tarkójához nyomta. Jungkook elhúzta a száját, már megint túl cinikus volt, ezért van elege Taehyungnak belőle és a kapcsolatukból. Ő sem hinne saját magának, amikor folyton tesz valami kellemetlen megjegyzést. Pedig nyoma sincs rossz szándéknak, egyszerűen csak félti a kedvesét.

- Visszafekszem – motyogta a barna hajú, majd hátat fordítva a szobába ment.

Jungkook indulatosan elnyomta a cigarettát, majd ő is belépett a szobába. Taehyung kérdőn pillantott rá a válla felett, és csak most vette észre, hogy amíg ő magára kapott egy köntöst, addig szerelme teljesen pucéron jött ki hozzá a balkonra.

- Ne haragudj – suttogta, ahogy magához vonta a férfit a keskeny derekánál fogva. – Tudod, hogy nem úgy gondoltam. Csak féltelek, nem bírnám ki, ha történne veled valami.

- Talán keresned kéne magadnak egy normális párt. Valakit, akivel teljes életet élhetsz.

- Ne mondd ezt! – szorította magához kétségbeesetten. – Nem tudna olyan történni, amiért elhagynálak.

- Erre ne vegyél mérget, Bunny. Nem ugyanazt az életet éljük, ezt te sem tagadhatod le. Árnyék tartja a száját, de mindketten tudjuk, hogy bármikor lebukhatunk. Ha pedig parancsot kapok, akkor...

- Csókolj meg – fordította Jungkook a szép arcot maga felé. – Nem akarok ma már többet a munkáról beszélni. Egyikünkéről sem.

- Te hoztad fel.

Jungkook nem válaszolt, szembe fordult a meztelen testtel, és finoman a puha ajkakra csókolt. Taehyung nem húzódott el, hosszú ujjait szerelme rövid fekete tincsei közé túrta, úgy vonta közelebb magához. Nyelvük rögtön egymásra talált, páros táncot vívtak, míg alfelüket körkörösen egymáshoz dörgölték. Jungkook nyögött fel először, ahogy megérezte párja merevedését a sajátjának nyomódni. Taehyung türelmetlenül a köntös csomójáért nyúlt, egy pillanattal később pedig elégedetten simított végig az izmos testen.

- Feldühítettél – mormolta fátyolos hangon, ahogy párja alsó ajkába harapott. Semmi finomság nem volt a mozdulatban, Jungkook fájdalmasan szisszent fel, ahogy megérezte a már jól ismert fémes ízt a szájában. – Engesztelj ki! – parancsolta határozottan, ahogy hátrább lépve az ágy szélére ült. Kecses, hosszú lábait terpeszbe nyitotta, majd vágyakozóan nézett fel a másikra, szeméből sütött a lerombolhatatlan dominancia.

Jungkook izgatottan nyelt egyet, tudta, hogy vesztett. Sosem volt szerencsés Taehyungot feldühíteni, sem pedig egy műszakban lenni vele. Olyankor szerelme mindig kattant egyet, illetve ahogy ő fogalmazott egyszer, átfordult Mókásba. Nem hallgatott senkire, csak makacsul ment a saját feje után, hogy azt tegye, ami neki a legjobb. Az egyik ilyen alkalommal annyira elgurult a gyógyszere, hogy majdnem belehalt. Ilyenkor Jungkook mindig kesernyés ízt érzett a szájában. Szerette Tae-t, boldog volt vele, még a körülményekhez képest is, de tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy párja nem egy életbiztosítás. Nem tagadhatta le azt sem, hogy kapcsolatuk nem lesz örökérvényű. Előbb vagy utóbb valamelyikük el fog bukni.

- Ne kelljen még egyszer szólnom! – nézett rá Mókás sötét szemekkel. Nem kiabált, azonban hangjában még így is volt valami hátborzongató.

Jungkook térdre ereszkedett, félig lehunyt pillái alól nézett fel szerelmére, aki megkeményedett arccal mustrálta őt.

- Sajnálom – suttogta az éjszaka közepébe.

- Mutasd meg, hogy mennyire.

Bólintott, majd közelebb merészkedett Mókáshoz. A hosszú lábak közé mászott, finoman felsimított rajtuk, mire az alatta lévő megremegett. Halványan elmosolyodott, jobban nem mert, a végén még párja kihajítja érte a hatodikról. Tekintetét az égnek meredő szép szál péniszre szegezte, majd lejjebb hajolva csókot nyomott a makkjára. Egyik keze tovább haladt a formás combon, egészen az ágyékig, ahonnan rásimított a merev hímvesszőre. Mókás felsóhajtott, egyik kezével a rövid tincsek közé túrt.

- Légy ügyes fiú, és vedd szépen a szádba.

Jungkook így tett. Nyelvét kidugva nyalta le a sóscseppeket, majd amennyire csak tudta, elnyelte szerelme péniszét. Tövénél ráfogott ujjaival, majd megszorítva azt, mozgatni kezdte fejét és kezét szinkronban. Mókás egy darabig fátyolos tekintettel nézte párja munkáját, néha kicsúszott egy-egy halk nyögés ajkai közül. Élvezte, hogy Jungkook minden szavára ugrott, miközben úgy nézett rá, mintha ő jelentené neki a világot. Szerette őt. Nem úgy, ahogy a legtöbb ember szereti a másikat, inkább a maga sajátos verziójában, de attól még szerette.

Erősebben mart a sötét hajba, jobban magára húzva a rajta munkálkodó ajkakat. Jungkook értette a célzást, elengedte párja merevségét, majd nagy levegőt véve az orrán, torokra engedte szerelmét. Mókás ezúttal tisztességesen hangot adott élvezetének, de továbbra sem engedte el a rövid tincseket.

- Taknyosra kéne szopassalak, amiért felhergeltél – morogta Mókás, majd magán tartva párja fejét, fellökte a csípőjét.

Jungkook a szálkás combokba mart, próbált nem megfulladni, hagyta, hogy a másik úgy használja ajkait, ahogy neki jól esik. Szemei bekönnyesedtek, igyekezett az orrán át levegőt venni, míg párja egyre hangosabb lett az érzéstől, hogy makkja hegyén érzi a torkát. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Jungkook ajkai szabadok lettek. Zihálva ült a sarkaira, szája mindkét oldalán nyálcsík futott végig, hímvesszője ágaskodva meredt előre, combját összekente saját vágycseppje. Mókás olyan felsőbbrendűen nézett le rá, mint valami uralkodó a Silla korból, ő pedig pont úgy érezte magát, akár egy utolsó kis nincstelen senki, akit rajta kaptak a piacon lopásért.

- Felizgultál – mondta ki a nyilvánvalót. Jungkook nem felelt, csak vágyakozva nézett fel a férfira, aki a mindenséget jelentette számára. – Az ágyra, négykézláb!

Bólintott, nem mert ellenszegülni, pedig tökéletesen tisztában volt azzal, hogy most pokoli óráknak fog elébe nézni. Az biztos, hogy ma már nem fekszik vissza aludni, reggel meg majd magyarázkodhat Hoseoknak, hogy miért néz ki úgy, mint egy vízihulla.

Mókás eltűnődve lépett a szobában lévő komódhoz, hümmögve nézegette a bútordarabot. Jungkook nagyot nyelt, volt egy sejtése, hogy mi fog történni. A fiatal férfi az utolsó fiók elé guggolt, amit anno kineveztek közös résznek, majd kihúzva azt, turkálni kezdett. A művelet egy percig sem tartott, szinte rögtön a kezébe akadtak, amiket megfelelőnek talált a büntetésre.

Jungkook az ágyon mindeközben csendben várt az alkarjain támaszkodva. Nem mert hátranézni, jobbnak gondolta, ha tudatlan marad egyelőre, bár a bilincsek összetéveszthetetlen csörgése így is megcsapta a fülét. Munkájából kifolyólag bármikor felismerte volna azt a hangot. Az ágy besüppedt mögötte, hallotta a rugók megmozdulását, és már szorította is össze a szemét, hogy felkészülten várja az első csapást.

Puha, nedves nyelv csúszott végig vájatán, és még ő maga is meglepődött, hogy milyen élvezettel teli hangot adott ki. A múlt éjjel olyan gyorsan egymásnak estek, Taehyung nem nyalta ki, pedig tudja, hogy mennyire szereti. Fejét hátra vetette, ahogy megérezte bejáratába csúszni a sikamlós nyelvet, majd megőrült az érzéstől, ami a gerince összes csigolyáját végig borzongatta. Észre sem vette, hogy mikor fogott szivárgó farkára, és kezdte el gyors tempóban mozgatni rajta kezét, csak a következő kiábrándító csapásra tért magához, ami a hátsófelét érte. Felnyüszített, ahogy fejét a párnák közé ejtette, majd újabb nem tetsző hangot adott ki a következő csapásnál. A bőr fenekelő csípős érzést hagyott maga után, valószínűleg még délelőtt is érezni fogja, amikor a járőr kocsiban ülve hotteokot fog enni.

- Utálom, hogy türelmetlen vagy, Bunny – pusmogta Mókás közvetlenül a füle mellett. – Egy szóval sem mondtam, hogy magadhoz érhetsz. Nincs mit tegyek, ki kell kösselek, pedig én próbáltam kedves lenni.

Jungkook szemét lehunyva bólintott egyet, ilyenkor bármiben egyetértett párjával, csak minél előbb legyen vége a szenvedésének. Ebben az állapotban felesleges lett volna ellenkeznie, Taehyung ilyenkor elérhetetlen volt számára, nem volt itt más, csak Mókás. Kötelességtudóan a hátára fordult, majd rutinosan megmarkolta mindkét kezével az ágyrácsot. Türelmesen megvárta, amíg szerelme fölé térdelve a csuklójára és a rácsra teszi a bilincset, majd miután meghallotta a kattanó hangot, megrángatta kissé kezeit. Nem mozdultak, a fémkarika erősen tartotta, elvégre nem egy bolti ócska szar volt, hanem egyenesen a munkahelyéről hozta őket, külön párja kérésére.

- Utálom, hogy ezt kell tegyem veled, Bunny, de csak ebből tanulsz. Megérted, ugye?

Újra bólintott, megértett ő mindent, még akkor sem tiltakozott, amikor Mókás rárakta a csilingelő mellbimbócsipeszeket.

- Ügyes vagy – csókolta szájon elismerően, majd az ágy végébe mászott. – Már csak egy kis apróság.

Először két ujjat érzett magában, mire kellemesen hümmögni kezdett. Alig pár órája szeretkeztek, szerelme mérete mellett az a két ujj nem volt olyan borzasztó. Rövid ideig voltak csak benne, pont mire elkezdte volna igazán élvezni az előjátékot. Összerándult egy pillanatra, ahogy megérezte a hideg szilikon érzését farka tövénél, majd a kellemetlen szorítást. Levegőért kapott, pontosan tisztában volt vele, hogy mi van a férfi kezében. Ezután jött a hideg, zselés érzés bejáratánál, majd a feszítés, ahogy párja felhelyezte neki az anál vibrátort.

- Jaj, Bunny – sóhajtott fel Mókás drámaian, majd újabb csókot lehelt a rózsaszín ajkakra. – Teljesen kicsinálsz mindkettőnket – mondta, miközben lemászott az ágyról. A konyhába ment egy székért, amit közvetlen az ággyal szembe helyezett el. Behúzta a sötétítő függönyöket, majd felkapcsolta az éjjeliszekrényen lévő kislámpát.

Jungkook levegőért kapott, karjai már most zsibbadtak, mellbimbói érzékenyen meredtek a plafon felé, pénisze lüktetett a szilikongyűrűben. Mókás ráérősen helyet foglalt a székben, feneke alá tett egy díszpárnát, hogy kényelembe helyezhesse magát, majd minden figyelmét a kezében lévő kis kütyünek szentelte. Nem akart szemét lenni, ezért elsőre csak a kettes fokozatig nyomta a távirányítón lévő kis gombot. Jungkook felnyögött, érezte, ahogy megmozdul fenekében a vibrátor, ezáltal kellemes bizsergést váltva ki belőle. Mókás úgy érezte ennyi elég is a bemelegítésből, rögtön a négyes fokozatra váltott, mire párja megfeszülve rángatta meg bilincseit. Elmosolyodott, ahogy az eszközre nézett, majd még eggyel feljebb kapcsolt. A fekete hajú ezúttal káromkodva nyögött fel, lábait felhúzta, majd újra kinyújtotta. A kis eszköz kitartóan rezgett a fenekében, hímvesszőjéből szirupként csordogált előváladéka.

Mókás nem bírta tovább, muszáj volt magához nyúlnia. Kényelmesen hátra dőlt a székben, lábait terpeszbe rakta, majd miután még egy fokozattal feljebb vette a kis szerkentyűt, merevedésére simított. Együtt nyögött fel szerelmével, hiába fele olyan stimulálásban sem volt része, mint Jungkooknak, a látvány legalább annyira izgatta, ahogy a férfi teljesen megfeszülve, lehunyt szemekkel vergődött az ágyon. Szabad kezével újra a távirányítóért nyúlt, hogy újabb fokozatra kapcsoljon.

- Taeeehh! – sikított fel Jungkook önkívületi állapotban. Sötét tincsei csatakosan a homlokához tapadtak, tenyere sebes volt, ahogy belé vájta körmeit.

A kis vibrátor immár folyamatosan a prosztatáját ostromolta, ami önmagában fantasztikus érzés lett volna, ha a péniszgyűrű utat engedett volna az élvezetének. De nem, az kitartóan szorította egyre jobban hossza tövét, ő pedig biztos volt benne, hogy nem éli túl az éjszakát. Újra megrángatta bilincseit, de azok makacsul tartották magukat. Semmi mást nem akart, csak letépni magáról a kis szilikongyűrűt, hogy aztán kirobbanthassa gyönyörét. A hideg rázta, karja libabőrös volt, tarkóján az apró pihék égnek álltak. Kétségbeesetten nézett szerelmére, aki kéjtől eltorzult arccal terpeszkedett vele szemben, miközben saját magát kényeztette. Nagyot nyelt a látványra, ez így rosszabb. A fiatal férfi szexi látványa csak még inkább az őrületbe kergeti.

Félig ülőhelyzetbe húzta magát, amint megérezte az erősebb rezgést gyönyörközpontjánál. Karjaiba fájdalom nyílalt, ahogy természetellenes pózban tartotta őket. Visszahanyatlott a puha párnák közé, de azok sem nyújtottak neki kényelmet. Kétségbeesetten nézett az egyetlen emberre, aki segíteni tudott neki.

- Khérlekh...

- Mire kérsz, Bunny? – lépett hozzá közelebb Mókás. Hangjából próbált nyugalmat árasztani, de ölére pillantva Jungkook rögtön látta, hogy ő sincs kevésbé felizgulva.

- Segíhts – nyögte félig lehunyt szemekkel. Meg fog őrülni, el fogja veszíteni a maradék ép eszét is, erre mérget vett volna.

- Könyörögj – suttogta Mókás, miközben a lábai közé mászott és megcsókolta.

Jungkook türelmetlenül morgott a másik szájába, akaratlanul is fellökte ágyékát, elméjét teljesen elborította a kielégületlenség.

- Khérlek... könyörghöm!

- Basszalak meg? – simított végig a kéjtől eltorzult arcon Mókás. – Ezt akarod? Akkor mondd ki!

Jungkook nem válaszolt, helyette a következő pillanatban artikulátlanul felsikított. Szerelme egyik keze a nyakát szorongatta, míg a másikkal a vibrátort nyomta belé még mélyebbre. Lábai heves remegésbe kezdtek, ő maga pedig fuldokolni kezdett a saját nyálától. Homályos szemekkel

Mire elméje legközelebb kitisztult, eltűnt a szorítás a nyaka és a pénisze körül. Már nem érezte magában a vibrátort sem, csak finom csókokat a válla mentén, ahol ismerkedésük nyoma volt egy heg képében. Jóleső érintéseket fedezett fel két karján, ahogy végigcirógatták selymes bőrét, majd kattanás ütötte meg a fülét, és ő újra szabad volt. Taehyung lágyan simított két kezére, miközben óvatos csókokat lehelt rá.

- Jól vagy, Bunny?

Jungkook bólintott, ahogy a puha karamell bőrre simított. Imádta Taehyung bőrét, az illatát, mindenét. Legalább annyira tökéletes volt, mint amennyire ők ketten tökéletlenek együtt. Taehyung a belső combjára fogott, majd egyik lábát a vállára téve hatolt belé egy mozdulattal. Jungkook felnyögött, azonban ez most más volt. Most semmi nem akadályozta beteljesülését, ráadásul a világ legszebb férfija tette őt magává.

Az aktus nem tartott sokáig, Jungkook túlságosan is fel volt izgulva, és Taehyung kéjben úszó arca csak olaj volt a tűzre. Megfeszült háttal, néma sikolyra nyitotta ajkait, miközben szerelme karjaiba mart. Öröme gejzírként tört ki, mindketten jócskán kaptak belőle, még kulcscsontját is elérte. Két mozdulattal később Taehyung is hörögve élvezett belé, arcát a nyakába temette, úgy karmolt a formás combokba.

Jungkook úgy érezte, hogy agykárosodást szenvedett. Nem emlékezett arra, hogy mikor került ki belőle a vibrátor, sem arra, hogy hogyan tűntek el róla a mellbimbócsipeszek. Csak szerelme illatát érezte mindenhol, és a kellemes kielégülés utáni érzetet, amiről azt hitte, hogy nem kapja meg ezen az éjszakán. Taehyung szájon csókolta, majd a kulcscsontjára hajolva lenyalta élvezete cseppjeit. Jungkookban a levegő is benn rekedt, amilyen bizarrnak tűnt a látvány, ő legalább annyira szexinek tartotta.

- Szeretlek Tae-Tae – mondta, miközben a hullámos tincsek közé simított.

- Én is szeretlek, Bunny – hajolt le egy csókért Taehyung. Leszállt róla, majd hátára fordulva magához vonta kedvesét. – Aludj még, majd reggel zuhanyozunk.

- Nem akarok dolgozni menni – dünnyögte Jungkook álomittas hangon.

- Tudom, Bunny, én sem.

A reggel szótlanul telt, Taehyung szokatlanul ideges volt, ahogy okosórájára pillantott. Jungkook mindebből semmit nem vett észre, nyammogva eszegette reggelijét, miközben a telefonján olvasta a híreket.

- Mennem kell – közölte Tae, ahogy magára kapta bőrkabátját. Fekete baseball sapkát húzott fejére, kezében ugyanilyen színű maszkot szorongatott.

- Máris? Mikor kezdesz? – pillantott rá Jungkook, gyomrában azonnal kővé dermedt reggeli tojáspudingja.

- Tudod, hogy nem mondhatom el. Nézd, meg kell kérjelek valami nagyon fontosra – simított végig szerelme arcán a fiatal férfi. Tekintete egyszerre sugárzott komolyságot és aggodalmat, ez pedig megijesztette Jungkookot. Taehyung nem volt az a félős típus. – Bárhol is leszel ma, ne gyere oda, ahol én vagyok, érted? Nagyon kérlek, hallgass rám!

- De miért? – csuklott el a fekete hajú hangja, ahogy az arcán lévő kezekre simított. – Mit akarsz csinálni, Tae-Tae?

- Nem mondhatom el! Csak ne gyere oda, oké? Ígérd meg, hogy nem jössz oda!

Jungkook nem válaszolt, szemeit könny lepte el, kedvese halálra ijesztette őt. Vissza akart menni pár órával korábbra, amikor egymás karjai között aludtak szerelmesen, és úgy maradni örökre.

- Taehyung...

- Most mennem kell, Bunny. Hallgass rám kérlek, maradj a helyeden! Ne gyere ma utánam, rendben? Későn érek csak ide, de sietni fogok, ígérem! – előre hajolt, majd rövid csókot nyomott szerelme ajkaira. – Este találkozunk, szeretlek! – mondta, azzal már ott sem volt.

Jungkooknak még akkor is remegtek a kezei, amikor belépett az örsre. Rossz kedvén az sem segített, ahogy belépve főnöke irodájába rögtön szembe találta magát szerelme fotóival. Egy táblára voltak kitűzve, ami elfoglalta a szoba egyik falát. Rengeteg kép volt Taehyungról. A képek között helyiségek nevei voltak feltűntetve, amik a fotókhoz voltak kötve piros filctollal. Némelyikhez néhány szavas megjegyzés is volt hagyva, de Jungkook rá sem hederített. Semmi másra nem tudott nézni, mint a legnagyobb képre középen, amin szerelme félig lesütött szemekkel, pimasz arckifejezéssel nézett rá vissza. A fotó egy elegáns galéria megnyitón készült, ahol belépéskor minden vendégről készült egy fénykép. A sors vicces tréfája, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy egy kőgazdag partin egyszer csak megjelent Ázsia egyik legkörözöttebb bűnözője. A kép felett hatalmas betűk hirdették: KIM ,,MÓKÁS" TAEHYUNG. Alatta egy másik két soros szöveg, ami a lehetséges vádakat sorolta fel. Ezek között olyan bűntények szerepeltek, mint a garázdaság, lopás, rablás, adócsalás, gyilkosság. Mindemellett még vastagon szerepelt egy nem túl bíztató jelző: KÜLÖNÖSEN VESZÉLYES!

Jungkook a másik két képre pillantott, amik szerelme óriási képe mellett virítottak két oldalt. A jobb oldalin egy sebhelyes, hosszú, fekete hajú férfi volt látható, amint éppen cigarettára gyújt rá. MIN ,,ÁRNYÉK" YOONGI. A bal oldali kép nevetséges volt. Egy fiatal férfi pökhendi arckifejezése nézett rá vissza, átlátszó, rózsaszín lencsék mögül, tincsei szintén ilyen extrém színben pompáztak. Éppen egy autóba szállt be, és látszólag nagyon nem örült annak, hogy valaki lefotózta. PARK ,,BABY" JIMIN. A felsorolt vádak teljesen ugyanazok voltak mindkettőjüknél, mint Taehyungnál.

Jungkook felsóhajtott, gyomrában megint ott volt az a furcsa szorító érzés, ami reggel óta kínozta őt. Bámulta még egy darabig a szép arcot, ami teljesen elvarázsolta, így nem is volt meglepő, hogy ijedtében majd a plafonra ugrott, amikor társa megszólította őt.

- Mit csinálsz a főnök irodájában, Jungkookah? – kérdezte negédes mosollyal Hoseok, kezében két papír poharat szorongatva.

- A beosztásunk nem volt a helyén – magyarázta a fekete hajú. – Nem tudtam, hogy ma merre járőrözünk. Na meg, beszélni szerettem volna Kim századossal is.

- Terepen van éppen – felelte Hoseok, majd az egyik poharat társának nyújtotta. – Tessék, még meleg. A beosztás nálam van, mindjárt megnézem, hogy ma mi az aktuális pálya.

Jungkook hálás pillantást küldött felé, miközben belekortyol a fekete italba. Hoseok rövid időn belül visszaért egy papírral a kezében, azonban mielőtt közölte volna a mai helyszínt, elhúzott szájjal végigmérte társát.

- Komolyan Jungkookah, igazán megkérhetnéd már a párodat, hogy vasaljon rád, mert ez így nem állapot! – dorgálta le, ahogy megigazította kék ingjét. – Jól vagy amúgy? Nyúzottnak látszol.

- Hosszú volt az éjszakám – felelte reflexszerűen, mire a másik ördögien elmosolyodott.

- Na jól van, akkor nem piszkállak, egy kis szórakozás neked is kijár. És mondd csak, hogy van a párod manapság? Már nem veszekedtek annyit?

- Nem, minden rendben van – felelte hamiskás mosollyal Jungkook, majd megnézte a felé nyújtott papírt.

Seodaemun kerülete volt ma az övék az elkövetkezendő tizenkét órában. Jungkook mély levegőt vett, próbálta fejéből kiűzni szerelme aggódó arcát és kétségbeesett szavait. Nem lesz semmi baj, letudja a mai műszakot, este hétre végez, aztán főz valami finomat Taehyungnak. Minden rendben lesz, ma egy erőszakos bejelentést sem fognak kapni. Egész nap a kocsiban fog ülni Hoseokkal, megisznak vagy hat pohár kávét, megállnak ebédelni az egyik Shake Shackbe, ahol végre megkóstolja majd a szezonális mangó fagyit. Aztán bevisznek egy-két huligán hülye gyereket, akiket rajta kapnak valami menőzős faszságon, megállítanak majd pár arcot gyorshajtásért, és ennyi. Semmi komolyabb nem fog történni. Mosolyt erőltetett az arcára, ahogy az előbbieket mantrázta, remegő kezeit idegesen nadrágja zsebébe dugta. A kávé keserű ízét a szájában arra fogta, hogy társa nem tett bele elég cukrot.

- Még egy ilyen dög unalmas napot – sóhajtott fel Hoseok délután ötkor. – Mondd csak, Jungkookah, hogy lehet az, hogy egy bírságoláson kívül ma semmi nem történt velünk?

- Örülj neki – felelte Jungkook, miközben beleharapott kukorica fagyijába. Délig megette a stressz a lelkét, kétszer majdnem elhányta magát, még a Shake Shackbe sem evett mást egy sajtburgeren kívül. Nem is vezetett, átadta a kormányt társának, aki boldog mosollyal az arcán élt a lehetőséggel. Alig egy órája kezdett megnyugodni, amikor realizálta, hogy tényleg nem történt aznap semmi érdekes. Csak arra gondolt, hogy Taehyung este megy hozzá, és újra együtt töltik az éjszakát. A közös műszakról, és szerelme reggeli kétségbeesett szavairól pedig próbált nem tudomást venni.

- Mi a terved ma estére? – pillantott rá Hoseok, miközben ujjaival a kormányon dobolt.

A Yeonhui-ro 28 sarkán álltak. A kerületnek ezen utcái éppenséggel egész békések voltak, Hoseok mégis itt állította le a járőrautót. Bement a húsz méterrel arrébb lévő kisboltba, vett magának egy zacskó csipszet, míg társát meghívta a kedvenc fagyijára.

Jungkook a zsebébe gyúrta a kukorica fagylalt csomagolását, majd cigarettás dobozáért nyúlt. A szűrűnél fogva a kesztyűtartóhoz ütögette a koporsószöget, és végignyalt az oldalán. Lehúzta az ablakot, majd elégedetten küldte a lehető legmélyebbre tüdejébe a nikotin füstöt.

- Sokat dohányzol mostanában – mondta Hoseok elrágva egy burgonyaszirmot. – Biztos minden rendben van?

- Persze.

- Nem válaszoltál az előbb. Mi a terved ma estére?

- Semmi különös, a párommal leszek.

- Az jó – mosolygott rá kellemesen Hoseok. – Mióta is vagytok együtt?

- Két éve.

- Tényleg, nem sokkal azután jöttetek össze, hogy történt az az incidens a Mókással. - Jungkook megfeszült egy pillanatra, kezében megállt a cigaretta, tüdejében benn rekedt a füst. – Jaj, ne haragudj, Jungkookah, tudod milyen vagyok. Bele se gondolok abba, hogy ez még mindig megvisel.

- Nem visel meg – felelte Jungkook kis idő elteltével. – Csak meglep, hogy még emlékszel rá.

- Hát persze, hogy emlékszem! Majdnem idegösszeroppanást kaptam, amikor megtudtam, hogy beszorultál vele abba a liftbe. Kész csoda, hogy egyáltalán túlélted, és nem röpített azonnal golyót a fejedbe, csak a válladba.

- Ja, kész csoda.

- Azóta is látszik?

- Persze – bólintott Jungkook, ahogy eszébe jutott a finom csók, amit Taehyung nyomott éjjel a lövés által keletkezett hegre.

- Jó nagy hype-ja volt utána a sztorinak. Mondhatni híressé váltál egy időre. A csajok körében is egy hős voltál, nem is csoda, hogy rögtön találtál magadnak valakit. Nem is értem, hogy bírod, amikor olyan helyre megyünk, ahol ő is ott van...

- Mint mondtam, nem visel meg.

- Egyszer elkapjuk – jelentette ki Hoseok olyan meggyőzően, hogy Jungkooknak újra kő keletkezett a gyomra helyén. – El fog jönni a napja annak, amikor rács mögé juttatjuk Mókást az undorító haverjaival együtt. A sitten fog megrohadni, én mondom.

Jungkook nem reagált társa szavaira. Eszébe jutott, amikor egyszer ő mentette meg Taehyungot, és majdnem lebukott. Akkor találkozott először Árnyékkal és Baby-vel. Aznap éjjel tényleg azt hitte, hogy meghal. Egy rendőr, aki Ázsia legkörözöttebb bűnözői tanyáján töltött másfél napot, hogy meggyőződjön szerelme épsége felől. Szinte már komikus az egész, mondhatni mókás.

- Amúgy mesélj már egy kicsit a párodról! – bökte oldalba Hoseok kíváncsi mosollyal. – Sosem mondasz róla semmit, mindig olyan titokzatos vagy! Csak nem az örsről valaki? Ha Kim százados megtudja...

- MINDEN EGYSÉG AZONNAL A SEJONG-DAERO SZÁZHARMINCHATRA! MINDEN EGYSÉG AZONNAL A SEJONG-DAERO SZÁZHARMINCHATRA! BEJELENTÉST KAPTUNK EGY BANKRABLÁSRÓL! A BANK NEVE BDO. TÖBB SZEMTANÚ ÁLLÍTJA, HOGY A HELYSZÍNEN MÓKÁST ÉS A TÁRSAIT LÁTTÁK. MINDEN EGYSÉG AZONNAL...

Hoseok a pillanat egy törtrésze alatt indult el az autóval. Míg egyik kezével a kormányt fogta, addig másikkal a kék-piros fényszórókat kapcsolta fel a szirénával együtt. A hangzavarra az egész utca felkapta a fejét, még az emberek is arrébb ugrottak, amikor a járdára hajtott fel a sarkon kifordulva.

- A hetes egység úton van! – szólt bele indulatosan a kis készülékbe. – Ismétlem, a hetes egység úton van!

Jungkook keze remegni kezdett, ahogy eljutottak tudatáig az imént hallottak. Agytekervényei rögtön elindultak, miközben gyors fejszámolást végzett arról, hogy mennyi idő lehet innen a szomszédos kerület. Szirénázva maximum nyolc perc, az nem lesz elég Taehyungnak!

- Rosszul vagyok! – kiabálta Hoseoknak, miközben előre görnyedt. Társa egy pillanatra rákapta ijedt tekintetét, de tovább nyomta a gázt. – Hobi, állj meg, tényleg nem vagyok jól!

- Nem lehet, Jungkookah, ne haragudj! Végre itt az esély arra, hogy elkapjuk azt a gennyes férget! Tarts ki, mindjárt ott vagyunk!

Jungkook falfehérré sápadt, ahogy próbált kitartani. Folyamatosan Taehyung szavai visszhangoztak a fejében, ahogy reggel arra kérte, hogy még véletlenül se menjen arra, ahol ő van. Hevesen véve a levegőt pillantott az egyik táblára, ami szerint éppen kiértek Seodaemun kerületéből. Te jó isten, mindjárt ott vannak!

- Hobi, nem bírom! – ordította Jungkook magából kikelve. – Állj meg, az istenért!

- A picsába! – húzódott le káromkodva Hoseok, majd átnyúlva társán, kinyitotta az ajtót. – Szállj ki!

- Mi?

- Azt mondtam, szállj ki! Megértem, ha félsz, de akkor ne mondd azt, hogy nem visel meg! Szállj ki, majd kitalálok valamit!

Jungkook kétségbeesetten nézett Hoseokra, aki türelmetlenül szorongatta a kormányt. Felettük a sziréna még mindig üvöltött, míg a mellettük lévő épületről vissza tükröződtek a kék-piros fények. Teljesen mindegy, hogy milyen parancsot kapsz, maradj távol Hoseokkal együtt! Jungkook, ez nagyon fontos!

A férfi erőteljesen becsapta az ajtót, majd mély levegőt véve keményen társára pillantott.

- Menjünk – mondta, majd minden figyelmét a szélvédőre szegezte. Valamit majd kitalál, hogy eleget tegyen Taehyung kérésének.

Hoseok káromkodva morgott egyet, majd újra útnak indult. Jungkook érezte, ahogy szíve kiugrani készül, miközben minden erejével arra koncentrált, hogy hogyan tartsa magukat távol a megadott helyszíntől.

- Hobi.. – fordult felé, de ekkor újra megszólalt az adóvevő.

- MINDEN EGYSÉGNEK! A CÉLPONT ELHAGYTA A HELYSZÍNT! ISMÉTLEM, A CÉLPONT ELHAGYTA A HELYSZÍNT! A MUGYO-RÓN KERESZTÜL TÁVOZTAK EGY METÁLSZÜRKE HYUNDAI TUCSONNAL! ISMÉTLEM...

Hoseok éles bal kanyart vett egy behajtani tilos utcába. Jungkook az ajtó feletti kis kapaszkodóra mart, ijedten nézett társára.

- Mi a faszt csinálsz?!

Hoseok nem válaszolt, csak ment a saját feje után. Az adóvevőn keresztül két másik egység is folyamatosan osztotta meg az újabb információkat, akik a Hyundai nyomában voltak.

- A TONGIL FŐÚTON VANNAK! FELÉTEK MENNEK, HETES OSZTAG!

- A Seongsan elágazásnál elkapjuk őket! – ordította Hoseok a készülékbe, majd még inkább a gázra taposott.

Jungkookkal forgott az egész világ, életében először nem tudta, hogy mit tegyen krízis helyzetben. Nem ez volt az első közös műszakja Kim ,,Mókás" Taehyunggal, de most először kapott figyelmeztetést a fiatal férfitól.

- OTT VANNAK! – üvöltötte Hoseok, szemében különös fény csillant, míg arcára nem evilági mosoly húzódott.

A férfinak valóban igaza volt. A metálszürke Hyundai őrült tempóban haladt át a Yeonnamgyo híd alatt, alig harminc méterre tőlük. Az autók körülöttük leálltak, mintha hirtelen mindenkinek lemerült volna az akkumlátora, valószínűleg az emberek sokkot kaptak a száguldozó autó és a szirénázó rendőrkocsik miatt.

- Most meglesznek végre! – csapott a kormányra Hoseok. - Szinte érzem magamon a kitűntetést, amit kapni fogunk ezért Kim századostól. Újra hős lehetsz majd, Jungkookah!

De Jungkookah a legkevésbé sem akart hős lenni. Lábai teljesen elkocsonyásodtak alatta, ahogy a kezdeti harminc méterből már csak tíz lett. A visszapillantóba nézett, tőlük nem sokkal lemaradva szirénázott egy másik rendőrautó. Elméje túlságosan is zavart volt ahhoz, hogy felidézze a mai műszakban lévőket.

A Hyundai hibát követett el. Min ,,Árnyék" Yoongi óvatlanságból neki ment egy éppen induló Opelnek. Éppen csak az oldalát érintette, ez azonban bőven elég volt ahhoz, hogy elveszítse az irányítást a kocsi felett, és két másodpercre lelassítsa őket.

- A rohadt kurva életbe! – ordította Mókás, ahogy a sofőrre nézett. – Szedd már össze magad, baszdmeg!

Árnyék szitkozódva lépett jobban a gázpedálra, de mindhiába volt. A rendőrautó alig két méterre volt tőlük. Ilyen kibaszott autós üldözés is csak a faszszopó hollywoodi filmekben van...

- Elintézem őket! – nyúlt Baby a mellette heverő K3-as géppuskájáért. Taehyung ijedten fordult hátra az anyósülésről.

- Nehogy! – ordította remegő hanggal. – Jungkook van mögöttünk!

- Ugye most csak szopatsz, geci?! – kiáltotta Baby. – Nem szóltál a pasidnak, hogy vegyen ki mára szabit?! Idióta balfasz! Ha megdöglünk, vagy elveszítjük a szajrét, magam loccsantom szét a kibaszott fejedet!

Taehyung elhúzta a száját, és Árnyékra pillantott. A legkevésbé sem találta mókásnak a helyzetet, hiába élvezte átlagosan az adrenalin minden pillanatát, amit a munkája okozott. Ezúttal rettegett.

- Vedd át a kormányt! – pillantott Hoseok a társára, de válaszul csak meglepett pislogást kapott. – Vedd már át, Jungkook!

Jungkook végre reagált, remegő kezekkel nyúlt a kormányért, próbálta egyenesben tartani a kocsit. Agya megállás nélkül kattogott, fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Talán, ha most oldalra rántaná azt az átkozott kormánykereket...

Levegő után kapott, ahogy meghallotta az első lövéseket. Ijedten pillantott Hoseokra, aki övét kikötve, az ablakból kihajolva, Revolverét előre tartva újra tüzelt. Hosszú lábai kinyújtva feszültek meg alatta, ahogy jobbjával a gázt taposta.

- Mi a faszt csinálsz? – ordította Jungkook.

- A munkámat végzem! – válaszolta Hoseok, és újra lőtt.

A Hyundai hátsó szélvédője megrepedt, majd betört. Egy ismerős rózsaszín fej húzta magát az ülésre. Jungkook abban a pillanatban meglátta az általa imádott barna, hullámos tincseket, és a hozzátartozó arcot, ami rémülten pillantott hátra. Hoseokra nézett, az ujjára, ami a ravaszt szorította. Döntenie kellett.

Hirtelen ötlettől vezérelve rántotta a kormányt jobbra, míg ezzel egy időben társa újra tüzelt. A Hyundai fékcsikorgatva állt meg, erősen kilengett jobbra, Jungkook pedig nem volt elég gyors. Egy álló fehér Nissannak ütköztek neki teljes gázzal, ami repülésre kényszerítette a rendőrautót. Hallotta Hoseok ordítását, látta maga alatt a metálszürke Hyundai-t, ahogy háromszor megpördültek a levegőben. Egy lassított pillanatra még a szélvédő mögé is bepillanthatott, éppen időben elkapva azt a jelenetet, ahogy Baby kétségbeesetten veti rá magát Árnyék vérző testére. Taehyungot sehol nem látta. A légzsák pofán vágta, ahogy az első földet érésüknél kinyílt. Sosem történt még ilyen vele, bár hallott róla pletykákat, hogy egészen kellemetlen az érzés. Ezzel teljesen egyetértett, na meg valami fura szag is az orrába kúszott. A kocsi pattant még egyet az orrán, majd visszakerült alapállásába, annyi különbséggel, hogy megviseltebb volt a külseje, mint műszak kezdetekor.

Jungkook vér ízét érezte a szájában, feje kótyagossá vált, gyomra felfordult, kiakart szállni, hogy kiadhassa magából a Shake Shackbe evett hamburgerét, de nem mozdult a teste. Félájultan a mellette lévő ülésre pillantott, ami üresen állt. Szemével Hoseokot kereste, de arra nem volt képes, hogy a nyakát elmozdítsa. De hát az előbb még itt volt, hiszen ő a társa. Hol máshol lenne, mint nem mellette?

Ismerős, kétségbeesett hang csapta meg a fülét. Jobb oldalára pillantott, félig lehunyt szemekkel, ködös tekintettel próbálta felismerni a homályos alakot.

- Jungkook! Bassza meg, Jungkook!

Jungkook elmosolyodott, legalábbis gondolatban mosolyra húzta szépen ívelt ajkait. Ez Taehyung, eljött érte, ahogy megígérte.

- Bunny, hallasz engem?! – ordította Taehyung.

Jungkook szólásra nyitotta száját, valamit mormogott, de nem igazán tudta, hogy mit. Taehyung eljött érte, megígérte, hogy este találkoznak, és most tényleg itt van. Ez volt az egyik dolog, amit a leginkább szeretett párjában: mindig megtartotta a szavát.

- Kiszedlek, várj egy percet!

A kilincsre fogott, kinyitotta az ajtót, Jungkook érezte, ahogy a nyomás a jobbján megszűnik. Taehyung a biztonsági övért nyúlt, kikapcsolta, majd karjaiba véve szerelmét, kihúzta a földre.

- A fejed – simította meg az arcát Taehyung, mire Jungkook újra elmosolyodott.

- Hogy érzed, Tae-Tae? – szólalt meg krákogva, ahogy tekintetét a tőle húsz méterre lévő mozdulatlan Hoseokra szegezte, aki irreális pózban feküdt. – Egész mókás volt ez a műszak, nem?

Taehyung káromkodott, majd magához szorítva szerelme testét, talpra állt. Jungkook bizonytalanul kapaszkodott a széles vállakba, forgott körülötte a világ.

- Hazamegyünk, és kitalálunk valamit! – mondta Taehyung remegő hangon, szemei az autók között cikáztak. – Mindjárt...

- ÁLLJ! – ordította egy egyenruhás férfi. Jungkook homályosan a tőle tíz méterre lévő alakra nézett, pár másodpercnyi gondolkodás után felfedezte benne Eunwoo kollégáját.

Taehyung szabad kezével Revolveréjért nyúlt, majd a rendőrre szegezte merev arccal.

- Kezeket fel! – ordította Eunwoo egy lépést téve feléjük. – Vége a bulinak, Mókás! Ereszd el a túszt, és dobd el a fegyvert.

Taehyung kezében megremegett a pisztoly, ahogy ujját a ravaszra helyezte. Tekintetét a másik rendőrautóra szegezte, de nem látott senkit rajtuk kívül.

- Azt mondtam, hogy engedd el a túszt, és dobd el a fegyvert! Lőni fogok, Mókás!

- Na azt nem... - suttogta Taehyung, de ekkor megérezte a derekán párja szorítását.

- Felesége van és két pici gyereke – suttogta Jungkook félig kábán. – Ne tedd ez, Tae-Tae, sokkal jobb vagy ennél.

- Ez az utolsó figyelmeztetésem, Mókás! Dobd el a fegyvert, vagy lövök!

- Ne! – ordította Jungkook, ahogy szerelme elé lépett.

Eunwoo egy pillanatra elbizonytalanodott, zavarodottan húzta össze szemöldökét, de a fegyvert továbbra is Mókásra célozta.

- Menj innen, Bunny! – lökte arrébb Taehyung a fekete hajút, de az nem hátrált meg.

- Nem hagyom, hogy...

Két lövés érkezett valahonnan. Jungkook megtántorodott, két kezével szerelme karjaira fogott. A hang felé nézett, ismerős rózsaszín fejet pillantott meg, nem messze tőle pedig Eunwoo élettelen testét. Szúrást, majd égető fájdalmat érzett a jobb oldalán, és ugyanebben a pillanatban fémes ízt a szájában. Kótyagos feje még kábább lett, lábai teljesen feladták a szolgálatot, kész volt előre hullani a hideg betonra.

Taehyung remegő karjaiba zuhant, majd lassan a földre feküdt szerelmével együtt. Tekintetét a világ szép arcra emelte, ami a mindenséget jelentette számára, és ami most rémültségtől eltorzulva nézett rá vissza. A sötét szemekbe pillantott, amikből könnyek záporoztak, és csak most jutott eszébe, hogy még sosem látta párját sírni. Nem értette a reakciót, ő maga nem volt szomorú, fájt kissé az oldala, de hát istenem, megesik. Látta a szépen ívelt ajkakat mozogni, Taehyung beszélt hozzá azon a vonzó, mély hangján, de semmit nem fogott fel belőle. Csak a finom, puha érintésre koncentrált, ami megnyugtatóan simogatta két oldalról az arcát.

Tönkreteszlek, ezt te sem akarhatod, ez így nem móka.

Tekintete egyre inkább elhomályosodott, ahogy nézte a szép arcot maga előtt. Úgy gondolta, hogy így jó is lesz. Hiszen úgy sem akar mást látni az utolsó pillanataiban, csak Kim ,,Mókás" Taehyungot.

* Ezt a jelzőt Taehyung bőrére Berthától ,,loptam". Imádom ezt a karamell bőr szót, annyira illik rá😊

Szerzői megjegyzés: Drága Bertha, kérlek ne öld meg Jint a Hemingwayben. Itt sem 100% a vég, és tudod, hogy szeretlek <3