Nagyon sok szeretettel kívánok nagyon boldog születésnapot az egyik kedvenc olvasómnak és írókollégámnak! Köszönöm, hogy minden alkalommal megnevettetsz a kommentjeiddel, amikor új részt rakok ki. Isten éltessen Frujikook, remélem, hogy élvezni fogod ennek a novellának mind a 7120 szavát!🥳💜💜  

Éles, választékos káromkodás hangzott el az Eonju és a Hakdong sarkán lévő társasház egyik garázsában. A bosszankodás tárgya egy több, mint húsz éves Mazda RX-7-es volt, ami nem indult be, ezzel meggátolva tulajdonosát abban, hogy időben beérjen a munkahelyére.

- Gyerünk már, te vacak! – morogta a harmincas évei elején járó férfi, ahogy újra megforgatta a kulcsot. Kitartóan várta a motor felbőgését, a rezgést a talpa alatt, de az elmaradt.

Min Yoongi őrjöngeni tudott volna. Taehyung kinyírja, ha nem ér oda időben a két nappal ezelőtt lebeszélt helyszínre. Idegesen tárcsázni kezdte legjobb barátja telefonszámát, miközben előhalászott egy doboz Arirangot a zsebéből, hogy csökkentse a stresszt egy kis nikotinnal.

Taehyung nem baszta le, legalábbis nem annyira, hogy ne maradjon rajta a keresztvíz. Határozottan közölte vele, hogy fogjon egy taxit, amilyen gyorsan csak tud, és szabaduljon meg attól az ócska szartól, amit képes közel tíz éve a szerelmének hívni. Yoongi nem vitatkozott, nem volt hozzá semmi lelkiereje, na meg a reggeli kávéját sem fogyasztotta még el. Leintette a legelső taxit, ahogy kiért a főútra, és bediktálta a Jongno kerületben lévő Four Seasons hotel címét.

A szerencse valamelyest az oldalán állt, ha eltekintünk a reggeli autós incidenstől, így csak negyedórát késett a megbeszélt időponthoz képest. Taehyung már a kerti teraszon várta a tizenötödik emeleten. Arcán ideges mosoly ült, ahogy kezeivel hevesen gesztikulált magyarázkodás közben.

- Csodálatos, nem igaz? Képzeljék el, hogy végigtáncolják az egész éjszakát a csillagok alatt, miközben körbeveszik Önöket a város fényes felhőkarcolói a távoli hegyek sziluettjével!

- Azt meg kell hagyni, hogy valóban varázslatos ez a kilátás – értett egyet egy magas, ezüst hajú férfi. – Mit gondolsz, Jinie? – nézett a mellette állóra olyan szerelmes tekintettel, hogy Yoonginak még távolról is hányingere lett.

- Nem is tudom, Nam – tűnődött el egy pillanatra a sötét hajú, mire Taehyung arcára ráfagyott a mosoly. – Mit mondott, mekkora is a hely?

- Négyszázhatvanöt négyzetméret. Maga a terület száz férőhelyes, de ha szeretnék, akkor kibővíthetjük százhúszra is – magyarázta lelkesen Taehyung, miközben idegességében piszkálni kezdte csillámos bordó zakóját.

- Az mindegy, max hetvenen leszünk – intett hanyagul a Jin nevű férfi. – Macskát be lehet hozni?

- Macskát? – ismételte Taehyung. – Nos, ha ezen múlik a dolog, akkor megoldható természetesen. Á, Yoongi! Elnézést kérünk, a társam késéséért, sajnos volt egy kis műszaki problémája reggel.

Yoongi elegánsan bemutatkozott a házasodni készülő párnak, majd elővette a nem létező bájos oldalát, és illedelmesen elnézést kért.

- Semmi gond, végül is csak a helyszínt akarjuk kiválasztani, ahol megünnepeljük, hogy összekötjük a hátralévő életünket – mosolygott rá flegmán Jin, mire Yoongi tenyere erősen viszketni kezdett.

- Elnézést, a vőlegényemet kissé érzékenyen érinti ez az egész esküvő szervezés – suttogta az ezüst hajú, amikor szerelme elfordult, hogy megnézze a dísztujákat. – Bocsánat a kérdésért, de maguk is egy pár?

- Jaj, dehogy! – kiáltott fel Taehyung rémülten.

- Sógorok vagyunk – közölte Yoongi tárgyilagosan, miközben lélekben egy fél literes jeges americanóról álmodozott. – Mr. Kim az öcsém párja.

Taehyung arca azonnal felderült, ahogy szóba került szerelme, még ha nem is névlegesen. Nyűgösen ébredt aznap reggel, tudta nagyon jól, hogy a mai ügyfeleinek az egyik tagja kifejezetten hárklis mondjuk úgy mindenre is. Az sem segített rajta, amikor párja hatalmas bociszemeket meresztett rá, hogy bújjon vissza hozzá, miközben vaskos ajkait szomorúan lebiggyesztette. Igen, Kim Taehyung legalább annyira szabadulni akart a mai munkájától, mint Min Yoongi.

- Nem lehetne ezeket a kórókat elvinni? – mutatott Jin a dísztujákra. – Abszolút rontják az összképet, inkább leandereket akarok!

Namjoon elnézést kérve mosolygott Yoongiékra, miközben vőlegénye tovább darálta az igényeit.

- És a kék ülőpárnák sem tetszenek! Mi a rózsaszínt preferáljuk!

- Te preferálod a rózsaszínt, édesem – szorította meg Jin kezét a párja.

- Igen, vagyis mi! És akkor mi lesz az élőzenével, meg a lampionokkal? Ugye nem felejtették el, hogy érzékeny vagyok a fokhagymára? Ha egy fél centis kiütés is lesz a bababőrömön, mert maguk nem figyeltek oda, garantálom, hogy az utolsó zoknit is leperlem mindannyiójukról!

Taehyung mély levegőt vett, újabb mosolyt kanyarított az arcára, majd belekezdett a kötelező rizsába.

Délre Yoongi azon gondolkozott, hogy felmondjon, vagy csak nemes egyszerűséggel váltson jegyet az első gyorsvonatra, és ugorjon ki elé. Bár mindkét terve felettébb csábító volt, helyette inkább elfogyasztott egy dupla bulgogi burgert nagy menüben az egyik Lotteriában Taehyunggal.

- Azt hittem, hogy kikaparom annak a picsogós kis buzinak a szemét... - morogta Yoongi, miközben meglazította a nyakkendőjét. Gyűlölt öltönyt viselni, de hát a Four Seasons egyik esküvőszervezőjeként elvárás volt. Maradt az egyszerű fekete-fehér alapnál, ő nem szerette magát mindenféle színekbe és flitterekbe vágni, mint a sógora.

- Ne hisztizz, nekem kellett vele szót értenem! – dünnyögte Taehyung, majd nagyot kortyolt az epres shake-jéből. – Oda a diétám, Jiminie kinyír, ha megtudja.

- Egyáltalán mi a faszomnak diétázol? Az öcsém imád úgy, ahogy vagy.

- Híztam négy kilót, alig jön rám a hímzett farmerkabátom! A végén még Jimin elhagy valami agyonbaszott szteroidos faszért.

- A tesóm akkor sem hagyna el, ha nővé operáltatnád magad. Hány éve is vagytok együtt, hat?

- Nyolc! – vágta rá Taehyung. – Én huszonegy voltam, ő pedig alig múlt húsz, amikor az egyetem parkolójában neki tolatott a Toyotámnak. Annyira édes volt, ahogy teljesen bepánikolva, remegő kezekkel odarohant nagy elnézéseket kérve. És ahogy rám nézett hatalmasakat pislogva azzal az édes kis csík szemeivel...

- Rögtön tudtad, hogy ő lesz igazi, igen tudom, hallottam már elégszer tőled, meg tőle is. Egy napig sipítozott nekem otthon, hogy milyen helyes pasinak ment neki, és hát ez biztosan a sors, meg ilyen faszságok.

- Mindennél jobban szeretem őt – motyogta Taehyung maga elé bárgyú vigyorral az arcán. – Bár azóta már nincs meg a kocsim se. Tényleg, most akkor mijafasz van a Mazdáddal?

- Ne is mondd... - húzta el a száját Yoongi, ahogy eszébe jutott a fél órával ezelőtti telefonhívása. – Az autószerelőm Jejun sütteti a valagát, kurva élet, hogy még másfél hétig nem jön haza.

- Miért nem mész az enyémhez?

- Nem tudom – dünnyögte Yoongi. – Woojinhoz járok ezer meg egy éve, jobban ismeri a kocsimat, mint bárki más.

- Akkor inkább bánatosodsz fasz tudja meddig a buszokon? – vonta fel ívesre szedett szemöldökét Taehyung. – Áh, már látom is magam előtt, ahogy lelkesen válogatod, hogy csibés vagy macis T-Money-t vegyél.

- Ne is mondj ilyeneket, mert mentem leteszem a hajam.

- Dehogy teszed, élvezed, hogy te lehetsz a szakál nélküli, koreai John Wick.

Yoongi sértetten túrt tarkójáig érő sötét tincsei közé, majd átment a szomszédos Mega Coffee-ba, hogy szerezzen egy második ice americanót. Taehyung addig illedelmesen megvárta kint, közben felhívta élete szerelmét, és nyünyörögve közölte vele, hogy egy órán belül hazaér, ha a forgalom is úgy engedi.

- Megyek, az öcséd epres mochit kíván, beugrom hazafelé az egyik Yukiba. Eldobjalak valameddig?

Yoongi megköszönte sógora kedvességét, és hagyta, hogy elfurikázzák a formás kis fenekét félútig.

- Yaaa, Yoongiah! – szólt utána Taehyung, mielőtt kiszállt volna a Hyundai Palisade-ból. – Ez az autószerelőm névjegykártyája – nyújtotta felé a kis papírt. – Rendes srác, még a gimis éveimből ismerem. Hívd csak fel, jó szakember, és ha rám hivatkozol, akkor valószínűleg nem kéri el a vesédet sem.

Yoongi bólintott, intett egyet Taehyungnak, majd a kis kártyára nézett. Golden Bunny Service.

Negyven perccel később újabb szitkozódó káromkodások hagyták el Yoongi ajkait, ahogy újra megpróbálta beindítani RX-7-es Mazdáját. A szituáció ugyanaz volt; a kocsi nem indult, őt pedig finoman szólva is szétbaszta az ideg. A folytatás is hasonlóra sikeredett. Anyázva kiszállt a kocsiból, majd elővett egy szál cigarettát a reggel frissen bontott Arirangos dobozából. Azonban, ahogy gyújtó után kutatott, megtalálta a zsebében a névjegykártyát. Megforgatta a kemény kötésű téglalap alakú papírt az ujjai között, hirtelen még az öngyújtót is elfelejtette keresni. Rápillantott a fekete-fehér autójára, majd mélyet sóhajtva elővette a telefonját. Betárcsázta a kártyán lévő számot, közben a motorháztetőjére tette a szűz cigarettaszálat. A telefon kicsengett, búgott hármat, majd egy karcos férfi hang érdeklődött felőle, hogy miben segíthet.

- Én... - köszörülte meg a torkát Yoongi. – Jeon Jungkookot keresem.

- Há én volnék – hallatszott a másik oldalról.

- Min Yoongi vagyok, és... hát... van egy kis probléma az autómmal, de a szerelőm jelenleg nem tud engem fogadni, nekem pedig szükségem lenne a kocsira mielőbb. Öhm... Kim Taehyung sógora vagyok, azt mondta...

- Áh, V! – ragyogott fel Jungkook hangja. – Te vagy Jimin tesója? Bocsi, hogy ilyen közvetlen vagyok, de ismerem az öcsédet is, sokat vakerált már rólad.

- Aha, az király... szóval akkor meg tudnád nézni a kocsim?

- Hát... - halkult el hirtelen Jungkook. – Az a helyzet bátyja, hogy nem vagyok most én sem a városban. A csajommal Busanba mentünk a fateromékhoz. De ne konyuljon le az arcod, me ott van a legjobb emberem a műhelyben!

- Értem... - vakarta meg a tarkóját Yoongi. Egyre inkább rossz ötletnek érezte, hogy felhívta ezt a Jungkookot, aki első hallásra rosszabbnak tűnt, mint egy hülye gyerek, aki egyszerre tolta túl a technokolt meg a frontint.

- Na de, mi a gáz a verdáddal?

- Hát... nem indul.

Kínos csend állt be, egy hosszú pillanatig Yoongi azt hitte, hogy a sors megkímélte, és Jeon Jungkook megszakította a vonalat, de sajnos nem így történt.

- Aha, hát az elég gyász. Öhm... bármi más? Csak me ez így elég karcsú, ha érted, amit mondok, bástya.

Yoongi mély levegőt vett, szerelmes pillantást vetett a Mazdájára, közben próbálta magát azzal stuffolni, hogy ez a beszélgetés szükséges ahhoz, hogy újra hallhassa a Wankel motor bőgő hangját.

- Nem működnek a zárok.

- Mármint, hogy egyik se? Csomagtartó sem?

- Nem. Mindegy, hogy benne ülök, vagy kívülről próbálom. Szerencsére saját garázsom van, de...

- Mit is mondtál bátyja, milyen kocsi ez?

- Egy Mazda RX-7-es. 1997-ből.

- Gyaaaaahhh, na menjmá! – ordított fel Jungkook. – Olyan, ami a Halálos Iramban van annak a Han csávónak? Oszt neked is vannak ilyen jampi fekete csíkjaid?

- Aha, de az enyém fehér alapon van, nem narancssárgán.

- Oh... - hagyott alább a másik lelkesedése. – Na mindegy, akkor is nagy király vagy a szemembe. Azt a kulcs elfordul a gyújtáskapcsolóban?

- El.

- Na jóvan. Mondom, hogy mit gondolok, te meg majd gondolod, amit mondok.

Yoongi itt már végleg elvesztette a fonalat, de úgy volt vele, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is megvárja most már a beszélgetés végét.

- Nem kell falnak rohanj, max a sarki boltba egy üveg sprite-ért. Immobilizer hibás a szépséged. Ez egy indításgátló rendszer, valószínűleg valamelyik vezeték megsérült, vagy elhasználódott, azé lássuk be, ez má nem mai darab. Olyan is előfordul, hogy a kulccsal van baj, néha tönkremegy benne a transzponder chip, de akkor nem mozdul a gyújtáskapcsolóban, bármennyire is játszod a Hulkot. Szóval ja, ennyi.

- Ennyi? – akadt ki Yoongi. A felét se értette annak, amit ez az ürge itt összehordott.

- De pánikra semmi ok, a legjobb emberemet küldöm hozzád. Dobd át a címet, vagy ha most eldalolod, akkor éppen le tudom körmölni. Mivel V... izé Taehyung sógora vagy, adok neked kedvezményt is, hogy ne tartsál lóbaszónak. Szerintem egy, max két nap alatt kész lesz. Na mit szólsz, bátyja?

Yoongi megdörgölte az orrnyergét, várta, hogy valami kandikamerás agyterhelt berohanjon hozzá, hogy ez az év átverése, de nem így történt. Tekintetét újra az autóra emelte, ami a mindenséget jelentette neki, végül nagyot sóhajtva elmondta a címét.

- Áh, királyság, nem is vagy messze. Jóvan, felhívom a kollégám, szerintem egy óra múlva már hasítani fog feléd. Anyám, de kár, hogy nem láthatom a kocsid, bizonyára egy álom!

- Igen, az – értett egyet Yoongi. – Kit kell majd várjak?

- A srác neve Jung Hoseok. Nagyon fajintos, majdnem olyan jó szakember, mint én, de azé mégse, érted, amit mondok? Ja, és kajakra vegyél egy dobozos Sprite-ot, mert az a kedvence. Majd levonjuk a kedvezményes végösszegből. Ejj, nagy szerencséd van Taehyunggal, neki meg velem, amijjért aranyból van a szívem. De hát ilyen vagyok én, na.

Yoongi nagyon sok mindennek érezte magát abban a pillanatban, de szerencsésnek aligha.

Jeon Jungkooknak nem volt igaza. A hasító szakembernek nem kellett egy óra se, hogy odaérjen a megadott címre. Úgy negyven perccel később Yoongi kapucsengője üvöltve megszólalt, ezzel ráhozva egy kisebb szívbajt. Morogva közölte az illetővel, hogy egy percen belül lent van, közben lélekben felkészítette magát még egy hasonlóan magasröptű beszélgetésre, mint ami nem olyan régen lejátszódott már egyszer. Próbált egy rövid légzésgyakorlatot tartani, ahogy beszállt a liftbe, közben összekaparta a maradék türelmét, amit Jeon Jungkook még nem pusztított el. Ha ez is bástyának fog hívni, kurva isten fasza, hogy az arcába törlöm a cipőm.

Kilépve az utcára először egy tréleres Fiat Ducatót pillantott meg. Összeszorult a szíve, ahogy realizálta, hogy vadidegeneknek kell odaadnia az autóját, ráadásul erre az ócska szarra lesz rárakva az ő szépsége. Már előre rettegett attól, hogy útközben megsérül, karcolás éri, ne adj isten egyszerűen csak leesik a trélerről. Úristen, ha belegondol, hogy...

- Szia, te vagy Yoongi, igaz? – köszöntette egy kellemes hang.

Yoongi oldalra fordult, majd a lélegzete is elállt, ahogy megpillantotta a felé közeledő férfit. Ránézésre pár évvel fiatalabb volt tőle, cserébe fél fejjel magasabb is. Sötét haja a tarkójáig ért, tincsei között pár szőkére melírozott fürt virított. Foltos, szürke munkás pulcsiján egy fekete bőrmellényt viselt, míg alul egy hasonló állapotban lévő sok zsebes, vízhatlan nadrágot.

- Szia – bökte ki Yoongi nagyokat pislogva.

- Jung Hoseok vagyok, Jeon Jungkook küldött – mondta a férfi, ahogy levette magáról a védőkesztyűjét. Jobb kezét előre nyújtotta, míg ballal illedelmesen megtartotta azt kissé meghajolva.

- Min Yoongi vagyok. Én... köszönöm, hogy ilyen gyors voltál.

- Áh, semmiség – legyintett Hoseok mosolyogva. Yoongi szeme a férfi gödröcskéire tapadtak, majd tekintete megállapodott a felsőajkán lévő anyajegyen. Szív alakú mosolya teljesen elbűvölte, és ahogy tovább térképezte a tökéletesnek tűnő arcot, teljesen zavarba jött. – Minden oksi?

- Persze – köhintett Yoongi.

Akaratlanul is az eszébe jutott az a nap, amikor az öccse teljesen elvarázsoltan érkezett haza egy nehéz, egyetemi nap után. Váltig állította, hogy első látásra szerelmes lett egy vadidegenbe, neki pedig nagyon erősen vissza kellett fognia magát, hogy ne nevesse ki hangosan. Bár való igaz, akkoriban éppen ki volt borulva az exe miatt, aki lepattintotta egy másik csávóért, de miután összeszedte magát sem lett sokkal jobb a helyzet. Volt egy-két siralmas próbálkozása, másfél évig ki is tartott egy Han nevű fiú mellett, végül vakvágányra futott a kapcsolatuk.

- Akkor megyünk? – vonta fel kérdőn szépen ívelt szemöldökét Hoseok. Yoongi bólintott, majd a zsebébe nyúlt a garázskulcsért. – Azta – ámult el az autószerelő, ahogy a szeme elé tárult a fekete-fehér Mazda RX-7-es. – Ez valami elképesztően gyönyörű.

Yoonginak majd le kellett harapnia a nyelvét, hogy megjegyezze, miszerint a férfire is tökéletesen illik ez a bók. Nem szokott ő ilyen lenni, szinte soha senki nem kelti fel elsőre a figyelmét. De Jung Hoseoknak hihetetlenül egyedi arca volt. Oldalról nézve éles állkapcsa és magas arccsontja csak még férfiasabbá és vonzóbbá tette őt Yoongi szemében. És a bársonyos, kellemes hang, amivel megszólította...

- ... és akkor úgy nem lesz semmi baja, oké?

- Hogy tessék? – pislogott meglepetten Yoongi.

- Biztos minden rendben?

- Persze, csak nehéz napom volt a melóba, és nem vigasztalt az sem, hogy reggel nem indult be a kocsim.

- Ehh, sajnálom – húzta el a száját Hoseok. – Mivel foglalkozol?

- A Four Seasons esküvőszervezője vagyok a sógorommal. Jelenleg egy meleg lagzin dolgozunk, ami három nap múlva lesz esedékes a tizenötödik emeleti kerti teraszon. Lóhalál az egész, mivel az utolsó pillanatban foglalták le a helyszínt. Igazából nem is szoktunk ilyenkor már elvállalni semmit, de jó felárat fizetnek, csak... ki tudnám kaparni a pár egyik tagjának a szemét.

- Áh, világos – nevetett fel Hoseok. – Nehéz eset?

- Az, baszki – sóhajtott fel Yoongi. – Én magam is ugyanarra a kapura játszom, nem ítélkezem, de ez az egyén egy igazi hisztis picsa, még pasi létére is. Kényes, semmi nem jó neki, mindenre húzza a száját, nem is értem, hogy a vőlegénye mit keres mellette.

- Teljesen megértelek. Néha nekem is vannak bonyolult ügyfeleim. A kedvencem az, amikor már úgy jönnek, hogy ők tudják, hogy mi baja van pontosan a kocsinak, majd levezetik nekem, hogy hogyan kéne megjavítanom. Aish, fel tudnám őket olyankor képelni, hogy akkor húzzanak haza, azt csinálják meg ők maguk.

Yoongi kuncogott, közben kezét a szája elé tette. Örült, hogy végre valaki átérzi a helyzetét. A mosolya ragadós volt, Hoseok ajkai is felfelé görbültek szív alakba a látvány végett.

- Na mindegy, ez van – vonta meg vállait Yoongi, majd a Mazdára pillantott. – Szerinted mikorra leszel kész vele?

- Nézd, legrosszabb esetben ki kell cserélnem az egész rendszert, de igyekszem megtalálni a hibát, és magát az alkatrészt megjavítani. Holnap neki állok, szerintem holnapután vissza is hozom, vagy érte jöhetsz, ha az megfelel.

- Nagyon köszönöm – biccentett Yoongi. – Ez a kocsi a mindenem.

- Akkor szerencsés egy darab lehet – somolygott az autószerelő, majd hátat fordítva a csörlőért és a kerék bilincsekért ment. Yoongi elvörösödött, fülei égni kezdték, ahogy realizálta a hallottakat. Ez most... flört volt? Furcsa érzés keletkezett a gyomrában, emlékezett rá még nagyon régről, hogy volt már ilyenbe része, de nem tudta behatárolni, hogy pontosan mikor.

Jó húsz perccel később a Mazda már a tréleren állt, kerekei szigorúan bilincsbe zárva. Bár Yoonginak először voltak kétségei, Hoseok olyan szakszerűen és gyorsan rögzítette az autót a pótkocsihoz, hogy minden aggodalma megszűnt.

- Így ni! – törölte a kezeit Hoseok a nadrágjába. – Jungkook átküldte a számod, hívlak, ha kész vagyok.

Yoongi bólintott, hálásan megköszönte a segítséget, majd mosolyogva intett a férfinek. A lakásába érve hosszasan elgondolkodott. A szűk kis erkélyére lépett, majd cigarettára gyújtott. Elővette a telefonját, megnyitotta a névjegyzéket, majd rányomott Jimin nevére.

- Mi kéne? – kérdezte az öccse cincogó hangon. Yoongi mélyet szívott a cigarettájából, közben az Eunjo főúton lévő sűrű autósforgalmat figyelte.

- Te Jimin... mégis mit éreztél pontosan akkor, amikor először találkoztál Taehyunggal?

Másnap Yoongi úgy érezte, mintha elvarázsolták volna. Még az sem hozta ki a sodrából, amikor az előző napi házaspár megjelent, és Jin teljesen megvadulva kicibált két leandert a cserepéből.

- Hát mi nem volt világos azon, hogy élénk rózsaszínt akarok? – kiabálta elvékonyodott hangon. – Barbie pinket mondtam, nem ilyen világos, sápadt árnyalatot! Maguk szerint Barbie hordana ilyen beteg színt? Hozz egy pohár vizet, Nam, menten elájulok, ez a szín teljesen elszívja minden energiámat.

Taehyung majdnem felrobbant. Mesterkélt mosolya vicsorrá torzult, közben félszemmel Yoongira pillantott, lélekben már felkészült arra, hogy kirúgják őket, amiért az idősebb megfojtja Jint. Őzike szemei elkerekedtek, egy pillanatra még a levegő is a tüdejében rekedt. Yoongi elnézést kért, majd halálos nyugalommal a hangjában és az arcán biztosította Jint, hogy egy órán belül kicserélik a sápadt kórókat.

- Mi van veled? – bökte oldalba Taehyung. – Azt hittem, hogy átharapod a torkát, ezután a hiszti után.

- Holnap mehetek a kocsimért valószínűleg, szóval most erre koncentrálok.

- Na, Jungkook elvállalt?

- Ő nem, de az egyik embere igen. Apropó, Jungkook... elég fura fazon.

- Az, de jó szakember – mosolyodott el Taehyung.

- Ugye sehol nem lesz fokhagyma az épületben? – sipította Jin. – Ha csak megérzem a szagát, már attól meghalok!

- Akkor két marékkal tegyünk a főfogásba – pusmogta Yoongi, majd halkan kuncogni kezdtek Taehyunggal.

Este hét múlt, amikor megkapta a várva várt telefonhívást Hoseoktól. Ujjai remegni kezdtek, ahogy elővette a Samsungját, ajkait öntudatlanul megnyalta, ahogy elhúzta a kis, zöld ikont.

- Nem zavarlak, Yoongi? – szólt bele az autószerelő vidáman. Yoongi érezte, ahogy apró szikrák pattannak a lelkében a hangra, miközben ajkai akaratlanul is felfelé görbültek.

- Dehogy, milyen napod volt?

- Ömmmm, egész jó – felelte Hoseok. – Kicsit el vagyok veszve Jungkook nélkül, de ma minden simán ment, nem kellett elhagynom a műhelyt, és áru sem érkezett. Te dolgoztál ma?

- Ne is mondd – sóhajtotta Yoongi. – A hisztis picsa visszatért, és kitépte gyökerestül a leandereket, mert két árnyalattal világosabbak voltak a kelleténél.

- Jesszus – nevetett Hoseok. – Remélem megfizetnek ezért rendesen.

- Nem panaszkodom, de azért az orvosi költségeket tuti rájuk verem, ha egyszer idegösszeroppanást kapok.

Egyszerre nevettek fel, újra érezte a különös bizsergést a gyomrában. Egyáltalán nem gondolta furcsának, hogy a szerelőjével beszélgetett. Egyszerűen csak természetes volt a kommunikáció Hoseokkal.

- Izé... szóval van egy jó és két rossz hírem.

- Jaj ne... - sápadt le Yoongi.

- A jó az, hogy kész a kocsid, minden pöpecül működik, magam ellenőriztem le. Nos, az egyik rossz hír, hogy az indításgátló menthetetlen volt, kész csoda, hogy ilyen sokáig kihúzta ilyen állapotban, szóval cserélnem kellett az egész rendszert.

- Az mindegy . Nekem az a fontos, hogy működjön, és minden rendben legyen vele.

- Abban nincs hiba. Viszont egész nap ezzel foglalkoztam, hogy mielőbb kész legyen, így kissé elhanyagoltam a többi munkát, amik határidőre kellenek. Megtennéd, hogy eljössz a Mazdáért holnap? Tízkor már itt leszek délelőtt, szerintem vagy este hat-hétig ki sem fogom tenni a lábam a telepről.

- Persze, semmi gond. Nagyon szívesen.

- Köszönöm, Yoongi – mondta Hoseok, és Yoongi megmert volna esküdni rá, hogy mosolyog. Még a szív alakú ajkakat is látta maga előtt. – Elküldöm a címet üzenetben. Holnap várlak!

Yoongi szíve majd kiugrott, ahogy egy perccel később valóban felvillant a kijelzője. A Golden Bunny Service címe ott virított, neki pedig csak annyi volt a dolga, hogy másnap elmenjen oda munka után. Izgatott lett, és bár titkon tudta, hogy mi az igazi ok, ő maga mégis arra fogta, hogy csak örül, amiért végre visszakaphatja imádott Mazdáját.

Délután három volt, amikor másnap kilépett a Four Seasonsből átöltözve, és írt egy üzenetet Hoseoknak, miszerint nem sokára indul. Taehyunggal befejezték az utolsó simításokat a díszleteken, minden csak arra várt, hogy következő nap reggel felakasszák őket, és boldoggá tegyék a friss házaspárt.

- Aish, szétbasz az ideg – mormogta Taehyung. – Mi van, ha holnapra meggondolja magát ez a Jin, és valami mást akar? Vagy, ha valami a szemébe megy, és rosszul látja majd a színeket? És azok a macskák...? Őszintén, mégis kinek jut eszébe egyáltalán macskát vinni a lagzijára?

- Kinek jut eszébe egyáltalán házasodni? – vágott közbe Yoongi.

- Jaj, ne... Már megint kezded a nagy szerelem ellenvetéseidet. Amióta csak ismerlek, ilyen vagy. Mi lesz, ha majd egyszer én is megkérem Jiminie kezét?

- Megtehetnéd már igazán, szerencsétlen már azt hiszi, hogy nem is szereted.

- Hogy én?! – sipított Taehyung a szívéhez kapva. – Hát ő a mindenem! Az életem értelme! A szerelmem, akivel le akarom élni az életem! A vaj a pirítósomhoz! Hát nélküle olyan üres vagyok, mint a hajléktalanok papírpohara az aluljárókban!

Yoongi előre hajolt, majd két ujja közé csípte sógora ajkait, hogy elhallgattassa.

- Akkor ha megkaptad a flancos kis fizetésedet ezután a csicsapicsa ceremónia után, javaslom, hogy húzd el a segged a legközelebbi ékszerboltba, és nézz valami csillogó gyűrűt az öcsém nyeszlett ujjára.

- Nem is nyeszlettek az ujjai – dörmögte sértődötten Taehyung. – Ha tudnád, hogy...

- De nem tudom, és nem is akarom! – emelte fel kezeit Yoongi hátrább lépve. Telefonja megrezzent a farzsebébe, előkapva meglátta Hoseok válaszát, miszerint szeretettel várja a műhelyben. Ajkai felfelé görbültek, közben egy kósza tincset a füle mögé tűrt.

- Te meg minek örülsz? – jelent meg Taehyung a nyakába lihegve. – Yaaa, ez meg ki?

- Semmi közöd hozzá! Ne mássz bele a magánszférámba!

- De te vagy a legjobb barátom! Bezzeg én megosztok veled mindent is!

- Ez a nagy baj!

- Yoongi!

- Mi van?!

- Eljössz velem gyűrűt venni majd?

Taehyung olyan könyörgő őzike szemekkel nézett a sógorára, mintha azt kérné, hogy óvadékot fizessen rá.

- El, basszameg...

Yoongi szíve hevesen dobogott, ahogy leszállt az ötös metróról a Cheonggu állomásnál. Régen volt már, hogy tömegközlekedésre adta volna a fejét, azonban most nem akart taxit fogni. Szeretett volna egy kicsit még sétálni, mielőtt találkozik újra Hoseokkal, na meg vennie kellett valahol egy üveg Sprite-ot.

A főút melletti poros mellékágon egy két szintes épület állt. Golden Garden Center, - hirdette a sötét zöld tábla. Yoongi közelebb lépett, az emberek hatalmas bevásárlókocsikkal mentek ki-be a fotocellás ajtón. Legtöbben díszvirágokat, cserepeket, egyéb mütyörkéket vettek, de Yoongi látott egy férfit, aki egy másfél méteres élőfenyőt cipelt ki a vállán.

Van még vagy három hónap karácsonyig, - gondolta magában, ahogy az épület oldalához sétált.

Golden Coffee and Lunch, - mutatott egy nyíl hátra, majd egy másik balra. Golden Bunny Service 120 méter.

Yoongi öles léptekkel indult el a nagy fehér kerítéshez, aminek a közepén egy ugyanilyen színű kapu húzódott. Körbepillantott, de a telepen egy lélek sem volt, hátulról hallatszódott csak némi zaj. A hűvös fémkilincsre fogott, benyitott, de a kapu nem engedett. A telefonjáért nyúlt, írt egy rövid üzenetet Hoseoknak, hogy megérkezett, majd várt. Alig egy perc múlva a hátsó zaj megszűnt, majd Hoseok sziluettje rajzolódott ki az autók közül. A ruhája ugyanaz volt, mint a legutóbbi találkozásukkor, annyi kivétellel, hogy szürke, sok zsebes nadrágja, most fekete színben pompázott. Frufruja édesen hullámosodott a homlokán, a felhők mögül kibújó napfény megcsillantotta a benne lévő szőke tincseket.

- Szia, gyere csak – mosolygott rá az autószerelő kitárva a kaput. – Ne haragudj, hogy nem tudtam én menni, csak van egy csomó dolgom, és holnap nem tudok dolgozni.

- Na, szabadságra mész? – kérdezte Yoongi tapogatózva.

- Áh, családi banzáj – legyintett Hoseok. – Kötelező ott lennem, a bátyám kinyírna, ha nem mennék. Ráadásul ott lesz mindenki is. Igazából nem szívlelem a nagy rokonságot, de a bátyámmal nagyon közel állunk egymáshoz.

- Ismerős, nekem is van egy öcsém. Bár ő a párjával él, de így is napi kontaktban vagyunk.

- És te? – pillogott Hoseok szégyenlősen. – Neked is van párod?

- Nincs. Sosem voltam szerencsés ilyen téren. És te?

- Én sem. De nem adom fel, várom az igazit.

- Szerinted létezik olyan?

- Persze – rántotta meg játékosan a vállát az autószerelő. – Én hiszem azt, hogy bármelyik pillanatban találkozhatunk vele. Akár most is.

Yoongi érezte, ahogy minden vér az arcába tódult. Zavartan elfordult, köhintett párat, majd a táskájába nyúlt.

- Tessék – nyújtotta át az üveget, - Jungkook mondta, hogy szereted.

- Igen, a kedvencem! Köszönöm, ez most kurva jól fog esni – nevetett Hoseok, majd nagyot kortyolt a Sprite-ból. – Gyere – simított a másik vállára, - a kocsid hátul áll az egyik pavilon alatt.

Yoongi követte a magas férfit, macskaszemeit a nyitott garázsokon legeltette. Volt ott aztán minden, ami szem-szájnak ingere volt. Egy autóguru bizonyára szívesen eltöltött volna itt egy napot. Bár ő maga sokkal jobban kedvelte a régi, klasszikus kocsikat, tekintetét azért mégis csak rabul ejtette egy újnak tűnő RS5-ös Audi pink metál színben.

- Micsoda Barbie autótok van.

- Ja, hogy az? – kuncogott Hoseok. – A bátyámé igazából. Van egy kis karc az oldalán, meg az indexe is furán kattog. Megígértem neki, hogy kiszedem belőle a start-stop rendszert is, szegény nagyon gyűlöli. Folyton azt hiszi, hogy lefullad minden piros lámpánál.

Yoongi nevetni kezd, és még ismeretlenül is kedvelni kezdi az autószerelő bátyját. Bár nem volt sok tapasztalatban része, azt bármikor kijelentette volna határozottan, hogy ő sem rajongott a híres és nagyrabecsült start-stop rendszerért.

- Meg is vagyunk.

Yoongi megtorpant, ahogy szem elé tárult a gyönyörűséges autója. Minden alkalommal melegség töltötte el a szívét, ahogy a Mazdára pillantott, ilyenkor mindig eszébe jutott, amikor tizenkét évesen először látta a Tokiói hajszát. Teljesen megőrült, amikor meglátta az RX-7-es Mazdát, száját akkorára tátotta, hogy még a popcorn is kihullott belőle, amiért az apja nyakon vágta. És akkor már tudta: egy nap neki is ilyen kocsija lesz.

- Nagyon köszönöm, hogy ilyen gyors voltál – pillantott hálásan Hoseokra. – Egy ideggombóc voltam, hogy holnap nem jutok be időben a munkahelyemre.

- Áh, holnap lesz a nagy nap?

- Igen. Nem picsogok, mert jó pénzt fizetnek érte, de kétségtelenül a holnapi pár bőségesen beletartozik a top három ügyfelembe, akiket soha többé nem akarok látni. Ha engem kérdezel, egy évet se adok nekik, és elválnak, de minimum párterápiára kerülnek.

Hoseok felnevetett, ahogy átnyújtotta a kulcsokat. Yoongi boldogan ült be a vörös bőrülésre, és beindította az autót. Szinte kettészakadt az arca, ahogy vigyora kiszélesedett, amikor a Wankel motor felbőgött. Egy mozdulattal bezárta az ajtókat, majd leellenőrizte őket. Rálépett a gázra, bőgette még a motort pár másodpercig, majd leállította a Mazdát.

- Kirázott a hideg, pedig már én is kipróbáltam, hogy beindul-e – mutatta a libabőrös karját Hoseok.

- Fuhh, el se hiszem, hogy visszakaptam – sóhajtott fel Yoongi. – Jó, most lehet túl drámai vagyok, de tényleg meg vagyok lőve enélkül a kocsi nélkül.

- Áh, megértem – legyintett az autószerelő. – Mit beszéltetek Jungkookkal? Most fizetsz, vagy majd ha visszajött?

- Igazából nem jött ez így szóba, de inkább fizetnék most. Kártyával jó lesz?

- Persze. A hátsó fészerben vannak a papírok, szerintem a kártya terminál is valahol ott lesz. Gyere nyugodtan.

Hoseok meg sem várva a másikat, rutinos léptekkel indult el a leghátsó garázs mögötti konténerhez. Yoongi botladozva követte, tekintete akaratlanul is lesiklott a sötét nadrágba bújtatott kerek fenékre. Megnedvesítette ajkait, ahogy elképzelte, hogy vajon mi lapulhat az anyag alatt. Eltelt egy kis idő, amióta utoljára együtt volt valakivel, de nem ennek tudta be az apró kis szikrákat közte és az autószerelő között. Egyszerűen első pillanattól kezdve megmagyarázhatatlanul vonzotta magához a másik férfi.

- Egy pillanat, és jövök – mosolygott rá Hoseok, majd belépett a fészerbe. Yoongi illedelmesen a bejárat mellett várta, közben szorgosan próbálta kitörölni az agyából az előtte ringó formás fenék látványát. – Parancsolj – nyújtotta át a papírokat a férfi. – Nézd meg, hogy minden rendben van-e. Ha valamit nem értesz, akkor szólj, és szívesen elmagyarázom.

- Nem szükséges, hiszek neked, és nagyon baráti áron vállaltátok el. Tényleg nagyon köszönöm.

- Ugyan, semmiség. Nekem volt öröm egy ilyen csoda darabon dolgoznom. Illik hozzád nagyon ez az autó, Yoongi. Pont olyan egyedinek és különlegesnek tűnik, mint te.

Yoongi elpirult a bók hallatára, zavartan érintette a kártyáját a kis terminálra. Az eszköz pittyent, a tranzakció sikeres volt.

- Hát akkor... - mosolygott rá Hoseok.

- Várj! – nyúlt Yoongi a tárcájába. – Ezt hadd adjam oda.

- Jaj nem, szó sem lehet róla! – tolta el az autószerelő a felé nyújtott bankjegyeket. – Taehyung sógora vagy, és egyébként sem szeretek jattot elfogadni.

- De szeretném valahogy meghálálni, hogy ilyen segítőkész voltál és gyors. Kérlek...

- Meghálálni? – búgta mély hangon Hoseok. – Valóban?

Yoongi bólintott, hosszú ujjai között még mindig a wonokat gyűrögette.

- Ha ezt nem fogadod el, akkor mondd, hogy hogyan köszönhetném meg.

Hoseok arcára ravasz mosoly kúszott, szemeit résnyire húzta, ahogy lassú léptekkel ügyfele elé sétált. Yoongiban megrekedt a levegő, ahogy gondolatai főszereplője olyan közel került hozzá, hogy még a leheletét is érezte az arcán.

- Alapjába véve félénk fiúnak tartom magam – kezdte Hosesok. – Sosem kezdeményezek, és elképesztően pancser vagyok a flörtölésben, meg minden egyéb másban is. De te elképesztően tetszel nekem. Főleg a szád, még nem láttaim ilyen szépen ívelt, vékony ajkakat – simított végig az említett területen. – Ha esetleg...

Yoongi tárcája a földön csattant, ahogy a másik széles vállaira fogott, és egy mozdulattal a konténer falának csapta. Hoseok felnyekkent, ahogy háta találkozott a kemény felülettel, de mielőtt sérelmezhette volna a dolgot, megérezte sajátján az előbb annyira áhított ajkakat. A csókba olvadt, első gondolata az volt, hogy Yoonginak cigaretta íze van. Mire eljutott volna a következő gondolatáig, addigra Yoongi megmozdította az ajkait, ő pedig elvesztette a teljes józan eszét. Felszusszantak, amikor nyelvük összesimult, kutakodó kezeik rögtön megindultak egymás testén.

Az autószerelő a fényes, sötét tincsek közé túrt, az elmúlt napokban többször is álmodozott arról, hogy vajon milyen érzés lehet hozzáérni. Másik kezével a fehér, porcelánbőrre simított, amely pont olyan puha volt, mint amilyennek elképzelte. Levegőhiány miatt elváltak, de csak éppen annyira, hogy Hoseok a másik csuklójára fogjon.

- Gyere – mondta túlfűtött hangon.

Csak pár lépést mentek a leghátsó garázsig, ami zárva volt. Hoseok a zsebébe nyúlt, majd megnyomva a kis távirányítón lévő gombot, türelmesen várt, amíg a garázs ajtaja felemelkedik.

- Azta kurva... - hűlt el Yoongi, ahogy szeme elé tárult a nem mindennapi látvány. – Ez egy...

- 1970-es Dodge Charger RT – fejezte Hoseok mosolyogva. – Nem csak te vagy Halálos Iramban rajongó.

- De miért pont lila?

- Ez a kedvenc színem. Meg a fekete olyan unalmas.

- És ez a tied?

- Aha. Ez a hobbi autóm.

- Hát... izé... köszönöm, hogy megmutattad...

- Istenem, milyen kis nyünyő vagy – kuncogott Hoseok, majd újra a fehér csuklóra fogott. – Gyere.

Mire Yoongi észbe kapott volna, már a Dodge mellett állt, a garázs ajtaja éppen félig lemenőben volt. Hoseok a falon lévő kapcsolóért nyúlt, pillanatokon belül sárgás fény árasztotta el a helyiséget. Ezúttal az autószerelő kezdeményezett csókot, Yoongi egy pillanatig sem ellenkezett. Fogaik összekoccantak a heves nyelvtánc közben, ahogy elkezdték megszabadítani egymást a feleslegessé vált ruháiktól. Yoongi határozott mozdulattal tépte le Hoseok bőrmellényét, majd utána küldte a foltos pulóvert és az alatta lévő pólót is. Az illatos nyakba hajolt, egyszerre csókolta és szívta a puha, érzékeny területet, közben ujjai közé csavarta a hullámos, melírozott tincseket.

Hoseok a szürkére mázolt falnak vetette a fejét, apró nyögések hagyták el szív alakú ajkát, ahogy a másik intenzív kényeztetésbe vonta az erogénzónáját. Nem akart tétlenkedni, sosem volt az a csillag pózos az ágyban, szerette ő is kényeztetni a másik felet, ha esélye volt rá. Yoongi lelökte magáról a bőrdzsekijét, majd értve Hoseok célzását, ahogy besimított a felsője alá, attól is megszabadult. Magához szorította a szálkás, feszes testet, hosszú ujjaival végigsimított a kecses derékon, érezte, ahogy az autószerelő megremeg a karjai között. Ajkaival lejjebb vándorolt, szívás nyomokat hagyott a másik kulcscsontján, majd szájába vette az egyik égnek álló mellbimbót. Hoseok mély hangon nyögött fel, ujjaival a sötét hajzuhatagba túrt, pihegve élvezte puha nyelv kényeztetését.

- Olyan jó illatod van. Teljesen beindít – pusmogta Yoongi a bőrébe.

- Kocsi szagom van.

- Pontosan. Kibaszott szexi – hajolt vissza Yoongi az autószerelő szájához.

Újabb heves csókban forrtak össze, nyelvük megállás nélkül küzdött a dominanciáért. Yoongi Hoseok nadrágjához nyúlt, de mielőtt bármit is csinált volna, fordult a kocka, és ezúttal az ő háta csattant a garázs falának. Szólásra nyitotta formás ajkait, hogy felszólaljon, de még a levegő is a tüdejébe rekedt, ahogy megérezte a másik kezét a dudorodó gatyáján.

Hoseok gyakorlott mozdulatokkal fonta ki az övet a nadrágtartóból, majd egy pillanat alatt tépte szét a gombokat. A nedves alsóba nyúlt, Yoongi vastag pénisze úgy simult a kezébe, mintha odatervezték volna.

- Szép példánynak tűnik – jegyezte meg incselkedve, majd rövid csókot nyomott a másik pihegő ajkaira. – Szerintem megnézem közelebbről is.

Mire Yoongi reagálhatott volna, addigra Hoseok a lábai előtt térdelt, és lelkesen szabadította őt meg a nadrágjától alsóval együtt. Önkívületi állapotban nyalt végig az ajkain, ujjait reflexszerűen a melírozott tincsek közé fonta. Volt már dolga jó pár férfival a harmincegy éve során, de egyik sem nézett ki ilyen vadítóan és szexim a farkával szemezve.

Hoseok az ujjai közé vette a vastag péniszt, húzkodta rajta a bőrt, majd nyelvét kidugva lenyalta a kibuggyanó vágycseppeket. Incselkedett még vele egy kicsit, körözött a makkján, majd a tövére fogva félig elnyelte a merev hímtagot. Yoongi felnyögött, szemeit összeszorította az eufórikus érzésre, amit az autószerelő meleg szájürege okozott neki. Nem kellett tennie semmit, a férfi lendületesen mozgatta rajta a fejét, egészen addig, amíg teljesen el nem nyelte.

- Aaaahhh – szakadt ki Yoongiból egy hosszabb nyögés. Hümmögve, hangosan adta a másik tudtára, hogy mennyire jól esik neki minden nyelvcsapás, minden mozdulat, amit a dolgos szájával művel.

Szemeit lehunyta, pedig mindennél jobban tartani akarta a szemkontaktust a csábító tekintettel, ami folyamatosan őt nézte, amíg a farkán dolgozott. Érezte az apró szikrákat a gerince mentén, szólni akart, hogy hamarosan robbanni fog, de ekkor egy ujj nyomódott a rózsájához.

Yoongi a pillanat törtrésze alatt kapta le magáról a szorgos ajkakat, majd hevesen pihegve felrántotta Hoseokot maga elé a karjánál fogva.

- Szép próbálkozás – morogta a szív alakú ajkakra, miközben hetykén elmosolyodott. – De ma nem játszunk ilyet.

Mire Hoseok reagált volna, Yoongi megfordította a tengelye körül, ezúttal a szürke falakat nézte elkerekedett szemekkel. Érezte a matatást a nadrággombjainál, majd hűvös levegő csapta meg meztelen bőrét, ahogy a másik bokáig tolta a maradék ruháját. Yoongi az alsó ajkába harapott, ahogy ujjait a feszes, kerek félgömbökbe nyomta. Finom csókokat hagyott az autószerelő vállán, majd térdre vágta magát, hogy ezúttal ő kényeztesse partnerét.

Puszikkal lepte be a ruganyos izmokat, az elé táruló gömbölyű fenék még vonzóbb volt, mint ahogy azt ő elképzelte. Széthúzta a bársonyos félgömböket, majd belenyalt a forró, szűk résbe. Hosek felnyögött, két kezével a falnak támaszkodott, homlokát a csuklójára döntötte, úgy élvezte a heves nyelvcsapásokat, amik a végletekig felizgatták. Yoongi előrenyúlt, kezébe vette merev péniszt, majd hüvelykujjával körözni kezdett a nedves makkon. Az autószerelő teste megfeszült, pedig még messze volt a vége, ezt ő is jól tudta. Delejes nyögés hagyta el ajkait, ahogy megérezte az első ujjat magában, teste megfeszült kissé, de figyelmét rögtön elvonta a farkán munkálkodó szorgos kéz. Yoongi eközben felváltva kényeztette a szűk lyukacskát. Hol síkos nyelvét dugta be, hol pedig két ujját begörbítve izgatta partnere prosztatáját. Keze közben egyre gyorsabb mozdulatokkal stimulálta a kőkemény péniszt, majd megadva a végső döfést, felhelyezte harmadik ujját is.

- Hahhh-ahhh – lihegte Hoseok önkívületi állapotban. Régen volt már alárendelt szerepben, szinte el is felejtette, hogy micsoda örömöt tud okozni, ha hagyja, hogy lerombolják a dominanciáját.

A dolgos ujjak elhagyták a testét, Yoongi két lábra állt mögötte, majd magához vonta egy hosszú csókra.

- Hol a kocsikulcsod?

- A farzsebembe.

Yoongi a földön lévő munkásnadrágért nyúlt, egy pillanattal később már kezében volt a Dodge kulcsa. Ezúttal ő volt az, aki karon ragadta a másikat, majd az anyósülés felőli oldalhoz vezette. A kulcsot a hátsóajtó zárjába dugta, elfordította, kis kattanás jelezte, hogy az autó nyitva van. Visszafordult, a karjai közé húzta a szerelőt, végignyalt a száján, majd fogai közé vette az alsó ajkát, közben ujjaival a feszes félgömbökre simított.

- Ígérem, hogy legközelebb randizni is elmegyünk, de megőrülök, ha nem mártózhatok meg benned.

Hoseok felkuncogott, lelkében örömszikrák gyúltak, ahogy realizálta, hogy nem csak egy random numera lesz a férfi listáján.

- Innen már nem visszakozok – mosolyodott el, majd a kocsija felé intett. – Mássz be, meg akarlak lovagolni.

Yoongi kacéran felhúzta a szemöldökét, teljesen biztos volt benne, hogy megfogta az isten lábát. A sötét bőrülésre huppant, megvárta, amíg a másik bemászik mellé, csak azután kapta az ölébe. Kemény vágyaik összeértek, ahogy újabb nyelvtáncba forrtak össze, Yoongi ujjai az autószerelő fenekébe vájtak, ahogy kissé feljebb emelte azt.

Hoseok mélyet sóhajtva, lassan ereszkedett le a vastag péniszen, tekintetét nem bírta elszakítani a ködben úszó cicaszemektől. Egyszerre nyögtek fel, ahogy teljesen magába fogadta a tekintélyes méretet, majd ringatózni kezdett. Feszítette, ez nem is volt kérdés, de tudta, hogy egy kis türelemmel felejthetetlen élményben lesz része.

Yoongi a nyakába hajolt, finom csókokkal lepte el, közben simogatni kezdte a farkát. Hoseok hümmögve, hosszakat nyögve fogadta a kényeztetést, majd megmozdította a csípőjét. Yoongi elszakadt a puha, bársonyos bőrtől, ahogy a szűk falak a férfiassága köré szorultak. Ujjait feljebb vezette a csinos derékra, onnan tartott ellent, ahogy feljebb lökte a csípőjét.

A Dodge ablakai hamar párásak lettek, ahogy a két férfi egymásba fonódva, lihegve adott hangot az élvezeteinek. Hoseok egyre gyorsabban pattogott partnere ölén, rövid körmeit a másik vállába vájta, arcát eltorzította a kéj, érezte, hogy nagyon közel van a folyamatos prosztatamasszázsnak hála. Yoongi az ajkába harapott, a szűk falak egyre inkább szorongatták a farkát, pillanatok kérdése volt, hogy átlépje a gyönyörkapuját. Kezével az autószerelő péniszére simított, ujjait a tövére kulcsolta, éppen csak végighúzta a bársonyos bőrt, amikor Hoseok testét megfeszítve, sikítva élvezett el. Neki sem kellett több, partnere látványa, és az éles szorítás a farkán egy pillanat alatt sodorta őt is az eufórikus érzésbe.

Heves pihegések közepette döntötték egymásnak a homlokukat, majd váltottak apró, lágy csókokat. Yoongi a bőrülés támlájára hajtotta a fejét, sötét tincsei nedvesen tapadtak a nyakára és a homlokára.

- Még sosem szexeltem a kocsimban – vallotta meg az igazat Hoseok.

- Még én sem az enyémben, pedig nyolc éve nálam van.

Egymásra mosolyogtak, majd remegő lábakkal elhagyták a Dodge utasterét. Szótlanul kapkodták magukra a ruháikat, kilépve a garázsból egyenesen a Mazda RX-7-eshez mentek.

- Hát... - simított Yoongi kínosan a tarkójára. – Akkor még látjuk egymást.

- Ó, ebben biztos vagyok – mosolyodott el Hoseok. – Köszönöm a jattot, ezt legközelebb is szívesen elfogadom, ha gond van a kocsiddal.

Yoongi kuncogott, végigsimított az autószerelő szépséges arcán, majd beült a Mazdába.

- Egy merő ideg vagyok! – sziszegte Taehyung másnap.

Yoongit a legkevésbé sem érdekelte az aznapi munkája, pedig egész héten stresszben volt a NamJin páros miatt. Most azonban úgy ki volt simulva, mintha valaki vasalóval ment volna végig az arcán. Gondolatai megállás nélkül az előző nap körül forogtak, ha nagyon elmélázott, akkor még az ágyéka is feszíteni kezdte.

- Te jó isten, itt vannak! – hebegte Tae, majd magára varázsolt egy hatalmas művigyort.

Yoongi elfordult, tekintete végigsiklott a rózsaszín leandereken, a csicsás lampionokon és fényeken, na meg a pink ülőpárnákon. A hosszú, hetven férőhelyes asztalon hófehér terítő virított, és minden negyedik tányér után egy csokor bazsarózsa hevert. Bár ő maga hidegrázást kapott ettől a túlzott Barbie dekorációtól, semmi nem rontotta annyira az összképet, mint az egyik sarokban megbúvó négy rózsaszín, fedeles macskaalom. Úgy gondolta, hogy erre egész életében emlékezni fog.

A vendégek megérkeztek, Jin pedig boldogabbnak látszott, mint valaha a metál pink szmokingjában. Namjoon büszkén mosolygott mellette, nem győzték fogadni a rengeteg gratulációt és dicséretet.

- Gyönyörű ez a dekoráció – mondta elbűvölve egy középkorú nő. – Feltétlenül adjátok meg a szervezőtök számát.

- Áh, igazából itt is vannak – felelte Jin, majd heves integetésbe kezdett.

- Gyere velem – sziszegte Taehyung Yoonginak.

- Mi a fasznak?

- A legjobb barátom vagy, együtt halunk meg, bármi is történjen!

Yoongi felsóhajtott, hagyta, hogy sógora a friss házaspár elé cibálja őt. Illedelmesen bemutatkoztak a hölgynek, Taehyung pár mondatban mesélt magukról, majd meghajolva átnyújtotta a névjegykártyáját.

- Hálásan köszönjük, hogy ilyen varázslatos estét szerveztek nekünk – mondta Namjoon mosolyogva.

- Igen, teljesen el vagyok ragadtatva! – ütötte össze a két kezét Jin. – Még az öcsém is megjegyezte, hogy mennyire illik hozzánk a díszlet. Itt is van valahol... - motyogta, majd megfordulva szemei felcsillantak. – Hobijah, gyere csak ide!

Yoongi úgy érezte, hogy menten felfordul vele a világ. Hoseok sétált felé fekete öltönyben, melírozott haját ezúttal hátrafésülte, úgy nézett ki, akár egy címlap modell.

- Jung Hoseok vagyok, nagyon örvendek – mutatkozott be illedelmesen mosolyra húzva szívecske ajkait. – Szeretném én is hálásan megköszönni, hogy felejthetetlenné tették a bátyám és a sógorom lagziját. Annyira kevés ma már a jó esküvőszervező.

Taehyung csacsogni kezdett, látszólag fel sem tűnt neki, hogy sógora az ájulás határán van.

- Elnézést, máris visszajövök – hebegte Yoongi, majd sarkon fordulva a mosdóba rohant.

Tankként robbant be az illemhelyiségbe, két kezével a bronz mosdókagyló felé támaszkodott, majd hideg vízzel leöblítette az arcát. Az ajtó újra nyílt, Hoseok lépett be rajta, karjait keresztbefonva maga előtt elégedetten vigyorgott.

- Ilyen nincs... - motyogta Yoongi.

- Már hogy ne lenne, Cicafiú – kuncogott Hoseok. – Onnantól kezdve, hogy megemlítetted a munkádat, és panaszkodtál arról, hogy pont mára szervezel egy lagzit ide egy picsogós kis köcsögnek... rögtön tudtam, hogy csak a bátyámról lehet szó. Persze tőle is hallgattam telefonba a sápítozását az ócska kórókról, amik nem voltak elég élénkek, szóval viszonylag hamar összeraktam a képet.

- Én... én... amit Jinről mondtam, én... nem úgy gondoltam...

- Dehogynem – legyintett Hoseok. – Huszonnyolc éve a testvérem, hidd el, ismerem minden hibáját. Viszont azt hiszem elég súlyos lenne, ha ez a kis dolog a főnökeid fülébe jutna. Ejj, szidni egy jól fizető ügyfelet? Nem hangzik túl jól, nem de?

- Mit akarsz? – keményedtek meg Yoongi vonásai.

- Jaj, nem kell itt rögtön befeszülni, ez nem a Halálos Iramban, Cicafiú – lépett közelebb az autószerelő. – A válasz egyszerű: téged – suttogta, és a másik ajkaira tapadt.

Szenvedélyes, vad csókban forrtak össze. Hoseok a másik tarkójára simított, a falnak lökte, majd a feszülő ágyékának nyomta a térdét. Talán egy perc telhetett el, amikor pihegve ellökte magát tőle. A tükörbe nézett, megrángatta magán a zakóját, majd melírozott hajába túrt.

- Holnap este hétre nálad leszek – felelte Yoongi kipirult arcára simítva. – Ezúttal a te kocsidban csináljuk, és most én leszek felül. Na, benne vagy, vagy benne vagy?  

Dodge Charger RT 1970

Mazda RX-7 1997

És persze boldogságos születésnapot az én gyönyörűséges szerelmemnek is!🤭😍