Taehyungnak fogalma sem volt arról, hogy milyen borzalmas napja lesz azokután, hogy mosolyogva elköszönt párjától. Vidáman indult el Hoseokhoz, ahogy újra elismételte magában azokat a dolgokat, amiket magával akart vinni. Felugrott a négyszázkettes buszra, irattartójából előszedte macis T-money kártyáját, hogy érvényesítse az utazáshoz, majd egy szusszanással leült. Imádta ezt a járatot, szinte bárhová elvitte őt átszállás nélkül. Legjobb barátjáig huszonnégy megállót kellett mennie, azaz jó negyven perc volt az út, így bőven volt ideje a telefonját babrálni. A készülék már előző nap sem működött a legjobban, többször is azt jelezte, hogy nem kapcsolódik semmilyen hálózathoz sem, mára pedig teljesen befuccsolt.

Éppen elátkozta a modern technológiát, amikor leszállt. Hét hónapja már, hogy együtt vannak Yoongival, ő pedig halálosan boldog és szerelmes. Ami azt jelenti, hogy nagyjából ugyanennyi ideje vette a telefonját is, plusz-mínusz egy hét. Mégis mi a francot fog csinálni másfél óráig a vonaton zene és internet nélkül? Legalább egy könyvet hozhattam volna magammal.

Volt még jó két órája indulásig, mire Hoseokhoz ért. Segített neki átvenni a jegyzeteket, és elmagyarázni a kényes részleteket. A vörös hajú bólogatott, néha még el is hümmögte magát.

- Nem érted, igaz? – pillantott rá Taehyung egy órával később.

- Nem – mosolygott kínosan Hobi.

Újabb óra elteltével Tae elköszönt legjobb barátjától, de előtte még megígérte neki, hogy ha visszajött Daeguból, folytatják a korrepetálást.

- Majd írok, ha odaértem, vagy felhívlak apa telefonjáról, az enyémmel van valami gebasz – mondta, mielőtt beszállt a liftbe.

Nem stresszelte túl a dolgot, úgy húsz percre volt tömegközlekedéssel az állomástól, és szerencséjére négy busz is ment arra. Felszállt a legelsőre, ami jött, újra lecsippantotta a T-money-ját, majd megállt a középső ajtónál. Péntek volt, éppen csak vége a suliidőnek, semmi esélye nem volt arra, hogy leüljön.

A busz bemondta gépies hangon, hogy a Szöul állomás következik, mire Tae halványan elmosolyodott. Világ életében úgy gondolta, hogy a koreai nép elképesztően kreatív, nem is értette, hogy itt a névválasztásnál miért akadt meg ennyire a tudomány. Megnézte az időt a telefonján, ahogy leszállt, ha már másra nem, legalább arra még jó volt a Samsungja. Van még jó huszonöt perce, ha siet a jegyvásárlással, akkor talán még egy kávét is tud venni valahol egy magazinnal, hogy ne unatkozzon.

Szerencséjére nem voltak sokan, több kassza is nyitva volt, így ő is hamar sorra került. Kért egy diákjegyet Daeguig, majd elővette az irattartóját, hogy előszedje az ehhez szükséges igazolványt. A középkorú hölgy bólintott, majd elkérte a kívánt összeget.

- Kártyával szeretnék fizetni – felelte kedvesen Taehyung, majd a kabátja zsebébe nyúlt a tárcájáért.

Mosolya azonnal lehervadt, ahogy realizálta, hogy nincs ott más, csak az irattartója. Ijedten kapott a többi zsebéhez, majd hirtelen felindulásból kipakolta a táskája felét. A középkorú hölgy fél percig türelemmel nézte az elé táruló látványt, azonban, amikor előkerült pár boxer, zavartan megköszörülte a torkát.

- Nem találom a pénztárcám – mondta ki a nyilvánvalót Tae. Végső megoldásként elővette telefonját, hogy virtuálisan fizessen, de a készülék nem engedte. Csatlakozzon egy megfelelő hálózathoz. – A rohadt életbe! – káromkodta el magát, ami abszolút nem volt szokása.

- Lekésem a vonatot! – hallatszott egy türelmetlen kiáltás a háta mögül.

Szabadkozva elnézést kért, ahogy kiállt a sorból, és újra kipakolta mindenét. Semmi, a tárcája nem volt sehol, csak az a rohadt irattartó, pedig szinte biztos volt benne, hogy elrakta. Sosem hagyja otthon, elvégre ki sem rakja a zsebéből. Könnyek kezdték el csípni a szemét, ahogy rájött, hogy legjobb esetben is egy esti vonattal fog elmenni a szüleihez. És még csak felhívni sem tudja őket. Az istenek sem akarják, hogy vonatra üljek.

Összepakolta a cuccait, majd a buszmegálló felé vette az irányt. Yoongira gondolt, amíg várakozott, az mindig megnyugtatta. Bár még nem hallotta a szájából a bűvös szeretlek szót, ő akkor is maradéktalanul boldog volt vele. Igaza volt szerelmének három héttel ezelőtt. Ő tudja, hogy hogyan érez iránta, és ez elég.

Felszállt újra a négyszázkettesre, a csipogóhoz tartotta a kártyáját, majd elindult hátra.

- Állj csak meg! – szólt utána a buszsofőr, mire érdeklődve visszafordult. – Meddig mész, fiam?

- Maebongig – felelte Tae nagyokat pislogva. Talán rossz buszra szálltam?

- Ahhoz ez nem lesz elég – mutatott a sofőr a T-money leolvasó kijelzőjére, amin egy megalázóan minimális összeg jelent meg.

- És most mit csináljak? Nincs nálam a tárcám! – pánikolt be Taehyung teljesen.

- Valameddig eltudlak vinni, de nem teljesen. Ha a feletteseim meglátják a kamerán – mutatott a busz egyik sarkába, - az az állásomba kerül.

Taehyung megértően bólintott, majd megállt a sofőr fülke mellett. Dühösen megtörölte könnyes szemeit, ahogy újra elöntötte a méreg. Annyira jól indult a reggelje, szépen eltervezte, hogy ma hova mennek vacsorázni a szüleivel, aztán két nappal később hazajön, és agyon szeretteti majd magát Yoongival, hiszen minden percet keservesen viselt nélküle. Ehhez képest még azt sem tudja, hogy hogyan fog hazajutni.

- Leszállás – szólt hozzá a sofőr, miközben elhúzta a száját. – Sajnálom, fiam.

Taehyung megadóan biccentett, majd elhagyta a buszt. Újra rátört a sírás, ahogy meglátta a Hyundai Memphis feliratot, ami azt jelentette, hogy még nyolc megállóra volt az otthonától. Legalább egy óra séta, ha nem több. Le fognak rohadni a lábaim.

Az egyetlen dolog, amit pozitívan élt meg, hogy csak egyenesen kellett mennie. Közel negyven perccel később ért a Nambusunhwani körforgalomhoz, amikor megint sírni támadt kedve. Félúton volt még csak, nehéz volt a táskája, zenét akart hallgatni, és felhívni Yoongit, hogy jöjjön érte. Rápillantott a telefonjára, ami továbbra is hálózati problémákkal küzdött. Mihaszna vacak!

Legközelebb már csak akkor pillantott a készülékre, amikor meglátta az ismerős Maebong buszmegálló tábláját. Fél öt múlt nem sokkal. Keseredetten elhúzta a száját, ahogy arra gondolt, hogy jó tíz perc múlva kéne, hogy leszálljon Daeguba, ehelyett még haza sem ért. Nem megyek sehova! – futott át hirtelen az agyán. – Majd felhívom anyáékat, és összebújok Yoongival.

Egyesével felhúzta mindkét lábát, ahogy beütötte a kapukódot. Nincs hozzászokva ennyi sétához, talán, ha Yoongi jó kedvében lesz, akkor rátudja venni egy kis masszásra. Majd csinál neki holnap cserébe hotteokot reggelire. Bőrkeményedéses lesz a talpam.

Elmosolyodott, mielőttbement volna az ajtón. Ismerte már szerelmét elég jól ahhoz, hogy tudta,mennyire oda tud ragadni a gép elé, ha valami zenéről van szó. Valószínűlegmost is az íróasztal előtt fogja találni. Egy pillanatra még az is eszébejutott, hogy gyengén megvicceli majd azzal, hogy már vissza is jött Daeguból.

Belépve a nappaliba először a tévé zaja csapta meg a fülét. Meglepődve összehúztaa szemöldökét, ahogy a készülék felé sétált. Yoongi soha nem tévézik.

A következő dolog, ami megijesztette az a szerelme telefonja volt a padlón. Aképernyője ripityára volt törve, miközben a kihullott szilánkok beborították aparkettát. Taehyung ledobta a táskát, ahogy megsemmisülve bámult maga elé.

- Mi a...

Öklendezés, majd zokogás csapta meg a fülét. Riadtan fordult el a tévétől a fürdőszobairányába. Yoongi...

Bár az ajtó éppen csak be volt hajtva, Taehyung mégis úgy tört be, mintha minimumtizennyolc lakattal lett volna lezárva. Rögtön meg is torpant, ahogy megláttaszerelmét a vécécsésze felé hajolni, miközben éppen gyomra tartalmát adta kimagából.

- Hyung! – vágta magát térdre Yoongimellett, és rögtön a fekete tincsek közé túrt, hogy kisimítsa az arcból, ami avilágot jelentette neki.

Yoongi biztos volt benne, hogy csak hallucinál. Hallotta valahol tudatalatt,hogy valaki bejött az ajtón, de úgy volt vele, hogy csakis Jungkook lehet az.De ha szerencséje van, akkor viszont valami rabló jött, hogy kinyírja, és azegyetlen olyan személy után küldje, akit életében valaha is igazán szeretett.

Elkerekedett szemekkel nézett a mellette lévőre, aki ijedt, könnyes őziketekintettel pásztázta őt.

- Mi a baj, kincsem? Rossz volt ategnapi bulgogi? Két napja vettem hozzá a marhát, nem lehetett neki baja!

Remegő kézzel nyúlt a gyönyörű arc felé, és még a könnye is kicsordult újra, ahogya puha bőrre simított. De hiszen látta a tévében, nem voltak túlélők. Lehetetlen...

- Nem vagy itt – jelentette kiYoongi rekedtes hangon.

- Hogy tessék? – rökönyödött megTaehyung egy pillanatra.

- A vonat...

- Ja, hogy az – nevetett fel a fiatalabbkínosan. Yoongi döbbenten nézett rá. Élete szerelmének halottnak kéne lennie,erre itt vihog mellette a budinál. – Tudod, hogy milyen szétszórt vagyok,hyung. Itthon hagytam a pénztárcámat, komolyan egyszer elvesztem a fejemet is.De nem is ez a legidegesítőbb! Tönkrement a telefonom, pedig akkor vettem,mielőtt összejöttünk. Ezeket a vackokat tényleg csak minimális időre tervezik,meg kell néznem a garanciapapírt, hátha még... - Taehyung elhallgatott, ahogyszerelme a nyakába borulva magához szorította. Úgy érezte, hogy Yoongimegfojtja, olyan erősen ölelte, arra viszont végképp nem számított, amikor afekete hajú újra sírni kezdett.

- Hyung?

- Annyira szeretlek! – zokogott felYoongi. – Soha ne hagyj el, Tae!




Két nappal később elmentek a Szöul állomásra. Busszal mentek, mivel Yoongiszerint lehetetlen volt arra parkolót találni egy normális napon is, hát mégmost. Fejenként meggyújtottak egy-egy gyertyát, és elmondtak egy imát azokért,akik a terrortámadás során meghaltak. Elképesztően hatalmas tömeg volt kint,rengeteg hozzátartozó, akik hangosan zokogtak. Az állomáson erre kijelöltrészen egymásra pakolták a virágokat, és csokrokat, annyi volt belőlük. Mindemellettrengeteg fénykép is volt az áldozatokról. Taehyung halkan sírva fakadt, ahogy végignézett a képeken, amin gyerekek, és nők is voltak bőven. Sosem kezelte jól azt,ha ilyen dolgokról hallott. Yoongi kezére fogott, erősen megszorította, és csakekkor látta, hogy szerelme könnyei is eleredtek. Tudta nagyon jól, hogy miregondol. Neki is itt kéne most, hogy legyen. Ha akkor elrakja a pénztárcáját,vagy ne adj isten működik a telefonja...

- Sokat gondolkodtam kettőnkön – mondta azidősebb pár nappal később. Éppen lefekvéshez készülődtek, Taehyung akkor vettefel a Bambis pizsamáját, amit Yoongitól kapott a szülinapjára, szája szélénfélig megszáradt fogkrém éktelenkedett. Megilletődve nézett fel szerelmére,tisztában volt vele, hogy az ilyen mondatok sokszor nem jól végződnek. – Egy évmúlva diplomázol.

- Kettő, ha a jövőheti vizsgám nemsikerül – húzta el a száját a fiatalabb. Mostanában pár tárgyból nehezebbenteljesített.

- Házasodjunk utána össze.

- Hogy tessék? – kapott levegő utánTaehyung. Megtámaszkodott az ágy szélében, ahogy próbálta felfogni az előbbhallottakat. Élete szerelme, aki 7 évvel ezelőtt még flegmán összegyűrte aszerelmes levelét, és olyan elutasító volt, most képes lenne oltár elé állnivele. Biztosan csak álmodik.

- Tudom, hogy ez most így nagyonhirtelen, de tényleg sokat gondolkodtam rajtunk – lépett felé közelebb. – Sokáignem mondtam ki, pedig komolyan gondoltam veled az első pillanattól kezdvemindent, csak még magamnak sem mertem beismerni. Nekem te vagy a mindenem, Tae.Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyire hálásvagyok neked, amiért sosem mondtál le rólam. Amikor Jungkook felhívott, és láttama tévében, hogy... - Yoongi hangja elcsuklott, felnézett a plafonra, miközbensűrűn pislogni kezdett. Korholta magát pár másodpercig, hogy mennyire szentimentálislett.

Taehyung lágyan elmosolyodott, párja elé lépett, majd finoman az arcárasimított, hogy ránézzen.

- Én is szeretlek, hyung. Amióta csak azeszemet tudom.

Yoonginak eszébe jutott a levél, amit a tizenöt éves kis szomszédfiú írt neki. Adíszes Valentin-napi üdvözlő lap, amin gyöngybetűkkel ott állt ugyanez amondat; Szeretlek, amióta csak az eszemet tudom. Azt hitte, hogy csakgyermekkori rajongásról van szó, esetleg egy rossz tréfáról, hiszen ennyirefiatalon senki sem lehet igazán szerelmes, ugye? Mennyire hülye volt már akkoris.

- Nem tudnék nélküled élni – pillantott komolyanTae őzike szemeibe, - és nem is akarok. Soha, egy pillanatig sem. Mindenedetszeretem, egytől egyig – mosolyodott el halványan, miközben hüvelykujjával letöröltea fogkrém maradványt szerelme arcáról. – Nem is lehetnék boldogabb.

Taehyung lehajolt a puha ajkakra, hogy finom csókot leheljen rá. Madaratlehetett volna fogatni vele.

- El sem hiszem, hogy meg kellett halniaezért több száz embernek, hogy erre rájöjj.

- Jesszus, Tae! – csapta vállon Yoongi. –Ez még viccnek is rossz!

- De hát így van, hyung!

- Ne hívj hyungnak, a párod vagyok! Éskülönben is, inkább becsüld meg magad, nem mondom ezt így ki többet!

- De hát szeretsz! – csattant fel afiatalabb.

- Így van, és ez ennyi is – bólintott afekete hajú. – Majd szólok, ha változik.

Taehyung megforgatta őzike szemeit, majd szerelme derekára fogva magához húztaegy újabb csókra. A pizsama hamar a földre került, és aznap Yoongi megengedte apárjának, hogy szeresse őt az ágyban. Amikor a göndör hajú megkérdezte, hogy ezvolt-e neki az első alkalma passzív szerepben, az idősebb bólintott.

- Én is valaki különlegesre vártam –mondta halvány mosollyal az arcán, majd szerelme ajkaira hajolt.




30 évvel később

- Elnézést Uram, lenne pár perce egyvideóra? A csatornámhoz kéne.

Taehyung érdeklődő pillantással fordult hátra, hogy végig mérje az előtte állófiatal fiút. A huszas évei elején lehetett, talán annyi idős volt, mint ő,amikor összejöttek Yoongival. Hátra zselézett kék haja volt, lezser öltözetet viselt,orrában ezüst színű karika díszelgett. Nahát,vannak még influenszerek?

- Meg fogsz fázni, fiam – mosolygott rákedvesen Tae. – Áprilisban még elég hűvös az időjárás.

- Nagyon kedves, de majd arrébb állokakkor a napra – pillantott rá zavartan a fiatal fiú. – Csak pár kérdést tennékfel, ha nem zavarja a videó – mutatott a tőlük két méterre álló minidrónra,amire egy kis kamera volt csatlakoztatva.

- Csak tessék, éppenséggel van időm –adta be a derekát Taehyung.

- Szereti ezt a helyet? Sokat jár ide?

- Ó, igen – vette fel újra jellegzetestéglalap mosolyát. – Pár éve kezdtünk el a Forest Parkba járni a férjemmel,miután a lányunk is kirepült a családifészekből, mi pedig örökbe fogadtunkkét kutyát.

- A férjével? – döbbent meg egypillanatra a fiú.

- Igen – emelte fel a bal kezét Tae,amin ott virított az arany karikagyűrű. – Idén lesz a huszonhetedikházasságiévfordulónk.

- Azta, gratulálok! – vigyorodott el azinfluenszer. – Megkérdezhetem, hogy hol házasodtak? Úgy tudom nálunk csak páréve szabadalmaztatták a meleg házasságot.

- Tajvanon, ott mindig is legális volt –mosolyodott el Tae a számára egyik legszebb emlékre.



Két hónappal az államvizsgája előtt lement a szüleihez egy hétre Daeguba. Yoongimegszegte miatta a fogadalmát, miszerint soha többet nem megy vissza aszülővárosába, és levitte őt autóval. Nincs az az isten, hogy vonatra ülj!,- mondta szigorúan. A szülei akkor találkoztak először Yoongival úgy, hogy máregyütt voltak. Taehyung anyukája huncutul megjegyezte, hogy mindig is tudta,hogy egyszer ők egypár lesznek. Amikor a fiúk a miértjét kérdezték, ő csakvállat vont, és elintézte annyival, hogy ez női megérzés.

Yoongi számára egy pokol volt az első nap. Nem aludt szinte semmit, kényelmetlenvolt Tae tinédzserkori ágya, mégis szép emlék kötötte hozzá, hiszen ott aludtakelőször együtt. Két nappal később végül megemberelte magát, és kiment atemetőbe a szülei sírjához. Nem sírt, amikor évekkel ezelőtt felhívták, hogy azapja részegen bekapcsolva hagyta a gázkonvektort, és szénmonoxid mérgezésbenmeghaltak az anyjával együtt. Nem fájt nekik semmi, nem is voltak maguknál atudatmódosítók miatt, egyszerűen csak elaludtak. Taehyung életében előszörakkor örült annak, hogy Yoongi elköltözött otthonról.

Természetesen szerelme is vele ment a temetőbe. Tartotta magát, próbált erőslenni, aztán amikor Tae finoman megfogta a kezét, és biztosította arról, hogy őmindig itt lesz neki, akkor elbőgte magát. Aznap sokáig sírt, kiadta magából arengeteg felgyülemlett érzelmet, amit a hosszú évek alatt magával cipelt. Meggyászoltarendesen a szüleit, majd elengedte őket. Úgy érezte, hogy végre igazán szabadlett, és súlyos, mázsás tehertől szabadította meg a lelkét.

Az utolsó előtti napon karon fogta Taehyungot, és elvitte ahhoz a padhoz, aholtizennégy évesen megevett egy doboz bonbont az akkori tíz éves szomszédkisfiúval.

- Miért vagyunk itt, hyung?

Yoongi nem felelt, idegesen rágcsálta a szája szélét, majd a zsebébe nyúlt, ésletérdelt. Egyszerű kis fekete dobozt nyújtott a fiatalabb felé, amiben elegánsarany gyűrű lapult. Előtte nem sokkal kapta meg az első rendes fizetését alemezstúdiótól, amivel szerződést kötött, és úgy érezte, hogy ideje leszrendesen is feltenni a nagy kérdést élete szerelmének.

Taehyung sírt. Igent mondott, aztán megint sírt. Hazamentek, megmutatta azegyszerű kis ékszert a szüleinek, majd újra elsírta magát, de ezúttal az anyjais csatlakozott hozzá. Aznap este az apja elővette a legjobb whiskey-jét.

Két évvel később házasodtak össze Tajvanon. Yoongi nyitott volt másik országrais, de Tae nem akart elmenni Ázsiából. Jó lesz itt, mindig is kiakartampróbálni a tajvani osztrigaomlettet. Az idősebb bólintott, felőle akár egyaluljáróban is házasodhattak volna, csak szerelme boldog legyen.

Szűk családikörben volt az esküvő, Yoongi részéről csak pár kolléga volt, amibebeletartozott Jungkook is, akivel élete hátralévő részében együtt dolgozott,mint zenei producer. Akkor vállalták fel Hoseokkal, hogy valójában együttvannak.

Nászútra körutazásra mentek Európába. Yoonginak addigra bejött az élet, és annyipénzt összeszedett a jogdíjakból, hogy nem jelentett neki problémát egy ilyesfajtaajándék. Bármit, csak Tae boldog legyen. Spanyolországban Taehyung annyi tengergyümölcseipaella-t evett, hogy Yoongi azzal szívta a vérét, hogy valójában szerelme titkonsellő. Még a bőrödnek is kagyló szaga van!




Taehyung elmosolyodott a kellemes emlékre, majd újra minden figyelmét a fiatalfiúnak szentelte.

- És jól értettem, hogy van egy lányuk,igaz?

- Ó igen, Seohyun. Úgy harminc éve csúnyaterrortámadás ért egy Szöulból Daeguba induló vonatot. A lányom vérszerinti szüleiegy konferenciára mentek akkor azzal a vonattal. Sajnos nem voltak túlélők.

- Igen, hallottam róla – bólintott afiú. – A szüleim meséltek róla még régebben.

- Aznap csak a szerencsén múlott, hogyén nem szálltam fel arra a vonatra – felelte Taehyung elkomorodva, majd újraelmerengett.




 Yoongival a második házassági évfordulójukat ünnepelték New Orleansban egyfoltos macska nevű jazz klubban. Taehyung világ életében rajongott a jazzért, sosemtitkolta, hogy hatalmas vágya egyszer elmenni New Orleansba, így Yoongi rögtönugrott, amint kitudott magának venni egy tisztességes több hetes szabadságot.

- Minden rendben, édesem? – simított akezére a fekete hajú. Imádta Yoongiban, hogy bár továbbra is viselte a morcosmacska álarcot a külvilág felé, ő vele mégis egy teljesen más ember volt.

Taehyung ivott még egy korty vörösbort, félénken beharapta a száját, majd határozottanférje szemébe nézett.

- Gyereket szeretnék.

Yoongi kezében megállt a pohár, ahogy teljesen lefagyott. Elmormogott egy majdezt még megbeszéljüket, majd próbálta tovább élvezni az élő zenét. Aznap nemvolt túl vidám egyikük hangulata sem.

Eltelt két hónap, amikor Taehyung újra felhozta a témát. Yoongi terelt, jött afiatalságukkal, azzal, hogy az örökbefogadás bonyolult, a lakás is kicsi, mindkettőjükneksűrű a beosztása, Taehyung akkor váltott munkahelyet, de mindenre volt valamiellenválasz.

Négy hónappal később meg volt életük legnagyobb vitája, amikor a fiatalabb ismétszóba hozta a gyerek témát. Yoongi újra kifogásokat keresett, végül Taefeladta, és kiabálni kezdett.

- Inkább mondanád a szemembe, hogy nemakarsz gyereket!

- Nem akarok, baszdmeg! – ordította Yoongikikelve magából. – Kurva nagy felelősség, és te folyton el vagy varázsolva, én megörökké a stúdióban vagyok!

- Talán többet kéne itthon lenned! Aférjed vagyok, nem pedig a cseléded! Mindig ki van takarítva, és főzve van,mire hazaérsz!

- Mert kétszer annyit dolgozom, mint te,ha nem tűnt volna fel! Akkor bezzeg nem picsogsz, amikor Balira veszekjegyeket, hogy együtt töltsünk egy hosszú hétvégét! Szerinted mégis miből van apénz, Taehyung? Nem mindenki születik aranykanállal a szájában, mint te, van,akinek ezért kőkemény meg kell dolgoznia!

Taehyung úgy érezte, mintha minimum pofán vágták volna. Nem mondott semmit,hagyta könnyeit elszabadulni, majd a hálóba ment. Előszedett egy sporttáskát,bele dobott pár random ruhát, majd átment Hobihoz. Két nappal később mentvissza, amikor Yoongi ideiglenesen Jungkookhoz költözött. Ez a te lakásod, nekem nincs jogom itt lenni, - írta az idősebb egy üzenetben.

Két hétig ment ez így, amikor Jungkook megjelent Tae lakásán. Vakarta a fejét,fogalma sem volt, hogy legjobb barátja, vagy az előtte álló néz ki szarabbul,de azt tudta, hogy ez így nem mehet tovább. Elvitte magához a fiatalabbat, majdrájuk zárta az ajtót.

- Majd kijöhettek, ha befejeztétek ezt agyerekes faszságot! – kiabálta a másik szobából. – Házasok vagytok, és száz éveszerelmesek, az isten basszameg!

Fél óráig csendben bámultak maguk elé. Yoongi azon rágódott, hogy mégis mitmondjon, míg Taehyung azon aggódott, hogy vajon férje eszik-e rendesen.

- Sajnálom – mondta az idősebb megtörvea csendet. – Csúnya dolgokat mondtam, nem lett volna szabad, nem úgy gondoltam.Én csak megijedtem. Első kézből láttad a gyerekkoromat. Nem akarok olyan lenni,mint a szüleim.

- Már hogy lennél? – lépett elé a göndörhajú, miközben szerelme meggyötört arcára simított. – Hyung, te annyiracsodálatos vagy! Nem ismerek nálad kitartóbb, céltudatosabb embert. Sosemtudnál olyan lenni, mint az apád, ebben olyan biztos vagyok, mint az irántadérzett szerelmemben.

Yoongi sírva fakadt. Taehyung mellkasára hajtotta a fejét, miközben a fiatalabbis halkan pityergett.

- Csak adj egy kis időt, oké? – ölelte átgörcsösen férje derekát, mire az bólintott.

- Amennyit csak akarsz – puszilt afekete tincsek közé Tae.

Taehyung ezután biztos volt benne, hogy a gyerekvállalás majd évek kérdéselesz, de nem így történt. Fél évvel később Yoongi meglátott egy online cikket,amiben arról írtak, hogy árva lett az a hét éves kislány, akinek meghaltak aszülei a terrortámadásban hat éve. A gyerek a nagymamájához került a tragédiaután, aki egyedüli hozzátartozó volt, de végül ő is elhunyt egy váratlan szívrohamban.

- Szeretném látni – mondta mindenkertelés nélkül Yoongi, mire Tae beleegyezve bólintott.

Négy nappal később kaptak időpontot a Seondong-Won árvaházba. A kislányra többérdeklődő is volt a cikk miatt, és Yoongi elképesztően csalódott volt, amikorelmondták nekik, hogy meleg párként nem sok esélyük van.

- Rengetek pénzünk van – mondta a feketehajú. – Mindketten biztos anyagiháttérrel rendelkezünk, saját lakásban élünk,de veszünk egy nagyobbat, ha ez a probléma.

Taehyung meglepetten pillantott a férjére. El sem hitte, hogy mindenfélemegbeszélés nélkül kész lenne azonnal hazavinni a gyereket, miután annyifeszültséget okozott nekik ez a téma.

A szociális gondozó hümmögött egy sort, mondott pár kifogást, majd abban maradtak,hogy értesíteni fogja őket. Yoongi elmondhatatlanul dühös volt, amikor kilépveaz árvaházból a kis Seohyun szomorúan integetett nekik.

- Hyung – simított a karjára Tae. –Megoldjuk, ígérem.

Hazaérve volt egy hosszú beszélgetésük Seohyunról, és a gyermekvállalásról,amihez Yoongi teljesen másként állt már, mint pár hónappal azelőtt. Az idősebbezután azonnali hatállyal kért ki két hét szabadságot magánéleti ügyekrehivatkozva. A stúdióvezető behívatta, Yoongi pedig őszintén elmesélt mindent.

- Telefonálok pár jó szót az érdekedben –mondta a középkorú férfi, mire a fekete hajú hálásan meghajolt.

Egy héttel később kapták a hívást, miszerint mégis csak alkalmasak lehetnek azörökbefogadásra, ha megfelelnek még egy pár feltételnek. Közel fél évesprocedúra volt az egész ügyintézés, de végül sikerrel jártak.

Kezdetekben nem volt egyszerű egy majdnem nyolc éves kislánnyal, akinek már egészenfejlett személyisége volt, és egyszer csak kapott két apukát. Kellett egy kisidő, amíg összecsiszolódtak, de sokat segített kezdetekben az, hogy Taehyunggalegyütt festették ki hercegnősre az új szobáját.

Tae végül eladta a szüleitől kapott lakását, hogy közösen vegyenek egy kétszintes kis családi házat Suwonba, ahol békésen, nyugodt körülmények közöttnevelhetik lányukat. Így legalább kikerültek a főváros zajából, mégis közel maradtakSzöulhoz.

Seohyun nyolcadik születésnapján Disneylandbe mentek Párizsba. A következő napona kislány először nevezte Yoongit apának, Tae-t pedig apunak. Ez a szokásaélete végéig megmaradt.

Yoongi belátta végül, hogy így teljes az élete; Taehyung férjeként, és Seohyunapjaként. Nem is vágyhatott volna többre.

A kis Seohyun szépen cseperedett, és sikeres érettségi után ugyanoda mentegyetemre, ahová Taehyung is, ugyanarra a szakra. Apukájának addigra volt egykisebb, de jól menő belsőépítész cége, és Seohyun már az általános iskolábaneldöntötte, hogy egy nap ő is ott fog dolgozni. Tae nem kivételezett vele.Ugyanúgy gyakornoki állást kapott kezdetekben, majd szép lassan lépkedett aranglétrán, megtanulva mindent, amíg cégvezető nem lett huszonnyolc éves korára.Előtte két évvel ismerte meg a jelenlegi férjét, amikor rendelést kaptak egy újonnannyíló pláza berendezésére. Szinte szerelem volt első látásra, hamar össze isházasodtak, és jelenleg éppen az ötödik hónapban jártak az első babával.

Taehyung sírva fakadt, amikor lánya és veje bejelentették a nagy hírt. Yoongi elővetteaznap a legjobb whiskey-jét, mint anno apósa, amikor megkérte szerelme kezét,és jól leitta magát a sárgaföldig vejével.

- El sem hiszem, hogy papák leszünk.

- Te jobb leszel ebben, hyung. Márhuszonévesen is olyan voltál, mint egy zsémbes öregember.





Négy hónap, és tényleg nagyszülőkleszünk, - futott végig Tae agyán, ahogy összébb húzta a dzsekit magán.Újra végig mérte az influenszer fiút, nem hitte el, hogy nem fázik abban arövidujjúban.

- Úgy veszem ki a szavaiból, hogy elégedettaz életével minden téren.

- Ó, hogyne! – mosolyodott el. – A lányommég harminc évesen is rajong értem, a férjem pedig még mindig imád. Kell ennéltöbb?

- Csak még egy kérdés, aztán nem tartomfel tovább, ígérem! Ön szerint mi a boldog házasság titka?

Taehyung elhallgatott egy pillanatra. Végig gondolta azt a rengeteg mindent,amin keresztülmentek Yoongival. Bár túl voltak a legnagyobb nehézségen, miutánörökbefogadták Seohyunt, az élet utána is dobott eléjük rossz dolgokat. Eszébejutott az édesanyja petefészekrákja, ami olyan agresszív volt, hogy pár hónaponbelül elvitte. Két év kellett, mire összeszedte magát, addig elviselhetetlenvolt a folyamatos hangulatingadozásaival, és nem egyszer a töményes üvegnek isa fenekére nézett. De Yoongi ott volt vele, türelmes volt, és a lehetőlegjobban kezelte a helyzetet. Nem volt egyszerű az a pár hónap sem, amíg azapja velük élt, miután eladta a családiházat Daeguban. Végül vettek neki egysokkal kisebbet két utcára a sajátjuktól, így bármikor rátudtak nézni, ha úgyhozta a szükség.
Aztán jött egy Jimin nevű énekes, aki megpróbálta elcsavarni Yoongi fejétsikertelenül, cserébe rengeteg bosszúságot okozott nekik, amíg nem távozottönként a stúdióból. Néha napján Seohyunnal is voltak problémák, és előfordult,hogy nem egyezett a nevelésimódszerük, de ezek már igazán kis semmiségekvoltak.

- A kitartás – felelte Tae a kamerábanézve. – Egy házasság sem problémamentes, de én úgy gondolom, hogy mindentmeglehet oldani, ha mind a két fél eléggé szereti egymást.

- Ezek szerint ön sosem adta fel?

- Nem – vágta rá, majd elkuncogta magát.– Ha már az első alkalommal feladtam volna, akkor...

- Tae! – hallotta meg a saját nevét,mire rögtön fülig szaladt a mosolya.

Megfordulva Yoongit látta meg Hollyval és Yeontannal az oldalán. A két kutyátegy menhelyről hozták pár éve, miután Seohyun elköltözött.

- Gyere hyung, hátha tőled is kérdezniakar a fiatalember! – kiáltotta Taehyung, majd visszafordult az influenszerfelé. – Ő a férjem.

- De hát hyungnak hívta!

- Ó, igen – nevetett fel zavartan agöndör hajú. – Ez amolyan gyerekkori dolog. Sosem tudtam leszokni róla, hiábapiszkált érte.

- Segíthetek? – állt meg Yoongi férjemellett kezében két pórázt szorongatva. – Ugye nem zaklatja a férjemet?

- Jaj, dehogy! – vágta rá a fiú. – Csak megkérdeztemtőle, hogy szerinte mi a boldog házasság titka.

- Világos – bólintott Yoongi, majd Taehyungkezébe adta a pórázokat. – Megfürödtek a kis tavacskába, meg kéne őket törölni,nehogy megfázzanak.

- Oké, elviszem őket a kocsihoz.Örültem! – biccentett a fiúnak Tae, majd a parkoló felé indult. Yoongi felvontszemöldökkel végig mérte a fiatal srácot, majd ő is hátat fordított.

- Várjon! – szólt utána a fiú. – ,és hogy úgy gondolja, hogy az a boldog házasságuk titka, hogy sosem adják fel.Ön is így érez?

Yoongi a kis drónon lévő kamerába nézett, majd felsóhajtott. Jó ég, de utáltszerepelni. Persze Taehyung szóba áll minden bolonddal.

- Maradjunk annyiban fiam, hogy ha aférjem anno nem küzdött volna értem, akkor én már halott lennék – felelte halálosankomolyan. - Ő az én őrangyalom, ezt a legkisebb túlzás nélkül mondom. Csakmiatta, és a lányomért kelek fel minden egyes nap. Nekem ők a mindenem, éskurva szerencsés vagyok, hogy lelkiekben ennyi gazdagság jutott nekem. Továbbikellemes napot!

Yoongi nem várta meg a következő kérdést, egyszerűen csak megfordult, hogymegkeresse férjét.




Taehyung éppen Yeontan hasát törölgette egy piros törülközővel, miközben a földönült egy pokrócon. Holly mellette feküdt, bundája nagyjából száraz volt, ahogycsigaként göndörödött kis testére.

- Hát itt vagy, hyung! – pillantott felrá Tae őzike szemeivel. A nap előbújt a felhők mögül, apró fénycsíkot rajzolvaa fiatalabb arcára. Yoongi lágyan elmosolyodott, ahogy szeretetteljesen végigmérte férjét.

Az elmúlt években a szarkalábak szépen megszaporodtak az őzike szemek körül,ahogy szája körül is volt pár kisebb ránc. Csokoládébarna hajába már javába ottvoltak az őszhajszálak, de Taehyung ezt így szerette. Azt mondta, hogy ez ígyegyedi, ő nem fogja havonta festeni a haját Yoongival ellenben, aki tíz éve törzshasználójaa fekete hajfestéknek. Cserébe neki több a szarkalába, és az évek alatt enyhénmeg is pocakosodott. Sokáig próbálta leadni sikertelenül, végül Tae azzalnyugtatta, hogy ott gyülemlett fel neki a rengeteg szeretet, amit tőle és Seohyuntólkap mindennap.

- Szeretlek – mondta Yoongi hirtelen. Taehyungszemei először elkerekedtek, aztán felcsillantak.

- Én is szeretlek, hyung! – állt fel,majd finoman a férje homlokára csókolt. Mindig megbecsülte, amikor szerelmenagy ritkán kiejtette ezt a különleges szót. – Gyere, együnk hotteokot! –fogott a csuklójára, majd a kutyákkal együtt húzni kezdte maga után.

- Lassabban, Tae! – morogta Yoongilihegve. – Nem vagyok már huszonöt!

- Csípőprotézis kell neked lassan, hyung!– nevetett fel a fiatalabb, ahogy hátrapillantott a válla felett szélesmosollyal.

Mintha az idő megállt volna, Yoongi úgy látta egy pillanatra Taehyungot, mintbő harminc éve, amikor elmentek a Namdenum piacra az első randijukon. Elképesztő,hogy az évek alatt egyre elevenebb, és szebb lesz, - gondolta Yoongi, majdrealizálta a hallottakat.

- Hogy mit mondtál?

- Azt, hogy szeretlek! – nevetett továbbTae.

Yoongi ciccegve megrázta a fejét, miközben próbált lépést tartani a férjével.Útközben elhaladtak az influenszer fiú mellett, aki mosolyogva integetett nekik.A férje azt mondta, hogy tökéletesen elégedett az életével, -visszhangzottak a fejében a kék hajú szavai.

Akár csak én, - gondolta magában, ahogy újra szerelme világszép arcáranézett. Nem is kívánhattam volna jobbat.

Írói megj: Drága Sweetie! Remélem, hogy kielégítő mód teljesítettem a kívánságodat, miszerint írjak egyszer egy novellát, ahol Tae üldözi Yoongit a szerelmével. Egy kicsit elhúztam, és a tőlem nem megszokott stílusban írtam meg, de remélem így is szeretted, és örömödet lelted benne <3