Egy héttel később Taehyung akkora mosollyal lépett be a Vénuszba, félő volt, hogy álomszép arca kettészakad. Legjobb barátja sem volt jobb állapotban, úgy vigyorgott, mint a fakutya, teljesen odáig volt, hogy rendesen testközelben találkozhat a nagy Agust D-vel, nem is beszélve JK-ről.

Múlthét pénteken Taehyung taxit hívott, bebicegett a fájós lábával az egyetemre, megírta egy erős közepesre a zh-ját, majd elment a háziorvosához, aki kijelentette, hogy bokarándulása van, szerencsére csak az enyhébb fajta. Semmi nagy ördöngösség, pihentesse pár napig, esetleg egy kis szakaszos jegelés sem árthat neki, ha nagyon gáz a dolog, akkor talán egy kis kenőcs is jó lehet. Taehyung bólintott, majd a legközelebbi patikánál megvett mindenféle vackot, amit erre ajánlott a középkorú szimpatikus patikus hölgy. Egész hétvégén felpolcolva pihentette, néha rárakott egy kis fagyasztott kukoricát, és három óránként bekente valamelyik kencével.

Következő útja a legközelebbi Samsung bolthoz vezetett, hogy vegyen magának egy új telefont, ha már a régi eltört. Kínosan magyarázkodni kezdett a szülei előtt, hogy mégis miért tűnt el egy nagyobb összeg a kártyájáról, de az apja kifejezetten megörült, hiszen már mióta mondja, hogy cserélje le azt a több éves vackot. Taehyung persze lecserélhette volna, ha úgy tetszett volna neki, akkor fél évente megvehette volna magának a legújabb Samsung készüléket, de nem akarta. Ő tökéletesen elégedett volt azzal, amije volt.

Minderről természetesen Yoongit is részletesen tájékoztatta, akinek annyit rezgett a nadrágja zsebében lévő telefonja, hogy már zsibbadt a combja vasárnap estére. Nem számolta, de ha nem kapott óránként húsz üzenetet exszomszédjától, akkor egyet sem. Na, meg képeket is. Semmi olyat, csak pár szelfit, amik pont annyira voltak gyönyörűek és csábítóak, hogy Yoongi kellőképpen összezavarodjon, és meginogjon a saját elhatározásában, miszerint az ég világon semmit nem akar a fiatalabbiktól.

Hétfőn kapta meg az első telefonhívását. Taehyung este csörgette meg, miután Yoongi megírta neki reggel, hogy aznap hétig biztosan dolgozik. Érdeklődött, hogy milyen napja volt, amire az idősebb zavartan válaszolt – ilyet még soha nem kérdeztek tőle -, majd Tae izgatottan elmesélte, hogy olyan jól érzi magát, hogy akár már maratont is tudna futni. Ez az állítás azért tartalmazott némi kétséget, de hát úgy tartja a mondás, hogy az igaz szerelem gyógyít, és mindent legyőz.

Kedden Yoongi egy jó reggelt üzenetre ébredt, a későbbiekben pedig volt szomszédja érdeklődött, hogy a nap folyamán tisztességesen evett és ivott-e. Amennyire csak lehetséges volt, ez még inkább növelte a benne lakozó kezdeti zavart, hát tőle még a vérszerinti rokonai sem kérdeztek soha ilyet.

Végül szerdán, amikor már Taehyung megesküdött mindenre is az egészségével kapcsolatban, Yoongi felajánlotta neki a csütörtök estéjét, amint végzett a Vénuszban. A terv nagyon egyszerű volt számára. Elviszi valahová Tae-t, kurvára nem fog lelkesen hozzáállni ehhez az egészhez, és akkor végre a kis exszomszéd fiú is rájön, hogy ő maga mekkora egy érzéketlen szardarab, aki abszolút alkalmatlan egy párkapcsolatra. Hibátlan, - gondolta magában.

A probléma ott kezdődött, amikor csütörtök este tízkor kilépett a színpadra. Jungkook kezdte az első dalukat szokás szerint, ő pedig csak úgy megjelent az első versszak után. Majdnem félrenyelte a nyálát, és ha a közönség nem énekel velük együtt, akkor simán elfelejti a szöveget. Taehyung a legelső sorban állt, sötétbarna haja édesen, hullámozva keretezte világszép arcát, őzike szemeivel olyan színtiszta csillogással nézett Yoongira, hogy az megborzongott tőle. Próbált az előadás alatt máshová nézni, többször pillantott Jungkookra, vagy csak a távolba a tömeg feje felett, mégis egy idő után tekintete visszatévedt Taehyungra, aki töretlenül bámulta őt.

A Burn itnél a másik srác, akit Yoongi nem ismert, de tudta, hogy Tae barátja, teljes lelkesedéssel kezdett el csápolni, többször ráakaszkodott barátjára izgalmában, miközben folyamatosan úgy vigyorgott, mint akinek fizetnek ezért. Yoonginak ez nem tetszett. Ahogy lement az utolsó versszakja, és már csak a refrén volt vissza, amit Jungkook mindig a rajongókkal énekelt, letérdelt a színpadra, majd előre hajolva kezet nyújtott az őzike szeműnek.

A tömeg felsikoltott, míg Taehyung értetlenül pillantott fel szerelmére. Yoongi kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét, mire a barna hajú jellegzetes mosolyát megvillantva kapaszkodott a fekete hajúba. Yoongi felhúzta őt a színpadra, majd miután integetett a rajongóknak, Tae kezéért nyúlva a hátsórészhez indult vele.

- Velem van – közölte tárgyilagosan a tepsiképű biztonsági őrnek, mire Tae-nek még szélesebb lett a mosolya.

- Hyung.

- Hm? – pillantott rá Yoongi, ahogy belépett az öltözőbe. Runch Randa intett nekik mosolyogva, ahogy megigazította bőrkabátját, és lejjebb húzta asszonyverő trikóját. Taehyung lelkesen odaköszönt neki, majd újra minden figyelmét szerelmének szentelte.

- Miért szedtél ki a tömegből?

- Holnap reggel dolgozom, és időben haza szeretnék ma érni. Mire kiverekszed magadat onnan, meg én is kijutok innen, az egy élet. Így egyszerűbb volt.

A fiatalabb bólintott, elfogadta a helyzetet, majd türelmesen várt, amíg az idősebb átöltözött. Míg Tae a karamell különböző árnyalataiba volt öltözve, addig Yoongi sokkal inkább a sötétebb palettából válogatott. A pólója volt egyedül fehér, minden más feketében virított rajta. Egy pillanatra még eszébe is jutott, hogy nevetségesen néznek ki együtt. Ő bőrdzsekiben, és szakadt farmerban, Tae pedig hosszú, méregdrága szövetkabátban, és vászonnadrágban flangált.

- Olyan menő ez a kocsi, hyung! – mondta izgatottan a barna hajú, mire Yoongi megforgatta a szemeit.

- Nem kell udvariaskodnod. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a tragacs roncstelepre való.

- Hyung!

- Mi van? Nem egy Teslában ülsz, ha nem vetted volna észre!

- Nem is akarok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb. – Ez így sokkal jobb, legalább veled vagyok. Ez az első randim.

Yoongi újra zavarba jött. Huszonnégy éve alatt még sosem randizott, azt sem tudta, hogy mi fán terem az ilyen, és az egy cseppet sem nyugtatta meg, hogy mindezt Kim Taehyunggal kell először átélnie, akinek szintén nem volt ebben tapasztalata. Aztán nyugtatni kezdte magát, ahogy beindította az autót. Hiszen teljesen mindegy, nem igaz? Neki ezt nem kell jól csinálnia, éppen az a cél, hogy eltántorítsa Tae-t ettől az egész hülyeségtől. Mert hát ez csak hülyeség lehet, nem igaz?

- Egyáltalán hova akarsz ilyenkor menni? Lassan tizenegy óra.

- Mennyire ismered Jungot? – pillantott rá őzike szemeivel a fiatalabb.

- Ételfutár vagyok, minden kerületet ismerek Szöulban.

- Szuper, akkor menjünk a Namdenum piacra.

- Most? – nézett rá hitetlenkedve Yoongi.

- Persze, csütörtök van. Vasárnap kivételével nyitva van nonstop. Nem tudtad?

- Nem – morogta az idősebb, majd beindította az autót.

Az út alig volt tizenöt perc autóval. Yoongi elsőre talált parkolóhelyet, ami ebben a kerületben szinte aranyat ért. Taehyung lelkesen magyarázott neki a piac szépségéről, na meg a streetfoodos helyekről, míg a fekete hajú csak döbbenten pislogott. Hallott már erről a piacról, híres volt ez egész Koreában, mégsem volt itt még soha, hiába élt a fővárosban évek óta.

Az árusok ugyanúgy ki voltak két oldalra pakolva, mintha csak délután három óra lenne, és az emberek szintúgy nyüzsögtek fel-alá, hogy láthassák mindenki portrékáját. Yoongi azt sem tudta, hogy hova kapja a fejét, annyi mindent árultak. Tae mindeközben megállíthatatlanul beszélt. Elmesélte, hogy hol vette a kedvenc kutyusos zokniját, és Yoongi még inkább ledöbbent, amikor megálltak egy árusnál, aki vagy húsz négyzetméternyi helyen árult különböző zoknikat. Nem bírta ki, vennie kellett egy Narutosat.

- Hyung! – fogott a kezére Tae, miközben levakarhatatlan mosollyal az arcán húzta oda egy streetfoodos bódéhoz. – Ez a kedvencem, isteni itt a mandu!

Yoongi szívét akaratlanul is melegség járta át, ahogy Taehyung a szeme láttára lett izgatott egy adagnyi húsos galuskától. Pont úgy viselkedett, mint amikor tíz éve néha napján megengedte neki, hogy együtt lógjon vele, persze csak szigorúan akkor, amikor senki nem látta őket.

- Nyisd ki a szád! – fordult felé, miközben az arca elé tartott egy darab mandut. Yoongi kinyitotta a száját, hagyta, hogy a fiatalabb megetesse, majd mosolyogva fogadta a csodálatos ízbombát a szájában. Otthon bezzeg nincs ilyen Jungkookkal, meg az instant ramyeonnokkal.

- Miért csak egyet kértél? – bökött a fejével a papírtálra.

- Nem szabad az első árusnál leragadni, hyung! Többet is ki kell próbálni, gyere!

Taehyunggal aznap éjjel degeszre ették magukat. A barna hajú éppen csak végzett az egyik árusnál, alig dobta ki a papírtányért, már rohant is a másikhoz. Yoongi szíve szerint gurult volna, de nem volt mit tenni, a fiatalabb úgy ráncigálta a kezénél fogva, mint egy rongybabát. Tteokbokkit ettek ezután, amit elég nevetséges volt egy tálból enni, aztán elmajszoltak egy-egy fishcake-et, majd elfeleztek egy jjinppangot is.

- Nem bírom, meghalok – állt meg Yoongi fújtatva egy másik bódé előtt. – Meghalok, ha még egy falatot le kell nyelnem.

- Ne már, hyung! – nézett rá csalódottan Tae, ahogy két oldalt a vállára fogott. – Még meg akarom veled kóstoltatni a tenger gyümölcseis twigimet, és ismerek egy nagyon jó hotteokost is két sarokkal arrébb!

- Megfulladok – grimaszolt a fekete hajú. Körülnézett újból, majd beletúrt sötét tincseibe. Hát mekkora ez a piac, de komolyan?

- Ismerek egy nagyon jó smoothiest!

Yoongi végleg feladta a küzdelmet. Már az sem érdekelte, hogy Tae összekulcsolt ujjakkal rohan vele mindenfelé. Folyamatosan csak a másik mosolygós, izgatott arcát látta, és ez elfeledtette vele arra a pár órára élete minden nyomorát. Talán tényleg boldog lenne mellette, talán neki tényleg egy ilyen pozitív, csodálatos személyiségre lenne szüksége, mint amilyen Taehyung. Talán...

- Jó estét! – kiáltotta a fiatalabb széles vigyorral. Yoongi már meg sem lepődött azon, amikor a középkorú férfi visszakérdezett, hogy adhatja-e a szokásosat. – Te mit iszol, hyung?

- Banánturmixot – mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott.

A férfi bólintott, majd munkának látott. Pár percen belül már Tae már boldogan sétált a mangós smoothiejával, amin egy sárga medvés papírtartó volt, míg Yoongién egy lila macskás.



A twigim végül kimaradt, de a hotteokról már lehetetlenség volt Taehyungot lebeszélni. Kis papírpohárba kapták, amibe egy gombóc fagyit szokás adni, és itt végre Yoongi kapcsolt. Szó nélkül lökte arrébb a fiatalabbat, hogy fizessen, mire az teljesen felháborodott.

- Idióta – morogta a barna hajú kezébe nyomva az édességet. – Ha már randin vagyunk, akkor engedd meg, hogy én is fizessek.

Taehyung nem ellenkezett tovább, cserébe olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Elmúlt hajnali három is, amikor beültek a Nissanba. Tae aggódni kezdett, hogy Yoongi nehezen fog majd reggel felébredni, a világért sem akarta volna, hogy szerelme munkájának a rovására menjen az első randijuk.

- Hagyd csak – intette le a fekete hajú. – Délre megyek, bőven lesz időm még aludni.

- Azt mondtad, hogy reggel mész!

- A dél az nekem felér egy reggel hat órás keléssel.

Tae kuncogott, mire Yoongi is elmosolyodott. Vajon mindig is ilyen édes volt a nevetése? Gyerekként is ennyire csilingelően kacagott? Nem tudta volna megmondani egy istennek sem.

- Hát akkor, jó éjszakát – húzta be a kéziféket az idősebb, ahogy megállt a kilences tömb előtt.

- Kísérj el a kapuig!

- Mi? Minek?

- Mert úgy illik egy randin! Nem ám csak itt kilöksz az utcán!

Yoongi gondterhelten felsóhajtott. Leállította a motort, majd kiszállt a kocsiból. Nem mindegy, hogy még arrébb sétál vele tizenöt métert, vagy kirakja a ház előtt? Egyáltalán mégis mit mondjon? Ijedten torpant meg a kapualjban. Teljesen elfelejtette a szerepét! Végig mosolygott, fogta Taehyung kezét, és olyan jól érezte magát a fiatalabb társaságában, aminek már idejét sem tudja. Levetkőzte magáról a morcos vénember szerepét, pontosabban Tae tépte le róla ezt a maskarát az imádnivaló mosolyával, és a csillogó tekintetével. Hát most mégis hogyan adja elő, hogy...

Finom ajkakat érzett a sajátján, és egy meleg kezet, ami a tarkójára simított. Taehyung puha, hullámos tincsei a homlokát cirógatták a csók közben, amitől olyan heves pulzust produkált, mintha minimum a Lotte World tetején lévő függőhídon táncolt volna. El akarta lökni magától, kiabálni szeretett volna vele, hogy ő tényleg nem akar tőle semmit, de nem tett semmi ilyesmit. Taehyung finoman megmozdította ajkait, mire Yoongi a derekára simított. Szemeit lehunyta, elméje felmondta a szolgálatot, hagyta, hogy a barna hajú úgy csókolja, ahogy neki tetszik.

Végül levegőhiány miatt válták el, Yoongi szemei ködösen meredtek Tae őzike íriszeibe. Egy pillanatra az ajkához kapott. Őt még nem csókolták így meg soha. Ilyen őszinte szeretettel, tele érzelmekkel, számára olyan volt ez, mintha most, huszonnégy évesen kapta volna meg élete első igazi csókját.

- Jövő hét pénteken az egyetemen lesz egy kiállítás – szólalt meg rekedtes hangon Taehyung. – Kirakják az egyik művemet, szeretném, ha eljönnél.

Yoongi bólintott, még mindig kábának érezte a fejét, majd hagyta, hogy a fiatalabb egy finom homlokpuszi után jó éjszakát kívánva bemenjen a tömbházba. Teljesen elvesztette az időérzékét, az agya egyszerre pörgött, és állt le, bármennyire is hangzott ez lehetetlenül. Csak állt ott, miközben próbálta feldolgozni, hogy Kim Taehyung, a szomszéd kisfiú Daeguból, tényleg megcsókolta őt.

Másnap Tae elképesztően boldogan ébredt. A dolgok végre sínen vannak, a randi csodálatos volt, az első csókja élete szerelmével pedig mesébe illő! Rögtön egy jó reggelt üzenettel kezdte a napot Yoonginál, majd szinte ugrándozva elindult az egyetemre. Szinte percenként pillantott a telefon kijelzőjére, és majd a nyakát törte, ha a kis készülék megrezzent. Nem aggódott egészen késő délutánig, hiszen tisztában volt vele, hogy hyungja éppen dolgozik, azonban, amikor már késő este sem érkezett egyetlen üzenet sem tőle, igencsak megijedt. A következő napon majd megőrült, vagy száz üzenetet hagyott szerelmének, miközben fel-alá járkált a lakásban. Szombat révén semmi dolga nem volt, és ez talán még rosszabb is volt, mintha valahova mennie kellett volna. A rengeteg üzenet mellé ugyanannyi nem fogadott hívás is járt. Egy darabig kicsöngött, de úgy a huszadik tárcsázásnál már csak simán kinyomta a hívott szám.

Éjfél táján kapott egy üzenetet Yoongitól, addigra többször is elsírta magát, és aggodalmában vagy milliószor elakart indulni, csak azt nem tudta, hogy merre.

Igazából van valakim, ne keress többet, - jött a rövid üzenet, ami végleg széttörte Taehyungot. Aznap éjjel bucira sírta gyönyörű arcát, és úgy érezte magát, mint bő négy évvel ezelőtt, amikor Yoongi egyik pillanatról a másikra elhagyta Daegut, és őt is.

Két nappal később Yoongi elviselhetetlennek érezte saját magát. Amúgy is gyűlölte a mindennapokat, amikor dolgoznia kellett mennie, de amióta nem beszélt Taehyunggal, csak még inkább utált mindent. Az őzike szemű teljesen felborította alig egy hét alatt az egész érzelmi világát, és ez kibaszottul megijesztette őt. Rengeteget gondolkodott a csókjuk után, és folyamatosan csak az jutott eszébe, hogy ha engedne a kísértésnek, akkor mégis mennyire boldogok lehetnének ők ketten. Persze van vele baj, éppen elég, de Tae elfogadná őt olyannak, amilyen. Hiszen már meg is tette.

Fél napig agyalt ezen az egészen, végül döntött. Nem, ő tartja magát az eredeti tervéhez, és nem fogja egy ilyen csodálatos embernek tönkretenni a jövőjét azzal, hogy magához, meg a nyomorához láncolja őt. Ír majd neki valami mondvacsinált indokot, aztán letiltja a számát, és nem találkoznak soha többet. Taehyung meg majd csak túl lesz ezen a kezdeti fellángoláson, elvégre egy istennek nem fogadta volna el, hogy a fiú tényleg tiszta szívvel szereti őt.

Éjszakás volt aznap, de a főnőke nem volt éppen a legjobb kedvében, amikor este tízkor meglátta őt. A hátsó boxok felé mutatott, majd ingerülten közölte vele, hogy valami egyetemista hülye gyerek itt vár rá délután kettő óta, és ezalatt az idő alatt sakál részegre itta magát. Yoongi szíve szerint menten falnak ment volna, amikor meglátta az illuminált állapotban lévő Taehyungot.

- A kurva életbe! – sziszegte maga elé, ahogy karon ragadta a barna hajút. – Nem csinálhatod ezt, Tae! Az istenit neki, ez a kibaszott munkahelyem! Nem jöhetsz csak úgy ide kedved szerint, mert van ez a berögzült hülyeséged, és...

- Feladom, hyung – nézett rá Tae vérvörös szemekkel. – Tegnap este elmentem a Vénuszba, ott ültem kilenc órát, mire találkoztam Jungkookkal. Elmondta, hogy nincs senkid, és azt is, hogy itt dolgozol. Nincs azzal baj, ha nem akarsz engem, mert idegesítelek, vagy nem tartasz elég vonzónak, de megmondhattad volna. A hazugságnál jobban nem gyűlölök semmit.

Yoongi ledermedve hallgatta végig a fiatalabb monológját. Hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Látta a megvetést, és a haragot az őzike szemekben, amik eddig úgy néztek rá, mintha valami istenség lenne. Azonban ez most eltűnt, és ez nagyon nem tetszett neki.

- Tae...

- Csak ezt akartam elmondani, hyung – mosolygott rá szomorúan. – Nem kereslek többé, békén hagylak, ahogyan azt akartad, de ezt kérem vissza. - Yoongi értetlenül meredt a saját kezére, amiben még mindig a kocsikulcsát szorongatta. – Én adtam neked tíz évvel ezelőtt, amikor még szentül hittem, hogy egy szép napon majd elég leszek neked ahhoz, hogy legalább egy nyamvadt esélyt adj nekem, de úgy látszik, hogy túl naiv voltam. Nem érdemled meg a szerelmem, sem azt a kulcstartót.

Yoongi nagyot nyelt, ujjai úgy remegtek, mint egy függőnek, miközben levette az elnyűtt kis macskafigurát a kulcskarikájáról. Amióta megkapta mindig is vele volt, és bár az évek már jócskán megviselték, akkor is úgy ragaszkodott hozzá, mintha minimum aranyból lett volna. Olyan volt ez neki, mint egy kis napfény egy borús, esős napon. Olyankor sokat gondolt Taehyungra.

- Ég veled, hyung – tette zsebre a kulcstartót a fiatalabb, majd megkerülve őt, kiment az étteremből.

Yoongi azon az éjszakán csak félműszakot dolgozott, utána rosszullétre hivatkozva hazament. Jungkook még aludt, így nyugodtan le tudott zuhanyozni. Az agya ezerrel kavargott, mindenféle képek ugrottak lelki szemei elé, azonban egy mindig tisztább volt a többinél: Taehyung csalódott arca, ahogy egy utolsó pillantással végig mérve őt elhagyja az éttermet. Kilépve a fürdőből rögtön a kezébe vette a telefonját, hogy feloldja az őzike szemű számát. Biztosan megnyugszik, ha majd kialudta magát, - gondolta lefekvés előtt, majd nagy nehezen elaludt.

Nem volt neki igaza, Taehyung nem kereste őt aznap, de még a következő napon sem. Csütörtökön végül megunta a várakozást, ami mellé jókora stressz is járt, és felhívta. Nem vette fel senki sem, és a később küldött üzeneteire sem kapott választ. Este felé a szokásos fellépése előtt elpityeredett. Nem sírt, úgy érezte, hogy arra hosszú évek óta nem képes, csak pár könnycseppet hullajtott. Kész, ezt elbaszta. Élete során végre történhetett volna vele valami jó, végre valaki elfogadva, és szerette volna őt úgy, ahogy van, de nem. Ő ezt is tönkreteszi, meg is érdemli, hogy egyedül maradjon.

Szinte nem is volt magánál az előadás közben. Leadták Jungkookkal a szokásos öt zenéjüket, majd fáradtságra hivatkozva hazament. Szíve szerint fel sem lépett volna, csak azért ment el, hátha Taehyung felbukkan, de nem, még az idióta barátját sem látta sehol. Sötét gondolatokkal feküdt le aznap este aludni, miközben többször is eszébe jutott a csókjuk. Reggelre megvilágosodva kelt fel, ahogy felidézte, hogy mit mondott neki a fiatalabb.
Jövő hét pénteken az egyetemen lesz egy kis kiállítás.

Egy órán át veszekedett magával, hogy mégis mit csináljon, végül miután Jungkook elküldte a faszba, egy ne balfaszoskodj kísérőlevéllel, és sikerült lenyelnie a büszkeségét, kocsiba ült, és meg sem állt az egyetemig. A portás érdekesen mérte végig szakadt, sötét ruháját, főleg, amikor Yoongi közölte vele, hogy a kiállításra jött.

- Második emelet, balra a C szárny, tizenkilences ajtó.

Yoongi bólintott, és mintha az élete múlt volna rajta, úgy rohant fel a célirányig. Megtorpant, ahogy belépve rengeteg szempár tapadt rá. Mindenki elegánsan volt felöltözve, a diákok csinos ruhát húztak, még a tanárok kiskosztümben, és öltönyben sétálgattak. Kínosan biccentett egyet, szíve szerint sarkon fordult volna, hogy hazáig rohanjon, azonban ezt most nem tehette meg. A terem óriási volt, Yoongi fültanúja volt annak, hogy eredetileg ez volt a régi könyvtár, de átalakították.

- Te vagy a fiú a képről – fogott valaki a vállára, mire ijedten fordult meg. Egy szemüveges, sötét hajú, kis duci gyerek szólította meg, ránézésre gólya lehetett.

- Hogy tessék?

- Ott a legvégén – mutatott a srác a terem másik oldalára az oszlopok mögé, - láttam a képedet.

Yoongi értetlenül húzta össze a szemöldökét, majd lerázva magáról a gólya kezeit, indult el a mutatott irányba. Földbe gyökereztek a lábai, ahogy megpillantotta saját magát egy A1-es vásznon. A haja rövidebb volt, nagyjából pont így nézhetett ki húsz évesen, de mindezt leszámítva tökéletes mása volt élő önmagának.

Kim Taehyung, - állt mellette a név, és egy dátum is. Yoonginak a látása is elhomályosult, ahogy realizálta, hogy egy nappal azelőtt készült a kép róla, hogy Taevel újra találkoztak. Mintha csak villám hasított volna belé, úgy tudatosult benne végre az, ami végig ott volt a szeme előtt. Szeret engem. Tényleg, igazán szeret.

- Hyung? – hallotta meg a számára oly kedves hangot. Megfordulva pillantott az őzike szemekbe, amik döbbenten mérték őt végig. – Mit csinálsz te itt?

- Elhívtál – felelte magától értetődően.

- Én... aish – sóhajtott fel Taehyung, miközben megdörzsölte orrnyergét. – Tudom, hogy mit gondolsz, de ezt még a találkozásunk előtt rajzoltam, nem jelent semmi olyat most már, és...

- Semmit? – emelte fel a hangját az idősebb, majd közelebb lépve fogott a barna hajú kezére. – Ez lenne a nagy szerelmed, Kim Taehyung? Azt ígérted, hogy nem adod fel! Azt mondtad, hogy ha kell, akkor a világ másik oldalára is követsz, és most azt mondod, hogy nem jelentek neked semmit?! Egy kis ostobaság miatt?!

- Hyung...

- Szeretsz engem, Tae?

- Az egyetemen vagyunk, és...

- Válaszolj! – nézett kétségbeesetten az őzike szempárba Yoongi. Ha most elküldi, akkor abba belehal. Nem éli túl, és igazából meg is érdemelné, hiszen egy idióta volt.

Taehyung szipogott egyet, ahogy lassan bólintott, miközben kicsordult az első könnycseppe. Tessék, még az egyetemre is eljön őt megalázni. Ő pedig annyira szánalmas, hogy még hagyja is.

Yoongi két kezével a gyönyörű arcára fogott, majd pipiskedve szájon csókolta. Nem tartott tovább alig pár másodpercnél, Taehyungnak mégis a mindenséget jelentette.

- Hyung...

- Találj ki valami becenevet, Bambi – pöccintette finoman homlokon a fekete hajú. – Az embernek nem illik a párját hyungnak hívni.

A következő randira két nappal később kerítettek sort. Yoongi Taehyungért ment, és elvitte őt egy menő japán étterembe. Összeszedte az összes nem létező spórolt pénzét, hogy ezt megengedhesse magának, és még a legjobb ruháit is felvette, hogy párja lássa: ő tényleg komolyan gondolja ezt. Igyekezett nem stresszelni azon, hogy többe kerül egy pohár víz, mint máshol egy három fogásos menü, és ezt annyira nem sikerült jól kezelnie, hogy amíg kiugrott a mosdóba, addig Taehyung zsebből kifizette a fogyasztásukat. Aznap este meg volt az első veszekedésük.

Innentől kezdve előre megbeszéltek egy összeget, és összeszedtek minden olyan helyet, és programot, ami ebbe belefér. Így történt, hogy kis házias kifőzdékben ebédeltek, ingyenes rendezvényekre mentek, és csodálatos, minőségi időt töltöttek együtt. Yoongi annyira boldog volt, hogy mire kettőt pislogott, már a századik napjukat ünnepelték a Namdenum piacon, csak éppen fényes nappal, és ezúttal twigimet is ettek.

- Aludj ma nálam – nézett rá Taehyung hatalmas szemeivel, ahogy bekapta az utolsó falat hotteokot.

Yoongi megadóan bólintott. Eddig mindig kitalált valamit, általában a munkára fogta, de valójában csak rettegett az együtt alvástól. Tudta, hogy előbb vagy utóbb megfog történni az, és ő a lehető legtökéletesebbet akarta párjának.

Aznap este összebújva megnéztek egy vígjátékot, amin rengeteget nevettek. Taehyung a végén már a könnyeit törölgette, míg Yoongi a hasát fogta. Aztán a hangulat kicsit leülepedett, ahogy vége lett a filmnek, és Taehyung megcsókolta őt.

Más volt ez, mint amikor finoman apró csókokat váltottak, miközben szerelmesen susmorogtak maguk között. Érezte a hevességet, a vágyat, és ezúttal nem is akarta visszafogni magát.

Hamar megérezte a kutakodó ujjakat a pólója alatt, és Tae vágyát is, ahogy a sajátjának nyomódott. Többször belenyögtek egymás szájába, miközben fokozatosan kerültek le róluk a ruhadarabok. Taehyung egyszerre érezte a teste minden pontján párja ajkait az ujjával együtt, és majd megőrült annyira boldog volt a tudattól, hogy élete első passzív alkalmát szerelmével élheti meg. Yoongi, ha lehetett, még óvatosabb lett, amikor Tae elmondta neki, hogy bár már nem szűz, az alávetett szerepet még soha senkinek nem engedte.

- Veled akartam úgy az elsőt – felelte pironkodva, amikor pár héttel ezelőtt szó volt erről. – Most ki fogsz nevetni, igaz?

Yoongi nem nevetett, cserébe mérhetetlenül szerencsésnek érezte magát, amiért Kim Taehyung őt, és csakis őt szerette szíve minden egyes dobbanásával.

Aznap éjjel boldogan lettek egymáséi, amit ezután még rengeteg szeretkezés követett.

A következő fordulópont a kapcsolatukban cirka három hónappal később jött. Yoongi kínosan megkérdezte a párját, hogy nála aludhat-e, mire az természetesen igennel felelt.

- Jungkook már megint hazahoz valami csajt – húzta el a száját az idősebb. – Tök kínos, és hát egy szobában vagyunk, nem tudok vele mit csinálni.

- Költözz hozzám – mondta Taehyung úgy, mintha csak az aznapi időjárást jelentette volna be. Yoongi majd kiköpte a kávéját. – Most mi van? Úgy is mindig itt vagy, a szekrényem fele a tiéd. Már mondtam apának, hogy lassan fel kéne fúrnunk még két polcot, mert egyszer úgy is idejössz.

Két nappal később Yoongi valóban beköltözött. Jungkook jól fogadta a hírt, még nagyon az sem hatotta meg, hogy így majd egyedül kell lakbért fizetnie, egyszerűen csak örült legjobb barátja boldogságának.

Az együttélés első három hete csodálatosan működött. Taehyung boldogabb volt, mint valaha, és végre Yoongi is úgy érezte, hogy megtalálta a helyét az univerzumban. Aztán jött egy újabb vita.

- Mikor mondod már, hogy szeretsz? – feküdt nyűgösen a fekete hajú ölébe a fiatalabb.

- Ne kezdd – morogta maga elé Yoongi, ahogy a távirányítóért nyúlt.

- De én egy nap vagy tízszer mondom, te pedig soha!

- Minek mondjam? Úgy is tudod, hogy hogyan érzek!

- Hyung!

- Ne hívj hyungnak!

- Akkor mondd, hogy szeretsz!

- Nem mondom!

- Akkor én sem szeretlek! – kiabálta Tae, majd felkelt a kanapéról, és a hálóba vonult.

Yoongi halkan elkáromkodta magát. A faszért nem tudja kimondani azt az egyszerű kis szót? Szereti Taehyungot, szerelmes belé, kész vele leélni az életét, ebben olyan biztos, mint még soha semmibe. Mégis, amikor arra kerül a sor, egyszerűen leblokkol.

Aznap éjjel Yoongi a kanapén aludt, miután Tae némasági fogadalmat kötve nem szólt hozzá a nap további részében. Úgy volt vele, hogy békén hagyja a fiatalabbat, nem akart újabb vitát generálni, felesleges lett volna.

Reggel úgy érezte majd kitörik a nyaka, és a dereka sem az igazi. Laposakat pislogva realizálta, hogy az éjjel párja kijött hozzá, és hozzábújt. Nagyot sóhajtva elmosolyodott. Itt kuporognak ketten egy a legnagyobb jóindulattal is egyszemélyes kanapén, a franciaágy meg üresen áll.

- Ki fogom mondani – csókolt a barna tincsek közé. – Csak adj még egy kis időt.

Pár nappal később Taehyung bejelentette, hogy hazamegy a szüleihez két napra az őszi szünetben. Yoongi tudomásul vette, de előre leszögezte, hogy ő nem megy vele. Imádta Tae szüleit, bár eddig csak videóchaten beszélt velük, amióta összejöttek, de nincs az az isten, hogy betegye a lábát Daeguba. Taehyung sok mindent erőltetett kezdetektől fogva a kapcsolatukban, ezt azonban szó nélkül elfogadta.

- Beugrom még Hobihoz a jegyzetekkel, aztán a három órás vonattal megyek – közölte Tae aznap reggel, miközben egy sporttáskába pakolászott, és próbált nem otthon felejteni semmit. – Franc megette ezt a telefont, már megint baszakszik. Biztos, hogy megleszel?

- Majd rendelek pizzát – felelte Yoongi a reggeli kávéját iszogatva.

- Jól van, kincsem. Hívlak, ha odaértem – nyomott egy hosszabb csókot a fekete hajú ajkaira. – Szeretlek!

- Vigyázz magadra – mondta az idősebb, majd még lágyan rámosolygott szerelmére, ahogy az kilépett az ajtón.

Yoongi aznap nem dolgozott. Szabadnapja lévén felhívta Jungkookot, elmesélte, hogy Tae Daeguban lesz az elkövetkezendő két napban, és lebeszélt vele egy kis esti soju partit. Hatra beszélték meg a baráti találkozót, Yoongi pedig boldogan konstatálta, hogy addig még rengeteg ideje van.

Újabb kávét főzött, ahogy leült a számítógépe elé. Már egy ideje új dalokon dolgozott, volt már két demója is, amiket lázasan küldözgetett különböző ügynökségeknek eddig kevés szerencsével.

A hasa korgása zökkentette ki a munkából, illetve a telefonja csörgése. Értetlenül pillantott az órájára, mégis mikor lett fél négy? Ez van, ha leül egy kicsit dolgozni, az idő csak úgy elszalad. Jungkook neve szerepelt a kijelzőn, mire megnyomta a jellegzetes kis zöld ikont.

- Azt ne mondd, hogy közbejött valami – morogta a készülékbe, miközben felkelt, hogy valami kaja után nézzen.

- Mikor ment el Taehyung? – ordította legjobb barátja.

- Mi van? Mi bajod? – tartotta távolabb kissé a telefont a fülétől, miközben zavartan bámult a képernyőre.

- Mivel ment Tae?

- Vonattal, baszdmeg! – kiabálta vissza idegesen.

- És melyikkel?

- Nem mindegy? – vesztette el a türelmét végleg Yoongi. Még az étvágya is elment a hirtelen ért feszültségtől.

- Mondd már!

- A három órás expresszel, mert? – Teljes csend, a vonal túlsó vége néma. – Te most szórakozol velem, baszdmeg?

- Yoongi... – kezdte remegő hangon Jungkook, mire az említett egy pillanatra megijedt. Legjobb barátja sosem szólítja őt a keresztnevén. – A vonatot terrortámadás érte, nincsenek túlélők.

- Csak viccelsz – nevette el magát kényszeredetten. – Azt hiszed, hogy olyan kurva muris vagy, ugye?! Azért, mert a te magánéleted egy rakásszar, nem azt jelenti, hogy...

- Otthon vagy?

- Hol lennék baszdmeg?

- Most mondják a hírekben.

Yoongi nem felelt, csak megsemmisülve a távirányítóra fogott. Az egyik fele még mindig nevetett, hiszen ilyen csak a filmekben van, míg a másik része halálosan rettegett, hogy megnyomja a piros gombot.

A padlóra rogyott, ahogy bekapcsolva a tévét meglátta a füstölgő-égő vagonokat, alig Szöultól pár kilométerre. Robbantás, és fegyveres támadás, nincsenek túlélők, - írta a szalagcím.

Ösztönösen nyúlt a telefonjáért, bontotta a hívást Jungkookkal, aki kétségbeesetten ordibált neki, majd szerelme számát tárcsázta.

A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, - visszhangozta a géphang.

Yoongi üvölteni kezdett, ahogy újra, és újra rányomott az Édesem szóra a telefonján, ami alatt Taehyung száma volt. Az egyik kedvenc közös képük jött fel, ha szerelmét hívta, a fél éves fordulójukon készült a Namsan Towernél, aminek az egyik korlátjára tettek fel egy szerelemlakatot a nevük kezdőbetűivel.

- Azt mondják, hogy akik itthagyják a lakatjukat, azok örökre együtt maradnak – mondta akkor Tae, ahogy ráemelte csillogó őzike szemeit, miközben elmosolyodott. Sosem látja többé azt mosolyt.

A hívott szám jelenleg nem kapcsolható.

- Szeretlek! – zokogott fel Yoongi, ahogy remegő kezével a hajába túrt, miközben újra tárcsázta a számot. – Szeretlek, Tae!

A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. 

Folyt köv...

Sziasztok nyuszifülek!
Mindenki nyugodjon meg, pár napon belül érkezik a történet utolsó része, ami kerekké teszi majd az egészet, amíg azt nem olvassátok el, kérlek ne átkozzátok el az elkövetkezendő tizenöt generációmat:'D
Puszi mindenkinek! <3