Számomra az újévi bulik mind ugyanolyanok voltak; elmentem valami random fazon házibulijába, ott undorítóan részegre ittam magam, megfektettem valami csajt, legjobb barátommal visszaszámoltunk, aztán kidőltem valamelyik sarokba, és ha szerencsém volt, akkor nem a hányásomba fetrengve ébredtem fel. Azt hiszem ez még úgy belefért a húszas éveim elején, sőt még menőnek is számított, elvégre akkor él igazán az ember, de egy nappal a harmincadik születésnapom után már egészen gáznak éreztem. Időközben legjobb barátom Jimin is megállapodott egy srác mellett, de ez nem volt újdonság, gimi óta nyíltan vállalta, hogy meleg, míg én a heteróságom ellenére is egyedül maradtam.

Minden ugyanúgy kezdődött. Ezúttal Jimin párjának Jungkooknak egy barátja szervezett valami hatalmas és világra szóló szilveszteri bulit, amit ők örömmel fogadtak, én pedig nem voltam rest hozzájuk csapódni, mint valami indokolatlan harmadik kerék. Kedveltem JK-t, rendes gyerek volt és nagyon jól bánt Jiminnnel, de azért én hamarabb voltam a legjobb barátom életébe. Úgy is mondhatnánk, hogy csomagban voltunk, persze az intim részekre sosem voltam kíváncsi kettejük között. Nem voltam a melegek ellen, egyszerűen csak úgy láttam jónak, ha mindenki a hálószobájában tartja a maga dolgait.

- Mit vegyek fel? – nyűglődtem hangosan, ahogyan szobám közepén állva vizslattam a szekrényem tartalmát.

- Csak kapj magadra valamit – vont vállat legjobb barátom, miközben a tükör előtt igazgatta szőke tincseit. – Te mindenben dögös vagy, még egy hullazsákban is szexi lennél.

Lemondóan sóhajtottam, hiszen valahol mélyen értékeltem én a bókot, de ezzel nem jutottam előrébb a ruha választást illetően. Végül a fekete mellett döntöttem, pedig szerettem a színeket, most még sem volt hozzájuk kedvem. Egy sötét, rövidujjú Celine márkájú pólót vettem fel, egy hozzáillő szintén sötét, szűk farmert, és egy fekete övet. Nem volt nagy szám, de a márkákat imádtam, utáltam bármi olyat is hordani, amin nem volt minimum egy kis embléma valahol.

- Na tessék – biccentett elismerően Jimin. – Mondtam én, hogy bármiben jól nézel ki. De azért kapj magadra valamit basszus. Alig van kint két fok.

Dünnyögve felvettem egy szövetkabátot, majd betettem pár apró karikát a fülembe, végül felcsatoltam az órámat is, hogy teljes legyen az összkép. Úgy húsz perccel később Jungkook dudált a ház előtt, hogy elvigyen minket a buliba, és a kocsiban ülve már arról fantáziáltam, hogy mégis mennyit és mit fogok inni.

- Szóval ki ez a srác, akihez megyünk? – kérdeztem előrébb hajolva, hiszen csak én ültem hátul, és utáltam kimaradni a beszélgetésekből.

- Egy régi jó barátom még a gimiből. Legjobb barátok voltunk, aztán ő külföldre ment tanulni, átvette a családja brókercégét, és most kurva jól él belőle, miközben a szülei a Karib-szigeteken élik a kis nyugis életüket – felelte sofőrünk mindezt úgy, mintha semmiség lenne.

- Szerencsés fickó – dörmögtem az orrom alatt. Én bezzeg heti hat napot szenvedtem egy autókereskedésben, ahol minden újgazdag köcsögnek fényesre kellett nyalnom a seggét, hogy egyáltalán létezni tudjak és lakbért fizetni. Feltételezem, hogy ez a csávó is valami ilyesmi kaliber lehet.

- Áhh – legyintett egyet a fekete hajú, ahogy megállt a piros lámpánál. – Kábé csak a munkájának él, sosincs egy tisztességes párkapcsolata.

Erre inkább már nem válaszoltam, de azért magamba megjegyeztem, hogy ha választanom kéne a luxus élet meg egy rendes barátnő között, valószínűleg nem sokáig gondolkodnék azon, hogy az előbbi mellett döntsek.

Szép lassan megérkeztünk időközben a házibuli helyszínére, nekem pedig le kellett guggolnom a biztonság kedvéért, hogy tuti nem hagytam-e el az államat valahol. Szerintem életemben nem jártam még ilyen hatalmas házban. Ház, hagyjuk már, komplett villa volt, méghozzá a luxus kategóriából. Két garázsos kocsibeálló, hatalmas fölszint és emelet, és már csak ránézésre is olyan négy-öt szobát tippeltem, minimum két fürdővel alaphangon.

- Szóval kivel él itt ez a srác? – fordultam legjobb barátom párja felé, ahogy az bezárta a kocsit.

- Egyedül él, de van neki külön séfje meg bejárónője.

- Akkor mindenképpen szüksége van egy ekkora hodályra – jegyeztem meg szarkasztikusan. Jól van, én is magam voltam, de én csak egy kis garzont béreltem, bár nem tudom, hogy fordított helyzetben ugyanúgy megengedtem-e volna magamnak ilyen luxust. Most mondanám azt nagy álszenten, hogy biztos nem, de első kézből tudom, hogy a pénz mennyire megváltoztatja az embereket.

Végül nem szarakodtunk sokáig, és belevágtuk magunkat a buliba. Én rögtön whiskeyvel indítottam, úgy éreztem kell valami erős. Régen általában együtt ücsörögtünk valahol Jiminnel, miközben én lehetséges áldozatok után néztem az éjszakára, de most egyedül voltam, ahogy tavaly is, amíg legjobb barátom valahol a pasijával enyelgett. Néha egy kicsit irigy voltam rá, hogy ilyen könnyen megtalálta a boldogságot, míg nekem senkivel sem sikerült annyira összhangba kerülnöm, hogy abból ténylegesen is kialakuljon valami komoly. Voltak szánalmas próbálkozásaim, pár hónapos kapcsolataim, de a végén az összes zátonyra futott, egyszerűen csak meguntam mindenkit egy idő után. Sajnos ezen az estén is hasonló problémáim voltak. Hiába küldtem már le a második pohár töményet, senki nem fogott meg, pedig volt egy jó pár csaj a láthatáron. Ahhoz már hozzászoktam, hogy az ilyen helyeken a nők személyisége eléggé megegyezik, és ezt most nem a jó értelemben mondom, de ezúttal még a körítés is ugyanaz volt. Segget verő póthaj, homlokig érő seprűs műszempilla, három kilónyi vakolat mindenki pofáján, push-upos cicik nyakig húzva, ami minimum akkora átverés, mint egy zacskó cheetos. Aztán ha reggel felébredsz mellettük, kivétel nélkül az összes úgy néz ki, mint Joker egy rosszabb napján.

Egy órával később is ugyanúgy ültem a helyemen, a különbség csak annyi volt, hogy már a harmadik pohárral fogyasztottam, miközben tovább gondolkodtam a saját nyomorúságomon. Na tessék, bezzeg a házigazda dúsgazdag, aztán Kook elmondása alapján ki sem lép a dolgozószobájából, ahelyett, hogy élné a fényűző életét. Meg sem próbálom érteni az ilyen embereket, akik erre vesztegetik az egész életüket.

- Taehyung-ah! – ordított rám a semmiből legjobb barátom, majd szeretetét kifejezve még a hátamra is rácsapott. – Mit vagy így elbánatosodva? Gyere oda hozzánk!

- Jó nekem itt – dörmögtem poharamba, ahogy lehúztam az utolsó kortyot.

- Jaj, ne legyél már ilyen! Na, ne kelljen könyörögni! Éppen most kezdünk neki egy jó kis felelsz vagy mersznek! – mondta lelkesen a szőke, és nagyon erősen kellett a nyelvembe harapnom, hogy ne röhögjek telibe az arcába.

- Ez most komoly? – vetettem rá egy hitetlen pillantást. – Hány évesek is vagyunk?

- Jól van már, csak a poén kedvéért! – folytatta tovább Jimin, miközben még a vállamat is megrázta. – Na, gyere már! Csak egy kis üvegezés, mint a régi szép időkben! – megforgattam szemeimet, majd nagy nehezen, de beleegyeztem. Komolyan, harminc évesek múltunk mindketten, és most neki állunk felelsz vagy merszezni, mint anno a gimis osztálykirándulásokon. Nem bírtam ki, muszáj volt szereznem még egy pohár piát.

Belépve a hatalmas nappaliba meg is láttam egy kisebb társaságot, akik már a földön ülve, enyhén spicces állapotban próbáltak kialakítani egy körnek tűnő formát, miközben egy üres vodkás üveget tettek középre. Jungkook nagyon nevetett egy barna hajú sráccal, aki éppen valami videót mutatott neki a telefonján. Azért körül néztem, hogy mennyire fogom megszívni a dolgot, de szerencsére volt ott pár csaj, akik egész jó partinak tűntek, ha megiszok még két pohárral.

A játékszabályok a szokásosak voltak; valaki pörget, és akire rámutat az üveg, az előző körben lévő játékos tesz fel neki kérdést, vagy talál ki egy feladatot, amit teljesítenie kell. Szkeptikusan álltam ehhez az egészhez, hiszen egy kicsit mégis csak túlkorosnak éreztem magamat, hogy ezt játsszam. Jimin ragaszkodott hozzá, hogy szóródjunk széjjel, így szembe ültem le vele, míg mellettem két csaj ült. Jól van, talán mégsem lesz olyan borzalmas ez az éjszaka. Rápillantottam telefonomra, alig múlt kilenc óra, szóval még bőven volt idő éjfélig.

Az első pár körben csak bemelegítő dolgok voltak, javarészt mindenki felelt, amik kimerültek abban, hogy legcikisebb szex sztori, ki mikor vesztette el, volt-e már együtt azonos neművel meg hasonló. Utóbbi kérdés pont nálam landolt. Nem voltam én egy gyáva gyerek, de első körben én is jobbnak láttam felelni, hosszú volt még amúgy is az este. Az a srác tette fel a kérdést, aki a játék kezdetén Jungkookkal vihorászott.

- Voltál már férfival?

- Nem, és nem is tervezek – vágtam rá egyből.

- Még soha nem is csókoltál meg egyet sem? – tette fel a következő kérdést, és kivételesen jó fej voltam, így elnéztem neki, hogy hivatalosan csak egyet kérdezhetne.

- Nem – feleltem ugyanazt. Mindenki furán nézett rám, de én inkább kiittam újra poharam maradék tartalmát.

Nem értettem, hogy miért olyan nagy dolog ez, egyszerűen csak nem vonzott a saját nemem, bár tény, hogy soha nem is kerültem olyan helyzetbe, hogy ezt kipróbálhassam. Újabb körök teltek el, a hangulat tovább oldódott, így elég sokan választották a merés opciót. Két csaj előttem smárolt, ami nem volt egy rossz látvány így premier plánban, de továbbra sem mozgatott meg bennem úgy sok mindent. Arra fogtam, hogy túl részeg vagyok. Egy másik srácnak porcukrot kellett felszívnia az orrába, az egyik mellettem ülő csajnak pedig szexet kellett imitálnia kutyapózban egy szintén random csávóval. Ez van, ha az ember senkit nem ismer itt. Jimin olyan feladatot kapott, amiben bekötött szemmel végig kellett tapogatnia valakit mindenhol, és a végén kitalálnia, hogy ki az. Először azt hittem, hogy párja lesz az, aki majd elé áll, de legnagyobb meglepetésemre a barna hajú srác volt, aki tőlem is kérdezett. A nyakamat tettem volna rá, hogy majd kirobban a balhé, amikor legjobb barátom a csávónak a farkára fogott gatyán keresztül, de nem így történt. Jungkook csak beharapott ajkakkal, pajkos csillogással a szemében nézte az előtte lévő jelenetet, nekem pedig hirtelen nagyon melegem lett a látottakra. Jimin végül nem találta ki, hogy ki állt előtte, de azonnal fülig pirult, amint meglátta a barna hajút, akinek mint megtudtam Hoseok a becsesneve, de a legtöbben csak Hobinak becézték. A következő körben én jöttem, de csak annyi volt a dolgom, hogy két körön keresztül az egyik srácnak az ölében kellett ülnöm. Kicsit olyan direktnek éreztem a dolgot, mintha a nem rég tett kijelentésem miatt szivatni kezdtek volna, de nem érdekelt, álltam a sarat. További körök múlva Jungkook ecetet nyalt ki egy csaj köldökéből, majd Jiminre mutatott az üveg. A fekete hajú cinkos mosolyra húzta ajkait, majd vetett egy pillantást Hoseokra.

- Adj öltáncot Hobinak – jelentette ki úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Legjobb barátom szemei elkerekedtek, és többször rákérdezett, hogy párja tutira komolyan gondolja-e, de az hajthatatlan volt. – Aztán úgy táncolj neki, ahogy nekem szoktál – kacsintott még rá a szőkére, majd felkelt, hogy valami piáért menjen. Gondoltam élek a lehetőséggel én is, így mellé csapódtam. Úgy is eltart egy ideig az öltánc, főleg, hogy még zenét sem választottak, amikor a konyhába indultunk.

- Tényleg nem bánod, hogy Jimin valami random gyereknek illegeti magát? – kérdeztem, miközben töltöttem magamnak még egy pohár whiskeyt.

- Nem – mosolyodott el a fekete hajú. – Hobi régi barátom szintén a gimiből, és már egy ideje mintha lenne köztük egy kis szexuális feszültség, én meg nem vagyok semmi jónak az elrontója, ha érted, amit mondok.

- Aha – húztam el számat, ahogy beleittam az italba. – És hol van a nagy legjobb barátod? A házigazda.

- Ja, szerintem itt sincs – vont vállat Jungkook, mire meglepetten néztem rá vissza. – Ohh, gyakran csinál ő ilyet. Nem túl nagy partiarc, általában lelép egy idő után, kicsit magának

- Értem – motyogtam halkan, ahogy utunkat a nappali felé vettük. Szóval egy seggfej, csak ezt senki nem mondja ki. – Hogy hívják amúgy?

- Yoongi – felelte a fekete hajú. Magam sem tudom miért, de ízlelgetni kezdtem agyamban a nevét. Nem ismertem senkit, akit így hívtak volna.

Visszaérve Jimin még mindig Hoseok ölében vonaglott, és láthatóan mindketten nagyon élvezték a kialakult helyzetet. Hirtelen újra nagyon melegem lett még annak ellenére is, hogy rövidujjú volt rajtam, és ezúttal a füleim is égni kezdtek. Pár másodperc múlva a táncnak vége lett, és mindenki visszaült a helyére, de én továbbra is kellemetlenül éreztem magam. Eszembe jutott egy pillanatra, hogy vajon milyen érzés lenne, ha az én ölembe rázná így valaki magát, hiszen kétségtelenül szexi volt, amit láttam, csak furcsa volt, hogy mindezt a saját nemem váltotta ki.

Két körrel később újra Jungkookon volt a sor, de ezúttal a felelést válaszolta, ahol elkellett neki mesélnie élete legextrémebb szexuális helyét, ami egy bevásárlóközpont tetőkertjében volt. Elismerően bólintottam, hiszen én legjobb esetben is egy játszótéri padot tudtam felmutatni hajnali kettőkor, illuminált állapotban.

Az üveg újra pörgött, és ezúttal nálam állt meg. Érdeklődve pillantottam a fekete hajúra, aki ránézett legjobb barátomra, majd küldött felém egy cinkos mosolyt. Álltam a tekintetét, nem akartam beszari gyereknek tűnni, de akkor is meglepődtem, amikor kimondta a feladatomat.

- Csókolj meg egy srácot.

- Biztos, hogy nem! – ágáltam ellen azonnal, de tudtam, hogy buktam a dolgot. Mindenki azonnal hőzöngeni kezdett, Jimin egy szempillantás alatt termett előttem, hogy az arcomba kiabálva győzködni kezdjen. – Jól van, jól van! – kiabáltam el magamat feltett kezekkel.

- És én választom ki, hogy kicsodát – tette még hozzá nyuszi mosolyával JK, mire szúrós pillantásokkal illettem őt. Tuti valami nagyon ocsmány, pattanásos képű nyomorékot fog kinézni nekem.

Tétován felálltam, majd követtem őt egyenesen a hátsókertbe, ahol a hideg ellenére is jó pár ember bulizott a kinti zenére. JK megállt, majd közelebb húzódva átkarolt, ahogy szemével körbe kémlelte a helyiséget, majd szélesen elvigyorodott.

- Ott! – mutatott kissé jobbra. – Látod azt a hosszú, fekete hajú srácot, aki egyedül ül? Menj oda, és kapd le. – Hirtelen minden bátorságom inába szállt, ahogy megláttam áldozatomat. Nem volt vele semmi baj, még hetero szemmel is rohadt helyesnek tűnt. Magányosan ücsörgött az egyik kertiszékben, miközben a telefonját bújta és valami töményet iszogatott.

- Azt se tudom, hogy ki az! – próbáltam ellenkezni.

- Nem is kell – vont vállat Jungkook. – Csak menj oda és csókold meg. Rendesen! Nem csak ilyen kamu szájra puszi, mint az óvodában.

Nem tiltakoztam tovább, csak erőt vettem magamon, és elindultam a srác felé. Pár lépésre tőle megtorpantam, ahogy jobban megnéztem magamnak. Hófehér hibátlan bőre volt, szép sűrű, sötét haja a nyakáig ért, és egy pillanatra elképzeltem, hogy vajon mennyire lehetnek puhák azok a tincsek. Pisze orrát felhúzta néha, ahogy telefonja képernyőjét bámulta, miközben egy kristály poharat szorongatott. Szép arca volt, főleg egy férfihez képest, és bár tényleg hideg volt az idő, egy viseletes világoskék-fehér melegítőfelsőt viselt csak, amit könyékig feltűrt, illetve egy szintén világos szaggatott farmert.

- Segíthetek? – zökkentett ki elmélkedésemből mély hangja.

Nem válaszoltam, cserébe bizonytalanul közelebb lépkedtem hozzá, amit érdeklődő tekintettel figyelt. Ahogy megállt előttem, újra szólásra nyitotta ajkait, de összeszedve minden bátorságomat lehajoltam hozzá, és tarkójánál fogva magamhoz húztam őt. Teljesen megdermedt, bár nem csodálkozom, a helyében én még fel is pofoztam volna saját magamat. Jungkook rendes csókot akart, de azért mégsem akartam megerőszakolni egy ismeretlen férfi száját, így jobbnak láttam visszavonulót fújni, miután egyáltalán nem mozdult. Legnagyobb meglepetésemre, azonban elnyitotta ajkait, majd csípőmre fogva finoman végig simított nyelvével alsó párnámon. Nem tudom, hogy a kihívás miatt, vagy mert túl sok pia volt bennem, de szabadutat adtam neki, és tőlem szokatlan módon beleszusszantam a csókba, ahogy megéreztem az idegen nyelvét az enyémnek simulni.

Az első ami feltűnt, hogy nagyon jó illata volt. Azt feltételeztem, hogy ez valami drága parfüm, bár külsőre abszolút nem tűnt pénzesnek a srác. A második, hogy valami elképesztően jól csókolt, egy pillanatra még kis zöld fülűnek is éreztem magamat mellette, pedig bőven nem voltam az. Egy hirtelen mozdulattal magához rántott, és mivel elmém már bőven nem volt tiszta a bevitt alkoholmennyiségtől, elég könnyen elveszítettem az egyensúlyomat. Szinte rajta feküdtem, miközben nyelve továbbra is szenvedélyes táncot járt az enyémmel, majd megéreztem hideg ujjbegyeit, ahogy besimítottak a pólóm alá.

Úgy hatott rám ez a mozzanat, akár egy pohár jeges víz. Agyam azonnal kitisztult, és abban a pillanatban realizáltam mégis, hogy mit csinálok. Éppen egy idegen férfival smárolok, és még élvezem is.

Ijedten húzódtam el, miközben hevesen kapkodtam a levegőt. Ajkaim duzzadtak voltak az előbbi intenzív csókcsatától, lábaim enyhén remegtek, mint valami rohadt szűznek. Tekintetemet az előttem ülőre emeltem, aki hasonló állapotban volt mint én, és immáron arca sem tűnt olyan hófehérnek, sokkal inkább kipirultnak.

- Én... - kezdtem bele magyarázkodásomba, de hamar elhallgattam. Mégis mit mondhatnék neki?

- Tudod – kelt fel a székéből még mindig a szemembe nézve, - ha valamit elkezdesz, azt illik is befejezni.

- Én nem akartam – feleltem bátortalanul, és magam sem értettem, hogy miért is csengett ennyire bizonytalanul a hangom. – Játszottunk a többiekkel, és azt a feladatot kaptam, hogy csókoljalak meg.

- Ó, valóban? – emelte meg szemöldökét játékosan, miközben féloldalas mosolyra húzódtak ajkai. Volt a kisugárzásában valami rosszfiús, ami elképesztően szexivé tette őt, és ez megijesztett, mert tetszett. – Hány éves is vagy?

- Tegnap múltam harminc – suttogtam magam elé, ahogy a fekete hajú közelebb lépve előre nyújtotta egyik karját, majd hullámos, barna tincseim közé simított.

- Akkor jól gondoltam, hogy egy kicsit idős vagy már az ilyesfajta ostoba játékokhoz. Na, mindegy is. – Ejtette vissza karját maga mellé. – Megmondanád kérlek, hogy ki adta neked ezt a feladatot?

- Miért? – kérdeztem vissza riadtan.

- Csak szeretném neki megköszönni, hogy ilyen jó csókpartnerrel ajándékozott meg az év utolsó órájában.

- Jungkook – böktem ki a választ, mire a porcelánbőrűnek megvillantak sötét szemei.

- Mármint Jeon Jungkook? – húzódtak még szélesebbre ajkai. Válaszként csak bólintottam egyet, miközben abban reménykedtem, hogy nem csináltam semmi őrültséget azzal, hogy elárultam a nyuszi srác nevét. – Ezek szerint te vagy Taehyung, igaz?

- Mégis honnan...

- Nem csak te kaptál feladatot tőle – vágott közbe a fekete hajú, majd kezeit derekamra csúsztatta.

- És mégis mit kell tenned? – motyogtam az idegen ajkaira.

- El kell csábítsalak éjfél előtt – mondta, majd villantott rám még egy rosszfiús mosolyt, és most ő volt az, aki csókot kezdeményezett.

Ezúttal próbáltam én is rendesen kivenni a részemet, így már nem tudott olyan könnyen ledominálni. Karjaimat nyakába fontam, ahogy közelebb húzott magához, és újra beleszusszantam a szájába. Továbbra sem voltam tisztában azzal, hogy ezt az egészet a pia váltotta-e ki belőlem, vagy egyszerűen csak megbolondultam, abban viszont biztos voltam, hogy nagyon régen nem éreztem ilyen vágyat senki iránt. Ujjaimat beletúrtam a sötét tincsekbe, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy pont olyan puhák, mint ahogy azt elképzeltem.

- Talán ezt nem itt kéne folytatnunk – búgta nyakamba, ahogy apró puszit adott rá. Azonnal kirázott a hideg, még a kis pihék is felálltak a tarkómon. – Gyere, van kulcsom az egyik szobához.

- Ismered a tulajt? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

- Úgy is mondhatjuk – húzta el kelletlenül a száját.

- Azt hallottam, hogy egy magának való kis munkamániás seggfej – mondtam ki meggondolatlanul, mire azonnal magam elé kaptam kezemet. – Bocsánat, ha...

- Áh, hagyd csak – intett le. – Elvégre senki nem tökéletes. Inkább gyere velem – fogott csuklómra, azzal a hátsó bejárat felé indultunk.

Az emeletre mentünk, de ehhez átkellett vágnunk a nappalin. Az üvegezős társaság már feloszlott, és legjobb barátomat sem láttam sehol, ha tippelnem kéne, valószínűleg elvonult a párjával és azzal a Hoseok gyerekkel. Felérve a lépcsőn a folyosó végére mentünk, és elrablóm valóban nem hazudott, tényleg volt kulcsa a szobához. Belépve egy pillanatra újból leesett az állam, hiszen egy tágas, gyönyörű hálószobában voltam. A falakat mély barnára festették, és ehhez illeszkedve a bútorok csak pár árnyalattal voltak világosabbak. Az egésznek a közepén egy hatalmas franciaágy állt, ami így első látásra is hihetetlenül kényelmesnek tűnt. Visszafordultam a fekete hajú felé, hogy kérdezzek valamit, de az rögtön lecsapott ajkaimra.

Ezúttal nehezen tartottam vele a tempót, annyira hevesen csókolt, hogy néhány másodpercre még bele is szédültem. Ujjai újra pólóm alá kúsztak, és bőröm minden érintése után rögtön felforrósodott. Próbáltam magamat emlékeztetni arra, hogy éppen valami orbitális hülyeséget készülök csinálni egy másik férfival, de azonnal elhallgattak belső aggodalmaim, ahogy ma esti partnerem a nyakamra tapadt. Kezemet visszavezettem a puha tincsek közé, hagytam neki, hogy azt csináljon velem, amit csak akar, miközben hangosan élvezkedtem. Hamar lekerült rólam a póló, és mire kettőt pillantottam már előttem térdelve az övemet bontotta ki. Egy határozott mozdulattal tolta bokámig farmeromat az alsóval együtt, és egyből elő is ugrott már jócskán felizgult péniszem. Először csak simogatta, párszor markába fogva húzogatta rajta a bőrt, végül nyelvét kidugva bekapta makkomat. Hátra vetett fejjel nyögtem hajába túrva, miközben élveztem minden pillanatot, amit farkam kényeztetésével töltött. Agyamat újra köd lepte el, csak a kielégülés utáni vágy hajtott, már az sem zavart, hogy mindezt egy idegen férfitól kapom meg, úgy sem tudja meg soha senki. Azonban rövid időn belül kutakodó ujjakat éreztem meg fenekemnél, mire rögtön kipattantak szemeim, és elhúzódtam.

- Mi a baj? – nézett fel rám értetlenül a fekete hajú.

- Én azt hiszem, hogy ezt mégsem akarom – dünnyögtem magam elé, ahogy körbe pillantottam a szobámba nadrágomat keresve. Jézusom, én tényleg hagytam volna magamat egy vadidegen faszinak? Biztosan elment a maradék eszem is.

- Héj! – fogott csuklómra a porcelánbőrű, miközben arcomat maga felé fordította. – Csináltam eddig bármi olyat is, amit nem élveztél?

- Nem, de én nem vagyok meleg – jelentettem ki határozottan.

- Az király, mert én sem – mosolyodott el, majd újra magához húzott. – Csak engedd el magad egy kicsit. Ami itt történik, az itt is marad, ezt garantálhatom neked, oké? – kacsintott rám, majd vissza ereszkedett térdeire.

Újra megéreztem nedves, meleg ajkait péniszem körül, majd nem sokkal később egyik ujját is, ahogy végig húzta félgömbjeim között. Egy pillanatra befeszültem, de ekkor torkára engedett, és annyira meggyőzően dolgozott a továbbiakban szájával, hogy hagytam neki, hogy csinálja, amit akar. Igazából nem is mondanám, hogy olyan rossz volt az első ujja, inkább szokatlan és idegen volt az érzés. A második már feszített, a harmadiknál pedig erőteljes szopásba kellett kezdenie az előttem térdeplőnek, hogy tényleg ne rohanjak hazáig. Egy idő után már egész kellemes volt a helyzet, és éreztem, hogy ha tovább folytatja, akkor hamar elfogok menni. Valószínűleg ezt ő is megérezhette, mert miután többször megremegtem, és egyre hangosabbakat nyögtem, kiengedett a szájából és ujjait is kihúzta hátsó felemből. Ekkor realizáltam, hogy rajta még ott volt a dzsekije is, így bátortalanul, de igyekeztem megszabadítani őt az összes ruhájától. Időközben heves csókokat váltottunk egymással, néha leszaladtam nyakához, hogy ott is megharapdáljam az érzékeny területet, majd amikor már csak egy szál alsóban volt, megálltam. Éreztem merevedését a combomnak nyomódni, és megint úrrá lett rajtam a furcsa érzés.

A fekete hajú állhatatosan nézett szemeimbe, majd megszabadította magát az utolsó ruhadarabtól is. Nem mertem lenézni, féltem, hogy ijedtemben tényleg kirohanok pucéran a szobából. Hüvelykujjával végig simított alsó ajkamon, majd újra megcsókolt. Lassan kezdett az ágy felé tolni, de mielőtt lefektetett volna rá, ujjait csuklómra fonta, majd kezemet az ágyékához vezette. Belenyögött a számba, ahogy megérezte érintésemet a már nedves farkán, és ez önbizalmat adott. Szorosan kulcsoltam ujjaimat hosszára, majd lassan húzogatni kezdtem, mintha csak magamnak csináltam volna egy magányosabb napomon. Lefekve az ágyra rögtön felém tornyosult, és én egyre bátrabban mozgattam kezemet péniszén. Felizgatott a tudat, hogy ennyire felizgult tőlem, és azt hiszem végképp elengedtem azt az aggodalmam, hogy éppen egy másik férfi alatt nyögdécselek tök pucéran.

Végül elhúzta kezemet ölétől, majd feltámaszkodva az éjjeliszekrényhez hajolt, aminek az alsó fiókjából óvszert és síkositót vett elő. Összevont szemöldökkel bámultam az elém táruló látványt, és nem bírtam ki, muszáj volt értetlenségemnek hangot adnom.

- Honnan tudtad, hogy azok ott vannak? – kérdeztem, de ahelyett, hogy válaszolt volna, magára görgette a gumit, és felpattintotta a kis tubust, hogy bőséges mennyiségű zselét kenjen farkára. Lábaimat széjjelebb tette, ahogy rózsámhoz illeszkedett, majd az órájára pillantott, és rám mosolygott.

- Boldog Újévet, Taehyung – suttogta, azzal belém vágta hosszát, és abban a pillanatban tűzijátékok szólaltak meg az utcán és a fejemben is.



Négy nappal később a szokásosnál is morcosabb hangulatba mentem vissza dolgozni. Semmi kedvem nem volt itt lenni, már most utáltam az összes vevőt, akik még meg sem érkeztek, és szilveszter óta csakis a gyönyörű idegenre tudtam gondolni, aki összezavarva a nemi identitásomat fergeteges éjszakában részesített. Sajnos másnap reggel egyedül ébredtem, és annyira szégyelltem magamat, hogy gyorsan felöltöztem, és hívtam egy taxit. Miután hazaértem, vettem egy tisztességes fürdőt, majd írtam Jiminnek, hogy érdeklődjek az állapota felől. Késő délután írt vissza, hogy hazaértek Jungkookkal, és fantasztikus estéje volt, azonban pontos részleteket nem osztott meg, ahogyan én sem, és ez így is volt rendben. Ezekután próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de egész egyszerűen nem ment. Újra és újra eszembe jutott a szilveszteri éjszaka, és megmagyarázhatatlan okokból többet akartam. Látni akartam még egyszer azt a gyönyörű férfit, aki így elvarázsolt, és még egy éjszakát eltölteni vele. Nem bírtam ki, muszáj volt megkérdeznem Jungkookot, hogy mégis ki volt az, hiszen a srác ismerte őt.

- Fogalmam sincs – felelte álmosan, miután egy nappal a munka előtt felhívtam őt. – Valami random arc.

- De ő tudta a nevedet – kontráztam rá, hátha mégis tud valamit, azonban csalódnom kellett.

- Jaj cicafül, az én nevemet mindenki tudja – nevetett fel, majd elnézést kérve bontotta a vonalat. Szerettem volna neki még elmondani, hogy de hát ő is kapott valami feladatot





Felsóhajtottam csalódottságomban, ahogy leültem a számítógép elé, ami szerint volt egy időpont foglalásunk tíz perc múlva az egyik Lamborghininkre. Csináltam magamnak még egy kávét, miközben mélyen veszekedtem magammal, hogy összeszedjem minden kedvességemet, és megpróbáljam tisztára nyalni ennek a faszkalapnak is a seggét. Persze pillanatokon belül újra az egyéjszakás partneremre terelődtek a gondolataim, és le is basztam magamat immáron századjára, hogy legalább a nevét megkérdezhettem volna, ha már ő tudta az enyémet.

Nyílt az ajtó, ahogy a kis csengő megszólalt, hogy valaki belépett az üzletbe. Még egy utolsót sóhajtottam, azzal felvéve álarcomat hatalmas mosollyal álltam fel, hogy üdvözöljem a mai nap első érdeklődőjét. Szinte azonnal az arcomra fagyott a maszkom, ahogy megpillantottam őt. Ezúttal nem volt rajta az az ócska melegítőfelső, ahogyan a szakadt nadrág sem. Fekete, elegáns öltönyt viselt, egyik kezében aktatáska volt, nyakkendője valószínűleg többe került, mint az én havi lakbérem. Hosszú tincseit ezúttal hátra fésülte, nekem pedig megremegtek a lábaim, amint eszembe jutott, hogy milyen puhák voltak az ujjaim között. Kecses, ám határozott léptekkel jött oda a pulthoz, majd belehajolva az aurámba halványan elmosolyodott.

- Min Yoongi vagyok – mondta gyönyörűen mély hangján, amitől még a hideg is kirázott. – Az új Lamborghini miatt jöttem.

A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy orromba bekúszott az illata, ami mégis csak valami drága parfüm lehetett. És akkor ott minden összeállt. Ő volt a gazdag tulaj, akinek jól menő brókercégje volt, és akit rohadtul magányos seggfejnek neveztem. Értettem már, hogy Jungkookkal mégis honnan ismerték egymást, hogy miért volt kulcsa ahhoz a hatalmas szobához, ami valószínűleg az ő hálója volt, és hogy honnan tudta, hogy mit hol kell keresnie. Én pedig egy igazi idióta voltam, hogy ez az egész csak most esett le.

- Sietek ám, tízkor tárgyalásom lesz a város másik végében – jegyezte meg éles hangon, ami végre kizökkentett a sokkból. Tétován bólintottam, majd a szalon hátsó részébe kísértem, ahol a legkülönlegesebb autóinkat tároltuk.

- Ő lenne az – mondtam bizonytalanul, ahogy a szürke sportautó elé értünk.

- Mondana kérem róla többet? – pillantott rám hetykén, én pedig igyekeztem a munkámra összpontosítani ahelyett, hogy majd felrobbantam idegességemben.

- Lamborghini Veneno, kétezertizenötös példány, csak korlátozott számban gyártották a Lamborgini ötvenedik évfordulójára – kezdtem magyarázni, miközben tekintetemet végig az autón tartottam. - Két ajtós kupé, amely hét fokozatú automata sebváltóval rendelkezik. Hétszázötven lóerős teljesítményt ad nyolcezernégyszázas fordulatszámon. Az autó elejét a maximális légáramlásra és a jobb leszorítóerőre tervezték, miközben a sima alváz gondoskodik arról, hogy ez a légáramlás ne szakadjon meg. A kerekek elől turbinaszerű kialakításúak, és...

- Krisztus a kereszten, te ezt tényleg mind bemagoltad? – nevetett fel a fekete hajú, mire ha lehet még mérgesebb lett.

- Tudod, nekem szükségem van erre, hogy megtudjak élni. Nem mindenkinek akasztanak egy milliomos céget a nyakába – jegyeztem meg gúnyosan.

- Na persze – horkantott fel Yoongi gúnyosan. – Szóval, mennyi?

- Miért érdekel?

- Mert megvenném.

- Ez egy nagyon drága sportautó, mivel csak korlátozott számban gyártották, és...

- Nem kioktatást kértem, hanem az árát – szólt közbe élesen. – Biztosíthatlak róla, hogy akár tíz ilyet is tudnék venni, még így látatlanba is.

- Négy millió dollár – vágtam rá, és ezúttal rá is néztem. – Mivel ilyen drága és külföldi, ezért nem számoljuk át wonba.

- Nagyszerű! – csapta össze két kezét a fekete hajú. – Kapsz utána jutalékot?

- Nem értem, hogy ez miért fontos – motyogtam magam elé, és csak arra tudtam gondolni, hogy talán még inkább belém akar taposni, bár továbbra sem láttam értelmét, hogy miért.

- Igen vagy nem? – nézett rám türelmetlenül.

- Igen – sütöttem le szememet. Egyszerűen csak gyűlöltem itt dolgozni.

- Remek – húzta fél mosolyra ajkait, amit pár nappal ezelőtt még olyan szexinek találtam. – Öt milliót adok érte, ha eljössz velem randizni.

Levegő után kaptam, ahogy meghallottam ezt a mondatot. Elkerekedett szemekkel pislogtam rá, miközben vártam, hogy kinevessen, vagy tegyen még egy gúnyos megjegyzést, azonban semmi ilyesmi nem történt. Merev, komoly arckifejezéssel várta a válaszomat.

- Miért? – suttogtam zavartan.

- Mert három napomba telt, hogy megtaláljak, Taehyung – lépett közelebb, majd kinyújtva karját finoman végig simított arcomon, amit lehunyt szemekkel fogadtam. – Majdnem megverettem a gimis legjobb barátomat, hogy elárulja a teljes nevedet, amivel szintén nem mentem sokra, mivel minden második embernek Kim a vezetékneve ebben az országban. A harmadik napon már komoly dolgokkal kezdtem fenyegetőzni, és akkor végre valahára elárulta, hogy itt dolgozol – mosolygott rám, ahogy megcirógatta állvonalamat.

- Miért nem mondtad el, hogy ki vagy? – kérdeztem halkan, mire újabb gúnyos vigyort kaptam.

- Mert már előre eldöntötted, hogy egy munkamániás magamnak való seggfej vagyok, nem is beszélve az arcodról, amikor megláttál az előbb, és összeraktad magadban, hogy ki vagyok.

- Sajnálom – mondtam bűnbánóan, hiszen minden szava igaz volt. Már anélkül negatív véleményt alkottam róla, hogy egyáltalán megismertem volna.

- Semmi gond, az emberek ilyenek – vont vállat Yoongi, - de bízom benne, hogy te más vagy.

- Nos, akkor ne viselkedj úgy, mint egy újgazdag seggfej.

- Hogy tessék? – nézett rám meglepetten.

- Elmegyek veled randizni, de nem kell a plusz pénz. Azért teszem, mert életem legjobb szilveszterét töltöttem veled, és jobban megakarlak ismerni, nem pedig azért, mert gazdag vagy – feleltem határozottan. A fekete hajúnak megvillantak sötét szemei, ahogy újra elmosolyodott.

- Rendben – egyezett bele, majd közelebb lépett hozzám. – Viszont ha lehet, még ma elvinném – mutatott a sportautóra. – Érted akarok menni este nyolcra, és leakarlak vele nyűgözni.

- Ó, igazán? – mentem bele a játékba, miközben kacéran beharaptam az alsó ajkamat. – És mégis mit nyerek azzal, ha hagyom, hogy lenyűgözz?

- Hát... - simított derekamra, majd ajkaimra pillantott. – Talán velem töltheted a következő szilvesztert is – suttogta közénk, majd megcsókolt.