Ködös tekintettel bámulom, ahogy elővesz egy üveg vörös bort a vitrinből, miközben halkan dúdolja a Last Christmas ikonikus dalt a tévével együtt. Amint hazaértünk már rohant is bekapcsolni a tévét, mert az egyik adón egésznap csak karácsonyi dalok szólnak, és ő majd megvesz értük, mint minden év decemberében. Elővesz két borospoharat is az üveg mellé, majd félig tölti őket a vörös nedűvel. Szórakozottan tovább lép a hűtőhöz, majd mélyen lehajolva kibányászik egy tálca mochit, nekem pedig hirtelen nagyon melegem lesz, ahogy a beállásnak hála tökéletes rálátásom nyílik a csodálatos kerek fenekére. Szerencsére alig pár másodpercig tart ez a póz, így nem kell magamon igazgatnom a farmert, csak levennem a dzsekit, hogy ne főjek meg izgalmamba.

- Yoongiah! – kiált rám hirtelen csilingelő hangján, amiért évek óta úgy odavagyok. – Igazán segíthetnél ám!

- Tudod, hogy nem az aktivitásomról vagyok híres – dünnyögöm hisztisen, de szó sincs róla, hogy nem akarnék segíteni, egyszerűen csak húzni akarom egy kicsit az agyát.

- Ilyenkor komolyan sajnálom a partnereidet – jegyzi meg gúnyosan. – Fogadok, hogy mindent nekik kell csinálniuk, amíg te csillagpózban várod a kielégülést. – Morgása abba marad abban a pillanatban, ahogy elhaladva mellettem karjára fogok, hogy egy határozott mozdulattal az arcába tudjak hajolni.

- Kipróbáljuk, Jiminiah? – suttogom mélyen a szemébe nézve, amik most meglepettségében elkerekednek, miközben teljesen megkukul. Egyből nem olyan nagy a szája már, bátorsága egy pillanat alatt tovaszáll, ahogy tekintetemet levezetem a dús ajkakra.

- Megvesztél? – kérdezi hátrább lökve, majd ciccegve a nappaliba megy a mochikkal. – Hozd a bort, és ne vigyorogj! – kiáltja mindezt úgy, hogy háttal van nekem. Nincs mit tenni, túl jól ismer már.

Még a középiskolában találkoztunk másodikban, amikor elegem lett a szüleimből, és felköltöztem Szöulba a nagybátyámhoz, ezért iskolát kellett váltanom. Az első pillanattól kezdve elvarázsolt a természetes bájával és a csodálatos személyiségével. Hamar jóba lettünk, és hiába vonzódtunk mindketten a saját nemünkhöz, Jimin kijelentette, hogy soha nem kezdhetünk ki egymással, mert nem akarja kockára tenni a barátságunkat egy talánért. Az évek során ő tartotta magát ehhez, azonban én minden egyes nap csak jobban beleszerettem, még a kis morgós törpe énje sem tudott elriasztani.

Két év múlva jött a nagy törés, külön egyetemre mentünk. Én producernek tanultam, míg ő táncra és balettszakra járt, alkalmak adtán még színházakban is fellépett, én pedig mindig az első sorban ültem. Azt hittem az egyetem majd szétszakít minket, de nem így lett. Jimin szülei Busanba költöztek az érettségi után, de béreltek neki egy lakást alig pár utcára az én otthonomtól, így talán még többet is együtt tudtunk lenni, mint középiskolás korunkban. Órák után vagy én jöttem ide, vagy Jimin rontotta nálam a levegőt, sokszor volt, hogy éjszakára is maradtunk egymásnál, persze legnagyobb bánatomra soha nem történt semmi. Az egyetem első évében jött a második nagy törés, Jimin szerelmes lett egy Jungkook nevű fiúba, aki a szaktársa volt, és egy darabig együtt is jártak. A vicc az volt, hogy bármennyire is akartam, kezdetekben nem tudtam utálni a srácot, hiszen kifejezetten szimpatikus figura volt számomra, és úgy látszott boldoggá teszi az én kis szőke angyalomat, így megpróbáltam én is elengedni őt, és más után nézelődni. Voltak szánalmas kis próbálkozásaim, pár randi, sok egyéjszakás kaland, egyik se fogott meg, még csak halványan sem éreztem azt, amit Jimin iránt, ami a legkevésbé sem gyengült meg. Inni kezdtem, persze csak mértékkel, cserébe mindennap. Jimin aggódott, de én nem mondtam neki semmit, maximum arra fogtam, hogy stresszesek a vizsgák, pedig szinte kitűnő voltam mindenben. Aztán jött a nagy nap, a kis szőke angyalom többször hívott egy délelőtti napon, és nem is értettem a dolgot, mivel tudta, hogy óráim vannak, és legjobb tudomásom szerint aznap neki is azok voltak. Mindkettőnknek meg volt a másik órarendje, hamarabb tudtam az övét kívülről, mint a sajátomat. Kimentem a teremből, ott hagytam az előadást a francba, és idegesen visszahívtam őt. Sírt, elkeseredetten szipogott, arra kért, hogy találkozzunk. Jungkook kidobta őt, beleszeretett valami Taehyungba, és minél előbb tisztázni akarta a dolgokat Jiminnel, mert nem akart a fizikális megcsalásig jutni, ha már érzelmileg megtette. Három napig együtt aludtunk, egyikünk se ment be az egyetemre, és bár szerelmem sokat sírt, nekem mégis csodálatosak voltak azok a napok. Sehova nem ment nélkülem, javarészt csak feküdtünk az ágyban szorosan összebújva, amit előtte soha nem engedett meg, és legnagyobb bánatomra azóta is tabu a számára, még egy párnát is rak közénk, ha egy ágyban alszunk. Pár hónap után végül túltette magát a hülye gyereken, és én visszakaptam a kis életvidám törpémet, aki maximum akkor morog, ha baszogatni akar valamivel. Egyszóval elég sűrűn. Azóta eltelt még két év, Jimin nem próbálkozott több kapcsolattal, csak alkalmi partnerei voltak, és én ugyanezen a szinten voltam. Én továbbra is halálosan szerelmes voltam belé, ezért nem éreztem fairnek, ha kikezdek valakivel hosszútávon, ő meg azt hiszem anno túlságosan is csalódott a szerelemben Jungkook miatt, aki amúgy azóta el is jegyezte már azt a Taehyung nevű valakit.

- Tuti, hogy nem vagy éhes? – méreget összehúzott szemekkel, ahogy helyet foglalok mellette a kanapén, miközben a kávézó asztalra teszem a két pohár bort a mochi mellé.

- Megettem vagy egy kiló sült marhahúst Woosungnál! – utalok a két órával ezelőtti vacsorára a nagybátyámnál és a feleségénél.

- Mikor volt az már! – legyint Jimin nem törődően, majd a poharakért nyúlva nekem adja az egyiket, és finoman összekoccintja az üvegeket. – Boldog karácsonyt Yoongi – ajándékoz meg a világ legszebb mosolyával, amitől a szívem minden alkalommal hevesen meglódul, majd igyekszem én is hasonlóan cselekedni.

- Boldog karácsonyt Jimin!



Az üveg bor hamar elfogy, így újat bontunk meg, de annak is gyorsan a fenekére érünk. Jimin komótosan hozza be a harmadik üveget, járása kissé bizonytalan, és nem esküszöm meg rá, hogy nem lennék bajban én is azzal, ha felkéne kelnem a kanapéról. Nagy huppanással érkezik meg mellém, kicsit még a vállamra is dől, kacagni kezd saját magán, aztán a kezembe nyomja az üveget, hogy húzzam ki a dugót. Ezúttal csak egy pohár fogy el, sokat nevetünk az este, beszélgetünk a régi dolgokról, nosztalgiázunk a cikis emlékekről, aztán Jimin egy nem várt pillanatban teljesen felém fordul, és kisimít egy fekete tincset az arcomból.

- Olyan sokat változtál, Yoongiah – suttogja alkoholtól mámoros állapotban. Szemei csillogva mérik fel az arcom minden szegletét, miközben hosszasan gyönyörködöm szépséges, kipirult arcában. – Igazi férfi lettél, olyan jól áll a hosszú haj – mondja, majd az ujja köré teker egy újabb tincset.

- Szóval úgy gondolod, hogy jól nézek ki? – ejtek meg egy ravasz félmosolyt, ahogy egyik kezemet a kanapé háttámlájára támasztom, míg a másikat a szőke derekára teszem. Azt hittem, hogy ez majd megtöri a varázst, de nem. Hagyja, hogy hozzáérjek, egyáltalán nem ellenkezik.

- Elképesztően szép pasi lett belőled – csúszik ki a száján meggondolatlanul, hiszen azonnal odakapja apró kis kezét, majd felkuncog. – Bocsánat, túl sokat ittam, és összevissza beszélek.

- Én mindig így gondoltam – veszem komolyra a hangsúlyt. Jimin értetlenül ráncolja össze a szemöldökét, kérdőn néz rám, nem érti a helyzetet. Bátorságot merítek az alkoholból, derekán pihenő kezemet felsimítom az arcáig, onnan ujjaimat levezetem az állához, végül hüvelykujjamat éppen csak végig húzom alsó párnáján. Az érzésre lehunyja meseszép szemeit, halkan felsóhajtva fúj ki egy adag levegőt. – Az első naptól kezdve arra gondolok, hogy nálad gyönyörűbb embert még nem láttam.

- Részeg vagy – közli visszahúzódóan, de ezúttal nem engedem el. A karjára fogva közelebb húzom magamhoz, orrom alig pár centire van csak az övétől. Próbál a szemembe nézni, de közben tétován le-lepillant az ajkaimra.

- Teljesen mindegy, hogy milyen állapotban vagyok, több, mint öt éve gondolom így, ezen semmi nem változtat.

- Ezt nem gondolhatod komolyan – suttogja erőtlenül, miközben tenyereit a mellkasomra teszi, azonban nem tol el.

- Idén nem kértem tőled semmit, azt mondtam, hogy ne vegyél nekem ajándékot – utalok arra a megállapodásunkra, hogy minden évben megegyezünk az ünnepek előtt abban, hogy ki mit vesz a másiknak. – Hadd csókoljalak meg – kérem, ahogy könyörgő szemekkel nézek a fátyolos barna szemekbe.

- Yoongi – hunyja le szemeit, ujjai között megfeszül a pólóm, ahogy megszorítja azt. – A legjobb barátom vagy.

- Csak egy csókot, Jiminah – búgom közénk, ahogy finoman orromat hozzáérintem az övéhez. Várom a választ, a beleegyezésben reménykedek, de felvagyok készülve a csalódásra is, azonban nem mond semmit, csak még inkább meggyűri a pólómat, hogy annál fogva húzzon magához még közelebb ezzel megszűntetve a távolságot.

Szikrák pattognak az agyamban, ahogy megérzem az oly régóta vágyott dús ajkakat a sajátomon. Másodpercekig nem teszek semmit, csak próbálom felfogni a történteket, kiélvezni, hogy végre megtörténik az, amire évek óta várok. Meglepetésemre Jimin megmozdítja az ajkait, és ekkor rájövök, hogy nekem is cselekednem kéne. Mindkét kezemmel a derekára fogok, és olyan közel húzom magamhoz, amennyire csak lehetséges, miközben nyelvemet végig futtatom alsó párnáján, ezzel bejutást kérve, amit szinte rögtön meg is kapok. Felnyögök az érzésre, ahogy nyelvünk táncot jár, és tudom, hogy itt vége a dalnak. Nem akarok vele durva lenni, nem akarom elijeszteni, de több évnyi szerelem és szexuális feszültség van felgyülemlve bennem, és mindez csak is ő iránta.

Megszorítom derekát, majd megfordulva egy határozott mozdulattal kapom az ölembe. Nem ellenkezik, nyakamba kapaszkodva csókol tovább egyre hevesebben, míg kezeim most már a fenekére vándorolnak. Annyiszor elképzeltem már ezt, hogy milyen lehet megfogni azokat a kis kerek barackokat, de a valóság százszor felülmúlta a képzeletem. Belemarkolok a fenekébe, mire kiszakad egy apró nyögés az ajkai közül. Kihasználom az alkalmat, és nyakába csókolok, ő pedig elégedett hümmögések közepette túr bele hosszú tincseim közé. Harapom és szívom a finom bőrt, nem bírok betelni vele, szívem szerint itt helyben széttépném. Ujjaimmal benyúlok hóemberes pólója alá, finoman cirógatni kezdem puha bőrét, de ez sem elég. Elválva tőle nézek kétkedően szemébe, de nem látok benne semmi mást, csak vágyat.

- Levehetem? – kérdezem rekedtes hangon a pólójára fogva. Nem válaszol, csak bólint, majd együtt tűntetjük el róla az anyagot. Pár pillanatig visszadöntöm hátam a kanapéra, muszáj többször végig mérnem az ölembe ülő szépséget, annyira hihetetlennek érzem még mindig.

- Mi az, Yoongiah? – simít végig felsőtestemen, miközben kacéran pillant le rám, arcára csibészes mosoly ül ki. – Ennyi volt? Mostantól jön a csillag póz? – utal a pár órával ezelőtti beszélgetésünkre, miszerint nem lehetek túl aktív az ágyban.

Amint felfogom a szavak értelmét, egy pillanat alatt szakad el a cérna az agyamban. Magamhoz szorítva kapom fel őt, száján kicsúszik egy kisebb sikoly meglepettségében, és egyenest a szobájába rohanok vele. Úgy rúgom be az ajtót, hogy valószínűleg még a szomszédok is meghallották, majd egy heves mozdulattal dobom őt az ágyra. Mielőtt rámásznék, megszabadítom magam pólómtól, majd farmeromtól is, csak az alsót hagyom magamon, amin már elég jól látszódik a vágyam. Meglepetten konstatálom, hogy Jimin az alkarjára támaszkodva kiéhezett szemekkel méri végig testem, ami azért nem nagy szám, simán lefogadom, hogy látott már százszor jobbat.

- Kibaszott szexi vagy – mondja megnyalva ajkait, és nem várva tovább végre rávetem magam.

Ezúttal békén hagyom nyakát, úgy érzem kapott éppen eleget a nappaliba, így most kulcscsontját veszem célba. Végig csókolom az egész felsőtestét, majd amikor mellbimbóit kényeztetem lenyúlok, hogy kigomboljam farmerját. Egyelőre nem veszem le, csak benyúlok egyik kezemmel, hogy boxerja mentén végig simítsak farkán, amit örömmel veszek tudomásul, hogy legalább olyan kemény állapotban van, akár az enyém. Fejét hátra vetve nyög fel, ujjait hosszú tincseim közé vezeti, és még inkább felbátorodok. Lejjebb haladva végig nyalok köldöke alatt, pár helyen megszívom illatos bőrét, majd leráncigálom róla a nadrágot, és elhajítom a szoba egyik sarkába. Muszáj vessek rá egy pillantást, mielőtt folytatom munkásságom, és elégedetten nézek a ködös tekintetekbe, miközben mellkasa szaporán fel-le süllyed.

Visszahajolok kívánatos ajkaira, és ő azonnal körém fonja karjait, én pedig lejjebb ereszkedve ágyékomat az övéhez dörgölöm. Egyszerre nyögünk fel egymás szájába, majd megtudnék veszni a csodálatos érzéstől, és a java még csak most jön. Újra végig csókolom testét lefelé menet, azonban nem időzöm el túl sokáig ezúttal. Alsójához érve egy gyors mozdulattal távolítom el boxerjét, majd szembe találom magam ágaskodó péniszével. Kérdőn nézek fel rá, hogy nem akar-e leállítani, de pillantásomat félreérti.

- Mi a baj? Nem tudod, hogy mit kell csinálni? – kuncog saját pimaszságán, mire egy hirtelen mozdulattal fogok farkára. Ajkai elnyílnak, fejét hátra veti a jó érzésre.

- Ne szemtelenkedj, Jiminie – búgom mélyen, miközben mozgatni kezdem kezemet. Nem mond ezúttal semmit, én pedig úgy döntök, hogy jöhet a következő lépés.

Lassan ajkaim közé veszem hosszát, szerencsére nem rendelkezik olyan őrületes mérettel, hogy gondot okozzon az orális szex, bár annyira nem szeretem csinálni, de a szerelmemnek bármit. Kicsivel a töve előtt állok meg nem sokkal, majd fokozatosan mozgatni kezdem fejemet. Jimin folyamatosan nyögdécsel, ami zene füleimnek, miközben hajamat cibálja. Leghangosabb persze akkor lesz, amikor tövig elnyelem őt, majd ezt még megismétlem párszor. Egy idő után érzem, ahogy remegni kezd alattam, így kiengedem férfiasságát a számból, mire egy nem tetsző morgást hallok.

- Van síkositód? – kérdezem tétován, hiszen minden pillanatban aggódom, hogy megtörik a varázs, és elküld a búsba.

- A fiókban – mutat a mellette lévő kis éjjeliszekrényre, nekem pedig muszáj elmosolyodnom, hogy mégis milyen közel tartja magához. Kihúzom az említett fiókot, majd előszedem a kis flakont, és egy óvszert is, amit szintén ott találok.

- Az nem kell – vágja rá a szőke egyből, ahogy meglátja ujjaim között a gumit. Kérdőn pillantok vissza rá, mire zavartan lehajtja a fejét, arca még inkább kivörösödik. – Érezni akarlak, rendesen. – Nem vitatkozom vele, cserébe a szívem majd kiugrik a helyéről, mert ez azt jelenti, hogy ő is akar engem, és nem csak valami idilli hangulat meg a pia beszél belőle. Eszembe jutott, hogy talán holnapra megbánja az egészet, elküld a francba, esetleg tényleg rámegy a több éves barátságunk, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt, csak örömet akartam okozni a fiúnak, akit oly régóta szeretek, és élvezni ezt a kis időt vele.

Tekintélyes mennyiséget nyomok az ujjamra, tudom, hogy Jimin aktív szexuális életet él, de semmiképpen nem akarok neki fájdalmat okozni. Először csak finoman simogatom gátját, végül feltolom neki mutatóujjamat. Nem ütközöm ellenállásba, halk sóhajok csapják meg a fülemet, így elkezdek mozogni, majd bátorkodom felnyomni középsőujjamat is. Itt hagyok egy kis időt, nem akarok durva lenni, azonban szerelmem türelmetlenkedik, így inkább teljesítem a kérését. Harmadik ujjamnál már felszisszen, én pedig visszahajolok péniszéhez, hogy segítsek neki ellazulni. Szisszenéseit hamar kéjes nyögések váltják fel, és egészen addig mozgatom fejemet ujjaimmal szinkronban, amíg le nem ránt magáról hajamnál fogva. Felvont szemöldökkel pillantok fel rá, aggódom, hogy talán most jön a mégis meggondoltam magamat jelenet, azonban nincs mitől tartanom.

- Nem így akarok elmenni – suttogja zavartan, nekem pedig mosolyra kúsznak ajkaim. Na hát, mégis hol az én nagyszájú, határozott törpém?

Újra felpattintom a síkositó tetejét, végig kenek egy tisztességes mennyiséget hosszomon, majd még egy kicsit Jimin rózsájára is, hogy biztosra menjek. Combjai közé térdelek, bepozicionálom magamat, majd lassan elkezdek befelé nyomulni.

Valahol félúton meg kell állnom, és a szőke térdébe kapaszkodnom, mert úgy érzem, hogy kisebb atomrobbanás történik a fejembe. Egyáltalán nem fogható ahhoz, ahogyan ezt az egészet oly sokszor elképzeltem magányos estéimen, az érzésről nem is beszélve, ami a mellkasomban keletkezik, hiába tudom, hogy halálosan szerelmesen vagyok Jiminbe, ez most mégis más. Sokkal intenzívebb, és én egyre többet akartam belőle.

- Yoongi – zökkent ki gondolataim közül szerelmem hangja, mire lepillantok rá. Na igen, az alattam fekvő felizgult, mesztelen Jimin látványa sem segít sokat állapotomon. – Jól vagy? – kérdezi, de válasz helyett inkább tövig csúszom belé. Állatias morgás szakad ki belőlem, míg a szőke egy hatalmasat nyög. – Basszameg, de nagy vagy.

Egomat dicséri az előbbi bók, meg is mosolygom magamba, közben hagyok időt, hogy Jimin összeszedje magát, és igyekszem elvonni figyelmét apró csókokkal, amiket készségesen viszonoz. Kis idő múlva csípőjét megmozdítja jelezve, hogy mozoghatok, és újabb izgalom fut úrrá rajtam. Komolyan úgy érzem magam, mint egy rohadt szűz, de hát ez mégis csak különleges alkalom számomra, elvégre most először szeretkezem azzal, akit tényleg szeretek.

Két karommal megtámaszkodom a szőke vállai mellett, majd mozogni kezdek. Először csak kicsiket lendítek csípőmön, majd ahogy látom Jimin kéjtől eltorzult arcát, úgy indulok be én is egyre inkább, és gyorsítok a tempómon. Hamar megérzem a körmöket a hátamon, amik karistolni kezdik a bőrömet, de nem érdekel, még élvezem is a tompa fájdalmat, amit okoznak. Időközben szerelmem combjai a derekamra fonódnak, így még mélyebbre tudok hatolni, miközben próbálok helyezkedni, hogy jó szögbe legyek, majd az egyik alkalommal Jimin szinte felordít, ahogy még inkább próbálja rám nyomni magát. Nincs megállás innentől kezdve, feljebb tolva magamat csípőjére fogok, és folyamatosan prosztatáját bökdösöm, míg ő fennakadt szemekkel hangosan nyögve szorongatja bicepszeimet. Egy gyors mozdulattal húzom ki szinte magamat teljesen belőle, majd határozottan vágódom belé vissza, és szerelmem számára itt a vég. Háta ívbe feszül alattam, ahogy mellkasáig lövi élvezetét, amire bőven jut belőlem is, de a legkevésbé sem érdekel. Hagyok neki pár másodpercnyi időt, hogy lecsengjen orgazmusa, majd hasra fordítom még mindig kába testét.

Meggyurmázom a barackokat, gyönyörködöm bennük egy kicsit, majd újra megmártózom benne. Ezúttal gyors vagyok, már csak a kielégülés utáni vágy hajt, ami hamar utol is ér, így egy hangos morgással élvezek szerelmem fenekébe, aki még mindig hevesen piheg alattam. Zsebkendőt veszek el az éjjeliszekrényről, megtörlöm magamat, majd adok belőle a szőkének is, aki igyekszik eltűntetni felsőtestéről élvezetének a bizonyítékát, de nem bírom ki, hogy ne segítsek neki.

Szemeit rám emeli, ám ijedten konstatálom, hogy tekintete megváltozott. Nem néz már rám úgy, mint amikor ujjai közé tekerte az egyik tincsemet, egyszerűen csak úgy tekint rám, mint mindig az elmúlt években. Semmi vágyakozás nincs benne, mintha egyszerűen arckifejezése csak annyit mondana, hogy ja, hát ez Yoongi, a legjobb barátom.

Nem akarom még, hogy vége legyen, nem állok rá készen, hiszen életem legszebb perceit töltöttem vele, így egy gyors mozdulattal fordítom magamhoz fejét, és csókolok ajkaira. Talán ez lesz az utolsó, talán nem lesz több lehetőségem erre. Visszacsókol, ezúttal ő kér bejutást a nyelvével, még kezét is arcomra simítja, én pedig majd elolvadok. Lassan csókolózunk, ráérősen becézgetjük egymás ajkait, semmi hevesség nincs benne, és nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy nem. Időközben elnyúlunk az ágyban, majd a takaró után tapogatózva magunkra húzom azt, és még nyomok egy jó éjt csókot szerelmem homlokára, miközben magamhoz vonom őt. Nem ellenkezik, karjaival átölel, fejét mellkasomba fúrja, lábát átlendíti a csípőmön. Mélyeket szippantok illatából, miközben próbálok a rám törő álmosság ellen küzdeni, hiszen még élvezni akarom ezeket a perceket, nem akarok arra kelni holnap, hogy mennyire megbánta ezt az egészet, nem bírnám ki.

Mintha csak hallaná gondolataimat, felpillant rám, majd finom csókot nyom ajkaimra. Homlokomat az övének döntöm, ujjaimmal arcát simogatom, csodálom az egész lényét, azt amit annyira szeretek évek óta. Derekamra fog, közelebb von magához, elmosolyodik, majd még egyszer megcsókol. Nem bírom magamba tartani, kimondom;

- Szeretlek.

- Tudom – szólal meg pár másodperc múlva. – Azt hiszem mindig is tudtam, csak próbáltam róla nem tudomást venni.

- Miért? – háborodok fel, azonban hangom halk marad.

- Mert féltem a barátságunkat – jön megint ezzel az ezer éves szar dumával. – Te vagy a legfontosabb ember az életembe, jobban szeretlek bárminél, és félek, hogy ezt tönkre tenném. Ismerem magamat, hamar eleged lenne belőlem.

- Szerinted ha öt év után nem lett, akkor eldobnálak, miután végre megkaplak? – kérdezem gúnyosan, majd megpöccintem a homlokát. – Olyan hülye vagy néha.

- Na! Ez nekem nem egyszerű!

- Szóval szeretsz engem? – görbül felfele ajkaim íve, ahogy realizálom az előbb hallottakat.

- Mindennél jobban – feleli szégyenlősen, majd visszafúrja fejét mellkasomba. Felnevetek az aranyos reakciója láttán, és még inkább magamhoz szorítom, azonban mielőtt elaludnék, eszembe jut valami.

- Tudod, egy kicsit csalódott vagyok – kezdek bele szerelmem heccelésébe. – Megvádoltál itt engem mindenféle aljas rágalommal, miközben te voltál az, aki végig csillag pózban várta a kielégülést.

- Hogy te mekkora egy... - Nem fejezi be mondandóját, mivel elhallgattatom őt csókommal, de így is érzem, ahogy mosolyog. Egy darabig még csókolózunk, nevetünk, összebújunk, végül kis kifli – nagy kifli pózban helyezkedünk el. Karommal átölelem Jimint, aki kezét az enyémre teszi, és összekulcsolja ujjainkat. A szívem ma már sokadjára meglódul, azt hiszem életemben nem voltam még ilyen boldog. Kezemet felvezeti az arcához, majd ad rá egy csókot, én pedig ugyanezt teszem tarkójával.

- Boldog karácsonyt Yoongi – súgja az éjszakába szerelmem, mire még inkább magamhoz húzom őt.

- Boldog karácsonyt Jiminie – felelem mosolyogva. Szebb ajándékot nem is kérhettem volna tőle.