Vigyázat: spoilerveszély!

Link: http://archiveofourown.org/works/7443976/chapters/16912414

Szerző: suddenly_yoongi (AO3)

Korhatár: 12

Műfaj: yaoi, romantikus, soulmate au

#: Lelki társak, Yoonmin, Namjin, Vhope, angst, happy ending, szerelmes

Terjedelem: 55 ezer szó (kb 140 A4-es oldal)

A történet:

Ismét egy lelki társas au. Jelen esetben mindenkinek van egy lelki társa. Amikor a pár közül a fiatalabb a 18. születésnapjára ébred, a társak lelke helyet cserél és egészen addig így is marad a dolog, amíg nem találkoznak a való életben és csókolják meg egymást (ez egy nagyon beteg koncepció, őszintén :D)

Szóval Jimin éppen 18 lesz és mindent szuperül eltervezett, még szép kis levelet is írt a lelki társának, hogyha felébred, akkor köszönthesse valahogyan. Még Taehyungot, a legjobb barátját is áthívta, hogy segítsen majd a lelki társának. Már ha ő a fiatalabb, egyáltalán. Egyetlen dolog miatt aggódik, hogy a szobája BTS (ez itt a rap-line trióját fedi le) és főleg a biasa, Min Yoongi képével van kitapétázva, de na, ha a lelki társa az illető, akkor csak megérti.

Ééééés *dobpergés* Jimin tényleg nem a saját bőrében ébred, hanem egyenes a biasa, Suga képében. Ez a dolog annyira meglepi, hogy majdnem el is ájul (neh :'D ) és végül Namjoon és Hobi nyugtatására sikerül csak valahogy összeszednie magát.
Na jó, de miért poén ez?
Mert pont BTS comeback van! És koncert! Szóval Jimin rohadt gyorsan koreot tanul, ami nem nehéz neki, mert táncos (volt) és amúgy is az ubi bandája a BTS, szóval...

A történet egyszerre játszódik Yoongi szemszögéből is, és abból, hogyan próbál meg szót érteni Taehyunggal és mivel a BTS éppen turnén van, így első dolga, hogy Tájföldre vegyen jegyet magának és a zajos útitársának.

Szóval a koncert közepénél a szünetben meg is történik a találkozás, gyorsan megcsókolják egymást, és ezzel Jimin vissza is kap egy holtfáradt testet és amúgy is megviselte a sok lélekutazás, fellépés, stb, szóval valahol az elalvás és az összeesés határán, de kiiktatódik a képből így.

Másnap reggel a két főszereplőnk egy ágyban ébred a hotelben, ahol egy aranyos beszélgetéssel kezdünk, amíg Yoongi ki nem nyögi, hogy tulajdonképpen ő nem akar Jiminnel lenni, mert 22 és tök jól hozzászokott a gondolathoz, hogy neki nincsen lelki társa. Jimin meg valahogy az egész történetben csak rosszul van, őszintén, és ezt a tényt is émelygéssel vegyített könnyekkel fogadja - mert minden legyen úgy, ahogy Yoongi szeretné, mert amíg ő boldog, addig Jimin is.

És hónapok telnek el. Jimin úgy élt, mintha halott lenne a lelke, míg Yoongi szép lassan rájön, hogy neki igenis szüksége van a fiúra.

Csak hogy hogyan fognak ők egymásra találni végül? És a Big Hit, ami úgy tűnik, direkt elválasztja egymástól az idolokat a partnerükkel, hogy ne tudjon köztük igazi kötelék kialakulni, vajon hogyan fogja tűrni ezt?

Vélemény:

Hát igen, megint egy soulmate au.
Nos, őszintén, magát a soulmate formátumot nagy hülyeségnek tartom ebben a ficben, mert gyakorlatilag az emberiség felét X ideg szenvedteti. Mármint, képzeljük, hogy ebben a világban élünk és a 18. szülinapunkig tűkön ülünk, aztán... Nem történik semmit. Nem ébredünk más testében. Aztán elkezdünk várni. És várni. És várunk öt évet, hatot, de ezek szerint a párunk még mindig nem fuckin' 18. Vagy szimplán halott. Vagy valami elcseszett dolognak köszönhetően nincs is lelki társunk, kész. És mi van, ha nekem 35 évig kell várnom? WTF. Szóval neeeem. egyébként is kegyetlenek a soulmate-es sztorik, de ez az egyik, ami a legdurvább, ha az alapkoncepciót nézzük.
És arról még nem is beszéltem, hogy a történet során is egy csomó ponton megbukik a koncepció, amit egy stréber Peter Parker feelingű Jungkook szájába adva próbál menteni a szerző, hogy ne tűnjön fatális baromságnak.

Maga a történet egyébként nagyon jó, viszonylag jól is van megírva, és én tényleg csak olyan angol ficekről írok, amiket én le sem tudtam tenni (komolyan, reggel kezdtem).
De mivel ez egy értékelés, így néhány dolog:

* Jungkook karaktere elég kidolgozatlan. Persze van ez a tudálékos stb koncepció, aminek én nem vagyok nagy rajongója, mert Kookie csak nem ilyen. És kapunk egy aranyos homályos elszólást, amely szerint neki nem is lesz lelki társa, de a történet szerint még nem is lehetne, mert nem 18, csak Kook úgy érzi. Nem tudom, hogy ez arra akar-e utalni, hogy Kook asex, ami ugye alapból nem kéne hogy megakadályozza, hogy legyen neki, mert már akkor is lehet rendes lelki társi kapcsolatod, ha elég ideig fogod a másik kezét.
Szóval kaptunk egy aranyos függővéget vele kapcsolatban, ami nekem nem a kedvencem, bár a jó függővégnél egyébként nem is lehetne jobb.

*Namjin egy kicsit tisztázatlan. Mivel őket is elszakította a (majdnem Woolimot írtam) Big Hit, így elvileg köztük nem alakult ki rendes kötelék, ami után kaphattunk volna valami megerősítési kísérletet, mert amúgy együtt van a két szereplő, csak így ilyen keserédes az egész.

*Vhope. Na ez az a páros, ami totál megszegi az összes SM szabályt és ezt már tényleg nem spoilerezem el, de némileg felesleges is volt az, hogy ők bekavartak ilyen szinten a tetőpontba. Egy kevésbé drámai, ám szebb love sztori sokkal jobban illett volna a karaktereikhez.

* Jimin és Yoongi karaktere nagyon jól fel van építve.

* Olvastam volna a folyamatról, ahogy Yoongi egyre jobban rájön, hogy kell neki Jimin, de ehelyett egy in medias res kezdéssel (azért, mert ott érzem, hogy kezdődik a történet új egysége), ott tartunk, hogy Yoongi nem tud élni Jimin nélkül... Ami így fura.

* A végét elég összecsapottnak érzem. Egyébként jó, csak az író nem tudta igazán megoldani és kibogozni az egyes csomókat, amiket begobozott.

Egyébként nagyon jó fic, olvasmányos, izgalmas, szívszaggató és happy end a vége, de azért megadja az ember heti angst-szükségletét is (én azzal táplálkozom, úgyhogy muszáj).

Annak ajánlanám, aki:

Angst-függő, Yoonmin-trash, szereti a soulmate au-kat, izgalmas történetre vágyik, szereti a szerepcserét és happy end-et akar befejezésnek.

~ Ally D