Reggel arra a furcsa megérzésre kelltem, hogy valaki néz engem ja meg arra a bizonyos fejfájásra. Kinyitottam a szemeimet és egy mosolygós Jinnel találtam magamat szembe, a haja kócos és rendezetlen volt, olyan mint egy kisfiú.

- Szia hercegnő! Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?- mondta, majd adott volna egy csókot, de én nem engedtem neki. Értetlenül nézett rám.

- Most miért? Megbántottalak? Fáj valamid? Miért nem adhatok puszit a szádra?- kezdett kétségbeesni. Én meg csak megöleltem.

- Mi a baj? Tettem valamit?- belenéztem a szemeibe, és láttam, hogy tényleg aggódik.

- Jaaa! Nem csak még tudod, nem vagyok a barátnőd!- mondtam mosolyogva és jelezve neki, hogy igenis elvárom, hogy normálisan megkérdezze, hogy leszek-e a barátnője. De amint látom vette a célzást. Ravasz mosolyra húzta a száját és fölém kerekedett, nagyon közel volt az arca az arcomhoz, és a levegőt is alig tudtam venni, ezt észre is vette.

- Akkor ezt most meg kell változtatni. Gyere velem. - mondta, majd leszállt rólam és magával húzott a konyhába. Az asztalon nagyon sok kaja volt, nagyon szépen megvolt terítve.

Leülltünk, majd mindent megbeszéltünk. Nagyon jólérzem magamat vele, ő a legyjobb barátom és életem szerelmem is.

- Szóval Mia...- ebből mi fog kisülni?

- Igen, Jin?

- Lennél az a lány aki mindennap elvisel, és velem van? Szóval leszel a barátnőm?- válaszként felugrottam és az ölébe vetettem magam, ott ölelgettem és puszilgattam az arcát össze vissza, mire ő csak nevetett és magához húzott.

- De még nem válaszoltál!- nagyon kíváncsi volt a válaszomra.

- Persze, hogy leszek az a lány, aki elciseli az egódat.- jelentettem ki, mire ő megfogott és felpettent velem, én elkezdtem nevetni és a mellkasát csapkodni. Végül letett az ágyra és rámfeküdt.

- Hééé! Te nagy szekrény! Összenyomsz!-kiabáltam, de ő csak nevetett.

- Ne nevessél! Te! Mingyárt lelöklek!-szerintem nemigazán ilyedt meg... de hát ő tudja... megfogtam a vállát és lelöktem magamról, Jin lezuhant a földre és kikerekedett szemekkel figyelt engem.

- Hé! Ne nézz így szóltam neked, és ja és van négy bátyám. Azt hitted elöszőr feküdnek rám?

- Nem is tudtam, hogy vannak bátyáid!

- Hidd el sokmindent nem tudsz még rólam.

*****

Amikor eszembe jutott, hogy telefonom is van és meg kéne néznem...

Hááát szerintem a telefonom kiamadt a sok nemfogadott hívás és az olvasatlan üzenetek miatt. A srácok nagyon aggódhatnak már értem...

- Jin, haza kell mennem, elviszel???- szedtem össze a cuccaimat.

- Persze, a fiúkkal úgy isntalálkozni akarok, hogy megmutassam nekik az én gyönyörűséges barátnőmet.- ő is összeszedte a cuccait és már indulhattunk is.

***

Az egész utat végig szórakoztuk, végig énekeltünk, vagyis csak Jin. Annyira szeretem a hangját. A bejárati ajtónál alltunk, amikor benyitottam, káosz fogadott. A bandatagok egymással üvöltöztek, Aida sírt és üvöltözött. Végre észrevették, hogy megjöttem és persze, hogy mindenki elkezdett üvöltözni velem főleg Aida.

- Te normális vagy? Azt hittem öngyilkos leszel vagy valami... hallod te bolond vagy? Jin mit keres itt? - akadt ki. És amikor meglátták az összekulcsolt kezeinket, megvilágosodtak.

- Most akkor ti együtt vagytok?- kérdezte Suga, mire mindenki elkezdett mosolyogni. Jin elengedte a kezemet, előlre lépett és elordította magát.

- Enyém a világ legaranyosabb, legszebb, legvicesebb, legokosabb, lánya!!!- mindenki elkezdett fütyülni és ordibalni. Kivéve egy embert. Aida. Félre vonult a szobájába ezért én utana mentem.

- Hé Aida, sajnálom...- mondtam és leülltem mellé. Sírt.

- Annyira féltettelek! Azt hittem tettél valami rosszat magaddal, vagy vagy... nem tudom! Igérdmeg te lökött, hogy soha a büdös életbe nem csinálsz ilyet, mert seggberúglak! - elkezdtem nevetni, és hát neki is jobb kedve lett, megöleltük egymást és visszatértünk a fiúkhoz.

Aida Jungkookhoz ment, a fiú megcsókolta barátnőmet és szorosan magához ölelte. Jin is mellém állt, majd hátulról megölelt és megpuszilta a nyakamat, amit egy kellemes borzongás követett.