Kajálás közben nagyon sokmindenről beszélgettünk, vagyis csak ő beszélt én hallgattam nagyon aranyosan magyaráz, és rengeteget eszik.

Majd jött a kérdés.

-És veled mivan? Mi a történeted? Egy görög lány Koreában. Hogy kerülsz ide?- kérdés kérdés hátán. Lehet, hogy csak most ismertem meg, de érzem, hogy megbízhatok benne.

- Hát... tudod... Nagyon nagy a Családom, de tényleg anyukám ágán harmincan vannak, apukám részén huszan vannak és ha mindd összejövünk olyan hamgzavar szokott lenni, hogy ott meglenni képtelenség, de nagyon szerettem azokat a napokat amiket együtt töltöttünk, bár ez tökéletesnek tűnik nekem mindig is kevés volt. Valami újjat akartam, fényképezni azerettem volna, és más kultúrát megismerni. És amikor apáéknak megmondtam, hogy mik a terveim, enyhén szólva kitagadtak, persze a család többi tagj mellettem állt, de apa? Apa teljesen meg lett sértve. Szóval... ennyi lenne az én történetem.

- Hűhaaa! Ez izgisebb, mint az enyém!-nevetett fel kínosan, utána beállt egy kínos csend. Egyikünk se tudta, mit mondhatna. Végül megtörte a csendet.

- Figyelj mi lenne, ha néznénk valami filmet?- olyan mélyen belenézett a szemembe, hogy már azt is elfelejtettem, hogy mit kérdezett.

- Mi??? Ööö ja igen film nézzünk.- mondtam zavartan. Beülltünk egymás mellé az ágyamba és elkezdtünk egy halál unalmas filmet.

A végefelé jarhattunk, amikor hirtelen képszakadásom lett. Hat igen eléggé elfáradtam...

REGGEL:

Nagyon finom illatot éreztem, ezért kinyitottam a szemem és azt kellett felfognom, hogy Jin mellkasán fekszek és ő szorosan magához ölel. Olyan aranyosan alszik. Mosolyogva figyeltem, tovább a szuszogó fiút, amikor hírtelen megszólalt.

- Miért bámulsz?- mondta, a reggeli rekedtes hangján, azt vartam, hogy végre kinyissa a szemet, hogy újra belenézhessek azokba a barna szemekbe.

- Én? Bámulni téged? Soha!- mondtam zavartan, hülye hazugság de nem tudtam jobbat.

- De megérzem, ha bamulnak.- mosolyogva rámemelte a szemeit, és akkor valami olyat éreztem, amit a könybekben olvasni, pillangók a hasban...stb.

- Én csak megnéztem, hogy lélegzel-e még.- emeltem fel az orromat, és akkor elszméltem fel, hogy még mindíg átölel, a fejem gindolom, hogy nagyon elvörösödhetett, mert Jin mosolya egyre szélesebb lett. Hogy elkerüljem a kínosabbnál, kínosabb beszélgetést úgy döntöttem, hogy kimegyek a konyhába valami kaját keresni.

Konyhába menet találkoztam Aidával, akinek be nem állt a szája, és a végén az is kiderült, hogy lenne egy melóm, valami táncosokat kell fényképezni, és most azonnal el kell indulnom. Szóval vissza menten a szobába, ahol Jin még mindíg fetrengett és telefonált. Amikor vége lett a beszélgetésnek felpattan és elém állt.

- Figyelj nekem most mennem kell... biztos, hogy fogunk még találkozni!- mosolygott és adott egy puszit az arcomra. Ennyire jóba lennénk? De nem bánom lehetne több ilyen!

- Ööö oké, nekem is sietnem kell dolgozni, szóval hamarosan találkozunk.- mosolyogtam rá. Viszont nem sokáig ácsoroghattam ott, mivel egy órám van, hogy normális ember külsőm legyen szóval, gyorsan berohantam a fürdőbe, ahol Jungkookot találtam. (Nyugi teljesen felöltözve) épp igazította a haját, amikor észrevett elmosolyodott.

- Szia, Mia (huha ez furán jött ki.😅)

- Hello! Öööm bocsi már is kimegyek.- már fordultam volna meg de megszólalt.

- Jaj nem kell már végeztem is, gyere csak.

- Köszi, figyelj Jungkook. Kérdezhetek valamit?- bolintott.

- Szereted Aidat? Csak mert olyan boldog veled, és mert láttam már összetörve és nagyon csúnya latvány, nem akarom még egyszer össze szedni a darabjait... szóval remélem vigyázolrá... kérlek nekem ő a legjobb barátom...- Jungkook elmosolyodott és megszólalt.

- Nekem ő olyan, mint a levegő nem tudok nélküle meglenni, érted? Amikor vele vagyok úgyérzem önmagam lehetek, egy bandába lenni nem könnyű, de persze nagyon szeretem a fiúkat, szinte már testvérek vagyunk, de Aidával megtanultam élni. Ő az életem. Sosem okoznék neki fájdalmat. És megértelek. De egy gyors kérdés! Te és Jin... tudod... hmmm...- olyan pervelz fejet vágott, hogy huuu!!!

- Nem, nem volt Jinnel tudod... hmm...- hutánoztam erre ő elkezdett nevetni.

- Tudod bejössz neki!-mosolygott, de mi? Én? Soha!- De jolvan nem is zavarlak készülj!- mondta kedvesen, majd kiment az ajtón és én magamra maradtam a fürdőbe.

Barna hosszú enyhén hullámos hajamat megmostam, és amikor végeztem a zuhanyzással magamra csavartam egy törülközőt, majd a szobámba rohanva, felvettem egy fekete nadragod és egy fehér inget, felkaptam a gépeimet, elköszöntem Aidától és már mentem is a munkába.