Aida szemszöge:

Itt az esküvőm napja és itt vannak a szeretteim. Mia is eljött, ami nagyon sokat jelent nekem. Kookie most atta nekem az infót, hogy drága barátnőm igent mondott Jinnek, amitől még boldogabb lettem de a tény, hogy hozzámegyek Jeon Jungkook-hoz az valami hihetetlen. Teljes szívemből szeretem őt és tudom, hogy együtt minden akadályt legyőzhetünk.

Még ma is emlékszem a találkozásunkra.

Esős idő volt és pont aznap kaptam a hírt, hogy Mia hozzám költözik. Ez valami csonálatos volt, végre nem kellett egyedül lennem. Éppen egy koreográfiát tanitottam egy lány bandának. Valahogy olyan lassan haladtam a munkába, hogy azt hittem sose fogok odaérni... egy  SMS jött Miától amit meg is néztem, de azt nem vettem észre, hogy elöttem is jönnek, ezért fellöktek, a sárba estem és amilyen szerencsétlen vagyok pont fehér nadrágba voltam, amit nem értek mert láttam, hogy esik az eső... na mind1. Ránéztem a fiúra aki fellökött, persze rengetegszer bocsánatot kért de én csak a barna szemeit tudtam nezni. Teljesen zavarba jöttem. Felsegített és csak néztük egymást.

- Szia, az én nevem Jeon Jungkook, annyira sajnálom nem figyeltem. Megütötted magad? Had tegyem jóvá!-annyira aranyos volt és én mar akkor teljesen beleszerettem.

- Semmi baj én sem figyeltem, szóval nem a te hibád, minden rendbe van! - mosolyogtam rá, és láttam, hogy teljesen zavarba jött ő is.

Ezután sokat találkoztunk, megismertem a bandát, mindenki nagyon jó fej volt és persze Kookie állandóan féltékenykedett. A sokadik randin megcsókolt és megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Én persze igent momdtam.

És most itt vagyok, menyasszonyi ruhába az oltárnál, Jungkook elött és mindd a ketten egymást nezzük boldogan. Mindd a ketten kimomdtuk az igent, mindenki ujjongásba tört ki. Láttam Mián, hogy ő is boldog annyira rossz, hogy mem volt velünk mindenkienk nagy szüksége lett volna rá... főleg Jinnek, mindíg az ő szobályába aludt az ő ágyába és hallottuk, hogy sokszor sírt, látszott rajta, hogy elveszett és fájt neki. De nem kétlem, hogy Mia is ugyan így érzett. Amikor megismertem a Kicsi Sofit teljesen odáig voltam meg vissza, annyira egy tünemény, viszont nagyon haragudtam, hogy nem mondta el nekünk főleg Jinnek, hogy tőle vár gyereket de meg is értem, hogy szégyeltemagát...

A gondolkodásomból két kar szakított ki, ami a derekamat ölelte át és a tulajdonosa persze, hogy Kookie volt. Belepuszilt nyakamba amitől megborzongtam. Megfordultam és a szemébe néztem.

- Min gondolkozol, kicsi raptorom.- hát igen ez rámragadt a terhesség ezt hozza ki belőlem.... kloffolós raptor asszony lettem...

- Csak, az életemen.-mondtam boldogan.

- Megbántad?-kérdezte félve, én meg majdnem megpofoztam, hogy hogy gondolhat ilyet hiszen hozzá mentem... de nem tettem.

- Dehogy! Kookie hozzád mentem, nem máshoz csak téged szeretlek és veled egész ember vagyok. Nem is tudnám az életemet elképzelni nélküled!-erre csak megcsókolt.

Az emberek meghatva figyeltek minket, Kookie a mikrofot a kezébe vette és elkezdett beszélni.

- Minenkinek szeretném megköszönni, hogy eljött és bár nem akartalak titeket fárasztani a beszédemmel, de mégis van amit elszeretnék momdani az én drága egyetlen feleségemnek. Aida, örökké szeretni foglak és segíteni foglak jóban, rosszban. Amikor elöszőr megláttalak elkezdett mindenem zsibbadni, azt hittem ott esek össze, és közben az gondoltam, hogy ,,hűűűhaaaa" igen csak ennyi jutott az eszembe, és az hogy nem bírnék ki egy percet sem nélküled szerelmem. Ma engem tettél a legboldogabb emberré a világon és a tény, hogy van egy csodálatoa kislányunk Sun ez csodálatos. Szeretlek Aida!-annyira meghatott amit mondott, egyszerűen aranyos és mégis határozott.

Ezután a vendégsereg elment a lagzi helyére, és persze mi is követtük őket.

A helyszínen mindenki nagyon jól érezte magát, a fiúk tancoltak és énekltek, külön előadtak nekem is egy számot. Egyszercsak Jin kitalálta, hogy Mia ülljön mellém elsem tudtam képzelni, hogy kit akar Miatól... de egyszerűen olyan aranyosak együtt. Sofi Sun-nal jatszott és latni lehetett rajtuk, hogy ők is legjobb barátok leszenk, akár csak mi Miaval, megszorítottam baratnőm kezét, mire ő boldogan rám mosolygott. Eltátogtam neki, egy ,,hiányztál-t" ő is vissza tátogta és figyeltük a fiúkat.

Jin és Kookie énekeltek duettet. Annyira jók voltak, aztán egyre csak közeledtek, míg a zene végén megcsókoltak minket. A vendégek tapsoltak és nevettek. Megöleltem Kookie-t és lassúzni kezdtünk.

Jin szemszöge:

Annyira boldog voltam, van egy kislányom, életem szerelme igent mondott. Kookie megházasodott és itt vannak a szeretteim. Amíg Mia a fiúkkal beszélgetett én Sofira vigyáztam, aki annyira cuki, mint én! Na jó ez nagyon egoista volt, de na olyan gyönyörű, mint az anyukája. Sofi rámmosolyog és megölel.

- Apa! - ez az egy szó úgy megdobogtatta a szívem, hogy azt hittem kiugrik. Annyira boldog voltam, visszaöleltem.

- Apa vegyél feeel!-nyújtózkodik felém Sofi, mosolyogva felvettem rámhajtott a fejét és átölelte a nyakamat én simogattam a hátát és közeben arra gondoltam, hogy haragszom Miara... elvette tőlem azt az élményt, hogy a karomba tartsam, amikor megszületik, amikor fel kell hozzá kellni, mert faj a pocakja, vagy amikor elöszőr mondja, hogy anya, apa, kaja...stb... ezek nálam kimaradtak... de szeretem Miat, nagyon mindennél jobban, barmit megtennék érte. Olyan nekem mint a levegő és tudom, hogy megbánta. Amikor körülnéztem, mindehol boldog embert lattam de amikor a szemem Mia felé tévedt, majd megszakadt a szívem. Sírva figyelt minket Sofival, szerintem most nagyon emészti magát. Muszáj beszélnem vele...

Éppen Suga jött felém, haha bocs haver lepasszolom neked a gyereket!

- Szia Jin!

- Szia, figyelj tudnál vigyázni Sofira egy kicsit?-kérdeztem halkan, hogy a kis hercegnőm ne ébredjen fel. Suga bólintott, majd átvette tőlem.

Odamentem szerelmemhez, aki a nyakamba ugrott és keservesen sírt.

- Annyira sajnálom! Tudom, hogy utálsz, és meg is értem ha nem...ha nem akarod...hogy a feleséged legyek... Jin én tényleg sajnálom! Tudod féltem, hogy mit fogsz mondani, hogy miután vissza utasítottalak egy hülyeség miatt....én...én azt hittem megutáltál! Féltem érted?! De minden egyes nap bántam, hogy neked a szerelmemnek nem mondtam el, hogy tőled varok gyereket! Megtudsz valaha ia bocsájtani?- szegény szerelmem, teljesen kivolt... utálom amikor szomorú, minden sejtem azon van, hogy felvidítsam.

- Kicsim, több dolgot kell tenned, hogy kiengesztelj!-mondom komolyan. Mia rámnézett és bólogatott.

- Bármit szerelmem!

- Egy: legyél a feleségem
Kettő: csináljunk gyerekeket! - tenyerembe vettem az arcát és megcsókoltam, annyira hiányzott, és vére minden rendben van.