De várjunk! Én ezt nem tehetem vele! Mivan ha nem lehet gyerekem? Nem tehetem ezt vele, olyan önző vagyok, csak magamra gondolok de Jinre nem. Mivan ha pár év mulva megbánja, hogy megkért? Borzalmas vagyok.

Szegény nagyon zavarba volt. Nagyon elszomorodtam, hiszen, igazán szeretem és simán hozzá mennék, feltétel nélkül de nemet kellett mondanom.

- Jin, nem tehetem.- láttam, hogy összetört az a fájdalom, amit láttam a szemeiben az engem is összetört. Nem bírtam elnézni elfutottam. Otthon összepakoltam és Royhoz költöztem, mindent elmondtam neki, ő persze közölte, hogy menyek Jin után, de nem volt merszem összetörtem őt és magamat is.

Egy héttel később

Haza költöztem... anyáék teljesen kikészültek, hogy nemet mondtam, anya nagyon megkedvelet és mondták, hogy amikor elment sírt és hívogatott engem. A barátaimmal megszakítottam a kapcsolatot, Aida próbált velem beszélni, de nem válaszoltam neki. Nagyon hiányérzetem volt. Jin több üzemetet is hagyott, hívott mindent megtett, de nagyon féltem... az utóbbi időben nem voltam valami jól... hányás, állandóan zabalok, viszont finnyás is vagyok... Melissa minden nap átjön hozzál és nyugtat, de egyszerűen olyan lelki beteg lettem, hogy arra szavak nincsenek.

Éppen nagy családi ebéd volt, amikor rohantam wc-re. Lunanéni utánam jött és fogta a hajamat.

- Kicsim mióta van ez? - mire gondolhat?

- Mióta Jin elment, miattam. Csak tudod nem tehettem velemeg. Nem foszthatom meg a gyerekektől! Nem lehetek ennyire önző!-fakadtam ki.

- Tudod drága Mia, ezzel teted tönkre... ezt te vetted a fejedbe és nem fogatad el, hogy ő szeret téged teljes szívéből. És megjöttek a leletek, minden rendbe van veled. Szóval most megyek a patikába és hozok neked valamit oké? - csak bólíntottam és megkértem Melissát, hogy maradjon velem, mert nagyon rosszul lettem.

Lunanéni és Steffinéni viszatértek egy zacskóval amibe egy terhességi teszt volt? Mi??? Biztos nem vagyok terhes! Tutira nem!

- Kérlek Mia, próbáld meg! - mondta Melissa. Nagy noszogatás árán megcsináltam a tesztet. Feltem megnezni ezért megkértem a nénikéimet, hogy ők nézzék meg.

Lunanéni teljesen lefagyott. Mielissa elkezdett sikítva nevetni, és vegül Steffinéni elmondta.

- Kicsim te terhes vagy.- mivan? Azt... azt...azt...hogyaretkesfenébetörtént? Hát persze! Aznap Jinnel mi... mi... azt csináltuk! De hat én terhes vagyok a szerelmemtől, ez ez csodálatos! De most mi lesz? Elmondjam neki? Vagy nem! Nem mondhatom, tönkretenném a karierjét... megsimogattam a hasamat és Jin jutott az eszembe. Teljesen elszomorodtam, annyira hiányzik, nem csak ő mindenki a csapat Aida, a kicsi Sun.

- Annyira hiányzik!-tört ki belőlem a sírás. Nemtudom, hogy fogom felnevelni a közös gyerekünket, de szeretni fogom és vigyázni fogok az én picikémre.

3 évvel később: (DNA )

Három éve szenvedek Jin nélkül Aida nélkül és a fiúk nélkül, bar boldog vagyok, mert három éve megszületett az én kis hercegnőm Kim Sofia, olyan bajos és aranyos kislány! Nagyon hasonlít Jinre, de ő volt az én kis reményem ő adott nekem erőt. A nagyszülők igazán örülnek Sofinak, bár nagyon nem értenek vekem egyet... szerintük elkellett volna mondanom Jinnek, hogy gyereke született. Igen igazuk van, de nem tehetem tönkre...

Éppen Sofival jatszottam, amikor megérkezett a posta egy gyönyörű meghívóval. Kinyitottam és egy esküvőieghívó volt. Kookie és Aida esküvője. Ezt még át kell gondolnom...

- anyaaaa! Segíts!- felvettem Sofit és kivittem a konyhába, ahol anya főzött.

- Mi a baj kislányom? - elémrakta a kaját és én elmondtam neki a gondjaimat.

- Ideje elmened és elmondani az igazat. - tényleg igaza van! El kell mennem. És viszem Sofit is.

Jin szemszöge:

Mia visszautasítása nagyon fájt. Nagyon összetörtem, a fiúk se tudták mirevélni... Aida is összetört nagyot csalódott benne. De én még mindíg szeretem! Teljesz szívemből szeretem és tudom, hogy ő is szeret engem, barmit mond én ismerem és tudom, hogy azért mondott nemet, mert nem akart engem boldogtalanul látni, de most vagyok igazán boldogtalan. Nélküle elveszett vagyok.

A comeback-et megcsináltuk és most lesz nemsokara Aida és Kookie esküvője. A kicsi Sun mar nagyon nagy, a fiúknak is nagyon hiányzik Mia. Meg a mai napig nem tudtuk feldolgozni, hogy eltaszított mindket...

- Héééé Jin, mondani akarok valamit!-mondta szégyenlősen Aida.

- Na mit? - kérdeztem unottan.

- Miát is meghívtam az esküvőre. - mondta vidáman, a fiúk lefagytak én leejtettem a poharamat, és sokkot kapatm, hat végre lathatom az én Miámat. Végre újra lathatom őt. Annyira szeretem.

Mia szemszöge:

Már a repülőn ülök Roy-al és Sofival. Nemsokára odaérünk, Roy ragaszkodott, hogy elkisérjen és persze Sofira is szeret vigyázni.

***

Hat igen ittvagyok! Visszatértem. A hotelbe beköltöztünk, Sofival játszottunk megetettem és leraktam aludni, közben arra gondoltam, hogy mi lesz holnap... az esküvőn. Annyira félek!

***
Hat eljött ez a nap is! Sofit fehér ruhacskába öltöztettem, mostmár szők válligérő hajamat kifésültem és felvettem egy fekete egyberuhát. Roy ittmarad és majd szólok neki, ha jöhet értem.

Kislanyomat felkaptam és elmentünk a helyszínre. Gyönyörű volt az egész hely! Valaki megbökte a vallamat. Én megfordúltam és meglattam Sugát, Jhope-ot, V-t, Rapmon-t, Jimin-t, Kookie-t. Annyira megörültünk egymásnak! A fiúk kérdésekkel bombaztak, én meg gyórsan elmondtam mindent nekik. Jhope ránézett a kislanyomra és elkezdett hozzá gagyarászni.

- Hát te meg ki vagy???- kérdezte Suga.

- Hét ő félig koreai!-állapítja meg Jimin. Kookie félrehúz engem és mérgesen rámnéz.

- Jin tudja?- hogy jött rá? Mondjuk nem nehéz.

- Nem... nem tudja...- annyira elszégyeltem amgam... nem mertem a szemébe nézni. Jungkook idegesen a hajábatúr, majd megszólalt.

- Szereted őt? Mert ő még mindíg szeret téged!- ez milyen kérdés?

- Igen, mindennél jobban! És én elakartam mondani neki, de olyan hirtelen jött és akkor utasítottam vissza, nem mertem a szemébe nezni.

- Most már jó lenne de csak, hogy tudd Jin teljesz szíveből szeret, ahogy mi is! - megölelt, majd elvette Sofit, hogy megnézzem Aidat. Beléptem egy szobába, ahol ott állt habos ruhába aminek a gombjaival vacakolt. Odamentem és begomboltam neki, megfordult láttam, hogy könnyek gyűltek a szemébe és a nyakamba ugrott.

- Istenem Mia, te vagy az? Annyira hiányoztál! De miért hagytál el minket?- ha te azt tudnád...

- Mindent elmagyarázok idővel, most ez a te napod! Gyönyörű vagy és ez a helyszín valami csodás! És Kookie nagyon boldog veled! Annyira hianyoztatok! És Jin? Ő hol van??? - már latni akarom!

- Itt vagyok, Mia.- meghallottam a hangját, a hatam mögül és régen elfelejtett érzés kerített hatalmába. A testem megborzongott és ráébrettem, hogy mekkora egy hülye voltam...

Aida magunkra hagyott minket én megfordultam és megjobban szerelmes lettem.

- Szi...szia..Jin- mondtam zavartan, annyira jól nézett ki, öltönybe volt és a haja ismét feket volt egyszerűen odamennék és megcsókolnám, de azt nemtehetem.
Közelebb jött és már csak pár centi volt közöttünk, éreztem lehelltét az arcomom és teljesen elkabultam. Egymás szemét néztük.

- Még mindíg szeretlek Mia! Teljes szívemből szeretlek! - Istenem! Anynira szereteeeeeem! A nyakába ugrottam és megcsókoltam, ebbe minden érzelem benne volt, a nagy csókacsatát Kookie zavarta meg, aki a síró Sofit fogta. Drága kincsemnek mar hiányoztam. Jin meglatta Sofit és lesokkolódott.

- Bocsi Mia, Sofi már nagyon sírt. - átvattem a kislanyomat, majd elkezdtem ringatni.

- Semmi baj Sofi, itt vagyok. - Jin közbe kikerekedett szemekkel figyelt engem.

- Kitől van a gyerek? És mi a neve?

- A neve Kim Sofi és tőled van Jin.- olyan gyorsan mondtam ki neki, mert mar nem bírtam magamba tartani. Jin teljesen kibukott.

- Te normális vagy? Miért nem szóltal, hogy van egy lanyom? Mia szeretlek, és veled lettem volna, ott lettem volna, amikor megszületik és veled lettem volna, három évet úgy éltem le, hogy nem tudtam vagy egy lányom! Miért Mia?

- nem akartam, hogy miattunk feladd az álmod!- mondtam idegesen

- Mia nekem ti vagytok az álmom! Hat nem érted? Nekem mimdig is ti voltatok az álmom! Melleted akarok lenni!- megenyhült, és én elejzdet sírni, igaza van önző vagyok... ez borzasztó én egy Csíra vagyok...

- Esteleg megfoghatom?-kérdezte könnyezve, persze, hogy odaadtam neki, hiszen ő az apja! Átadtam neki Sofit, aki elkezdett kacarászni, Jin pedig sírt magához ölelte és csak zokogott. Akkora egy tapló vagyok...

- Jin én anyira sajnálom! - én is sírtam. Jin megcsókolt letette Sofit letérdelt, elővett egy gyűrűt és újra megszólalt.

- Mia szerelmem, nagy hülyeséget csináltál, ezt tény három évet nem tudsz visszaadni, de ha hozzam jössz és szülsz még gyerekeket akkor ezzel karpótolhatsz! Még mindíg úgy érzek irántad mint régen! Szeretlek és gondoskodni akarok rólatok! Hozzám jössz? - igaza van és is szeretem.

- Igen Jin hozzád megyek! Annyira sajnálom!

Felhúzta a gyűrűt, felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt.