Anyaedermedve figyelt engem és Jint. Kis fáziskésés után feleszmélt és elővette a mű mosolyát, ilyenkor úgy megfolytanám... teljesen lejön, hogy nem őszínte...

Felém jön és megölel.

- Szia kislányom! Annyira hiányoztál. És látom elhoztad őt is.

- Szia anya, igen elhoztam Jint is, mivel ő a barátom és apa őt is meghívta.- nagyon csúnyán néztem rá, de Jin megfogta a kezemet és megenyhültem. Hihetetlen, hogy megnyugtat. Legalább ezzel is idegesítem anyát. Jin elötte is meghajolt, de anya ezt nem nézte jó szemmel. Mindenbe bele kell, hogy kössön...

- Nem vagyok Isten, hogy meghajolj elöttem. - Jin mosolyogva megszólalt. Nagyon csodálom, hogy nem durrant még el az agya, mert nekem már szerintem már nincs is agyam.

- Tudja, nem azért hajlok meg, mert imádom magát, hanem mert azt akit szeretek annak fontos maga és mert tisztelem önt. És tudja, nem nekem fájnak a lenéző beszólásai, hanem Miának és nem szeretem, ha fájdalmat okoznak neki. - anyám szája tátva maradt és szerintem ezzel a viselkedésel levette a lábáról, soha még apám se merte neki megmondani a frankót, de Jin megmert és ezt anya tiszteli. Legalábbis szerintem.

Anya magához húzza Jint és megöleli. Ez még nekem is meglepő volt.

- Üdv a csalába! De azért nagyon vigyázz az én gyönyörű pici lányomra, mert rádküldöm a családot. Na de most főznöm kell! - anya boldog volt, ahogy én is. Jin adott egy csókot és ment a konyhába. Ki gondolta volna igaz? Anyának segített és látom, hogy jól kijönnek egymással. Addig én felhívom a srácokat.

Elmentem a tengerpartra, elővettem a telefonomat és hívtam Aidat. Nem kellett sokat várni Aida fáradt hangját hallottam meg.

- Szia Mia! Milyen otthon? Hé Jimin tedd le azt a kanalat! Jhope, ha lehet ne dobáld Sun-t most evett. .... na látod most telibe hányt! Rapmon megmondtam, hogy ne mezitláb járkálj mert most mosott fel Suga. V emeld fel a segged és segíts Kookie-nak mosni mert átváltok raptorba és hozom a kloffolót!- kiabált Aida a fiúkkal, bizos nehéz neki...

- Hallom zajlik az élet, itt minden okés. Jin összehaverkodott anyával, meg az egész családdal.
És a kicsi Sun-nal mivan? Úgy hiányoztok!

- Igen zajlik, Sun egész éjjel sírt, mert fájt a hasa. Kookie teljesen elvan ájulva a kislányunktól, ja igen és a fiúk is teljesen odáig vannak. Ti is hiányoztok nekünk! Aztán nekem nehogy teherbe ess!-próbált poénkodni, de hat ez rosszul éríntett. Teljesen felidegeltem magamat.

- Megkérhetlek, hogy ezzel ne viccelj?- mondtam sírva. Tudom, hogy nem úgy gondolta de akkor is rosszul esett tőle...

- Jaaaj szivem, mi a baj??? Nem akartalak megbántani. Nekem elmondhatod!

- Tudod, Jinnel eldöntöttük, hogy babát szeretnénk, már egy ideje próbalkozunk, de semmi. És félek. Félek, hogy nem lehet gyerekem és nem akarom Jint megfosztani egy babától. Nem akarom majd azt hallgatni, hogy rossz döntés voltam, mert selejt vagyok. - végre kimondtam!

- Istenem, annyira sajnálom! Mia, Jin teljes szívéből szeret téged és mi is. Biztos nem vagy selejt te vagy a leg jobb ember a világon. És itt vagyunk neked ott a családott itt is van családod. Szeretünk. - mondta kedvesen. Annyira szeretem mimdíg mellettem van és támogat most, hogy anyuka lett sokkal gondoskodóbb, kedvesebb. Itt nem azt mondom, hogy eddig nem volt az csak most olyan anyukás... szóval igen...(remélem értitek).

- Nagyon köszönöm, de most mennem kell, gondolom neked is. Puszilom a fiúkat. Szia!

- Szia! Várunk majd titeket haza!- majd letette. Kicsit megálltam és csak néztem a tengert, olyan tiszta és gyönyörű volt. Egy idő után valaki megbökte vállamat én megfordultam és ott volt Mark... kb egy magas Jinnel, jóképű, izmos, és egy paraszt. Régen jártunk, de rajtakaptam egy lánnyal kamatyolás közbe és dobtam őt.

Hát akkor most előveszem a mű énemet.

- Szia.... Mark.... te itt???- túl közel jön, mit akar? Ééés ad az arcomra egy puszit. Én persze a kezemmel szép lassan ellöktem.

- Szia Mia cica, csak erre futottam és megláttalak itt. És gobdoltam idejövöm, mert biztos örülni fogsz nekem, mert nekem mindenki örül.- akkora egy egoista. És amikor már azt hittem, hogy beugrom a tengerbe és felzabáltatom magam egy cápával , akkor jött az én hősöm Jin. Huuuuha annyira jól nézett ki, tudom, hogy már sokszor láttal, de még mindíg padlót fogok tőle. Amikor hozzám ért a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Hah nesze neked Mark. Csíraaaaa!
Elvaltunk egymástól és Jin szemébe néztem majd jött a köhögés Marktól... Jin rámnéz én meg csak megforgattam a szemem. Mark már nyújtotta Jinnek a kezét.

- Helló haver Mark vagyok Mia exe.

- Szia, Kim SeokJin és Mia barátja, mindjárt férje. - huha Jin féltékeny ez tetszik, ilyen kor olyan birtoklási vágy van benne, ami megnyugtat. Csíra Markot meg elkapta az ideg... latszott rajta, hogy nem tetszik neki ez a helyezt.

- Nem is tudtam Mia hogy a kicsit szereted...- mondta gúnyosan. Szerintem mimdanyian tudjuk, hogy mire gondol.

- Hát elhiheted a tiednél háromszor nagyobb, és csak tudd neki mondam, hogy szeretem.- na ez latom betalált nála.

- Mi??? Tuti nem mondtad, ez kamu! Te senkinek soha nem mondtad! És azt kétlem, hogy az enyémnél nagyobb lenne!- Jin a hátamat simogatta, amitől kirázott a hideg. Nem tudom, hogy ő hogy tudja magát visszafogni...

- De egyedül Jinnek mondtam, hogy szeretem. És elhiheted nagyobb neki! Ja és ezerszer jobb ember mint te valaha is leszel! Na csá bunkókám! - Olyan mérges voltam, hogy megfogtam Jin kezét és elkezdtem haza húzni. Ő persze próbált nyugtatni, de nem jött össze neki, a házba beérve felhúztam az emeletre be a szobámba és ott beleugrottam az ányamba és elkezdtem sikítani és püföltem a párnámat. Jin elkezdett nevetni, majd hátulról megfogta a derekamat és beleületetett az ölébe. Arcomat a kezembe temetem és sohajtottam egyet.

- Hééé Mia, ne legyél ideges... az az idióta nem érdemli meg, hogy miatta legyél ideges. Annyira szeretlek.- olyan szorosan ölelt, ahogy csak tudott. Én megfordultam és megcsókoltam, és hát ja nem sakkoztunk az tuti... utána elmentünk fürödni, felvettem egy fehér polót, egy fekete rövidnadrágot, Jin is így tett, majd lementünk a nappaliba, ahol a család már nagyba beszélgetett. Mindenki minket nézett és mosolyogtak.

- Na mi a helyzet fiatalok?- kérdezi apa.

- Semmi, szerintem én most megmutatom Jinnek a várost, majd jövünk. Sziasztok.- elköszöntünk, majd gyalog elindultunk Athén utcáin, fogtuk egymás kezét és beszélgettünk.

- Naaaa Jin! Vegyél fel a hátadra!!! Kérlek!- nagyon szeretnék a határa menni, de nem engedi...

- Nem Mia! Nem vagy már kislány!- nevetett, majd belepuszilt a hajamba. Éppen a naplementét nézzük a tengerparton.

- Tudod mi jutott az eszembe?- kérdezi Jin és közbe a zsebébe turkált. Kicsit gyanus volt nekem.

- Mi??? Tudod, nem vagyok gondolat olvasó...- nevettem kínosan.

- Tudom, hogy nem vagy az és megszeretnélek kérdezni, egy nagyon fontos dologról!- elém térdelt és egy gyűrűt vett elő. Teljesen meglepett! A szívem hevesen vert az agyam alig tudta felfogni a történteket.

- Drága Miám! Már amikor megláttalak tudtam, hogy te leszel életem szerelme, akivel együtt akarok megöregedni, és veled szeretnék minden, jó és rossz napot megélni, minden egyes nap úgy szeretnék ébredni, hogy a te gyönyörű arcodat lássam, és szeretnék veled főzni minden este. És szeretnék tőled gyerekeket, szóval Mia Nox! Lennél a feleségem?- annyira meghatott elkezdtem sírni örömömbe.