Reggel hatalmas ricsajra kelltem. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az... kimentem a konyhába és az Infinite-t találtam ott. Tudtam, hogy rossz ötlet volt Sunggyunak kulcsot adni ide, mostanába egyre többet vannak itt nálam, persze a BTS sem hanyagolom el, csak rengeteg dolgom van és hát nekik is. Aidahoz és a picihez nagyon sokat járok, és egyre jobban érzem, hogy itt az ideje nekem is gyereket vállani. Ezt ma fel is akartam dobni ötletnek Jinnek, úgy is sülve főve együtt vagyunk! Csak az nem értem, hogy Sungjon-nál miért van wc-pumpa... és Dongwoo miért fekszik Sungjeol-on a többiek meg csak nevetnek.

Én meg ott állok kiakadva Jin egyik rózsaszín pulcsiába és egy hosszú melegítőbe a hajam kócos volt és eléggé fáradt voltam még.

- Ti meg mit kerestek itt?-mindegyik rámnézett és felállt. Meghajoltak és üdvözöltek.

- Anaseo, Mia! - és még integettek nekem. Hát én esküszöm elköltözök!

- Mi a fenét csináltok? Dongwoo szálj már le Sungjeol-ról. Na jó, most én elemgyek fürödni, és amire vissza érek, összepakoltok, mert Jin nemsokára itt van és egy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni vele. Szóval kérlek, titeket segítsetek.

- Neked bármit Mia!- mondták, majd elkeztek pakolni, én végre elmentem fürödni. Amikor végeztem felvettem Jin egyik nagy fekete polóját és egy rövidnadrágot. Kimentem és minden rendbe volt L felém jött és megölelt.

- Sajnáljuk, hogy így rád törtünk, majd találkozunk holnapután. - mondta, majd a fiúk sorba elköszöntek tőlem. Végül becsuktam utánuk az ajtót és nem kellett két perc sem máris dörömbölést hallottam. Kinyitottam, megláttam Jint aki rögtön nekem ugrott. Gobdolom tudjátok mi történt utána.

Az ágyba feküdtünk és beszélgettünk. A haja most vörös volt, ami nagyon tetszett. Az arcát simogattam és akkor feldoptam azt a témát, amiről eredetileg beszélni szerettem volna.

- Jin... kérdezhetek valamit?- néztem a szemébe, láttam rajta a kíváncsiságot.

- Persze kincsem te bármit. - annyira aranyosan tud mosolyogni, hogy azt hiszem menten elolvadok.

- Te nem szeretnél tudod... végre... babát. De persze nem muszály, meg nagy felelősség. Szóval érted...- Barátom csak a szememet figyelte de az a nyugtató, hogy nagy vigyor került az arcára. Válaszként megcsókolt és fölém kerekedett.

- Akkor csináljunk gyereket.- erre elmosolyodtam és hát ja...

***

Azt hittem könnyű lesz teherbe seni, de tévedtem... már egy hónapja próbálkozunk Jinnel, de egyszerűen nem jön össze. Velem lehet a baj? Igen biztosan velem van... ma megyünk Jinnel orvoshoz, persze a többiek nem tudnak semmit. Kicsit mostanába szomorú és ideges vagyok, ez meg is látszik a munkámon és az Infinte-tagok is észrevették, hogy nincs minden rendbe... de ez most lényegtelen.

- Mia, kész vagy?

- Igen kész vagyok testileg és idegileg is, mivan ha velem van a baj? Annyira félek!-Jin magához ölelt és belepuszilt a hajamba. Hihetelen, hogy milyen reakciót tud kiváltani belőlem akár csak egy éríntése. 

***

Az orvosnál azt momdták, hogy két hét kell, hogy megtudjuk az eredményeket. Nagyon ideges vagyok, és Jin is az. Nem elég, hogy ez van de még az anyám is hív, na csodás. Bemegyek a szobámba, ahol Jin éppen énkel és gyakorolja a táncot. Imádom őt nézni és hallgatni. Szeretem őt. Csak néztem és arra gondoltam egyfolytába, hogy mivan ha nem lehetek terhes? Ezt nem tehetem vele... nem foszthatom meg az apaságtól. Elkezdtem sírni, és még az is rátett egy lapáttal, hogy anyám hivogatott. Eddig nem is érdekeltem őt most meg megállás nélkül hívogat. Jin észrevette, hogy zokogok így abba hagyta amit csinált és letérdelt elém, nem tudtam a szemébe nézni.

- Mia mi a baj? Kicsim megbántottalak? Valami rosszat tettem? - nem szerelmem, csak nagyon szeretlek.

- Csak annyira szeretlek, és nem akarom azt, hogy miattam boldogtalan légy. - magához húzott és szorosan ölelt, majd egy kicsit eltólt magától és a szemembe nézett.

- Amióta megismertelek, csak boldog vagyok, minden nap első gondolatom te vagy. Úgy szeretlek téged, mint még soha senki mást, és ne gondolj ilyenekre, hogy miattad nem lehet gyerekünk, mert igen is lehet. Csak nem kell rágörcsölni oké? Szeretlek Mia Nox! - amit mondott attól mégjobban beleszerettem.

- Én is szeretlek, nagyon! - megcsókoltam ajkait aztán újra meg újra. Nem tudok betelni vele. Elváltunk és a száját néztem egész végig.

- Remélem, hogy nem csak a számat szereted, hanem az egész lényemet.- mondta nevetve, mire a kezeimet hajába vezett és adtam egy puszit arcára.

- Téged szeretlek és abba a szád is beletartozik, ami első osztályú!- meglepetten nézett rám, majd megint megzavart minket a telefon... idegesen felvettem, miközbe szerelmem ölébe ülltem.

- Mivan már? - huha elfeljtettem, hogy az anyámmal beszélek, de hát nem is érdekeltem idáig őket senkit, kivéve a tesóimat. Az egész család pikkel rám...

- Kislányom, hogy beszélsz velem? Az anyád vagyok. Na kapcsold be a kamerát látni szeretnélek. - bekapcsoltam a akmerát, amibe Jin is látszódott, ahogy az ölébe ülök és hátulról ölel engem, haha latni kellett volna az anyám kikerekedett szemekkel figyelt és hívta az egész családott. Fél perc alat ott volt mindenki, még apa is, aki nagyon csúnyán nézett ránk, az egész rokonság kérdezgetett engem és Jint, aki egy szót nem értett abból, amiről éppen dumálunk. Aztán anya beszólt nekem.

- Jaj kislányom, hol hagytad az eszed? Egy ferdeszemű a barátod? Azt hittem jól neveltünk téged... itt van Mark ő egy Félisten miért nem vele vagy együtt, ahelyett az izé helyett... - na eddig bírtam a jópofizást.

- Na most figyeljetek ide, mert egyszer mondom el! Szeretem őt! Nem érdekel anya, hogy Markot szántad nekem, mert én Jint szeretem és ha tudni akatod, gyereket is akarunk. - anya elsírta magát a fél család őt vígasztalta, apa meg megkérte őket, hogy had beszéljen velem egyedül, ami egy kicsit fura volt de jolvan.

- Szia hercegnőm, régen beszéltünk.- mondta könyekkel teli szemekkel.

- Szia apa.- annyira hiányzik.